Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)
2007-09-06 / 205. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 6. Sport - a nemzet sportolója 17 Pólyák Imre, a birkózókirály három ötkarikás ezüstérmet követően sem adta fel, s az 1964-es tokiói olimpiai játékokon bearanyozta felejthetetlen pályafutását Az akaraterő és a kitartás élő szobra Pólyák Imre: „A birkózáshoz szeretet, odaadás, becsületesség, akaraterő kell" (Somogyi Tibor felvétele) Első versenyén, Nagykátán az erős mezőnyben meglepetésre második lett. „Érdekes, sokszor elgondolkoztatott, hogy pályafutásom során mindig első, vagy második voltam a hazai és nemzetközi viadalokon. Harmadik helyre soha sem szorultam. Az igaz, hogy a második hely sokáig kísértett.” A birkózókirály, aki tizenkét esztendeig zsinórban nyerte a magyar bajnokságokat, így emlékezett első olimpiájára, amelyre 1952-ben húsz évesen jutott ki Helsinkibe: „Fantasztikus volt a játékok hangulata, mindenki óriási megtiszteltetésnek tartotta, hogy a csapat tagja lehetett. Szinte katonás fegyelem uralkodott, mindennap ünnepélyes zászlófelvonás volt. Zöldfülűként komolyan nem számoltak velem, így az esélytelenek nyugalmával köny- nyen vettem az akadályokat, és simán jutottam a döntőbe. A fináléban a rutinos szovjet Punkinnal mérkőztem, s egypontos vereséget szenvedtem. Ha elszántabb vagyok, meglephettem volna az esélyest, ám annyira örültem az ezüstéremnek, hogy nem tudtam kellőképpen összpontosítani.” NÉVJEGYKÁRTYA Újabb ötkarikás ezüstök Négy évvel később Melbourne- be viszont már világbajnokként és aranyesélyesként érkezett. Az 1956-os forradalom miatt eléggé rázós volt a küldöttség útja. „Szerencsére akkor indultunk el, amikor még nyugalom volt Budapesten. Két hetet a csehországi Nymburkban töltöttünk, onnan indultunk két lerobbant francia repülőgéppel Melbourne felé, az úton viharba kerültünk, minden csattogott, pattogott, azt hittük, itt a vég. Szerencsére a légikisasszonyok értették a dolgukat, pezsgővel, borral, konyakkal alaposan elhódítottak bennünket, mivel a lányok sem voltak szívbajosak, a végén még énekeltünk is.” Az ausztrál közönség hősökként fogadta a magyar küldöttséget. „Sosem felejtem el, hogy amikor beléptünk az olimpiai stadionba, felállva tapsolt a százezer ember. Az orosz küldöttség megjelenésekor viszont síri csend honolt a létesítményben, a versenyzők nem értették, mi történik. Mi nem tekintettük ellenségnek a ruszkikat, hiszen a sportolók nem tehettek a politikusok döntéseiről. A szőnyegen számomra sokáig minden simán ment, sorra vettem az akadályokat. Az olasz Trippa után két vállal vertem a török Sillét, s a hármas döntőben először a finn Mak- kinen várt rám. Végigrohamoztam a meccset, mégis egy jogtalan bírói döntéssel vesztettem. Ezután csak úgy lehettem volna olimpiai bajnok, ha két vállra fektetem a szovjet Dzeladzét, sajnos, csak 31:0-ra nyertem, s ez csak az ezüsthöz volt elég.” A birkózókirály elárulta, benne fel sem merült, hogy elhagyja hazáját, ám megértette azokat, akik ezt az utat választották. Az 1960-as játékokon a szervezők esküdtek össze ellene. „Alig tíz perces pihenőkkel, háromszor egymás után szólítottak szőnyegre. Nyertem a román ellen, és míg a szovjet Virupajewel csatáztam, már szólítottak is Sille ellen. Talán oda kellett volna szólnom az orosznak, hogy váljál, pajtás, itt hagylak, legyőzöm a törököt, és majd visszajövök hozzád. Sülénél korábban háromszor egymás után tussal bizonyultam jobbnak, ám egy, számára megítélt vitatható akció után csak menekült előlem. Szinte az öltözőig futott, nem értem utol. De sajnos nem lettem olimpiai bajnok, pedig megérdemeltem volna.” Három alkalommal a célszalag előtt botlott meg. Miként tudott negyedszer is nekifutni? „Fizikailag, erővel és kitartással bírtam a harcot. Idegileg olykor fáradtnak éreztem magam, de az akaratTokió (1964); olimpiai ezüstérmes: Helsinki (1952), Melbourne (1956), Róma (1960). Világbajnok: 1955 (Karlsruhe), 1958 (Budapest), 1962 (Toledo). Világbajnoki ezüstérmes: 1961 (Jokohama), 1963 (Hel- singborg). Magyar bajnok: 1952-1964. EDZŐI PÁLYAFUTÁSA: Újpesti Dózsa, magyar válogatott. ELISMERÉSEI: A Halhatatlanok Klubja tagja (1996), Az évszázad magyar birkózója ( 2000), az évszázad második legjobb kötöttfogású birkózója (2000), A birkózó Hírességek Csarnokának tagja (2003). Zuglói otthonában találkoztunk, Pólyák Imre szépen berendezett lakása tele van értékesnél értékesebb érmekkel, trófeákkal és ereklyékkel. Nem csoda, hiszen a birkózókirály pályafutása során pazar sikereket ért el. Akaraterejét és kitartását bizonyítja, hogy három olimpiai ezüst után sem adta fel, s Tokióban végre felállhatott az ötkarikás dobogó legfelső fokára. SZABÓ ZOLTÁN Fekvőtámaszok belső tenyérélen Arany - harminckét évesen kg) SIKEREI: NÉV: Pólyák Imre SZÜLETETT: 1932. április 16-án Kecskeméten. SPORTÁG: birkózás, kötöttfogás pehelysúly (62 olimpiai aranyérmes: A hetvenöt esztendős birkózólegenda kedvesen fogadott bennünket, s kérdésünkre, hogy él ma a Nemzet Sportolója, így válaszolt. „Nincs okom panaszra. Elégedett vagyok, rendkívül jólesett, hogy beválasztottak a 12 legjobb magyar sportoló közé. Nemcsak az anyagiak miatt - persze az is jól jön -, hiszen óriási elismerésnek tartom azt a megtiszteltetést. Elmondhatom, mindent elértem, amit szerettem volna, sőt talán még annál is jóval többet. Annak idején gondolni sem mertem arra, hogy helyet kapok a Halhatatlanok Klubjában, engem választanak majd az évszázad magyar birkózójává, és a nemzetközi szövetség a vüág második legjobb kötöttfogású versenyzőjének rangsorol. Felejthetetlen élmény volt, hogy helyet kaptam a birkózók Hírességek Csarnokában. Számomra a sportolás sosem volt munka, hanem elsősorban szórakozás. Az edzéseket is mindig örömmel végeztem, élveztem, amit csinálok.” Annak idején a Polyák-féle karfelszedésre nem találtak ellenszert a riválisok. Mi volt a titok? „Keményen keüett gyakorolni. A fekvőtámaszokat a belső tenyéréire támaszkodva csináltam, hogy erősödjön a fogásom. A technikai gyakorlás közben pedig többnyire persze nálamnál nehezebb edzőtársak ellen milliméterről milliméterre finomítottam, pontosítottam a kivitelezést, felmértem az összes nü- ánsznyi lehetőséget is.” Eldöntötte, olimpiai bajnok lesz Pólyák Imre láthatóan örömmel idézte fel legendás pályafutását. „Mozgékony gyerek voltam. Lajosmizsén csak pingpongozni vagy birkózni lehetett. Nekem mindig a küzdősportok tetszettek, ezért tizenhat évesen az utóbbi meüett tettem le a voksot. Óriási hatással voltak rám a londoni olimpiai rádióközvetítések, a készülék mellett végigszurkoltam Szüvásy Miklós és Bóbis Gyula ötkarikás diadalát. Ekkor döntöttem el, hogy én is olimpiai bajnok leszek. Ezután még nagyobb erőbedobással gyakoroltam, s hamarosan felfigyeltek rám az Újpesti Dózsa vezetői, tizenhét esztendősen Pestre igazoltam.” Ki a Nemzet Sportolója? A Nemzet Sportolója címet és az ezzel járó életjáradékot a magyar kormány a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter javaslatára adományozhatja a magyar sport tizenkét, hatvanadik életévét betöltött, kimagasló eredményt elért sportolójának. Az életjáradék összege havi nettó 500 ezer forint. Ä cím egyéni vagy csapatsportágban nyújtott sportteljesítmény alapján is adományozható. Az adományozás feltétele, hogy a jelölt sportpályafutását követően is fontos szerepet töltsön be a magyar sportéletben. A Nemzet Sportolója címet 2004. május 6-án, a Magyar Sport Napján adták át először. A büszke cím és a havi nettó 500 ezer forintos életjáradék tizenkét jelenlegi birtokosa: Albert Flórián, Balczó András, Földi Imre, Gyarmati Dezső, Hammeri László, Keleti Ágnes, Kulcsár Győző, PÓLYÁK IMRE, Portisch Lajos, Székely Éva, Weltner Györgyné Ivánkay Mária, Zsivótzky Gyula, (ú) erőm átsegített minden nehézségen. Olimpiai bajnok akartam lenni, mert tudtam, éreztem, hogy súlycsoportomban a legjobb vagyok. S a szorgalom, a kitartás, a sportban előbb-utóbb eredményre vezet. Tokióban harminckét évesen már nem bíztam semmit sem a véletlenre, s végre valóra vált dédelgetett álmom.” Állítólag a szovjetek fellégeztek, amikor befejezte pályafutását. „Én végig jóban voltam a ruszkikkal, akadt olyan vb, hogy hét orosz mellett csak én nyertem aranyat. Tokiói győzelmem után fogadásra hívtak, s elárulták, hogy nekem szurkoltak, pedig honfitársuk, Ru- rua volt a döntőbeli ellenfelem.” Edzősködés után borkimérés Ezt követően edzősködni kezdett, az 1968-as mexikói játékokon a válogatott trénereként vett részt. „Sokat gyakoroltam védenceimmel, s a szövetség vezetői javasolták, hogy induljak. Jó formában voltam, de végül nemet mondtam. Érdekes, hogy a török Sille sem indult, talán megijedt tőlem...” Sikerei ellenére hamar befejezte szakvezetői ténykedését. „A jövőmre is gondolnom kellett. Olimpiai járadék akkoriban nem létezett. S hozzájutottam egy bor- kimérési engedélyhez. Üzletet nyitottam, és a kettő csak rövid ideig ment együtt, hiszen hajnali négykor ott kellett lennem a Dob utcai borozóban.” Úgy tudjuk, bonyodalom származott abból, hogy Olimpia Borozónak nevezte el a kimérést. „Igen, merthogy azt mondták, védett név. Csanádi Árpád, a NOB akkori magyar tagja is szólt, másképpen kellene nevezni, én meg azt válaszoltam neki: Te akasztottad a nyakamba az érmet, te aztán tudhatod, hogy van okom az olimpiára hivatkozni.” Felvetésünkre, hogy a borozóban nem kellett-e néha megcsillantania valamit a birkózótudásából, ezt válaszolta: „Csak szolid vendégek jártak hozzám, mellesleg a rendőrkapitányság szomszédságában volt a kimérés...” Rendőr és autóbarát Hosszú ideig rendőrként dolgozott, őrnagyként nyugdíjazták, de ma már ezredesi rangban van. „Sokan azt hiszik, hogy csak papíron dolgoztam, ez nem igaz. Tizennyolc évig az útlevélosztályon tevékenykedtem, majd átmentem a közlekedésire. Akin tudtam, segítettem.” Úgy tudjuk, két-három évenként cserélte autóit, de többnyire nem Trabantra. „Arra csakugyan nem, volt nekem Moszkvicsom, Wartburgom, Skodám is, de mindig a nyugati kocsik álltak a legközelebb a szívemhez. Később megbarátkoztam a Mercedes cég főmérnökével, s hála neki már régóta a neves vállalat autóival furikázhatom.” A sikereknek nincs titka Megkérdeztük, mit tanácsol a fiatal birkózóknak. „A sikereknek nincs titka. Az igaz, hogy huncutsággal hosszútávon nem lehet boldogulni. A birkózáshoz szeretet, odaadás, becsületesség, akaraterő kell. Különben nincs siker. Ha egy-egy fiatal rendelkezik kellő fizikai felépítettséggel, a többi már szorgalmán, akaraterején múlik.” Egy látványos menekülés Pólyák elől. Tizenöt évig hasonló jeleneteket láthattak a pehelysúlyú birkózók csatározásain. (Képarchívum)
