Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-04 / 179. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI SZALON És udvarias intésére Báthory Péter leült a szalon másik sarkában. A doktor a fiatalemberrel természetesen anyanyelvén, magyarul beszélt. JULES VERNE: SÁNDOR MÁTYÁS 2007. augusztus 4., szombat 1. évfolyam 30. szám Kérdés, mi lett volna a nagyobb baj, ha ezt március előtt megtesszük: Duray jelenlegi basáskodása, vagy hogy elveszítettük volna néhány hívünket... Bugár Béla: „Irányítani egy tekintélyelvű embert?” „Teljesen szabad ember vagyok. Senkinek nem vagyok adósa... INTERJÚ Mi késztette arra, hogy politikára adja a fejét?- Emlékezhet 1989 előttre: akkor a politikába való belépésre nem lehetett felkészülni, kivéve, ha az ember a kommunista pártba kívánt volna belépni. Feltételezem, hogy elsődleges célja a magyar kisebbség jogainak védelme volt. Nemcsak az, valóban nem. Elsődleges célom a rendszerváltás volt, számomra nagy kihívás volt, hogy az akkori Csehszlovákia demokratizálódjék. Ha ma visszatekint, az eltelt időben mennyire sikerült megváltoztatniuk a szlovákiai magyarok helyzetét? Volt ugye három meghatározó pártjuk, melyek 1998-ban egyesültek, úgyhogy, gondolom, most már értékelhető a helyzet. Az egyik dolog, hogy mit sikerült elérnünk 1989-hez képest. Más lapra tartozik, mi mindent sikerült megmentenünk itt Vladimír Me- ciar kormányzása alatt. Indokolja meg, miért nem hiábavaló a létezésük! Értem én, hová akar kilyukadni, hiszen idestova tizenhét éve politizálok, vagyis éreznem kell, mit szeretne hallani. Nézze: Meciar alatt igyekeztünk menteni, ami menthető. Nyilván tudja, hogy 1989-ig a kétnyelvű bizonyítványok teljesen természetesek voltak, mi több, egyazon okiraton. Aztán egyszeriben fel kellett lépnünk azoknak az igazgatóknak a védelmében, akiket azért bocsátottak el, mert továbbra is kétnyelvű bizonyítványokat áhítottak ki. Továbbá: emlékszik még a maticás nyelvtörvény időszakára? Hogy mindenütt csak szlovákul és így tovább. Elfogadtuk a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját. És folytathatnám. Ezenkívül sikerült az alapiskolákat az önkormányzatok, a középiskolákat a megyék hatásköre alá vonni. S szólhatnánk az egyetemről is. Az egyetem mire volt jó? Sok szlovákiai magyar Magyar- országra ment tanulni, s felejtettek abból a szlováknyelv-tudásukból is, melyet úgy-ahogy birtokoltak. így aztán vagy vissza sem jöttek, vagy ha mégis, nem tudtak sehol elhelyezkedni, mert nem tudtak rendesen szlovákul. Tehát továbbra is azt állítja, hogy szükség van egy olyan pártra, mely elsősorban a magyarokkal törődik? Ez minimum addig lesz szükség- szerű, míg a szlovák pártoknak nem lesz minőségi kisebbségi programjuk. Olvassa el bármelyik szlovák párt akármelyik programját, s látni fogja, hogy van ugyan bennük valamiféle elmozdulás ez irányban, de kisebbségi programot távolról sem tartalmaznak. Nem hiba, hogy lemondtak a többi választóról azzal, hogy beérik a magyarokkal? Mintha arra alapoznának, hogy így is megvan a nagyjából biztos tíz százalék. Ez nem igaz. Kidolgoztattunk pár elemzést, és felmérések is igazolják, hogy választóink egy bizonyos százalékát szlovákok alkotják. Hány százalékát? A szokásos tíz-tizenegy százalékból körülbelül kettőt. Ez elhanyagolható. Nem az. Ha figyelembe veszi, hogy tíz százalék nagyjából kétszázötvenezer választót jelent, akkor két százalék ötvenezret jelent. Nem arra kellene törekedniük, hogy a szlovákok legalább a felét adják a választóiknak? Különben olyan kis párt maradnak, melynek folyton abban kell bíznia, hogy valaki beveszi a csapatba. Persze, de tudja, miről volna akkor szó: alapszervezeteket kell létrehozni olyan területeken is, melyeken nincs esély ellenőrizni, hogy azok, akik az alapszervezetet létrehozzák, minden tekintetben megfelelő személyek. Kormányszerepünk idején tisztán szlovák vidékről származók is csatlakozni kívántak hozzánk, mondván, hogy alapszervezetet szeretnének létrehozni. Egy esetben sikerült megállapítanunk, hogy olyanokról van szó, akik már minden pártban voltak, kivéve az MKP-t. Duray Miklós a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy Önt politikai pályafutása kezdetén Stb- ügynök irányította. Azt állította, ez a személy utasította Önt, akadályozza meg az ő megválasztását a Szövetségi Gyűlés klubelnökének. Kapcsolatban állt ilyen személlyel? Miről beszél Duray úr? Ó ugyanis nagyon jól ért ahhoz, hogy egy kis igazságot nagy adag hazugságba keverjen. S a végén ezt nevezi igazságnak. Mi volt ebben a kis igazság és a nagy adag hazugság? Műiden pártban, így az MKDM- ben is akadtak egyének, akikről később kitudódott, hogy rajta voltak az ügynöklistán. A legtöbb ilyen ember azonban az Együttélés soraiban volt. Emlékszem arra az időszakra, amikor a Szövetségi Gyűlésben elfogadtunk egy javaslatot, mely szerint annak, aki szerepel az ügynöklistán, lehetőséget nyújtunk a csendes távozásra. Ez úgy működött volna, hogy egy illetékes bizottság felhívta volna ezeket a személyeket, s közölte volna velük, hogy rajta vannak a listán. Ismerte azt a személyt, akiről Duray beszél? Mindjárt befejezem. Szóval, ilyen személyek éppen az Együttélés soraiból távoztak sokan. Később kiderült, hogy rajta szerepel annak a személynek a neve is, aki az MKDM tanácsadója volt. Ő azonban máig tagadja ezt, sőt, velem is közölte, hogy Durayt bíróságon kívánja feljelenteni. De ez az ő dolguk, nem foglalkozom vele. Vagyis elképzelhető, hogy volt köztük ilyen személy is. Ám... Irányította Önt, utasította valamire, vagy sem? Ha igaz, amit Duray állít, hogy tekintélyelvű voltam, miként irányíthatott volna bárki is? El tudja ezt képzelni? Irányítani egy tekintélyelvű embert? Hiszen ez képtelenség. Vigyázat: ő azt állítja, hogy az ügynök a kilencvenes évek elején irányította Önt, Önről meg azt, hogy 1998 után volt tekintélyelvű, hiszen addig nem volt elnök. Vagyis hogy így megváltozna az ember? Nem. Utasította az a személy valamire? Állítólag telefonált neki Duray klubelnökségével kapcsolatban. Duray azt állítja, fültanúja volt ennek a beszélgetésnek. Nem. Mi több, valamikor 1995 táján elhagyta a pártot. Duray keveri a tényeket. Nekem elnökként senki nem adott utasításokat. S ha mégis utasítottak, akkor csak az elnökség. Ami azt jelentette, hogy ha valamiben az elnökslég egyetértett, az számomra szent volt. Ő azonban olyan telefonbeszélgetésre hivatkozik, melyben valakivel közöltem, hogy Duray nem tartotta magát az egyezséghez. Ez az egyezség azonban úgy szólt, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsba a közös parlamenti klubunk elnökét az Együttélés adja, a Szövetségi Gyűlését az MKDM. Vagyis egyedül ezt a beszélgetést hallhatta. Tehát Duray ebben hazudik? Egyértelműen. A Sme számára azt nyilatkozta, nyolc évvel ezelőtt Duray arról tájékoztatta képviselőiket, hogy Ön szlovák iskolába íratta a lányát. Mire Ön úgy reagált, hogy akkorát lekever neki, hogy kirepül a parlamentből. Ön szerint elsápadt és elhallgatott. A nekünk adott interjújában Duray azt állította, Ön hazudott. Nézze, ennek más képviselők is fültanúi voltak, többek közt olyanok is, akik ma is képviselők. Konkrétan kik? Nem kívánom őket ebbe a békaegér harcba bevonni. Nem éri meg a fáradságot, hogy Duray hazugságait cáfoljam. Sőt, én már rég nem azt gondolom, hogy ez rólunk kettőnkről szól. Sajnos, ez a pártról szól. Duray és most már az elnök Csáky is szem elől téveszt egyvalamit: ha én el akarok menni, akkor miért támadnak? Mondtam nekik, hagyjanak emelt fővel távozni, és minden rendben lesz. Mihelyt nem hagynak, védekezni fogok. S kinek árt ez? Természetesen a pártnak. Az MKP-t nyolc évig Ön vezette. Ez nem azt jelenti, hogy hagyta a hazug embert a legmagasabb szinten megmaradni? Emlékszik 2002-re? Durayt a kilencedik helyre soroltuk a választásijelölőlistán. És a negyedikre vagy az ötödikre karikázta fel magát. Ezért nem törekedtem 2006-ban sem arra, hogy lejjebb kerüljön, mert nem lett volna értelme. Harmincnégyezer preferenciaszavazatot kapott, mert feltették a nevét a listára. Nem volt ebben számítás, mármint hogy a szavazathozásra megfelel? Nem. Gyakorlatiasság volt benne, s ezt állítottam a márciusi közgyűlés előtt is. Azt mondtam: Du- raynak az elnökségben kell maradnia, mert mindig jobban kordában tartható az, aki bent van s tudjuk róla, mit csinál, semmint hogy megadni neki azt az okot, hogy kívülről nem lehetett befolyással a történtekre. Úgy ugyanis folyton kritizálhatott volna. Ezzel együtt azt is mondtam, hogy nem kaphat a párton belül funkciót. Mi volt a meghatározóbb: a bizonyosság, hogy szavazatokat hoz, vagy az, hogy ellenőrzés alatt tarthatták? Az ellenőrzés, mert ismerem a munkamódszereit, és tudom, hogy az MKP-n kívül sokkal többet ártott volna. Ha ma azt állítja, hogy hazudik, ez új fejlemény, vagy már korábban is üyen volt? Ezzel nem foglalkoztam különösebben, mert mindig üyen volt. Emlékezhet arra, amikor megállították a rendőrök, s nem volt hajlandó a szondába fújni. Azonnal azt találta ki, hogy megfigyelik. Én tudom, mi az, ha az embert megfigyelik, magamnak is gondjaim voltak a maffiával, sőt, gránátot dobtak az udvaromba. De sosem éltem vissza mentelmi jogommal azért, hogy valamüyen mulasztásomat elkendőzzem. E rendőrségi incidens után azt állította, hogy Duray ügyében el- . járnak. De azon kívül, hogy le- " vették a fényképét az óriásplakátokról, nem tettek semmit. Igen, mi is követtünk el hibákat. Az a kérdés, hogy mi mivel volt arányos. Jobb lett volna, ha a neve lekerül a választási listáról. Ez módomban állt volna az elnökség beleegyezése nélkül is, de akkor szembenálló felekké váltunk volna, s tán sokkal kevesebb szavazatot kaptunk volna a választásokon. De hiszen éppen Ön mondta, hogy ha Duraynak ez a rendőrségi incidense hamarabb történt volna, levették volna a listáról. Nem levettük volna, nem tettük volna fel rá. De mivel később került f rá sor, nem akartunk változtatni a listán. Akkor nem bántotta volna, hogy nem tudták volna az ellenőrzésük alatt tartani? Akkor ezt az Országos Tanács rendezte volna, nem az elnök, tehát Duraynak el keüett volna döntenie, szembehelyezkedik-e az egész tanáccsal, vagyis a járásokkal. Ha én magam vettem volna le a listáról, azt állíthatta volna, hogy ezt a konfliktust az MKP elnöke | váltotta ki. S ez óriási különbség. Azt mondta, hogy annak az incidensnek Duray számára mész- g szemenő következményei lesz- * nek? Mért nem lettek? Azt hittem, lesznek, de látom, hogy tévedtem. Tévedni emberi. Az MKP évek óta bírálja Durayt a kijelentései miatt, de pártként mégsem jutottak vele dűlőre. Most látom csak, hogy mi volt a legnagyobb hiba: hogy nem vitattunk meg minden dolgot őszintén és hangosan. Müyen dolgokra gondol? Nem beszéltünk arról, mennyire árt nekünk Duray. Nemcsak a kü- ( lönféle megnyüatkozásaival, a Viktor, veled van a Felvidék típusúak- kal és más lépéseivel, melyeket tett. 1 Egyáltalán: nem beszéltünk arról, hogy egyszer fel kellett volna szólalnia a parlamentben, ehelyett inkább gyorsan megbetegedett. Az elmúlt időszakban egyszer sem szólalt fel. Kész, vége. Tán egyszer, ha ugyan, de ennyi. Arra céloz, hogy Duray semmit sem csinált a parlamentben? Nem tudom megmondani, mit csinált például a bizottságában, mert én egy másikban voltam. De a plénumban Bárdos Gyulának is ( gondjai voltak vele, amikor az alkotmánymódosítást kellett elfogadni. Á módosítás ldlencven szavazatot kapott, s Durayt szó szerint i őriznie kellett, mert nem akart a te- • remben maradni. Önnek mikor támadt vele először nézeteltérése? Lényegében a kezdetek óta voltak nézeteltéréseink. Duray azt hiszi, mindenkinek parancsolhat. A kezdetben ez így is tűnt. Az Együttélésnek óriási volt a támogatottsá-
