Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-25 / 197. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített C7AT rMVT Mérsékelt havi bérért adta ki nekem az egyik szobáját. Szalonféle volt, tábori ággyal hálószobának kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI i3/iA i ív JINI fölött tükör... THOMAS MANN: EGY SZÉLHÁMOS VALLOMÁSAI 2007. augusztus 25., szombat 1. évfolyam 33. szám Kommunikálnak együtt, egymás mellett és mögött, akárcsak egy titokzatos állatkertben, mindenképpen erősítik egymást, rezonálnak a másikra... Mesterkedések hanggal, képpel, betűvel His master's letters: a betűk mint képalkotó elemek Az Érsekújvári Városi Galériában izgalmas kiállítás látható Juhász R. József (Rokkó) eddig még be nem mutatott műveiből. A kiállított anyag két nagyobb egységre tagolódik, az első rész névadója a legendás gramofon- és lemezgyár, a His Master’s Voice, utalva ezzel a Rokkó műveiben gyakran megjelenő hang-tárgy-kép- (zet) közti kapcsolatrendszerre, de erről még majd később szólunk. CSANDA MÁTÉ Az első, legnagyobb terem csupa különös géppel van benépesítve, itt kaptak helyet Rokkó montázsszerű intermediális objektjei. A látogatónak akár az az érzése is támadhatna, hogy egy szokadan műhelybe, valóságos laboratóriumba, alkimista dolgozószobába került-tévedt. Az itt álló gépekben rendre furának tűnő alkatrészek illeszkednek egymáshoz, első látásra (és talán másodikra is) szokadan átmenetek, áttételek alkotnak egy-egy egységet. Varrógéptetemek, régi hanglemezek, megbütykölt zenedobozok, hangszórók, tölcséres gra- mofonhangtestek, montírozott állványok, trombiták ezek, különféle ravaszul konstruált pózban. A szerkezetek mind önálló életet élnek, s ugyan már pusztán kinézetük is különös képzettársításokat idézhet fel, igazi énjük csak a néző aktív együttműködésével mutatkozik meg, tehát mint ahogyan az első gramofonok, ze-i negépek elindításához is aktív pen a szemlélő, merthogy némelyikkel még tovább lehet játszadozni, és a forgatás sebességét is lehet szabályozni, ami nemcsak a hanghatást, hanem az egész alkotás mozgását, dinamikáját is befolyásolja. Azt üyenkor el szokás mondani, hogy az alkotások erősen ready-made jellegűek, noha korántsem csak sokkoló erejük miatt, vagy éppen mert ízléseket és kontextusokat mozgatnak meg (kis erőszakoskodással a tubusból ecsettel vászonra festett képet is nevezhetnénk ready-made- nek), persze az itt nyilvánvaló, hogy eredetileg egyáltalán nem egymásnak szánt (összeillő) komppnensek egyesülnek a műben, különféle talált (gyűjtött, vett, összeszerkesztett) tárgyak találkozása ez. Az viszont szintén látszik, hogy Rokkó szerzeményeinél igenis nagyon fontos az alakító, a művész szerepe, hiszen különösen összetett (mechanikailag és jelentésvilágukban is), nagyon érzékeny szerkentyűkről van szó, létrejöttükhöz egy aktív teremtő kellett, aki a művön belül kapcsolatokat, összefüggéseket hoz létre, tehát egyrészt a szó szoros értelmében hegeszt és ragaszt, másrészt pedig nagyon fiHommage a Thomas Alva Edison emberi közbeavatkozás kellett, azaz meg kellett tekerni vagy fel kellett húzni őket, hogy egyáltalán működjenek, így ezek a művek is akkor mutatják meg legizgalmasabb oldalukat, ha megtekintésükön túl a néző maga hozza mozgásba a szerkezeteket, és lesz egy-egy (mindig más) folyamat részese, elindítója, és végül újra befogadója, élvezője is. (Szerintem) nem lehet nem észrevenni, mennyi élet rejlik mindegyikükben, igazi szerves anyagokként, sőt szervrendszerekként hatnak. Egyrészt azért, mert a külön-külön (és együtt is) antikvitásként ható, ma már ritkaságszámba menő gramofon- és varrógéprészek indaszerű állványaikkal, tekerőikkel, finom ívű hajlataikkal, virágszirmokra emlékeztető tölcséreikkel önmagukban is organikusan hatnak. Ezen túl viszont mindegyikük egy-egy dinamikus folyamat - szinte szimbólum erejű - reprezentánsa, hiszen mintha összetett folyamatokat indukálnának, kapcsolatok, átívelések keletkeznek az egyes elemek között, a látogató a mű, de még inkább a folyamat részese, ő adja meg a kezdő lökést, indítja be a sorozatot, amely aztán dominószerűen, különféle módozatokban, áttételekkel mozgásba hozza a varrógép fejét, amely akár egy rovar, mozog föl-le, szabályosan zakatolva, vagy éppen a művész közbeavatkozásának köszönhetően egy tengely körül forogva. Eredeti funkciók változnak meg, és alakítanak további folyamatokat, míg a végén - hol elektromos szerkezetet beindítva, hangszóróhoz kapcsolódva, hol pedig pusztán a rezgést továbbtranszformálva - megszólal, felcsendül a hang vagy a hangfoszlány (némelyiknél kép is, hang is), minden masinánál más és más, valóságos mutáns hangok és dallamok; itt-ott kivehető az eredeti melódia, valahol csak zümmögés vagy éppen egy-egy kísérteties búgás, süvöl- tés hallható, attól függően, hogy mit akar, hogyan gondolkodik és cselekszik maga a mű, vagy épAkárcsak egy önkiszolgáló automata: a Fanfár-„sztereó”
