Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-04 / 179. szám, szombat

Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI SZALON És udvarias intésére Báthory Péter leült a szalon másik sarkában. A doktor a fiatalemberrel természe­tesen anyanyelvén, magyarul beszélt. JULES VERNE: SÁNDOR MÁTYÁS 2007. augusztus 4., szombat 1. évfolyam 30. szám Kérdés, mi lett volna a nagyobb baj, ha ezt március előtt megtesszük: Duray jelenlegi basáskodása, vagy hogy elveszítettük volna néhány hívünket... Bugár Béla: „Irányítani egy tekintélyelvű embert?” „Teljesen szabad ember vagyok. Senkinek nem vagyok adósa... INTERJÚ Mi késztette arra, hogy poli­tikára adja a fejét?- Emlékezhet 1989 előttre: ak­kor a politikába való belépésre nem lehetett felkészülni, kivéve, ha az ember a kommunista pártba kívánt volna belépni. Feltételezem, hogy elsődleges célja a magyar kisebbség jogai­nak védelme volt. Nemcsak az, valóban nem. El­sődleges célom a rendszerváltás volt, számomra nagy kihívás volt, hogy az akkori Csehszlovákia de­mokratizálódjék. Ha ma visszatekint, az eltelt időben mennyire sikerült meg­változtatniuk a szlovákiai ma­gyarok helyzetét? Volt ugye há­rom meghatározó pártjuk, me­lyek 1998-ban egyesültek, úgy­hogy, gondolom, most már érté­kelhető a helyzet. Az egyik dolog, hogy mit sikerült elérnünk 1989-hez képest. Más lapra tartozik, mi mindent sikerült megmentenünk itt Vladimír Me- ciar kormányzása alatt. Indokolja meg, miért nem hiá­bavaló a létezésük! Értem én, hová akar kilyukadni, hiszen idestova tizenhét éve politi­zálok, vagyis éreznem kell, mit sze­retne hallani. Nézze: Meciar alatt igyekeztünk menteni, ami menthe­tő. Nyilván tudja, hogy 1989-ig a kétnyelvű bizonyítványok teljesen természetesek voltak, mi több, egy­azon okiraton. Aztán egyszeriben fel kellett lépnünk azoknak az igaz­gatóknak a védelmében, akiket azért bocsátottak el, mert továbbra is kétnyelvű bizonyítványokat áhí­tottak ki. Továbbá: emlékszik még a maticás nyelvtörvény időszaká­ra? Hogy mindenütt csak szlovákul és így tovább. Elfogadtuk a regio­nális és kisebbségi nyelvek európai chartáját. És folytathatnám. Ezen­kívül sikerült az alapiskolákat az önkormányzatok, a középiskolákat a megyék hatásköre alá vonni. S szólhatnánk az egyetemről is. Az egyetem mire volt jó? Sok szlovákiai magyar Magyar- országra ment tanulni, s felejtettek abból a szlováknyelv-tudásukból is, melyet úgy-ahogy birtokoltak. így aztán vagy vissza sem jöttek, vagy ha mégis, nem tudtak sehol elhe­lyezkedni, mert nem tudtak rende­sen szlovákul. Tehát továbbra is azt állítja, hogy szükség van egy olyan párt­ra, mely elsősorban a magyarok­kal törődik? Ez minimum addig lesz szükség- szerű, míg a szlovák pártoknak nem lesz minőségi kisebbségi prog­ramjuk. Olvassa el bármelyik szlo­vák párt akármelyik programját, s látni fogja, hogy van ugyan bennük valamiféle elmozdulás ez irány­ban, de kisebbségi programot tá­volról sem tartalmaznak. Nem hiba, hogy lemondtak a többi választóról azzal, hogy be­érik a magyarokkal? Mintha arra alapoznának, hogy így is megvan a nagyjából biztos tíz százalék. Ez nem igaz. Kidolgoztattunk pár elemzést, és felmérések is iga­zolják, hogy választóink egy bizo­nyos százalékát szlovákok alkotják. Hány százalékát? A szokásos tíz-tizenegy százalék­ból körülbelül kettőt. Ez elhanyagolható. Nem az. Ha figyelembe veszi, hogy tíz százalék nagyjából két­százötvenezer választót jelent, ak­kor két százalék ötvenezret jelent. Nem arra kellene törekedniük, hogy a szlovákok legalább a felét adják a választóiknak? Különben olyan kis párt maradnak, mely­nek folyton abban kell bíznia, hogy valaki beveszi a csapatba. Persze, de tudja, miről volna ak­kor szó: alapszervezeteket kell lét­rehozni olyan területeken is, me­lyeken nincs esély ellenőrizni, hogy azok, akik az alapszervezetet létre­hozzák, minden tekintetben meg­felelő személyek. Kormányszere­pünk idején tisztán szlovák vidék­ről származók is csatlakozni kíván­tak hozzánk, mondván, hogy alap­szervezetet szeretnének létrehozni. Egy esetben sikerült megállapíta­nunk, hogy olyanokról van szó, akik már minden pártban voltak, kivéve az MKP-t. Duray Miklós a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy Önt politi­kai pályafutása kezdetén Stb- ügynök irányította. Azt állította, ez a személy utasította Önt, aka­dályozza meg az ő megválasztá­sát a Szövetségi Gyűlés klubel­nökének. Kapcsolatban állt ilyen személlyel? Miről beszél Duray úr? Ó ugyan­is nagyon jól ért ahhoz, hogy egy kis igazságot nagy adag hazugság­ba keverjen. S a végén ezt nevezi igazságnak. Mi volt ebben a kis igazság és a nagy adag hazugság? Műiden pártban, így az MKDM- ben is akadtak egyének, akikről ké­sőbb kitudódott, hogy rajta voltak az ügynöklistán. A legtöbb ilyen ember azonban az Együttélés sora­iban volt. Emlékszem arra az idő­szakra, amikor a Szövetségi Gyű­lésben elfogadtunk egy javaslatot, mely szerint annak, aki szerepel az ügynöklistán, lehetőséget nyújtunk a csendes távozásra. Ez úgy műkö­dött volna, hogy egy illetékes bi­zottság felhívta volna ezeket a sze­mélyeket, s közölte volna velük, hogy rajta vannak a listán. Ismerte azt a személyt, akiről Duray beszél? Mindjárt befejezem. Szóval, ilyen személyek éppen az Együtt­élés soraiból távoztak sokan. Ké­sőbb kiderült, hogy rajta szerepel annak a személynek a neve is, aki az MKDM tanácsadója volt. Ő azonban máig tagadja ezt, sőt, ve­lem is közölte, hogy Durayt bírósá­gon kívánja feljelenteni. De ez az ő dolguk, nem foglalkozom vele. Vagyis elképzelhető, hogy volt köz­tük ilyen személy is. Ám... Irányította Önt, utasította va­lamire, vagy sem? Ha igaz, amit Duray állít, hogy tekintélyelvű voltam, miként irá­nyíthatott volna bárki is? El tudja ezt képzelni? Irányítani egy tekin­télyelvű embert? Hiszen ez képte­lenség. Vigyázat: ő azt állítja, hogy az ügynök a kilencvenes évek elején irányította Önt, Önről meg azt, hogy 1998 után volt tekintélyel­vű, hiszen addig nem volt elnök. Vagyis hogy így megváltozna az ember? Nem. Utasította az a személy vala­mire? Állítólag telefonált neki Duray klubelnökségével kapcso­latban. Duray azt állítja, fültanú­ja volt ennek a beszélgetésnek. Nem. Mi több, valamikor 1995 táján elhagyta a pártot. Duray ke­veri a tényeket. Nekem elnökként senki nem adott utasításokat. S ha mégis utasítottak, akkor csak az el­nökség. Ami azt jelentette, hogy ha valamiben az elnökslég egyetér­tett, az számomra szent volt. Ő azonban olyan telefonbeszélgetés­re hivatkozik, melyben valakivel közöltem, hogy Duray nem tartotta magát az egyezséghez. Ez az egyezség azonban úgy szólt, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsba a közös parlamenti klubunk elnökét az Együttélés adja, a Szövetségi Gyű­lését az MKDM. Vagyis egyedül ezt a beszélgetést hallhatta. Tehát Duray ebben hazudik? Egyértelműen. A Sme számára azt nyilatkoz­ta, nyolc évvel ezelőtt Duray ar­ról tájékoztatta képviselőiket, hogy Ön szlovák iskolába íratta a lányát. Mire Ön úgy reagált, hogy akkorát lekever neki, hogy kirepül a parlamentből. Ön sze­rint elsápadt és elhallgatott. A nekünk adott interjújában Duray azt állította, Ön hazudott. Nézze, ennek más képviselők is fültanúi voltak, többek közt olya­nok is, akik ma is képviselők. Konkrétan kik? Nem kívánom őket ebbe a béka­egér harcba bevonni. Nem éri meg a fáradságot, hogy Duray hazugsá­gait cáfoljam. Sőt, én már rég nem azt gondolom, hogy ez rólunk ket­tőnkről szól. Sajnos, ez a pártról szól. Duray és most már az elnök Csáky is szem elől téveszt egyvala­mit: ha én el akarok menni, akkor miért támadnak? Mondtam nekik, hagyjanak emelt fővel távozni, és minden rendben lesz. Mihelyt nem hagynak, védekezni fogok. S kinek árt ez? Természetesen a pártnak. Az MKP-t nyolc évig Ön vezet­te. Ez nem azt jelenti, hogy hagy­ta a hazug embert a legmaga­sabb szinten megmaradni? Emlékszik 2002-re? Durayt a ki­lencedik helyre soroltuk a választá­sijelölőlistán. És a negyedikre vagy az ötödikre karikázta fel magát. Ezért nem törekedtem 2006-ban sem arra, hogy lejjebb kerüljön, mert nem lett volna értelme. Harmincnégyezer preferencia­szavazatot kapott, mert feltették a nevét a listára. Nem volt ebben számítás, mármint hogy a szava­zathozásra megfelel? Nem. Gyakorlatiasság volt ben­ne, s ezt állítottam a márciusi köz­gyűlés előtt is. Azt mondtam: Du- raynak az elnökségben kell marad­nia, mert mindig jobban kordában tartható az, aki bent van s tudjuk róla, mit csinál, semmint hogy megadni neki azt az okot, hogy kí­vülről nem lehetett befolyással a történtekre. Úgy ugyanis folyton kritizálhatott volna. Ezzel együtt azt is mondtam, hogy nem kaphat a párton belül funkciót. Mi volt a meghatározóbb: a bi­zonyosság, hogy szavazatokat hoz, vagy az, hogy ellenőrzés alatt tarthatták? Az ellenőrzés, mert ismerem a munkamódszereit, és tudom, hogy az MKP-n kívül sokkal többet ártott volna. Ha ma azt állítja, hogy hazu­dik, ez új fejlemény, vagy már ko­rábban is üyen volt? Ezzel nem foglalkoztam különö­sebben, mert mindig üyen volt. Emlékezhet arra, amikor megállí­tották a rendőrök, s nem volt haj­landó a szondába fújni. Azonnal azt találta ki, hogy megfigyelik. Én tudom, mi az, ha az embert megfi­gyelik, magamnak is gondjaim vol­tak a maffiával, sőt, gránátot dob­tak az udvaromba. De sosem éltem vissza mentelmi jogommal azért, hogy valamüyen mulasztásomat elkendőzzem. E rendőrségi incidens után azt állította, hogy Duray ügyében el- . járnak. De azon kívül, hogy le- " vették a fényképét az óriásplaká­tokról, nem tettek semmit. Igen, mi is követtünk el hibákat. Az a kérdés, hogy mi mivel volt ará­nyos. Jobb lett volna, ha a neve le­kerül a választási listáról. Ez mó­domban állt volna az elnökség be­leegyezése nélkül is, de akkor szembenálló felekké váltunk volna, s tán sokkal kevesebb szavazatot kaptunk volna a választásokon. De hiszen éppen Ön mondta, hogy ha Duraynak ez a rendőrsé­gi incidense hamarabb történt volna, levették volna a listáról. Nem levettük volna, nem tettük volna fel rá. De mivel később került f rá sor, nem akartunk változtatni a listán. Akkor nem bántotta volna, hogy nem tudták volna az ellen­őrzésük alatt tartani? Akkor ezt az Országos Tanács rendezte volna, nem az elnök, te­hát Duraynak el keüett volna dön­tenie, szembehelyezkedik-e az egész tanáccsal, vagyis a járások­kal. Ha én magam vettem volna le a listáról, azt állíthatta volna, hogy ezt a konfliktust az MKP elnöke | váltotta ki. S ez óriási különbség. Azt mondta, hogy annak az in­cidensnek Duray számára mész- g szemenő következményei lesz- * nek? Mért nem lettek? Azt hittem, lesznek, de látom, hogy tévedtem. Tévedni emberi. Az MKP évek óta bírálja Durayt a kijelentései miatt, de pártként mégsem jutottak vele dűlőre. Most látom csak, hogy mi volt a legnagyobb hiba: hogy nem vitat­tunk meg minden dolgot őszintén és hangosan. Müyen dolgokra gondol? Nem beszéltünk arról, mennyire árt nekünk Duray. Nemcsak a kü- ( lönféle megnyüatkozásaival, a Vik­tor, veled van a Felvidék típusúak- kal és más lépéseivel, melyeket tett. 1 Egyáltalán: nem beszéltünk arról, hogy egyszer fel kellett volna szó­lalnia a parlamentben, ehelyett in­kább gyorsan megbetegedett. Az elmúlt időszakban egyszer sem szólalt fel. Kész, vége. Tán egyszer, ha ugyan, de ennyi. Arra céloz, hogy Duray sem­mit sem csinált a parlamentben? Nem tudom megmondani, mit csinált például a bizottságában, mert én egy másikban voltam. De a plénumban Bárdos Gyulának is ( gondjai voltak vele, amikor az al­kotmánymódosítást kellett elfo­gadni. Á módosítás ldlencven sza­vazatot kapott, s Durayt szó szerint i őriznie kellett, mert nem akart a te- • remben maradni. Önnek mikor támadt vele elő­ször nézeteltérése? Lényegében a kezdetek óta vol­tak nézeteltéréseink. Duray azt hi­szi, mindenkinek parancsolhat. A kezdetben ez így is tűnt. Az Együtt­élésnek óriási volt a támogatottsá-

Next

/
Thumbnails
Contents