Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-20 / 192. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 20. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ LA STAMPA Silvio Berlusconi volt olasz kormányfő cáfolta a La Stam- pa című napilap értesülését, mely szerint új jobboldali pár­tot akar alapítani, hogy „talp­ra állítsa Olaszországot”. A te­kintélyes torinói lap Berlus­coni köreihez tartozó Michela Brambillát, a „szabadság kö­rök” vezetőjét idézte és tudni vélte, hogy az új párt a jelenle­gi nagy jobboldali formációk, Berlusconi Forza Italiája (FI), Gianfranco Fini Nemzeti Szö­vetsége (AN), Umberto Bossi Északi Ligája (LN) és Pier Ferdinando Casini jobbközép UDC-je „mérsékelt” politiku­sait gyűjtené egybe. E pártok alkották korábban a Szabad­ságjogok Háza (CdL) tömörü­lést, amelyből tavaly decem­berben az UDC kilépett politi­kai nézetkülönbségek miatt. A La Stampa szerint az új párt neve Szabadság Pártja lenne, elnöke Berlusconi, főtitkára pedig Brambilla lenne. Berlus­coni az olasz hírügynökség­nek nyilatkozva „fantáziálás- nak” nevezte a lap hírét és le­szögezte: a Forza Italia „pótol­hatatlan zászlóvivője az olasz szabadságnak és demokrá­ciának”. 1L MESSAGGERO Modernizálni akarja a maffiaellenes törvényeket az olasz igazságügy-miniszter a duisburgi mészárlás után, amelynek hátterében való­színűleg a calabriai maffián belüli leszámolás állt. Cle­mente Mastella a római II Messaggero című lap vasár­napi számában megjelent in­terjújában olyan törvénymó­dosítási elképzeléseket emlí­tett, amelyek révén kötelező lesz feltételezett maffiatagok vagyonának bírósági kivizs­gálása, továbbá megkönnyíti törvénytelenül szerzett javak elkobzását és illegális pénz­ügyi tranzakciók tettenéré­sét. Mastella szerint Duis­burg is bizonyította, hogy a szervezett bűnözés akció­gyorsasága jóval nagyobb, mint az ellene harcoló intéz­ményeké. A miniszter egyút­tal a maffia elleni nemzetkö­zi harc erősítését is szorgal­mazta. MIAPÁ FRONTA DNES Több tízmillió korona kár­térítést követel Csehországtól egy volt iraki ügynök-diplo­mata, akit a cseh hatóságok 2001-ben az al-Kaida terroris­taszervezettel való együttmű­ködés gyanújával kiutasítot­tak az országból. A Mladá Fronta Dnes című cseh lap szombati híre szerint Ahmad Ibrahim al-Anít később az amerikaiak letartóztatták, majd miután nem találtak bi­zonyítékot a terroristákkal va­ló kapcsolataira, szabadon en­gedték. Al-Aní tavaly október­ben levelet írt a cseh hatósá­goknak, kártérítést követelve az igaztalan vádakért. A cseh külügyminisztérium szóvivője a lapnak nyilatkozva a levél tényét elismerte, de úgy tudja, hogy arra Prága hivatalosan még nem reagált. „Tudjuk, hogy al-Aní a cseh hivatalok­hoz fordult. Levelét az igaz­ságügyi miniszternek, a köz- társasági elnöknek és a mi­niszterelnöknek címezte. Tu­domásunk szerint eddig még nem született állásfoglalás” - jelentette ki Jifí Benes.- Higgyék el, abszolút hidegen hagy az Egyesült Államokban tovább gyűrűző jelzáloghitel-válság! (Peter Gossónyi rajza) A Gorbacsov áltál megkezdett reformnak próbált gátat szabni a hatalomátvétel A puccs csak rossz emlék Az oroszok 48 százaléka a legfelső vezetés köreiben zajló hatalmi harc epizód­jának tekinti az 1991. au­gusztus 19-22. között le­zajlott puccsot, 24 száza­lék az ország és a nép szá­mára végzetes következ­ményekkel járó tragikus eseményt lát benne, és 10 százalék értékeli a puccs leverését a demokrácia győzelmeként. AAT1-HÁTTÉR Mindez abból a felmérésből de­rül ki, amelyet a Jurij Levada Köz­pont készített, s amelynek ered­ményeit az Interfax hírügynökség vasárnap, a puccs kezdetének év­fordulóján tette közzé. Huszonnyolc százalék látja úgy, hogy az ország attól a pillanattól kezdve jó irányba indult el, 37 százalék az ellenkezőjéről van meggyőződve, és 35 százalék nem tudott válaszolni a kérdésre. Azok közül, akik szerint Oroszor­szág nem jó irányba indult el, 14 százalék Jelem alkalmatlanságát és hibáit okolja, 8 százalék Mihail Gorbacsov nem eléggé messzelátó politikájában és a szovjet nó­menklatúra álságosságában látja az okot, míg 2 százalék szerint az országot meggyengítette a kom­munisták 70 éves uralma, az Egyesült Államok és más orszá­gok intrikálása. Hatvanöt száza­lék nem foglalt állást. A felmérést augusztus 10-13. között végezték 1600 ember megkérdezésével. Gennagyij Janajev egykori puccsis­ta nyugdíjasként (Képarchívum) 1991. augusztus 19-én hajnal­ban egy új testület, a Rendkívüli Helyzetek Állami Bizottsága (GKCSP) bejelentette a rendkívüli állapot bevezetését a Szovjetunió egyes területein, s közleményben tudatta, hogy Mihail Gorbacsov szovjet elnök egészségi állapota miatt nem képes ellátni kötele­zettségeit, így azokat az alkot­mány 127. cikke értelmében az al- elnök, Gennagyij Janajev veszi át. A puccsra egy nappal azelőtt került sor, hogy a szovjet tagköz­társaságok aláírták volna az eresztékeiben recsegő birodalom egyben tartását szolgáló új meg­állapodásukat. A technikai előké­szítést és kivitelezést az Állambiz­tonsági Bizottság (KGB) hajtotta végre, s személyesen a KGB veze­tője, Vlagyimir Krjucskov irányí­totta. A Krímben üdülő Gorba- csovot elszigetelték, lényegében házi őrizetbe helyezték, és lemon­dásra szólították fel. A hatalmat a GKCSP vette át, Moszkvában pán­célosok vonultak az utcákra. A Valentyin Pavlov vezette szovjet minisztertanács támoga­tásáról biztosította a GKCSP hatá­rozatait, az oroszországi parla­ment államcsínynek minősítette a történteket. Borisz Jelcin, az Oroszországi Föderáció elnöke gyorsan és határozottan cseleke­dett: felszólította a hadsereg és a KGB puccsban részt vevő alakula­tait, hogy szüntessék be tevékeny­ségüket. 19-én éjszaka több tízez­res tömeg gyűlt össze az orosz parlament épületénél, s újabb ka­tonai egységek érkeztek annak vé­delmére, majd augusztus 21-én hajnalban három halálos áldoza­tot követelő lövöldözés robbant ki Mihail Gorbacsov a téren. Jelcin aznap bejelentette a parlamentben, hogy elmenekül­tek a puccsisták, másnap le is tar­tóztatták, és később bíróság elé állítottak őket. Gorbacsov vissza­térhetett Moszkvába, ám teljesen megváltozott körülmények közé. Már a puccs napjaiban megin­dult a Szovjetunió széthullása: augusztus 20-án és 21-én az észt és a lett parlament deklarálta or­szága függetlenségét, s szeptem­berre a szovjet köztársaságok túl­nyomó része kinyilvánította álla­mi önállóságát. A Szovjetuniót 1991. december 8-án felváltotta a Független Államok Közössége (FÁK) laza konföderáció, amely­hez december 21-ig 11 volt tag- köztársaság csatlakozott. Gorba­csov a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkári posztjáról augusz­tus 24-én lemondott, majd 29-én a Legfelsőbb Tanács felfüggesztet­te az SZKP tevékenységét az or­szág egész területén. Mihail Gor­bacsov a már nem létező Szovjet­unió államfői tisztségéről 1991. december 25-én mondott le. Az 1991. augusztusi moszkvai hatalomátvételi kísérlet a Gorba­csov által 1985-ben megkezdett reformfolyamatnak kívánt gátat szabni. Miután a konzervatív tö­rekvések nyílt vereséget szenved­tek, nem lehetett már szó a párt által uralt Szovjetunióról, de a gorbacsovi peresztrojkán és glasz- nosztyon edződött tömeg ki mert menni az utcára, hangot mert ad­ni szándékainak. Paradox módon a puccskísérlet még gyorsította is a szovjet államközösség szétesé­sét, amivel formálisan is lezárult az 1917-ben indult történelmi pe­riódus. Borisz Jelcin (TASR-felvételek) KOMMENTÁR Magyar gárdaláz BARAK LÁSZLÓ Nyugat-Európában a futballhuligánok fölös energiáikat úgy szokták levezetni, hogy kedvenceik mérkőzései után vagy előtt, mint valamikor a párbajozók, kihívják egymást egy jó kis cso­portos bunyóra. A helyszíneket, lévén komolyan tartaniuk kell az arrafelé korántsem kukoricázó zsaruktól, általában valahová lakott területen kívülre, választják meg. Aztán jöhet a hírig, üsd, vágd nem apád, hogy végül véget vetvén a „zenének”, hazamen­jenek a legények - csordástul, ha úgy tetszik gárdástul... Nahát, talán ekként kellene lerendezni Magyarországon is az ún. gárdaügyeket, vagyis a gárdalázat. Természetesen a Magyar Gárdáról van szó, amely hetek óta borzolja az uborkaszezonban egyébként is eléggé kiéhezett sajtót. (így megy ez, elvégre nem lehet kormányfő odaát is Robert Fico, aki önmagában is kitesz egy gárdányi eszelőst, ha már foglalkoztatni kell a média robo- tosait. No és Csáky Pál sem ott pártelnökösködik...) Szóval a Magyar Gárda, az már a marha komoly probléma. Ho­lott, ha jobban belegondolunk, miről is van szó voltaképpen? Többek között persze, tulajdonképpen arról, hogy a magyar lab­darúgás, mint olyan, olyannyira a mélyben leledzik, amennyire a földkéreg legmélyebb bugyrait kedvelő bányabéka sem képes lejutni. Következésképpen, alig akad gárdányi drukker a nemze­ti bajnokságban vegetáló focicsapatok környékén. Kivéve talán a Fradikát, de az ő kemény magjuk most sokkal inkább a játéko­sok és a csapatvezetés megverésére összpontosít, mintsem, hogy stratégiai alapon keressen egy-egy hasonszőrű bandát. Vereke­dés, azaz a fölös ifjúi energiák levezetése céljából. Ebben a helyzetben aztán egyértelmű volt, hogy valami pihent agyú félművelt akarnok fejében előbb-utóbb megszületik pl. a Magyar Gárda ideája. Amint meg is született, s mivel igencsak snassz dolog lett volna a magyar emberre eleve jellemző nemze­ti elhivatottság, nekibuzdultság híján prezentálni a vonatkozó tanokat, természetesen a nemzet megmentése lett a szimbolikus zászlajára tűzve. És persze azért is, mert a vezírnek, Vona Gá­bornak nyilván egy égi jelenést követően az a benyomása tá­madt, hogy nincsen már hová hátrálnia. Meg a magyarnak - ál­talában. Az oláhok, meg a tótok általi szorongatottság miatt... Hogyne! Itt tartunk jelenleg. No és még annyi mindehhez, hogy minden számottevő magyarországi politikai grupp megnyilatkozott már Magyar Gárda-ügyben. Politikai vércsoportok szerinti megosz­lásban dől(t) szóvivőikből, ügyeletes megmondóikból a rizsa - a semmiről. Hogy mit kezdenek majd a határon túli magyarok a Magyar Gár­dával? Hát ez vélhetően attól függ, mennyire lesz politikusaik­nak általában beszédkényszere, s persze attól is, hogy a majdani fekete egyenruhás, „Szebb jövő”-vel csábító, tehát egyértelműen a fasiszta, nyilas hagyományokkal kokettáló banda befogad-e soraiba nem magyar állampolgárságú magyarokat. Aztán már csak leendő balhék helyszínét kell megválasztani. JEGYZET turisták miatt most távolabbra is megéri, szinte minden nagyvárosban dübörög bazseváló szezon. A másik jó időszak a Mikulás és a karácsony környéke, olyankor még a rendőrök is engedékenyebbek, ritkábban és kedvesebben kergetik el a bandát a közterekről. Ha pe­dig a zenekar kávéházban húzza, ismerős vállalkozó meghívásának tesz eleget, egy hétvégén akár húszezret is ke­reshetnek fejenként. Vinni kell otthonról konzervet, kol­bászt, vajat, és kész a havaj, higgyék el nekem. Öt perc múlva már tudtam, hogy ezek ketten - bár többet is tipród- nak -, sokkal jobban élnek, mint én. Ha tudnék bazseválni, egy percig se ha­boznék. Éjjelente az autóban aludnék, vagy ha empatikus tulajt fognék ki, a raktárban a földön. Mert a munkanélküli­segélyből csak éhezni lehet, mást aligha. Idehaza pedig nem fizetik meg a jó zenészt. A hátam mögül záporozó sze­mély- és országnevekből ítélve csupán Tornaiján legalább negyvenen élnek EU-s utcai zenélésből. Ha úgy tetszik, or­szágunk imázsát építik ők, mi­közben lépten-nyomon bizo­nyítják, hogy a gömöri cigány zeneművész ajég hátán is megél. A pelsőci hivatásos ci- pőpucolókról és a horkai kolduskommandóról nem is beszélve. Ha tudnék bazseválni! JUHÁSZ KATALIN Tornaiján telepedtek mögém a buszon, Pelsőcön pedig már le is szálltak, ám a röpke húsz perc alatt is bőséges informá­ciót szolgáltattak a Nyugat- Európában dolgozó utcai ze­nészek pénzkereseti lehetősé­geit illetően. Ez megint hallgatózott! - csó­válhatják most önök a fejüket, némileg jogosan, bár mentsé­gemre meg kell jegyeznem, hogy az ember egy csöndes, modern távolsági buszon álta­lában akkor is hallja a mögöt­te ülők beszélgetését, ha nem akarja. Én pedig akartam, hi­szen ízes, utánozhatatlan pa­lóc dialektusban cseréltek ta­pasztalatot azok ketten, a két huszonéves, sötét bőrű utcai zenész. Egyikük gitáron ját­szik, másikuk hegedűn, és mindketten bejárták már az egész kontinenst. München­ben például tíz nap alatt me­sés pénzeket lehet keresni, amiből nemcsak a három, il­letve két rajkónak futja téli ci­pőre, biciklire, mobiltelefon­ra, hanem még új plazmatévét is tudnak venni a nappaliba. A benzinköltség azonban sokkal nagyobb, mintha csak „ide”, Ausztriába, Salzburg környé­kére menne az ember, bár a

Next

/
Thumbnails
Contents