Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-04 / 179. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ-SZÓ 2007. AUGUSZTUS 4. Szalon 11 ga, a legismertebb-és legbefolyáso­sabb személyeket állították maguk mellé, de Duray a maga politikai stílusával nyolc százalékról kettőre apasztotta a támogatottságát. S ak­kor már nem parancsolgathatott. Ehhez az ellenszenvhez nem járult hozzá Ön is, amikor meg­alakulásakor az MKP-t az MKDM alapjain építette föl? Mert Ma­rián Lesko könyve szerint akkor haragította magára őt. Nem. Ha valóban így lett volna, hogy magam ellen ingereltem, ak­kor nem javasolt volna elnöknek. Duray választhatott: Csáky vagy Bugár, mert jól tudta, hogy ő nem lehet elnök. S azt mondta, inkább engem akar. Tehát tulajdonképpen ő javasolt engem. Talán csak kényszerből. De mi­ért az MKDM-ből alakult meg az MKP, miért nem az Együttélésből vagy az FMK-ból? Ezt kellett tennünk. Egyrészt az FMK nagyon maga alatt volt, tán nem egész két százalékkal, és az Együttélés is bukott. Csak nekünk volt szavazóbázisunk. Mástól tar­tottunk: attól, hogy az Együttélés még előttünk megteszi ezt, mégpe­dig úgy, hogy semmit abból, ami­ben megegyeztünk, nem tart meg. Akkor aztán diktálhatott volna. Mi megtettük, és nem diktáltunk. Nem az volt ennek a háttere, hogy elnök akart lenni? Nem, és ez ezzel nem is függött össze, mert az elnököt a kongresz- szus választotta, s abban minden pártnak volt képviselője, egyforma szavazati joggal. Csakis azért csi­náltuk így, hogy az Együttélés ne diktálhasson, ugyanakkor minden egyezséget megtartottunk. Ha azt mondja, hogy tévedett Durayban, nem tévedett Csákyt illetően is, amikor üdvözölte az elnökjelöltségét? Nem, az rendjén való volt, hiszen Csáky a kezdettől fogva pontosan tudta, mit akarok elérni. Már feb­ruárban mondtam neki: Nem tu­dom, Pali, indulsz-e vagy sem, de örülnék neki, ha indulnál, bár ezt neked kell eldöntened. De annyit nagyon nyíltan mondhatok, hogy ha igen, akkor ez legyen tisztessé­ges küzdelem, a párt javát szolgáló. Es még azt mondtam neki, hogy bár azt akarom, hogy Duray ma­radjon az elnökségben, de ne kap­jon funkciót. Csáky arról győzkö­dött, hogy mégis kapjon funkciót. Tisztességes küzdelmet említ: tisztességes volt az Ön részéről? Azt gondolom, hogy egészen ad­dig, míg meg nem támadtak, igen. Azért kérdem, mert Csáky a nekem adott interjújában azt ál­lította: Ön kiadott egy utasítást, hogy ne jusson hozzá a kong­resszus küldötteinek listájához, hogy ne ismertethesse velük a programját. Ez nem igaz. Azt a küldöttnév­sort én sem kaptam meg. Az elnök­ségen mindössze annyit mondtam, elvárom, hogy egyikünk se kapja meg a névsort. Ennek ellenére Csáky szinte minden járásba el­ment, és győzködött. A párt elnökének talán tudnia kellene, kik fognak a kongresz- szuson választani? Nem volt alkalmam látni a listát. Azt állítja, nem volt módjában befolyásolni, ki vesz részt rajta? Nem, ez kizárt. Ezért mondom, hogy nálunk túl nagy a demokrá­cia. A választás először az alapszer­vezetekben zajlik, majd a járási konferenciákon, ahol minden szer­vezet választott küldöttekkel képvi­selteti magát, s ezekből választják meg a kongresszus képviselőit. Részt lehet ugyan ezeken venni, le­het a küldötteket befolyásolni, de ők maguk hozzák meg a döntést. Mikor jutott tudomására, kik választják majd az MKP elnökét? Csak a kongresszuson. Előtte nem is igyekeztem erről tájékozód­ni, mert azt mondtam, tartom ma­gam a tisztességes küzdelemhez. Ez viszont azt jelentené, hogy Csáky hazudott. Nézze: ő mást is állított. Készítet­tük a kongresszus forgatókönyvét, hogy ne húzódjon el a késő esti órá­kig, aztán mégis elhúzódott. Mert úgy állapodtunk meg, hogy min­denki, áld felszólal és valaldt egy funkcióra javasol, kapjon összesen két percet a javaslata elmondására és az indoklásra. Csáky meg egy­szer csak azt nyilatkozza a sajtónak, hogy korlátozni akarjuk a terét. Nekem azt állította, hogy Ber­linben járt, s hazatérve megtud­ta, hogy ezt személyesen Ön ja­vasolta, s hogy emiatt igen ke­mény szavakkal illette is Ont. Ez az ő újabb hazugsága. Erről ugyanis az elnökség döntött, hi­szen magam ilyen döntéseket so­sem hozok. Erre lehetőségem sincs. Mennyi időt adott neki? Mondtam neki, Pali, amit csi­nálsz, nem tisztességes, de kemény küzdelem. Mennyi időre van szük­séged? Azt mondta, tíz percet akar. így hát a következő elnökségen ennyi időt hagytunk jóvá. A kong­resszuson ábécérendben szólal­tunk fel, s kijelentettem, a fele idő­met neki adom, mert azt állította, annyi sem lesz neki elég. Hát így. Bármire, amit Csáky és Duray állít, úgy reagál, hogy nem mon­danak igazat. Csáky csak néhány dolgot illető­en nem mond igazat. Abban sem, hogy a vállalkozó Vüági befolyása alatt állt? Nem különös ez? Miért találták volna ezt ki? Ha nem zörög a haraszt... Hogy miért? Mert el akartak tá­volítani, azért. Hídja, mit beszéltek a Dunaszerdahelyi járásban egy héttel a kongresszus előtt? Hogy minden föld, ami Somoija körül van, az enyém. És ez marhaság. Ki állította ezt? Akik nem akarták, hogy elnök le­gyek. A hajdani vagy a mostani el­nökség köréből is? Nem, ezek járási emberek vol­tak. Azt mondja, nem zörög a ha­raszt, ha szél nem fújja. Ebben az esetben is? Hogy a Somoija kör­nyéki földek mind az enyémek? Mert valaki ezt állítja? Ez egyszerű­en marhaság. Magától értetődő, hogy amikor először a kormányba jutottunk, gyorsan különféle terü­letek szakembereire volt szüksé­günk. S ebben, többek közt, segít­ségünkre volt Világi is. Világi döntött arról, kik legye­nek az MKP részéről az állami vállalatok jelöltjei? Nem, ez újabb hazugság. Hídja, ki döntött? Az MKP elnöksége. Nem csak az, volt egy másik testületük is. Hiszen ezt akarom mondani. Amikor megtudtuk, hogy módunk­ban áll valamelyik szervbe tagot je­lölni, akkor a gazdaságpolitikai ta­nácshoz fordultunk, melyben a párt alelnöke, Harna István elnö­költ, s melynek tagja volt többek közt Világi és Duray, Bárdos, Csáky és mások, hogy próbáljanak találni valakit, s állapítsák meg, megfelelő személy-e. Hiszen ezzel a módszer­rel találtunk rá Simon Zsoltra. Ami­kor előterjesztették a neveket, az elnökség döntött arról, hogy rábó- lint-e vagy sem. Miért kellett akkor Világinak az Önök jelöltjeivel beszélgetnie? Nem mindegyikkel. A pénzügyi bizottság elnöke volt, s e tekintet­ben kért tőlük információkat ne­künk,, ahhoz, hogy dönthessünk. Ön úgy gondolja, hogy például a Devín banka esetében nekünk, po­litikusoknak megfelelő információ­ink voltak? Szükségünk volt megál­lapítani, hogy amit a koalíciós part­nereink állítanak, igaz-e vagy sem. S ma elmondhatom, hogy nekünk volt igazunk. Vüági tehát közvetített ajelöl­tek és az MKP elnöksége között? Nem. Csak azokat közvetítette, akik a bankszektorban dolgoztak. Tehát teljességgel kizárja, hogy befolyásolta Önt, és hogy lobbi­csoportok nyomása alatt áüt? Miként befolyásolhatott volna? Tudja, miként? Egyedül úgy, hogy javasolt egy személyt, és azt elfo­gadta az elnökség. Nevezhető ez befolyásolásnak? Hiszen ha valakit el kíván távolítani, akkor persze olyan dolgokat is állít, amiket soha senki nem fog bebizonyítani. Az MKP jelenlegi vezetőségének a hi­bája, hogy ezt elhitték. Ha így van, miért nem perelte be Durayt Csákyval együtt hír­névrontásért? Hídja, hány embert perelhettem volna már? Képviselőket és újság­írókat is. Van értelme? Minek? Há­rom évig pereskedni, és mi végre? De ha csak hazugságok voltak, mivel magyarázza, hogy a régi­ókban az emberek többsége el­hitte? Csáky azt állította, hogy a régiókban feszült volt a helyzet. Ez egyszerű: vegye figyelembe, hogy Világi nyüván a maga haszná­ra is fordította azokat az informáci­ókat, melyeket megszerzett. És tudja: az információ pénz. Nyüván kihasználta a váUalkozásában is. Mindenki látta, hogy meglehető­sen gazdag ember, s az emberek iri­gyek, hát elhitték. Csak Dunaszer- dahelyen gyakran hallottam sokfé­le dolgot, például hogy Vüáginál jártam, és a testőreim ott álltak a háza előtt. Közben nem is voltak testőreim. Csakhogy azt, hogy Vüági ha­tása alatt áüt, több poütikai elemző is állította, olyanok, akik­nek édesmindegy, hogy Ön nyer, vagy Csáky. Nézze: olvasta múltkor a Sme- ben, mit írt a koüégája, Morvay? Kérdeztem hozzám közel álló sze­mélyektől, reagáljak-e rá, mert bi­zonyítani tudom, hogy amit Mor­vay áüít, az minimum a tudatlansá­gának köszönhető. Több valótlan­ságot áhított. Konkrétan? Hogy pontosan tudtam, mit csi­nál Duray, mégis megtűrtem, mert akkor megfeleltek a módszerei. És ez nem igaz. Morvay nem tudja, hogy Duray mindig kisebbségben maradt. Amikor valami rosszat akart keresztülvinni, leszavaztuk. Morvay azt is megírta, hogy az Ön Duray feletti fölháborodása álszent, mert Duraynak sok te­kintetben igaza van, és Vüági be­folyása az MKP-ban valóban na­gyon nagy volt. Jó. Én elfogadom, hogy Morvay a magyarországi szabad demokra­ták befolyása alatt áü, mert jobban kedveli őket, mint mondjuk a Fi­deszt. És? Nem álltam senkinek a befolyása alatt. Teljesen szabad ember vagyok. Senkinek nem va­gyok adósa, egyedül a családom­nak, de ez más lapra tartozik. Ön volt a párt elnöke, minden eszköz a rendelkezésére áüt. Csáky pár nappal a kongresszus előtt bejelenti az indulását, Durayval elhintenek - Ön szerint- néhány hazugságot, és úgy le­hengerlői, hogy győznek? A régi­ókban mindent bevesznek? Csáky valóban néhány nappal a kongresszus előtt jelentette bejelö­lését, de Durayval együtt már előt­te járták a járásokat. Mi több, meg­tették, hogy volt a parlamenti ülés, s rögtön a szavazás után azonnal neküáttak összehívni a küldötteket és győzködték őket. Azt mondtam, legyen: ha a küldöttek beérik a sza­vakkal, s nincs szükségük tettekre! Különben is menni akarok. Azt mondta, ha Duray így vi­selkedik, elhalasztja a távozá­sának idejét. Nem. Mást mondtam, s emeUett kitartok: két esetben hajlandó va­gyok megváltoztatni a távozásom­mal kapcsolatos álláspontomat. Az első: ha az MKP politikusai miatt úgy rosszabbodna a szlovák-ma­gyar viszony, hogy konfliktus ve­szélye fenyegetne. Erre azonban nem kerül sor, ennyi esze Csákynak és a többieknek is van. A másik es­hetőség: ha az MKP választási sike­rének előrejelzései olyannyira rosz- szabbodnának, hogy veszélybe ke­rülne a parlamentbe való bejutása. Ha Duray továbbra is így fog visel­kedni, erre sor kerülhet. Jelenleg 8,7 százalékos a támogatottság. Ar­ra céloztam tehát, hogy Duray a feüépésével csökkentheti a támo­gatottságot, s akkor nekem felül keü bírálnom a döntésemet. Tekintélyelvű elnök volt, mint azt Duray állítja? Tekintélyelvűség az, ha több pontról tárgyalunk, mindenki el­mondja a véleményét, s aztán már csak ismételjük magunkat, mire azt mondom, fiúk, elég volt, két vagy három alternatívát látok, szavaz­zunk? Ez Ön szerint tekintélyelvű­ség? Ha igen, akkor valóban tekin­télyelvű elnök voltam. Csakhogy az eüenlábasai azt állítják, hogy a pártban nem volt párbeszéd. Duray például azt akarta, hogy utazzunk ki valahová egy fél napra, s beszéljünk politikánk lehetősége­iről. Kiutaztunk, igaz, hogy csak kétszer, de mégis. Többször nem kérte. Volt tehát párbeszéd? Sőt, tanúim vannak rá, hogy voltunk Csölösztőn is, a Kormoránban. Az elnök megváija, míg valaki párbeszédet javasol? Nem neki magának keüene ezt szorgal­maznia? De hiszen minden hét hétfőjén fél négytől elnökségünk volt. Oly­kor este nyolcig vagy küencig is. Éz párbeszéd volt vagy nem? Ha koalí­ciós tárgyalásokra került sor, előtte is mindig összejöttünk, és megbe­széltük a dolgokat. Ha ütni kell, bo­tot találok hozzá. Ők ketten csak visszaéltek mindennel, amivel le­hetett. Csáky és Duray a szemére ve­tették a múltban is, amit most a kongresszuson? Nem. Soha. Beszélgetéseink során nekem mindketten azt állították, hogy amikor fenntartásaik voltak, mindig .szóltak. Nézze: említette azt az esetet, amikor Duray nem volt hajlandó szondába fújni a rendőrnek. Csáky a sajtóban azt nyüatkozta, elsőként vetette ezt a szemére. Ez nem igaz. Én voltam az, aki az ügyet az elnökség elé vittem. Ugyanígy egykori képviselőnk, Farkas ügyét is. Senki sem akart vele foglalkozni, mert féltek nyű­tan a szemébe mondani, hogy hi­bát követett el. Én megtettem, és az elnökség meghozta a döntését. Csáky tehát hazudott ebben? Legalábbis nem ő volt az, aki ezt a kérdést felvetette. Lehet, hogy neki ez volt az érzése, de... Hagyjuk. És Uyen ügy több van. Próbáljon egy szóval vála­szolni arra, hogy személy sze­rint a területi autonómia híve-e. Azt hiszem, nem fontos. Az az autonómia a fontos, melyet vá­lasztóink többsége támogatna. Az müyen? A kultúra és az iskolaügy terü­letére vonatkozó. Miért nem tudták megoldani azt az áldatlan helyzetet, amit az embereik teremtettek a Nyit- rai kerületben? Már említettem: mert a pár­tunkban túl nagy a demokrácia. Ami ott történt, nagy hiba volt. De a kerületi jelölteket nem mi állít­juk. Vagy háromszor foglalkoz­tunk velük az elnökségben, ma­gam is találkoztam velük, de nem fogták fel. Amit ott kitaláltak, hogy a szociális intézetek legye­nek nonprofit szervezetek, jó volt. A gondot az okozta, hogy sajnos, ebbe benyomultak a mi képviselő­ink is. Miért nem szólaltak fel ez eüen egyértelműen és határozottan? Felszólaltunk, benne volt az új­ságban is. Benne volt, de vüágosabb és élesebb reakciót vártak el. Na jó, de mit tehettem volna? Lőttem volna le azokat a képvise­lőket? Érti: elnökként voltak bizo­nyos lehetőségeim, s ezekkel él­tem is. Egy személy - Fehér - ese­tében elintéztem, hogy ne kerül­jön fel a parlamenti képviselők lis­tájára. Nem különös az a párt, mely­nek vezetősége tehetetlen a sa­ját emberei ballépéseivel szem­ben? Nem nőtt a fejükre ez a túl nagy demokrácia? A mostani kongresszuson már ezen is módosítottunk. Most már ilyesmikbe is beleszólhatunk. Mit tart a politikában elköve­tett legnagyobb hibájának? Hogy nem beszéltünk nyíltan és egyértelműen azokról az ügyekről, melyek valamelyik ta­gunkat hátrányosan érintették volna. Kérdés, mi lett volna a na­gyobb baj, ha ezt március előtt megtesszük: Duray jelenlegi ba- sáskodása, vagy hogy elveszítet­tük volna néhány hívünket. Duray a rimaszombati konfe­renciát először lefizetettnek ne­vezte, aztán elnézést kért, most meg kitart véleménye mellett. Mi oka volna ilyesmit kitalálni? Folyton ezt csinálja, ez a mód­szere. Világival kapcsolatban is. Gyurovszkyval kapcsolatban is ál­lított valamit, aztán elnézést kért tőle, mert bírósággal fenyegette. Bár elnézést kért, tovább terjesz­tette, amit mondott. A pártszerve­zetekben erről az én „uralkodá­som” alatt sosem beszéltünk nyű- tan. Arra céloz, hogy Duray sze­rint Gyurovszky felesége kenő­pénzt fogadott el? Igen, ez volt a nézeteltérés oka. Duray aztán hirtelen azt mondta, csak úgy hallotta. Elnézést kért, mondván, hogy nem ellenőrizte le a forrását. De mi haszna származhatott volna abból, hogy a rimaszom­bati konferencia le volt fizetve? El akarta távolítani Simon Zsol­tot. Szóval, intrikált. Az intrikusság Duray munka- módszere? Igen, ez meggyőződésem. Több esetben láttam, hogyan csinálja ezt. Karol Sudor (Forrás: www.sme.sk/rozhovory ., 2007 július 30., Fordítás: Cs. G., rövidítve) „Na jó, de mit tehettem volna7 Lőttem volna le azokat a képviselő­ket?" (Képek: Martina Strmenová)

Next

/
Thumbnails
Contents