Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-22 / 194. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2007. augusztus 22., szerda 4. évfolyam, 33. szám A Szülőföldünk című melléklet legközelebb szeptember 5-én, szerdán ielenik meg 22. oldal Bohócok az Ipoly mentén, humor a határon Martin Bútora szerint a sikereket kell hangsúlyozni, nem a kudarcokon rágódni 26-27. oldal Hétvége a futballpályákon Barti mesterhármas idegenben, huszonnyolc ebedi kapott gól Az óvárosházi toronyórához ezidáig csak az órajavítók mászhattak fel, a városnéző séta alkalmával a vállalkozó szellemű turisták is felmerészkedhettek a toronyba Barangolás az idő nyomában Kassa. A belvárosban havonta egyszer megrendezett kassai barangolás arról híres, hogy mindig más útvonalon és mindig más központi téma alapján nézik meg a várost a résztvevők. KOZSÁR ZSUZSANNA A múlandósággal, az idővel eddig még egyszer sem foglalkozott a sétavezető Milan Kolcun, ám au-' gusztus első szombatján az idő és annak lenyomatai, a kassai órák voltak a barangolás és nézelődés tárgya. A város legrégebbi nyilvános órája ma is látható még, sőt időnként működik is. Persze csupán jó idő esetén, hiszen legrégebbi, 1477-ből származó óránk egy napóra, mely a Szent Erzsébet-székes- egyház déli falán található. Messziről nézve félresikerült falfirkának tűnik, és csak a jószemű nézelődő veheti észre a félkörben húzódó arab számokat a falon. Az óramutató helyett természetesen csupán egy rúd áll ki a falból, ennek árnyéka vetül az egyes számokra napsütéses időben. A pontos időt aligha állapíthatnánk meg róla, egy újabb „falfirka” adatából azonban kitűnik, hogy a napórát 1886-ban rekonstruálták. Az első európai napórát Németországban hozták létre 1450-ben, ehhez képest Kassa „trendi” városnak számított, hiszen húsz év sem telt el, mire az újdonság nálunk is divatba jött. Igaz, a régi kínaiak vagy egyiptomiak már 1500 évvel időszámításunk előtt is a napórát használták időmérő eszköznek. A dómon azonban nem ez az egyedüli időmérő szerkezet. A barokk torony tetején szintén látható egy óra, mely éppen most nem mutatja a pontos időt, ám az ígéretek szerint hamarosan újra működni A régiségkereskedés kirakatában 19. századi órák is akadnak A forgó csoda már visszaszámolt az ezredfordulóig fog. Az északi oldalon beépített óra azonban pontosan jár. Talán furcsa, hogy egy székesegyház falán több óra is legyen, a magyarázat viszont logikus. A tornyot mint őrhelyet használták a középkori városban, haranggal jelezték a veszedelmet és a városkapuk zárását is. A toronyóra azonban túl magasan volt a járókelők számára, csak bizonyos távolságból lehetett látni, mit mutat. Mivel a székesegyház melletti téren az északi oldalon piac működött, szükség volt egy lejjebb elhelyezett órára, elsősorban az árusok miatt, akik csak egy megszabott időben kereskedhettek. Régen a kisebb templomokat is gyakran díszítette óra, ám ez a nem éppen olcsó mulatság gyakran áldozatul esett a tűzvésznek vagy az átépítésnek. Ha az egyházközségnek nem volt pénze újabb óraszerkezet megvételére, előfordult, hogy csak odafestették a számlapot és a mutatókat. Ma viszont még az imitáció is hiányzik a premontreiek és a ferencesek Fő utcai templomáról. Még egy órának van hűlt helye a belvárosban, a nagyposta közelében. A múlt század elején még állt az a hirdetőoszlop, melynek tetején óra is volt. Ez a szerkezet alighaA dóm gótikus ablaka fölötti falfirka voltaképp napóra, bár az időt nehéz leolvasni róla A székesegyház északi oldalán láthatjuk a pontos időt (Szűcs Éva felvételei) nem a légnyomás következtében 1941. június 26-án, Kassa bombázásakor állt meg, idődenné téve azt a pillanatot, mikor a város támadások célpontjává vált. A háború után aztán az oszlopot is eltüntették, ám a rombolás ténye nem tűnt el a polgárok emlékezetéből. Az újabb, huszadik század eleji városi órák szintén nincsenek már meg, ám a nyolcvanas években elkészültek korhű másolataik. Az egyik, a Fő utcai Andrássy-palota előtt álló ma is pontos időt mutat. A Malom utcán, az állomás közelében lévőt azonban évekkel ezelőtt összetörték a vandálok, ez az óra azóta csak csúfítja a Jakab-palota környékét. De nem minden kassai órának van ilyen szomorú sorsa. Az óvárosházi városházán lévő óra szerkezetét például 1994-ben cserélték ki, „nyugalomba küldve” ezáltal az 1934-ből származó eredeti masinát. Ez az óra most is üti a negyedeket, a négy égtáj felé néző négy óralap hajszálpontosan egyformán működik. A barangolás kíváncsibb résztvevői közveden közelből is láthatták az egyméteres óramutatót, már ha volt kedvük felmászni azon az öt falétrán, melyen csak a szerelők közlekednek a városháza tornyában. A toronyórák és más „óraóriások” mellett azonban volt idő elgyönyörködni a kisebb méretű, „emberszabású” órákban is egy régiségkereskedés kirakatában, ahol karórák, zsebórák, kakukkos órák és faliórák sokasága várta a nézelő- dőket. A régiek mellett a legújabb kassai szerkezet sem maradt ki a látnivalók sorából. Az Állami Színház mellett terpeszkedő, körbe forgó csodaóra azonban ma már inkább csak mozgóreklám. Legfőbb feladatát, hogy az ezredfordulóig hátralévő időt mélje, már teljesítette ez a párizsi mintára készült masina, melyet Rudolf Schuster polgármesteri érája alatt kapott a város ajándékba 1998 májusában. A barangolás ideje lejárt. Kassa éppen működő órái azonban tovább járnak a maguk tempójában, és figyelmeztetik a pontos időre a járókelőket. Akinél épp nincsen karóra vagy más időmérő, nyilván hasznosnak is találja ezeket a belvárost díszítő szerkezeteket. A toronyóra szerkezetét 1994-ben cserélték ki
