Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-22 / 194. szám, szerda

22 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 22. www.ujszo.com Fazekas Attila: „Kínálatunk egyik legkülönlegesebb darabja a fehér­cserép" (Vas Gyula felvétele) Almansa Old Castilla Különleges hangulatot árasztó mediterrán tetőcserép Már a régi rómaiak is... ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Komárom. Az utóbbi években déli szomszédainknál és nálunk is egyre gyakrabban találkozunk a mediterrán hagyományokat idéző építkezési formákkal, elemekkel. Ez valószínűleg annak is köszönhe­tő, hogy országaink polgárai elő­szeretettel választják nyaralásuk célpontjául a Földközi-tenger part­vidékét és az ottani hangulatot sze­retnék itthon is felidézni. A medi­terrán építési stílus egyik legjelleg­zetesebb és leglátványosabb eleme éppen a különleges tetőfedés. Ez egyrészt a fedés módjának, más­részt a felhasznált alapanyagnak köszönhető. A mediterrán csere­pekhez manapság már nálunk sem nehéz hozzájutni, inkább a válasz­ték bősége okozhat fejtörést a po­tenciális vásárlók számára. A komáromi Almansa Mediter­ran Kft. az Imerys konszernhez tar­tozó spanyol Ceramika Collado ter­mékeinek kizárólagos hazai forgal­mazójaként a tetőcserepek lehető legszélesebb skáláját kínálja. „A mediterrán építészetre az alacsony hajlásszögű tető a jellemző - árulta el lapunknak Fazekas Attila, a tár­saság ügyvezetője. - Ám a gyártók, igazodva Európa északabbra fekvő részeiről érkező igényekhez, olyan termékeket is előállítanak, amelye­ket akár már 12 fokos tetőhajlástól alkalmazni lehet. Azaz az alpesi klí­mára tökéletesített változatot, te­hát hornyolt tetőcserepet is kínálnak.” Az eredeti, hamisítatlan mediterrán cserepek 1200 fokon égetett, különlegesen válogatott agyagból készülnek, ennek köszön­hető időtállóságuk. Ehhez talán elég annyit hozzáfűzni, hogy már a rómaiak is agyagcserepekkel fed­ték otthonaikat, amelyekből még ma is fellelhető néhány töredék. E cserepek jellemző tulajdonságai to­vábbá a rendkívül alacsony vízfel- vevés, a fagy- és ütésállóság, a kivá­ló hézagzárás, ellenállóak az UV sugárzással, a savas esővel, de még a madárpiszokkal szemben is, és nem utolsósorban rendkívül jó a színtartó képességük. Szinte pórus­mentes, ezáltal a moha és a szeny- nyeződések is nehezen tudnak megtapadni rajta. A mediterrán or­szágokban előszeretettel alkalmaz­zák a foltos hatású cserepeket, de tájainkon inkább a homogénebb szín az elvárás. „A társaságunk által forgalma­zott termékekre a gyártó névre és címre szóló garanciát vállal, még­pedig 30-tól akár 100 évig, sőt a legjobb minőségű cserepekre egy életre szólót - mondta Fazekas At­tila. - Termékeink természetesen nemcsak új házak építésénél alkal­mazhatók, hanem felújítások so­rán is. E cserepek és a hozzájuk kí­nált kiegészítők által teljesen meg­változik a ház hangulata, szinte új otthonban érezhetik magukat a lakók.” A városi tűzoltóállomáson 120 alkalmazott dolgozik Új tűzoltóállomást szeretnének Kassán KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa. Tizenhat pályázatot dol­gozott ki a meglévő tűzoltóállomá­sok felújítására, valamint újak épí­tésére a Kassa Megyei Tűzoltó- és Mentőtestület igazgatósága. Új tűzoltóállomást szeretnének Kas­sán is létrehozni. A városban csupán egy tűzoltó- állomás van, a Poziarnická utcá­ban, egy másik pedig Saca város­részben. Néhány városkerületbe a tűzoltóknak baj esetén túl sokáig tart eljutniuk, akár fél órát is igény­be vehet, míg a helyszínre érnek. Egy új állomás kialakítása a KVP- lakótelepen ezt az időt a felére rö­vidítené. Ján Barilla tűzoltóparancsnok szerint az állomány bővítésére nincs szükség, jelenleg a városi tűzoltóállomáson 120 alkalmazott dolgozik, ennyien az ország egyet­len állomásán sincsenek. így az újabb kassai épületbe jutna elég képzett ember az oltáshoz és men­téshez. A tervek szerint a kassai állomás kialakítás a mintegy nyolcvan mil­lió koronába kerülne, a megyén belüli 16 állomás felújításának il­letve felépítésének költségei pedig elérnék a négyszáz milliót, a pénzt az uniós alapokból pályázzák meg. A tűzoltósági gépparkra szintén ráférne már a modernizálás. En­nek jegyében a közelmúltban egy 28 millió korona értékű Iveco jár­művet kapott a testület, melyet a nagymihályi tűzoltók vehettek át. Ez az első olyan jármű, mely a tűzoltásban, a baleseteknél és a magasban végzendő munkáknál egyaránt hasznosítható, és Szlo­vákia területén a második ilyen „háromkombinációs csodaautó”, a párja Zsolna megyében találha­tó. Ján Barilla tájékoztatása sze­rint év végéig Kassa megyébe egy újabb ilyen járműnek kell még ér­keznie. Martin Bútora szerint az Ipoly napok bizonyítja, a sikereket kell hangsúlyozni, nem a kudarcokat Humor a határon Ipolyság. Az V. Ipoly napok alatt, augusztus 9-től 12-ig megfért egymás mellett egy regionális ünnep, egy kö­zép-európai művészeti fesz­tivál, egy közéleti kérdése­ket feszegető szabadegye­tem és egy, az olimpiai esz­meiség előtt adózó sportün­nepély. A szervezők a kö­zép-európai humor témáját idézték. FORGÁCS MIKLÓS Danis Ferenc helytörténész és Huncík Péter pszichiáter álmodta meg az Ipoly folyó és az egyetemest a helyivel ötvöző lokálpatriotizmus ünnepét. Martin Bútora volt diplo­mata, társadalomtudós megnyitó beszédében hangsúlyozta, számá­ra ez az ipolysági esemény csoda­számba megy, hiszen éppen egy határvárosban folyik harc a határo­kat fenntartó mentalitás ellen, hogy ne csak egymás mellett élje­nek a különböző nemzetiségek, de valóban kíváncsiak legyenek egy­másra, hogy valóban együttélés le­gyen az egymás közelében létezés. A szlovákok nem tudnak magyarul, és kevés magyar érzi úgy, hogy ő részese lehet a szlovák kultúrának. Éppen ezért egyedülálló és fontos ez a négy nap. Lényeges, hogy büszkék tudjunk lenni a sikereink­re, s ne állandóan a kudarcainkkal legyünk elfoglalva. Huncík Péter elmondta, a ma­napság sokat emlegetett területi vagy kulturális autonómia helyett azt szeretné, ha elsősorban auto­nóm személyiségekről esne szó, olyan emberekről akik képesek önállóan dönteni, felnőtt módra, saját sorsukat kezükbe véve. A Menora Saag Centrum Artisban Fedor Gál (középen) szerint a humorról beszélni, már a vég jele, csak fáradt értelmiségiek képesek erre. Peter Zajac (balra) úgy gondolja, a szlovák mentalitást az egy tájegységhez köthető, például az úgyneve­zett „erdőháti" (záhorák) anekdoták jellemzik a legjobban. Huncík Péter (jobbra) szerint a legfontosabb önmagunkkal konfrontálódni. azért is a humor kapta a főszere­pet, mert Huncík szerint 45 év után jogunk van végre jól érezni magunkat. A nevetéshez nem kell kormány, párt, felsőbb hatalom, a nevetéshez öniróniára való hajlam és a másikba vetett bizalom kell csak. Idén a 19. század egyik mél­tatlanul elfeledett nagy egyénisé­ge, Pongrácz Lajos emléktábláját avatták fel. Danis Ferenc elmond­ta, Pongrácz irodalmi lapot indí­tott, nőegyletet, bölcsődét, kaszi­nót alapított, Széchenyi Istvánnal vitatkozott, Kossuth pénzügymi­nisztériumának titkára volt, nevé­hez fűződik Ipolyság főterének ki­(ifjabb Lánczos Tamás és Zoller Viktória felvételei) Dénes Imre monori képzőművész az egyetemessel szembesítette a múlandó divathóbortokat Szigeti László, Martin Bútora, lóra Bútorová a közönség soraiban nagyon jól szórakozott Peter Zajac, Fedor Gál és Huncík Péter „hadakozásán", amely arról szólt, lehet-e egyáltalán beszélni a humorról kövezése, a közvilágítás kiépítése, a drégelyi törökverő hős, Szondi György kultuszának megteremté­se, volt tudósítója, szolgabírója, fő­jegyzője, alispánja is a megyének. Idén hat Szkukálek Lajos-fest- ménnyel bővült a Saag Galéria, mely azt kívánja bizonyítani, hogy az egyetemes magyar kultúrát, tu­dományt, közéletet a Felvidékhez kötődő személyek is alakították. Benyovszky Móric, Jedlik Ányos, Sellye János, Szondi Lipót, Zrínyi Ilona és Szokolyi Alajos portréja került a zsinagóga falára. Ezután a Prágában élő Fedor Gál szocioló­gus, a Berlinben oktató Peter Zajac irodalomtudós, és a Dunaszer- dahelyen élő, a világot járó Huncík A budapesti Joe Fritz Band Péter csevegett a humorról, a mé­diából áradó szórakoztató műfajok és az igazi szórakozás közti kü­lönbségről, a rendszerváltás hu­moráról. Zajac szerint Közép-Eu- rópa maga is egy vicc, „hiszen ha komolyan beszélsz, azt hiszik, tré­fálsz, ha pedig tréfának szánod, amit mondasz, akkor komolyan veszik”. Fedor Gál elmondta, ha nem tudna évtizedekkel ezelőtti dolgokon nevetni, rég megőrült volna. Később Bugár Béla MKP-s politikus a parlamenti ülések hu­moráról beszélt, a nevetés feszült­ségoldó, energia-felszabadító, gyógyító, lazító szerepéről. Elárul­ta, hogyan kell elbizonytalanítani az újságírókat, ha kellemetlen kér­déseket tesznek fel, hogyan lehet kizökkentem az okvetetlenkedő zsurnalisztát, ha például Simon Zsolt dotációs ügyeire terelődik a beszélgetés. Tornái Janovic, aki „keveset beszél, szigorúan méri a szavakat” és Ján Strasser, akinek viszont „a szavai gyakran megelő­zik a gondolatait” közös könyvük kapcsán beszélgettek arról, ho­gyan kell mindent „meghumomi”. Szó esett a politikai szatíra fontos­ságáról és romlékonyságáról, és arról, hogy az ember nem hősnek született. A humor témájába az Ipoly napokon sok minden belefért - a civilszférától a művésziét gyöt­relmein keresztül a hatalomnak való kiszolgáltatottságon át a szó­rakoztatásig. Farkasházy Tivadar és Milan Markovié, gyerekszínház és cseh groteszk humor, a harsány orosz anekdotázás szlovákiai ma­gyar elégikusságba csomagolva, és a konzumkultúrán keserűn ékelő­dő performansz, bohócirodalom és szwingkoncert, valamint az „ipolymentiség” bensőséges, ha­gyományőrző ünnepe.

Next

/
Thumbnails
Contents