Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-02 / 177. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 2. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Fiatal feketézők Szakértők a magyar gazdaság egészében 25-30 százalékosra becsülik a feketemunka ará­nyát, a külföldiekét pedig az összes feketemunka 15-20 százalékára; egy felmérés sze­rint az illegálisan foglalkozta­tott külföldiek 60 százaléka magyar nemzetiségű, csak­nem 90 százalékuk a szomszé­dos országokból érkezik. Száz­harminc és kétszázezer közé tehető a Magyarországon fe­ketén foglalkoztatott külföldi állampolgárok száma. Az első negyedévben a munkaügyi felügyelők hatot buktattak le. Az MTA egyik kutatóintézeté­nek munkatársai szerint nem a külföldiek szabálytalan fog­lalkoztatása jelenti az alapvető problémát, hanem általában a fekete munka, amelynek le­küzdéséhez elsősorban a legá­lis foglalkoztatás terheinek csökkentése szükséges. A kül­földiek illegális munkavállalá­sa az építőiparban és a mező- gazdaságban a legelterjed­tebb, ám a lista tarka: a csángó takarítónőtől a vajdasági ingá­zó építési vállalkozón, a ve­gyésztechnikuson, a román kesztyűgyári munkáson át a maláj informatikuson keresz­tül a nigériai mosogatóig tart. Jellemzően a húsz- és harmin­céves korosztály vállalja a sza­bálytalanságot. (mti) Nemzetközi olajviszály Védekezés az osztrák OMV el­lenséges ajánlata ellen, így kommentálták tegnap a legte­kintélyesebb német üzleti na- püapok a Mól olaszországi be­vásárlását. Mind a Handels­blatt, mind a Financial Times Deutschland terjedelmes tu­dósításban számolt be arról, hogy a magyar olajipari válla­lat megvásárolta az olasz Italia Energia e Servizi céget, és mindkét újság azt hangoztat­ta, hogy a Mol a vásárlással az osztrák vetélytárs átvételi szándéka ellen kívánta magát felfegyverezni. A Handelsblatt a vételárat 700 millió euróra becsülte. Az újság beszámolt a Mol-OMV ügy hátteréről, az osztrák energiaszolgáltató azon kísérleteiről, hogy meg­vásárolja a magyar vállalatot. Ezeket a törekvéseket a Mól és a magyar kormány is barátság­talannak minősítette, és eluta­sította az osztrák vételi szán­dékot. Bécsben azonban a po­litika változadanul üdvözölné a Mól megvásárlását. A Han­delsblatt ezzel kapcsolatban idézte Martin Bartenstein osztrák gazdasági minisztert, aki a közelmúltban egy inter­júban ismét azt hangoztatta, hogy a maga részéről az OMV és a Mól összeolvadását „értel­mes” lépésnek tartaná. A Han­delsblatthoz hasonlóan Finan­cial Times Deutschland is rész­letesen tudósított az OMV és a Mól közötti viszályról, han­goztatva, hogy az osztrák cég törekvései részleges politikai válságot okoztak Ausztria és Magyarország között. A tekin­télyes üzleti napüap idézte Gyurcsány Ferenc miniszterel­nököt, aki az OMV célját ellen­séges törekvésnek nevezte, és hangsúlyozta, hogy Magyaror­szág minden rendelkezésére álló eszközzel védekezni kíván a magyar cég teljes osztrák ki­vásárlása ellen, (mti) A vízumkérdésben az USA nem fogja egy tömbként kezelni az Európai Uniót Nem egyszeri bővítés Az Európai Uniónak lehet közös vízumpolitikája, de az Egyesült Államok soha nem fogja egy tömbként ke­zelni az EU-t a vízummen­tességi programjában - mondta el az MTI-nek Ja­mes Jay Carafano, az ameri­kai Heritage Alapítvány tu­dományos főmunkatársa. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ „Az EU-nak lehet közös vízum- politikája, de az Egyesült Államok soha nem fogja egy blokként kezel­ni az EU-t. Mindegyik tagállammal kétoldalú megállapodásokat fog kötni, ahogy ezt mindig is tette tör­ténelme során” - mondta a Herita­ge Alapítvány szakértője azon a vi- deokonferencián, amelyet a buda­pesti amerikai nagykövetség szer­vezett. James Jay Carafano hangsúlyoz­ta: nagy kihívás, hogy az unió új tagállamai minél hamarabb csatla- kozhassanak a vízummentességi programhoz, de nulla az esélye, hogy az USA megállapodjon az EU- val az esedeges közös csatlakozás- ról. Az új tagországok az Egyesült Államok szövetségesei, így mind­egyiküknek helye kell, hogy legyen a programban előbb, vagy utóbb - tette hozzá a konzervatív érték­rendű alapítvány főmunkatársa. Franco Frattíni, az Európai Bi­zottság aletnöke hétfőn Budapes­ten azt mondta: az EU folyamato­san tárgyal az Egyesült Államokkal arról, hogy valamennyi uniós tag­ország állampolgára vízummentes­séget kapjon. A múlt héten az ame­rikai szenátus és a kongresszus is nagy többséggel elfogadta azt a törvénytervezetet, amely egyebek mellett lehetővé teszi a vízummen­tességben részesülő országok köré­nek bővítését. James Jay Carafano szerint egé­szen biztos, hogy a javaslatot az el­nök is aláíija, erre akár ezen a hé­ten, a nyári szünet előtt is sor ke­rülhet. Ezután azonban még egy­másfél éves felkészülésre lesz szükség mind az Egyesült Álla­mokban, mind a csadakozni kívá­nó országokban, mielőtt a konkrét időpontról tárgyalnának és dönte­nének - tette hozzá. Ráadásul az egyeztetések is elhúzódhatnak, technikaüag ugyanis nem lehetsé­ges, hogy egyszerre folytasson megbeszéléseket az Egyesült Álla­mok képviselője például tizenöt pályázó országgal - mondta Ja­mes Jay Carafano. A törvényjavaslat szerint a csat­lakozás feltételei között szerepel, hogy az elutasított vízumkérel­mek aránya ne haladja meg a 10 százalékot, ennek Csehország, Málta, Ciprus és Észtország is megfelel, Magyarország, Szlová­kia és Lengyelország azonban nem. A következő 12-18 hónap­ban azonban az utóbbi államok­nak is lesz arra lehetőségük, hogy csökkentsék az elutasítások szá­mát, ebben segíthetnek például a lakosságnak szánt oktatókampá­nyok - fűzte hozzá. Az MTI kérdésére, csökkenhet-e az Egyesült Államok - magas - tá­mogatottsága azokban a közép-ke- let-európai országokban, amelyek csak később csadakozhatnak a ví­zummentességi programhoz, az amerikai szakértő azt mondta: a törvény új utat nyit meg, amely fo­lyamatosan lehetőséget ad a csatla­kozásra, tehát nem egyszeri bővíté­si alkalomról van szó. Nem szük­ségszerű, hogy a régióból először csak Csehország kerüljön be a programba, egy-másfél év múlva teljesen más lehet a helyzet - muta­tott rá. A szenátus és kongresszus által elfogadott jogszabálytervezet le­hetővé teszi a vízummentességben részesített országok körének kiter­jesztését. A feltételek között szere­pel, hogy az elutasított vízumkérel­mek aránya ne haladja meg a 10 százalékot. Magyarország esetében tavaly ez a mutató 12,7, Szlovákia esetében 16 volt, a visszautasított kérelmek száma folyamatosan csökken. A másik szempont a túl- tartózkodás: azok aránya, akik to­vább maradnak az Egyesült Álla­mokban a vízumban megszabott időtartamnál. Erről egyelőre nin­csenek pontos adatok, ezért is van szüksége az USA-nak technikai fel­készülésre. George Bush tavaly november végén jelentette be: megpróbálja meggyőzni a kongresszust arról, hogy további országok kerüljenek be a vízummentességi programba, és az új európai uniós tagországok vízumkötelezettségének eltörlését kezdeményezi. A vízummentességet élvező 27 országgal szemben jelenleg a kelet­európai államok polgárainak 100 dolláros díjat kell fizetniük a ví­zumkérelemért, meg kell jelenniük az amerikai konzulátusokon, és in- teíjún kell részt venniük. Harminc évvel ezelőtt halt meg 111. Makariosz ciprusi államfő Az egyesülés jelképe volt MT1-1SMERTETŐ 1977. augusztus 3-án halt meg ÍR. Makariosz ciprusi főpap, ál­lamfő. 1913. augusztus 13-án szü­letett Pano Panagiában. Cipruson, majd Athénben és Bostonban ta­nult teológiát. 1946-ban szentelték pappá, 1948-ban lett metropolita, két évvel később Ciprus érsekévé választották. Makariosz elutasította a britek javaslatát, hogy az ország a Nem­zetközösségben kapjon függeden- séget, de szembeszállt a törö­kökkel is, akik a sziget kettéosztá­sát szerették volna. Makariosz a földközi-tengeri sziget és Görög­ország egyesülésének jelképe volt, 1950-ben illegális népszavazást szervezett, amelyen a többség a Görögországhoz való csadakozás mellé állt. A britek meggyanúsítot­ták, hogy az illegális görög gerilla­szervezet tagja, Makariosz azon­ban 1955-ben tárgyalásokat kez­dett Ciprus brit kormányzójával, ám ezek 1956 tavaszán elakadtak, s a britek zendülés vádjával letar­tóztatták, majd száműzték. Nem­zetközi tiltakozásra szabadon en­gedték, 1957-től Athénban élt. A polgárháborús állapotok miatt 1958-ban elfogadta az angol aján­latot, a görögök és törökök által közösen kormányzott országról. Ciprus 1960. augusztus 16-án el­nyerte függetlenségét, az elnök Makariosz lett. Az új állam vezetésének sok gon­dot okozott a két nemzetiség kö­zötti harc. A ciprusi ügyekbe Gö­rögország és Törökország is bea­vatkozott, Makariosz hiába próbált a két nép integrálása irányában po­litizálni, a török fél elutasította ja­vaslatait. 1967-ben kénytelen volt elfogadni a Ciprusi Törökök Ideig­lenes Kormányzatát, amely a köz­ponti kormánytól függedenül in­tézte a kisebbség ügyeit. Makari- oszt 1968-ban és 1973-ban is újra­választották, de a helyi autonómia kérdésében a tárgyalások holtpont­ra jutottak, többször is lemondásra szólították fel. 1974. július 15-én a Ciprusi Gö­rögök Nemzeti Gárdája az athéni katonai junta támogatásával pucs- csal megdöntötte az érsek hatal­mát. Öt nappal később a török hadsereg partra szállt Cipruson és a török ciprióták a sziget északi fe­lén önálló államot alakítottak, amelyet csak Törökország ismer el. Makariosz Máltára, majd Lon­donba menekült. 1974 decembe­rében, a görög junta bukása után hazatért és folytatta a tárgyaláso­kat a törökök vezetőivel, de a ket­téosztott ország helyzetén nem tu­dott változtatni. KOMMENTÁR Az igazi veszély MAL1NÁK ISTVÁN Már közel hat év telt el az afganisztáni tálib rézsűn megbuktatása óta, s a Talibán ismét a világlapok címoldalára került, ezúttal a dél­koreai túszválság kapcsán. Ha ehhez hozzáadjuk a NATO-konvojok elleni rendszeres támadásokat, az öngyilkos merényleteket, amelye­ket iraki mintára hozzávetőleg egy éve kezdtek itt is alkalmazni a szélsőségesek, elmondható: a Talibán szervezetileg és katonailag talpra állt, legalábbis az ország déli területein. Történt mindez az USA vezette, több tízezres nemzetközi haderő által támogatott Kar- zai-kormány erőfeszítései ellenére. Aki figyelemmel kíséri a történé­seket, észrevehette, hogy az afganisztáni tálibok erősödése és a pa­kisztáni politikai válság mélyülése között szorosak az összefüggések. Magyarán: a szélsőséges iszlamisták visszaszorításának kulcsa pilla­natnyilag Pakisztánban van. Ezt támasztja alá, hogy az amerikai kongresszus a hét végén újabb feltételeket szabott a Pervez Musarraf elnök számára nyújtandó katonai segélyek folyósítására. E feltételek legfontosabbika: az ország teljes területének központi el­lenőrzése. Ezen az afgán határ melletti pastu törzsi területet kell ér­teni, amelyet a tálib mozgalommal és az al-Kaidával szövetséges isz­lám szélsőségesek uralnak. Az USA arra is figyelmeztetett, hogy köz­vetlen katonai akciókat indíthat Pakisztánban is, ami Musarraf sze­rint katasztrofális hiba lenne, mert a radikális hívőkön kívül a nacio­nalistákat is kormánya ellen hangolná. Egy másik kongresszusi je­lentés pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az al-Kaida épp a pakisz­táni törzsi területen működő kiképző táboroknak köszönhetően rendkívül megerősödött, képes nagyszabású terrortámadások vég­rehajtására mind az USA-ban, műid Európában. Legutóbb Mike McConnel, az amerikai hírszerző szervezetek fő koordinátora állítot­ta teljes bizonyossággal, hogy Oszama bin Laden is ezen az Afganisz­tánnal határos pakisztáni területen rejtőzködhet. Ő nagyon kemé­nyen bírálta Pakisztánt, amiért hagyta, hogy az al-Kaida ott szer­veződjön újjá. Musarraf, aki 2001 óta teljes mellszélességgel támo­gatja az USÁ terrorellenes harcát, mégis Washington legfontosabb szövetségese a térségben. Nézőpont kérdése, hogy már polgárháború-e az, ami az iszlamisták és a pakisztáni hadsereg - melynek Musarraf a főparancsnoka - kö­zött folyik. A vallási fanatikusok tálib típusú iszlám törvénykezést és államot akarnak Pakisztánban. Ne feledjük: a szaúdi pénzen épült pakisztáni medreszékben, korániskolákban született meg anno a Ta­libán is, amelyet, amikor átvette a hatalmat Afganisztánban, a pa­kisztáni kormány is támogatott. Musarraf nagy hibát követett el az­zal, hogy túl sokáig hagyta basáskodni a Vörös Mecsetben az iszla- mistákat, mielőtt - három hete - szétverte őket. Az ott történteket ezért tekintik sokan fordulópontnak a pakisztáni belpolitikában: va­lamiféle iszlám forradalom kezdetének. Emiatt pedig nagyon kell aggódnia a világnak, Európát is beleértve, hiszen Pakisztán állította elő az első „iszlám atombombát”, jelenleg vagy félszáz atomtöltete lehet, s intenzív és eredményes kísérleteket folytat korszerű hordo­zórakétákkal is. JEGYZET Emberek és kerekek ROZBROY VIKTOR Ajég jó. Ajég kellemes. Például nem lehet belefulladni. Nem úszkálnak benne harapós, csípős, szúrós, nyálkás, nagy, még nagyobb halak, polipok, cá­pák, bálnák, anyahajók, eszki­mók, vidrák. Ha valaki meg­szomjaz, felolvaszthatja magá­nak a jeget. Könnyebben tárol­ható, mint a víz. Nem szükséges műanyag flakonokba, folyómed­rekbe gyömöszölni. Hálószoba­szekrényben is tárolható, ha az elég hűvös. Ha megszomjazunk, akármelyik, kezünk ügyébe eső kemény tárggyal kapügálhatunk belőle egy keveset a tenyerünk­be, ott aztán pár perc alatt fel- melegszik, és készen is van a korty instant víz. A globális felmelegedés legna­gyobb átka, hogy nem lesz je­günk. Legalábbis a fagyasztón kívül nem. Az egyik megoldás, hogy jó sok és jó nagy hűtőszer­kezeteket kell építeni, s felállíta­ni mindenfelé a világban, kitárni ajtajukat, hogy árasszák maguk­ból a hideget. Hogy újra befagy­janak a tengerek, és ne kelljen kiröhögnünk az eszkimókat a kánikula miatt feleslegesé vált mongolredőik miatt. Az nem biztos, hogy a jegesmedvéket si­kerül megmentenünk, de a ők alattomosak. Alattomosabbak, mint az eszkimók. Bár nem tu­dom, hogy a statisztikák szerint a jegesmedvék fogyasztanak-e több eszkimót, vagy fordítva. Nem is ez a lényeg, hanem: faj­fenntartó ösztön, patriotizmus, lételmélet... Össze kell fognunk. Ajegesmedvék és ajég ellen. Mókuskerék. Mókusemberke- rék. (Saját szó.) Ez a forgásra jogosult alkalmatosság arra szolgál, hogy ne kelljen külön­böző kiutakon tömi a fejünket. Egyszerűen csak beleszületünk és futunk, futunk, futunk... Szemünk előtt mongolredők és eszkimókat zabáló jegesmed­vék lebegnek, és csak futunk és futunk és... TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP Senkinek sem kell a három évvel ezelőtt, az EU-s csatlakozás al­kalmából 350 millió forintos költséggel felépített Időkerék, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság pedig nem akar új pályázatot ki­írni, amíg nem lesznek valódi ér­deklődők a sok vitát kiváltó műtárgy működtetésére - írta a tegnapi Magyar Hírlap. Tovább­ra sem tudni, mikor lesz új va­gyonkezelője az Időkeréknek. Szívesen lovagolnék egyet. Nincs az istállóban klímás paripájuk? (Peter Gossányi karikatúrája

Next

/
Thumbnails
Contents