Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-18 / 191. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 18. Vélemény és háttér 7- Te jutsz eszembe az agráriumról: évről évre többet támogatlak, mégis egyre csökken a teljesítményed... (Peter Gossányi karikatúrája) HÍT¥É6(R)1 . Tengerfenékszerző erő figyelő A háború mint „munkastressz” Az utóbbi negyed évszázad­ban tavaly történt a legtöbb öngyilkosság az amerikai had­seregben; a katonák többsége iraki vagy afganisztáni szolgá­lata idején végzett magával - derült ki egy nyilvánosságra hozott katonai jelentésből. 2006-ban összesen 99 aktív szolgálatban levő katona dob­ta el magától az életet, 11-gyel többen, mint a megelőző év­ben. A statisztika szerint a hadseregben szolgáló nők kö­rében kétszer többen lesznek öngyilkosok azok, akik Irak­ban vagy Afganisztánban har­colnak, mint azok, akiket nem küldenek háborúzni. Az ön- gyilkosságok és az öngyilkos- sági kísérletek növekvő száma miatt a Pentagon új, hatéko­nyabb mentálhigiéniás prog­ramokat vezet be a katonák védelmére, akik a jelentés sze­rint „fokozott stressznek van­nak kitéve a hatodik évébe lé­pő iraki háború és a globális terrorizmusellenes küzdelem miatt”. Az a feltételezés is megerősítést nyert, hogy a többször háborús bevetésre küldött katonák hajlamosab­bak az öngyilkosságra, (mti) TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Egy vadregényes somogyi zsáktelepülés, Gadány adott helyet annak az ifjúsági mé­diatábornak, amelyet a Nép- szabadság oktatási központja szervezett határon túli diák új­ságíróknak - adja hírül a lap tegnapi száma. Az Erdélyből, a Pártáimból, Kárpátaljáról és a Felvidékről érkezett 17 fiatal zöme középiskolás diák volt. A révkomáromi 16 éves Melecs- ky Rékának tetszett, hogy sze­mélyesen találkozhat neves szakemberekkel, de máit kifej­tette, őt összességében min­den vonzza, ami magyar. „Er­refelé egészen mások a falvak, a tájak, de még a fák is” - áhí­totta a szlovákiai Nyékről ér­kezett 15 éves Vysztavel Orsi, aki, ha több férne az egyhetes táborozásba, a magyarországi vidékeket járná. Ismét versenyfutás indult az Északi-sarkért, az oro­szok tengeralattjárót küld­tek a fenekére, harci repü­lőgépeik pedig ötnapos gyakorlatot tartanak felet­te. Kanada külügyminisz­tert küldött a térségbe és két katonai objektumot épít, hogy legyen mit bom­bázniuk az oroszoknak. HOLOP ZSOLT Dánia egy kutatóhajóval szállt be a hidegháborúba és szeizmog- ráfusokat állított hadrendbe. Az Egyesült Államok még nem kül­dött ki semmit és senkit, de érve­lésének sarkalatos pontja lesz, hogy ahol természeti kincsek vannak, az biztosan őt illeti. Nor­végia az alapján formál jogot a te­rületre, hogy csak egy saroknyira van tőle. De mindez hiába. Szlovákia ez­úttal megelőzte az egész vüágot, titkos fegyverünk, a hetvenhárom éves Rudolf Schuster exállamfő, a legnagyobb szlovák világutazó révén. Mielőtt beindultak volna a nagyhatalmak, nagy titokban júli­usban meghódította az Északi-sar­kot, ő a sarkig érő Schuster. Szlo­Szlovákia megelőzte az egész világot, titkos fegy­verünk, Rudolf Schuster exállamfő, a legnagyobb szlovák világutazó révén. vákia azzal érvelhet, hogy egyetlen ország sem küldött ki exállamfőt a terület meghódítására, Schuster rögtönzött beszédét pedig kedve­zően fogadták a sarki rókák és fó­kák. Az exelnökök szavának pedig tájainkon földszerző ereje van, akár a lőcsei bíró vérének. Schuster megjárta már az Amazonast is, tavaly Alaszkát, fényképeiből kiállítást is összeál­lított, melyre boldog-boldogta­lant meghívott. Az amerikai nagykövet nagy megrökönyödé­sére elmesélte kalandját egy alaszkai medvelánnyal. Éppen párzási időszakban akadt össze a nőstény medvével, persze a fess exelnök rögtön megtetszett a fel- ajzott párának, és elkezdte őt ül­dözni szerelmével az erdőben. (Lássuk a nedvét! - felkiáltással.) Rudolf Schuster elmesélte, ho­gyan sikerült kiszabadulnia a medvelány öleléséből, akár Dok­tor Bubónak, és még le is fényké­peznie a szerelmetes Ursula nő­vért. Az amerikai nagykövet az­óta sokkal otthonosabban érzi magát Szlovákiában. Rudolf Schuster hamarosan a sarkon fordulás képeiből is kiállí­tást nyit, ha kis szerencsénk van, akkor megtudjuk, mennyire kika­pósak a jegesmedvelyányok. Az olcsó kelet-európai munkaerő veszélyezteti a cseh hagyományokat és a munkaerőpiacot „Menjenek vissza oda, ahonnan jöttek...” KOKES JÁNOS A hiányzó csehországi munka­erő pótlása olcsó külföldi munka­erővel több mint bűntény: buta­ság - írja Lubos Palata, vezető cseh publicista a Lidové Noviny című konzervatív cseh napilap csütörtöki kiadásában. Palata szerint az olcsó kelet-európai munkaerő behozatala rövid tá­von ugyan megoldaná a cseh gaz­daság gondjait, enyhítené a bér­emelésekre irányuló nyomást, de tudatosítani kell azt is, hogy újab­bakat teremtene. „Anélkül, hogy észrevennénk, Csehország megváltozik. Ha majd minden ötödik ember szlo­vák, ukrán vagy moldovai lesz, amihez már most közel járunk, Csehország egyötöde Ukrajna, Szlovákia vagy Moldávia lesz. Mindennel együtt, ami ezzel jár” - írja a lap Nézőpont című véle­ményrovatában. A kelet- és kö­zép-európai problémákkal rend­szeresen foglalkozó szerző sze­rint „a multikulturalizmus na­gyon szép dolog, de csak akkor, ha beletörődünk abba, hogy már a következő generáció égy olyan országban fog élni" amely már nem egészen lesz cseh. Nemcsak a Párizs elővárosaiban élő franci­ák vagy a britek, hanem már a bé­csiek is sokat mesélhetnének er­ről”. Lubos Palata megjegyzi: a nyugat-európai országok is meg­bánták már, hogy valamikor kor­Ha a külföldi beruházók­nak nem tetszik, csoma­golják össze cókmókju- kat, s menjenek vissza oda, ahonnan jöttek... látozás nélkül engedték be a kül­földieket, s rámutat: nem biztos, hogy az olcsó keleti munkaerővel Csehország újra Közép-Európa gazdasági nagyhatalommá vál­hat, ezzel szemben nem kizárt, hogy „véglegesen felszámolódik az az örökség, amely itt az Oszt­rák-Magyar Monarchia óta lé­tezik”. A masszív kelet-európai mun­kaerő rombolja a cseh munkaerő- piacot. A cseheknek már most is fel kellene tenniük a kérdést: nem lopnak-e meg minket mun­káltatóink, amikor 50 százalék­kal alacsonyabb bért fizetnek ne­künk, mint a portugáloknak, ho­lott azok a gazdasági teljesítőké­pességet tekintve messze mögöt­tünk vannak? Ha a külföldi beru­házóknak nem tetszik, hogy mondjuk 15 ezer koronáért senld sem fog a futószalagnál dolgozni, akkor csomagolják össze cók- mókjukat, s menjenek vissza oda, ahonnan jöttek. Elfogadhatatlan az a gyakorlat, hogy gyáraikba ol­csóbb keleti munkaerőt hoznak be, mégpedig állami támogatás­sal. A helyzet akkor lesz rendben, ha a csehek munkáját is rendesen megfizetik a vállalatok. A problé­mák megoldásához vezető út a főiskolákon, a kutatóintézeteken, a hatékony és minőségi szakmai munkán, a tehetséges menedzse­reken és a jövőről gondolkodó politikusokon keresztül vezet. S ha már szükség van a keleti mun­kaerőre, akkor az olcsó munká­sok helyett diákokat és tudósokat kellene behozni. Első lépésként mondjuk egy orosz nyelvű főisko­la létrehozása jöhetne szóba, amelyet az állam pénzelne - véli Palata. Csehországban jelenleg mint­egy 220 ezer külföldi állampolgár dolgozik hivatalos engedéllyel. A feketén dolgozók számát mintegy 50-70 ezerre becsülik. A Hos- podárské Noviny című lap felmé­rése szerint a csehországi vállala­tok mintegy 75 százaléka munka­erőhiányra panaszkodik. A gaz­dasági konjunktúra eredménye, hogy folyamatosan csökkent a munkanélküliség is, s jelenleg mintegy 6,4 százalékos. Várható, hogy az év végére hat százalék alá csökken. KOMMENTÁR Szabotázs CZAJL1K KATALIN Miroslav Jurena földművelésügyi miniszter szabotázsnak nevezte a pénzügyminisztérium jövő évi költségvetési javaslatát, amelyben az ideihez képest 20%-kal csökken a közvetlen kifizetésekre szánt összeg. Még ha tekintetbe vesszük is, hogy a kijelentés az Agro- komplex megnyitóján hangzott el, ahol a tárcavezetőnek illik „nagyot” mondania, hozzá kell tennünk, Jurena tudja) miről be­szél. Amióta 2003 decemberében az az egyezség született az EU- val, hogy az új tagállamok a közveden kifizetéseknek csupán egy bizonyos százalékát kapják Brüsszelből (jövőre 45%-ot), amit az egyes tagországok nemzeti költségvetéseikből legfeljebb további 30%-kal emelhetnek meg, ez a legfeljebb 30% évente politikai csa­tározások tárgyát képezi. S ami még ennél is fontosabb, a támoga­tás összege egyenesen arányos a mindenkori agrárminiszter nép­szerűségével. Bizonyosan nem véletlen tehát, hogy a smeres pénzügyminiszter javaslatában ilyen pimaszul alacsony összeg szerepel. Egyelőre persze nem is kell túllihegni a dolgot, hiszen az idei büdzséter­vezetben eleve egy minimális szám volt előirányozva erre a cél­ra, amit aztán politikai egyezkedések során a maximálisra emel­tek. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a miniszterelnöki hi­vatal még tegnapi sajtónyilatkozatában is jónak nevezte a költ­ségvetési tervezetet. Ez főleg annak fényében érdekes, hogy a Fico-kormány egy határozatában prioritásának nevezte az agráriumot. Robert Fico és a Smer nyüván tudatában vannak, hogy a mezőgaz­daságban dolgozók hagyományosan baloldali választók. Ezért nagy lesz a késztetés, hogy mégis jóváhagyják a többletmilliár- dokat a gazdáknak. A hangsúly itt azonban éppen azon van, hogy ők legyenek azok, akitől a földművesek végül megkapják a plusz­pénzt, nem pedig Miroslav Jurena tárcavezető. Merthogy ő egy másik párt (HZDS) mezében száll versenybe a csomagért, így az automatikus megadás az ő dicsősége volna. A közveüen kifizetések politikai témává válása közben teljesség­gel eltereli a vitát arról a kérdésről, hogy egyáltalán és milyen mértékben szükséges a mezőgazdaság ilyen formában történő tá­mogatása. Mert miközben évről évre növekszik az ágazat köz­pénzből való dotálása, ezzel egyidejűleg csökken a teljesítménye. Igaz, ennek valódi okozója az EU-s Közös Agrárpolitika, a hazai döntéshozóknak azonban előbb-utóbb foglalkozniuk kell a kér­déssel, mert annak meghatározó kihatása lesz nemcsak a vidéki gazdaság szempontjából. JEGYZET Én már sehol sem voltam TALLÓSl BÉLA Nem, nem József Attilát ültet­tem át saját szükségletemre a Mama kései elsiratójából („s te már sehol se voltál”)'. Nem. Úgy adódott, hogy Allah védel­me alá kerültem pár napra. Pontosan tizenegyre. Az élve­zeti időt számítva valójában nem tizenegyre. Csak kilencre. Na jó, kilenc és félre. Talán majdnem tízre. De teljes tizen­egyre semmiképpen sem. Az első ugyanis a kora esti uta­zással telt. Két és fél óra a rep­téren, ebből a checking után hosszú időre elzárva a tranzit­ban, másfélszáz koronáért vesztegetett löttyentésnyi fű­szeres gyomorkeserű társasá­gában. Két óra a repülési idő. Sötét semmibe borult a siva­tag, mire kiléptünk a légi del­fin gyomrából, s orromba csi­kart az a jellegzetesen nehéz vegyület a levegőben, amely csak ott, sehol másutt nem él­vezhető. Az idehaza (is) hasz­nált (talán szója alapú) folyé­kony barna ételízesítő szagára emlékeztet az a szállongó va­lami, amelybe jázminillat ke­veredik a sisából (vízipipa) terjengő illatosított dohány füstjével elegyülve. Egyesek szerint a teve kipárolgása is hozzájárul e jellegzetes szag­hoz, ám ez inkább csak olyan (kelet-) európaias észrevétel. Rég takarodót fújtak már a szállóban, mire elintéztük a szobafoglalással járó admi­nisztrációs kötelezettségeket. Csak a pengeélen síró-sikolto- zó arab zene dallamait hall­gatva tudatosítottam, hogy el­telt egy nap a befizetett tizen­egyből. A második naptól kezdve aztán van tenger minden mennyiség­ben, felhők által sose zavart ezüstösen izzó napfénnyel, le­begő medúzákkal és csápoló polipokkal. Van tevegelés, lo­vaglás, motorcsónak-meghajtá­sú ejtőernyőzés, gumibanános hullámsiklás, tengeribetegség­gel fertőző kalózhaj ókázás, fris­sítő mentateázás, tengerigyü- mölcs-szüret, esténként medinajárás (séta a bazároktól zsúfolt óvárosban). Van harc az ingyen árnyékért a fövenybe épített gomba-nádtetős ernyők alatt, és van leégés, a negyedik nap már csipketerítő-nagysá- gokban vedli az ember a hám­bőrt. Aztán veszélyes gyorshaj­tással közeledik a vég. Az utolsó nap. A tizenegyedik, amelyen az importált gyezsúrnaja tisztí­tószer-támadással tizenegy kö­rül kiöntött a szobából. A senki földjére kivetve kénytelen vol­tam leadni lejárt idejű átmeneti otthonom kulcsait. Hajléktalan módjára bepakolt bőröndökkel csórikáltam egész délután a tengerparton. Napnyugatakor éhen-szomjan besompolyogtam a szálloda halijába, meghúztam magam a sarokban eldugott öb­lös bőrfotelben, lábaimat a kitö­mött bőröndökbe lógattam, mert szerettem volna a lehető legkisebb tömegnek tűnni. Las­sú, puha léptekkel eljött az éj­fél, addigra két doboz cigarettát rágtam el, füst nélkül. Később a reptéren a gép félnégyes indu­lásáig kiizgultam magamból minden pozitív élményt. Nem tudom, felszálltam-e az indulásra kész repülőre, hiszen egy napja akkor én már sehol se voltam... szabadságon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents