Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-23 / 195. szám, csütörtök

www.ujszo.com UJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 23. Kultúra 9 Cannes után Karlovy Vary fesztiválján is bemutatták Ermanno Olmi legfrissebb alkotását, a Száz szöget Inkább érezni és megérinteni Külön fejezetet jegyez Ermanno Olmi az olasz film történetében. Olyan fejeze­tet, amely a paraszti létről és a munkásközegről ad hi­teles képet. Pályakezdése, vagyis 1953 óta kényes poli­tikai és szociális kérdéseket feszeget. SZABÓ G. LÁSZLÓ Más úton járt Fellini, egészen máson Marco Ferreri vagy Frances­co Rosi. A neorealista indíttatású Olmi első filmjei, kihívóan puritán jelenetei, meghitt képei a legin­kább Vittorio de Sica és Luchino Visconti világlátásával mutatnak közös jegyeket, főleg ez utóbbi Reng a föld (a magyar forgalma­zásban Vihar előtt) című filmjével. Olmi ugyanis a Bergamo környéki parasztok élettöredékeiből, rítusai­ból állítja össze képes krónikáját, amelyben mindent láthatunk. Szü­letést és halált, disznótort és kuko- ricafosztást, kuruzslást és templo­mi imádkozást, vásári kavalkádot és színes képzelgést. Az évezredes paraszti létformán azonban mindig átizzik a történelem igazi disszo­nanciája, a kisemmizett ember nyomora, a céloktól megfosztott kétkezi munkás sivár élete. A hite­lesség kedvéért pályája első évtize­deiben Olmi nem is nagyon dolgo­zik színészekkel. Amatőr szerep­lőkkel viszi sikerre egy idős gátőr és egy városi fiú kapcsolatát (Megállt az idő, 1959), a meglett férfiak vi­lágában tétován tébláboló ifjú Do­menico kínját (Az állás, 1961), a fi­atal milánói vasmunkás történetét (Jegyesek, 1962). Ez utóbbit Jean- Luc Godard, a hatvanas évek fran­cia új hullámának egyik kiemelke­dő alakja az év legjobb filmjének nevezte, Susan Sontag pedig az új európai rendezők legjobb művei közé sorolta. Világsikerét 1978-ban forgatott művének, A facipő fájá­nak köszönheti, amely szülőföldje 19. századi paraszti életét mutatja be. A poétikus eposz egy majorság­ban együtt élő öt család sorsát lát­tatja a megalázottságon keresztül is szelíd derűvel, áradó szeretettel. A cannesri fesztivál Arany Pálmá­val jutalmazta Olmi opusát, aki kö­vetkező filmjében (Zarándokút) már a hit és a tudomány kapcsola­tát értelmezi újra, s mint később ki­derül: Pasolini halálát követően ő az az olasz rendező, aki a legmé­lyebb érzékkel nyúl a vallásos té­mákhoz. Készített vígjátékot (Éljen Ráz Degan pályája egyik legjelentősebb szerepét kapta Ermanno Olmitól, jegyezte meg Karlovy Vary feszti­válján (Zuzana Minácová felvétele) soká az úrnő!), irodalmi adaptációt (A szent iszákos legendája Joseph Roth elbeszélése nyomán, Az öreg erdő titka Dino Buzatti novellája alapján) és kínai népmesét egy elté­vedt fiatalemberről (Dal a bordély­házból). A nyolcvanas évektől ko­molybetegségek gyötrik, s jóval ke­vesebbet dolgozik, mint korábban. Legújabb munkáját, a Száz szö­get négyéves szünet után forgatta, részben leromlott egészségi állapo­ta, részben a mai olasz film sivár anyagi körülményei miatt. Olmi egyébként sem tartozik az ilyen­olyan kompromisszumokra hajlan­dó alkotók közé. Olmi öntörvényű művész. Ahogy Kosa Ferenc írta ró­la: „Nem kurválkodik a pénzembe­rek utcájában.” Filmjeit általában maga úja, sokszor maga fényképe­zi és ő maga is vágja. A Száz szöget rendezőként és forgatókönyvíróként jegyzi. Főhőse a bolognai teológiai egyetem fiatal, elismert professzora (Ráz Degan alakítja), aki megelégelve a régi könyvek nyújtotta tudást és a kor elvárásait, szokadan, megdöbben­tő tettre szánja el magát. Szülte szertartásszerűen a padokhoz és a padlóhoz szögez száz értékes köny­vet, hogy így jelezze: ezentúl in­kább az élet kínálta lehetőségeket részesíti előnyben, nem pedig a fo­lyamatos önművelést, amely csak újabb és újabb kínok elé löki az em­bert. A „bűntény” elkövetése után látványosan kivonul a társadalom­ból: kocsiját elhagyja, mobütele- fonját eldobja, zakóját, pénztárcá­ját a folyóba hajítja (a bankkártyá­ját azért meghagyja!), és vidéken, a még tisztán, paraszti logikával gon­dolkodó földművesek társaságá­ban próbál új életet kezdeni. Ha marad Bolognában, nemsokára pappá szentelik, „szentségsértő”, abszurd cselekedete után azonban már a rendőrség is nyomoz utána. Egy elhagyott, rozoga, folyóparti kunyhóban telepszik le, és onnan jár be a közeli faluba, ahol gyorsan elnyeri új ismerősei rokonszenvét. Akik anélkül, hogy tudnák, kivel van dolguk, valahogy mindannyi­an bizalmat szavaznak neki. Életük részévé, közös tanácsadójukká vá­lik. Szavai tükrében még az is meg­valósíthatónak látszik, ami valójá­ban nem is reális. De hol húzódik a „menekülés” határa? Hátat fordít­hat-e az ember saját énjének? Mennyit engednek meg a lehetősé­gek és mennyit a társadalom? Olmi, ugyan már nem a régi len­dülettel, de még mindig fáradha­tatlanul kérdez, s megszállottan bi­zonygatja igazát. „Érezni és meg­érinteni - mondja. - Ez a legszebb, ami földi életünkben adatik.” Nem a könyvek kínálta végtelen kalan­dozás, hanem az életben való teljes megmerítkezés. Az élet pedig, ahogy azt Kundera is hangoztatja: „máshol van”. Olmi egyetlen lehe­tőséget mutat csupán, nekünk azonban van más választásunk is, mint a Ráz Degan által árnyaltan megformált hősnek. Aki a szó szo­ros értelmében nem is hős. Dönté­sét látva: nem is kíván az lenni. Egyszerűen csak élni akar. Szaba­don, korlátok nélkül élni. Az évforduló kapcsán új hódításba kezd egy „vágatlan“ kiadásban, több kiállítás és egy régóta várt film révén Ötven éve Jack Kerouac jelképes Útján MTl-PANORÁMA New York. Még ma, fél évszá­zaddal a megjelenése után is elbű­völi az olvasókat Jack Kerouac első regénye, az Úton, a beat-generáció és az utána következő nemzedékek kultuszkönyve. Az évforduló kap­csán új hódításba kezd az Egyesült Államokban egy „vágatlan” kiadás­ban, valamint több kiállítás és egy régóta várt film révén. A mű, a szabadság és a minden- napiságból való kiszakadás jelké­pe. „Azért annyira vonzó a mai na­pig, mert csodálatosan megírt könyv, és története részévé vált az amerikai álom mítoszának” - véle­kedik Penny Vlagopoulos, a New York-i Columbia egyetem iroda­lom-professzora. Kerouac „spontán prózája” egyszer s mindenkorra halhatatlanná tette az amerikai 66- os utat, moteljeivel és csodaboga­raival. A szerző alteregójának, Sál Paradise-nak és barátjának, Dean Jack Kerouac 1967-ben (SITA/AP-felvétel) Moriarty-nak útja New Yorkból in­dul, Kalifornián és Mexikón keresz­tül vezet, végül visszatér New York­ba, ahol Kerouac, saját állítása sze­rint, 1951 júniusában három hét alatt írta meg a regényt egy 36 mé­ter hosszú papírtekercsre. Az író­nak ugyanis a gépelés közben így nem kellett a papírcserékkel időt vesztegetnie. A regény végül hat évvel később, 1957. szeptember 5- én jelent meg. Kivágtak belőle né­hány erotikus részletet, egyes ne­ves szereplők, Allen Ginsberg, Neal Cassady és William S. Burroughs csak álnéven szerepelhettek benne. Most a Viking kiadó egyszerre je­lenteti meg az eredeti kéziratot, a retusált változatot, és mellékel egy új esszét is. Vlagopoulos emlékeztet arra, hogy a „tekercsen” több volt a nyűt szexualitás, egyes szereplők vállalt homoszexualitása. Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy stílusa még erősebben kísérletező, mint a közismert verzió, és ezáltal az olva­sónak olyan érzése lehet, hogy részt vesz a Kerouac agyában vég­bemenő irodalmi kalandban. John Sampas, az író végrendeletének végrehajtója szerint az eredeti kéz­irat kiadásával azért vártak ennyit, hogy elkerüljék a valóságos szemé­lyek által indítható személyiségi jo­gi pereket. Novemberben a New York-i köz­könyvtárban mutatják be a híres „tekercset”. Jövőre kezdődnek az Úton filmváltozatának felvételei Walter Salles rendezésében. Salles választása nem véletlen: némiképp hasonló hangulatú filmet készített Ernesto Che Guevara önéletrajzi könyvéből, A motoros naplójából. A főszerepre Johrmy Depp az egyik legfőbb esélyes. Az évforduló kap­csán az irodalomkutatók új magya­rázatokkal is előállhatnak. „Ma is nagy hatású az a gondolat, hogy valaki felépíthet magának egy éle­tet, amelyet nem befolyásolnak a meglévő társadalmi korlátok” - hangsúlyozza Penny Vlagopoulos. A québeci családból származó, massachusetts-i születésű Jack Kerouac 1969-ben halt meg. 47 éves volt. RÖVIDEN Több mint tízezren látták da Vincit Debrecen. Már több mint tízezren látták Az igazi da Vinci című, augusztus 16-án megnyílt kiállítást Debrecenben; a tízezredik láto­gatót kedden köszöntötték a MODEM Modem és Kortárs Művészeti Központban. A kiállítás megnyitása óta folyamatosan hosszú sorok kígyóznak a galéria pénztáránál. Az igazi da Vinci című tárlatot no­vember 16-ig tekinthetik meg az érdeklődők a cívisvárosban. (MTI) CineFest - fiatal filmesek fesztiválja Miskolc. A CineFest - Fiatal Filmesek Nemzetközi Fesztiválja ne­gyedik alkalommal vátja Miskolcon a fiatal filmeseket és a nézőket; a szeptember 16. és 23. között tartandó rendezvényre minden eddigi­nél több, összesen 359 nevezés érkezett. Az idei CineFestre 42 ország 359 filmjét küldték el. A legtöbb alkotás - 97 munka - Magyarország­ról érkezett, a második helyen az Egyesült Államok áll 65 filmmel, a harmadik Németország (47 film), de kaptak alkotást Azerbajdzsán­ból, a Fiilöp-szigetekről és Bolíviából is. A versenyben való részvétel­nek, nevezésnek műfaji megkötése nincs, feltétele csupán az volt, hogy az adott film rendezője 35 év alatti legyen a munka idején és az alkotás 2005. január 1-je után készüljön. A fesztivál zsűrijének névso­ra is kialakult, a CineFest szervezőinek célja, hogy a grémium főként a fiatal generáció tagjaiból álljon. A CineFest keretein belül a válogatott nemzetközi mezőny a filmkészítés minden területén megmérkőzik: nagyjátékfilmek, kísérleti és kisjátékfilmek, dokumentumfilmek és animációs munkák egyaránt versenyben vannak. (MTI) Megkezdődött a Titanic-kiállítás építése Még jéghegyet is hizlalnak ELŐZETES Budapest. Megkezdődött a Titanic-kiállítás építése a Millenáris Fogadóban: az elmúlt napokban ti­zenöt, egyenként 10 tonnás kami­on érkezett Budapestre, a helyszí­nen harminc tagú, nemzetközi stáb dolgozik, hogy a jövő szombati nyi­tásig minden a helyére kerüljön - tájékoztatott a szervezők nevében Dobsi Adrienn. A tragikus sorsú óceánjáró gőz­hajó történetét kétszáznál is több eredeti, a tenger fenekéről felho­zott tárgyi lelettel, a hajó néhány helyiségének, például első osztályú és fedélközi kabinoknak, folyósok­nak, gépházi kazánoknak a re­konstrukciójával idézik fel a szep­tember 1-jén nyíló kiállításon. Az első és legfontosabb feladat a Millenáris Fogadó teljes elsötétíté­se volt, majd következik a 300 mé­ter hídelem, a több száz világító- test és több kilométernyi kábel be­építése. „Mindezek segítenek abban, hogy a látogatók a mesterien alkal­mazott háttérzajok, zenék és a kü­lönleges megvilágítás segítségével még intenzívebben éljék át a Titanic utolsó útjának hangulatát” - olvasható a kiállítás tájékoztató­jában. A november 26-ig látogatható ki­állítás „semmihez sem fogható” hangulatát, egyediségét a kiválóan konzervált leleteknek köszönheti. A leletek között fantasztikus álla­potban fennmaradt porcelánoktól kezdve míves kristálypalackokon át az utasok olyan személyes tárgyait is bemutatják, mint például szem­üveg, pénztárca és különféle ruha­darabok. „A leleteket speciális biztonsági körülmények között tárolják, és csak pár nappal a nyitás előtt kerül­nek a helyükre. A kiállítás területén az előírásoknak megfelelő hő- és páratartalmat kell biztosítani a 4000 méter mélyről felhozott lele­tek számára. Csak az amerikai RMS Titanic Társaság két alkalma­zottja érhet a speciálisan konzer­vált leletekhez. Szigorúan csak fe­hér cérnakesztyűben foghatják meg a tárgyakat” - közölték a szer­vezők. A tájékoztatás szerint a kiállítás egyik legkülönlegesebb eleme egy jéghegy, amelyet már most elkezd­tek hizlalni. A jéghegy érintésével az érdeklődők megtapasztalhatják, milyen fagyos volt a tengervíz a tra­gédia éjszakáján. A hajóroncs pontos helyét 1985- ben fedezte fel Robert Ballard ex­pedíciója, majd többéves kitartó munkával hozták fel a csaknem 4 ezer méter mélyen nyugvó Tita- nicról a tárgyakat. Az RMS Titanic Társaság a tulaj­donában lévő tárgyakból kiállítást szervezett, hogy a nagyközönség számára is elérhetővé tegye a tra­gédia emlékeit. A csaknem 300 tár­gyat felvonultató tárlatot 1991 óta 18 országban mutatták be, össze­sen 16 millióan voltak kíváncsiak a leletekre. Közép-Európában első­ként Magyarországon mutatják be az anyagot. (MTI) A szeptember 7-én kezdődő BIB (Könyvillusztrációk Pozsonyi Bienná- léja) központi kiállítását több kísérőrendezvény is gazdagítja. Egyebek közt az előző, 2005-ös BIB Aranyalma Díjas alkotója, Luboslav Pal'o Zsákbamacska című kiállítása, melyet szeptember 6-án nyitnak mega BIBIANA-házban. Képünkön Luboslav Pal’o illusztrációja látható.

Next

/
Thumbnails
Contents