Új Szó, 2007. szeptember (60. évfolyam, 202-224. szám)

2007-09-06 / 205. szám, csütörtök

18 Sport ÚJ SZÓ 2007. SZEPTEMBER 6. www.ujszo.com Díjazta legjobb birkózóit a pozsonyi Dunajplavba Muszulbesz szlovák mezben ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Hosszú idő után újra érmekkel tértek haza a világverse­nyekről, a pozsonyi Dunajplavba birkózóegyesület korosztályos ver­senyzői. Ebből az alkalomból díj­azta a klub legjobb sportolóit: Lenka Matejovát (2. hely a varsói kadett Eb-n, 5. a belgrádi junior Eb-n, 7. a pekingi junior vb-n), Jó­zef Jalaviart (3. a kadett Eb-n, 17. a junior vb-n), valamint a bősi ne­velésű Öllé Róbertét (5. a kadett Eb-n). „Mindhárman a szlovák birkózósport nagy reménységei. Teljesítményükkel fölöttébb elége­dettek vagyunk, ráadásul Öllé Ró­bert korosztályának egyik legfia­talabb versenyzője” - mondta Jó­zef Gerboc, a Dunajplavba mester­edzője. „Büszkeséggel tölt el, hogy diákjaink ilyen nagyszerű eredmé­nyeket érnek el - örvendezett Vla­dimír Miller, a Szlovák Olimpiai Bizottság alelnöke, a pozsonyi sportgimnázium igazgatója, aki növendékeit jött el megdicsérni. - A fiatalok számára plusz motiváci­ót jelent az a tény is, hogy jövőre Kassa ad otthont a junior birkózók Európa-bajnokságának.” A fővárosi birkózóklub jövőre ünnepli fennállásának 50. évfor­dulóját. Az ünnepségsorozatból a 35 éves orosz birkózólegenda, Da­vid Muszulbesz is hatékonyan ki­veheti részét, hiszen az egyszeres olimpiai, kétszeres világ- és ötszö­rös Európa-bajnok hétfőn meg­kapta a szlovák állampolgárságot, így már az azerbajdzsáni világbaj­nokságon is a szlovák színeket fogja képviselni. A sikerek ellenére kétségbeesés is honol az egyesület háza táján. A klub edzőközpontja ugyanis ma­gánkézben lévő földterületen épült. „Felbontották velünk a bér­leti szerződést. Jelenleg is a hely­zet megoldásán dolgozunk” - árulta el Ladislav Svantner klub­elnök. (kb) Szlovákia képviselői a szep­temberi vüágbajnokságon - szabadfogás: 74 kg: Inai Dza- gurov (Dunajplavba Bratisla­va), 96 kg: Peter Pecha (Duk- la Trencín), 120 kg: David Muszulbesz (Dunajplavba); kötöttfogás: 84kg: Bátky Atti­la (Dukla), 96 kg: Roman Me- duna (Dukla). Világbajnokságon is dobogós veterán súlyemelők Nagymegyeri ezüsttripla ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Kazincbarcika/N agymegyer. Megtört ajég, végre érmet szerez­tek a nagymegyeri súlyemelők a veteránok (Masters) világbajnok­ságán, mely az elmúlt héten 42 ország 500 versenyzőjének rész­vételével Kazincbarczikán zajlott. „Eddigi legjobb eredményünk egy ötödik hely volt, melyet 2004-ben Badenben produkáltunk. Most el­tökéltük, nem adjuk alább az éremnél. Nagy örömünkre ebből hármat is begyűjtöttünk. Méghoz­zá a balszerencsés, úgyszintén éremesélyes Szabó Ferenc nélkül, akit szerintem a rangos erőpró­bák előtt szobafogságra kellene ítélni, nehogy megsérüljön - nyi­latkozta az Uj Szó-nak Patasi Osz­kár, a csallóköziek testsúly tekin­tetében legváltozékonyabb tagja, aki az utóbbi négy esztendőben négy súlycsoportot próbált ki. Önbírálatot gyakorolva el­mondta, a technikailag igényes szakításban nem remekelt (105 kg), ám lemaradását lökésben el­ért eredményével (145 kg) némi­leg ellensúlyozta. „Bugár László a tőle megszokott elszántsággal ki­lóról kilóra felfelé araszolva, min­den erejét latba vetve került a második helyre. Szakításban egy­szer, lökésben kétszer szárnyalta túl eddigi legjobbját” - fogalma­zott a triplázók szóvivője. A trió legifjabb tagja, Mezei Ti­bor tízéves kihagyás után tavaly állt újra csatasorba. „A múltban nagy szorgalommal szerzett párat­lan fizikuma rövid idő alatt újra a legjobbak közé repítette” - érté­kelte a harmadik csapattag telje­sítményét Patasi Oszkár, aki azt is közreadta, hogy a helyszínen tar­tózkodó két társuk, Szabó Ferenc és Lénárt Rudolf is nagy segítsé­gükre volt a viadalon. Előbbi edzőként, utóbbi pedig gyúróként és videósként tevékenykedett. A sikercsapat tagjai szomorúak len­nének, ha támogatás híján nem vehetnének részt a jövő évi, gö­rögországi veterán vb-n. Egyéb­ként a három nagymegyeri ezüsté­rem mellett a Szlovákiát képviselő tárcsanyűvők közül még az ógyal- lai Branislav Tüzincin és a kassai Főnyi Imre került harmadik helye­zettként a dobogóra, (ái) A nagymegyeri vb-ezüstérmesek: Mezei Tibor, Patasi Oszkár, Bugár László (hátsó sorban balról jobbra). Előttük két segítőjük: Lénárt Ru­dolf (balra) és Szabó Ferenc. (Képarchívum) Várhidi Péter ugyanazt az elszántságot várja játékosaitól szombaton, mint amilyet az olaszok ellen látott A magyar csapat harcra kész! A bosnyákok ellen is örülnénk egy újabb Juhász-gólnak (TASR/AFP-felvétel) A világbajnok Olaszország legyőzése egy pillanat alatt talpra állította a szurkoló­kat. Szombaton viszont tét­meccs, Eb-selejtező követ­kezik, az ellenfél Bosznia- Hercegovina válogatottja lesz. Várhidi Péter magyar szövetségi kapitánnyal be­szélgettünk. ÚJ SZÓ-INTERJÚ Eltelt két hét az olaszok elleni szenzációs győzelem óta, az eu­fória alábbhagyott - most ho­gyan értékeli azt a mérkőzést? Mi a legfőbb hozadéka? Nyilvánvalóan az, hogy önbizal­mat adott a játékosoknak. Ez egy fi­atal, rutintalan csapat, amelynek minden győzelem óriási lökést ad. Egy világbajnok legyőzése még in­kább. így elhiszik, hogy ebben a csapatban benne van a jövő, hogy megéri keményen dolgozni. Mi változott meg azóta a válo­gatotton belül? A sikerélmény mindenkire jó ha­tással van, függetlenül attól, hogy kit győztünk le. A legnagyobb kü­lönbség a közvélemény reakciói­ban figyelhető meg. Az olaszok el­leni győzelem óta sokkal nagyobb szeretet övezi a válogatottat. És most nem arra gondolok, hogy a média azóta kiemelten foglalkozik a csapattal, jobban odafigyel ránk, hanem arra, hogy naponta találko­zom emberekkel, akik megállíta­nak, és szavaikból kiérezhető, hogy bíznak bennünk. Ezért is lenne jó megnyerni a bosnyákok elleni szombati Eb­selejtezőt, hogy ez a bizalom megmaradjon. Mit vár attól a meccstől? Ugyanazt a fegyelmet, ugyanazt az elszántságot és győzni akarást szeretném viszontlátni a pályán. Persze tudom, hogy két egyforma mérkőzés nincs, s azt is tudom, hogy fiatal játékosaim esetében a teljesítmények elég szélsőséges skálán is mozoghatnak, de min­denképpen győzni akarunk. A bosnyákok idegenben meg­verték a norvégokat (2:1), majd otthon legyőzték a törököket is (3:2), még élnek a továbbjutási reményeik, vagyis kellemetlen ellenfélre kell számítani. Mi a vé­leménye róluk? Az biztos, hogy egy rendkívül agresszív játékmodorú csapat fut majd ki ellenünk. A bosnyákok a szerb futballiskola képviselői, fizi­kálisán rendkívül erősek, de egyúttal technikailag is képzet­tek. Nehéz dolgunk lesz, de ismét­lem: hazai pályán, hazai közön­ség előtt mindenképpen nyerni szeretnénk. A magyar válogatott idegen­ben 3:l-re verte Bosznia-Herce­govinát. Ahhoz a meccshez ké­pest hiányzik majd a leverkuseni Szergej Barbarez, aki lemondta a válogatottságot. Ki ma a legve­szélyesebb bosnyák labdarúgó? Alighanem Zlatan Muszlimovics, az Atalanta Bergamo csatára, aki gólt lőtt a norvégoknak, a törökök­nek, legutóbb pedig mesterhár­mast ért el a horvátok elleni barát­ságos mérkőzésen. A világbajnok olaszok legyőzé­se után mi a nagyobb feladat: motiválni a játékosokat a bos­nyákok ellen, vagy „visszahozni őket a földre”? Ezzel a csapattal nincsenek moti­vációs gondok. Ezt a fogalmat rá­adásul nyugaton nem ismerik a fut­ballban: ott a motiváció, a moti­váltság alapkövetelmény egy játé­kos számára. Minden egyes meccsen győzni kell - csak így ér­demes pályára lépni. Olyan ez, mmt egy színész esetében: ha este kimegy a színpadra, akkor és ott kell jól szerepelnie, mert a nézőt nem az érdekli, hogy előző este mi­lyen produkciót nyújtott. Szeren­csére a válogatott keret tagjainak kilencven százaléka külföldön fut- ballozik, úgyhogy volt idejük elsa­játítani ezt a mentalitást. A hátvéd Vaskó Tamás gyo­morfertőzés miatt kórházba ke­rült. Rajta kívül mindenki bevet­hető? Leandro nem teljesen egészsé­ges, egyelőre még csak lábado­zik. A többiek harcra készen áll­nak. (gj) Szabó Ottó bízik benne, hogy a szlovák együttes legyőzi mindkét szigetországi ellenfelét Már beletörődött abba, hogy nem lesz válogatott SZABÓ ZOLTÁN Szabó Ottó, a pozsonyi Slovan balhátvédje is helyet kapott az Ír­ország és a Wales elleni Eb-selej­tezőre készülő szlovák futballvá­logatott keretében. A 26 éves pó- dafai származású játékos, aki ko­rábban Ausztriában (Rapid) és Magyarországon (MTK, Sopron, Debrecen, Vasas) légióskodott megtiszteltetésnek tartja, hogy számít rá Ján Kocian szövetségi kapitány. Meglepte a meghívó? Reménykedtem benne, s alapo­san megörültem, amikor meglát­tam a nevem ajelöltek között. Az igazat megvallva korábban már teljesen feladtam, s beletörődtem abba, hogy sosem leszek váloga­tott. Ezért aztán alig akartam el­hinni, s először azt gondoltam, csak ugratnak, amikor megtud­tam, hogy neveztek a franciák el­leni kettős mérkőzésre. Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy magamra ölthetem a címeres mezt. Szencen a B csapatok találko­zóján újoncként kitett magáért, pedig olyan sztárokat kellett őriznie, mint Cissé és Trezegu- et. Nem volt lámpalázas? Dehogynem. Eléggé rutinos va­gyok, mégis a meccs elején megre­megett a lábam. Szerencsére, gyorsan belelendültem, de egyál­talán nem unatkoztam. Cissé egy kimondottan agresszív és rámenős csatár, Trezeguet viszont techni­kás, aki gyorsan szabadul a lab­dáktól. Nagyon boldog voltam, hogy győztünk, és sikerült semle­gesítenünk a neves támadókat. Az csak hab volt a tortán, hogy az összecsapást követően rengeteg di­cséretet kaptam. Kalandozzunk el egy kicsit. Annak idején nagy port vert fel, hogy lemondta a szlovák válo­gatottságot. Tizenöt évesen kerültem a bécsi Rapidhoz, ahol jól ment a játék, és tizennyolc esztendősen már a felnőtt csapatban rúgtam a labdát, s a Bajnokok Ligájában is bemutat­kozhattam. Ekkor az ottani szövet­ség vezetői felajánlották, hogy ve­gyem fel az osztrák állampolgársá­got. Ezután meghívót kaptam a szlovák U-21-es csapatba. Nemet mondtam Dusán Radolskynak, mert azt hittem, hamarosan oszt­rák válogatott leszek. Aztán még­sem le(he)ttem. Kiderült, hogy ko­rábban már játszottam a szlovák if­júsági együttesben, s a FIFA szabá­lyai szerint nem képviselhetek már más országot. De ez már rég volt... Nagy a konkurencia a balhát­véd poszton. Most a Lisszabon­ban légióskodó Hadot szorítot­ta ki a keretből. Ez még semmit sem jelent, hi­szen a Portóban játszó Cech és a Leverkusenben futballozó Gresko a vetélytársam. Tisztába vagyok Szabó Ottó (TASR-felvétel) azzal, hogy mellettük csak tarta­lék vagyok, s csak akkor léphet­nék pályára, ha valamelyikük megsérülne. Meglepődne, ha mégis szó­hoz jutna? Természetesen örülnék a le­hetőségnek, ám realista vagyok. Fontos meccsek várnak a vá­logatottra, ha nem nyeri meg a soron következő két találkozót, végleg elszállnak az amúgy is eléggé halovány továbbjutási remények. A sérült Vittek és Svento nélkül is képesnek tartom a gárdát a hat pont begyűjtésére. Most először az írekre kell összpontosítanunk, mert a szombati győzelem alapos lökést adna a nagyszombati talál­kozó előtt. Mivel lehetne meglepni az íreket? Fogalmam sincs. Ján Kocian szövetségi kapitány dolga a meg­felelő taktika kidolgozása, én csak játékos vagyok. Látta a tavaszi dublini mér­kőzést? Nem.

Next

/
Thumbnails
Contents