Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)

2007-08-13 / 186. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 13. www.ujszo.com Fliegauf Benedek filmjét díjazták Locarnóban Arany Leopárd a Tejútnak MTl-JELENTÉS Locamo. Fliegauf Benedek Te­jút című filmje Arany Leopárd-dí­jat kapott Svájban, a 60. locamói filmfesztiválon a Napjaink Film­művészei elnevezésű versenyprog­ramban. A rendező személyesen vette át az elismerést az A-kategó- riás filmszemle záró ünnepségén szombat este. A locamói fesztivál fődíját az Ai no yokan című japán film nyerte. Kobajasi Maszahiro nem csak ren­dezte a filmet, de szerzőként és főszereplőként is szerepel a főcím­listán. A Tejút locamói bemutatója egyben világpremier is volt a Ren­geteg és a Dealer című filmekkel is­mertté vált rendező számára, aki mostani munkájáról úgy nyüatko- zott, hogy „az üyen típusú filmekre mondják azt, hogy formabontó. Locarnóról pedig azt beszélik, hogy szívesen mutat be szélsősé­ges, új utakat kereső filmeket. Ezt szerencsés találkozásnak tartom”. A Napjaink Filmművészei prog­ramban elsősorban fiatal művé­szek úgynevezett innovatív fümjeit mutatják be. A Tejút forgatóköny­ve és látványterve is Fliegauf Bene­dek nevéhez fűződik, s ő szerezte a film zenéjét is. A film díjazásáról szóló német beszámoló „filmesszé­nek” minősítette az alkotást. A világ egyik legjobb gitárosa holnap lep fel Al Di Meola Pozsonyban S1TA-H1R Pozsony. A Művelődési és Pi­henőparkban (PKO) ad koncertet holnap este 20 órakor A1 Di Meo­la, a világ egyik legjobb gitárosa. A művész a dzsessz műfajának ál­lócsillaga, és napjaink egyik legiz­galmasabb zenészének tartják. A1 Di Meola 1974-ben debütált zenészként a Return to Forever nevű csapatban (máig a leghíre­sebb fúziós együttes) Chick Co­rea, Stanley Cark és Lenny White oldalán. Ebben a felállásban há­rom legendás albumot készítet­tek, amelyek közül a No Mystery és a Romantic Warrior címűekért Grammy-díjat kaptak. Később szólópályára lépett, számos le­mezt jelentetett meg, és két albu­mot is készített nem kevésbé híres pályatársaival, John McLaughlin- nal és Paco de Luciával. Az ezredforduló végén a világ különböző tájairól, különböző kultúrákból származó zenészek­kel kezdett együttműködni, ami nagy hatással volt a művészetére. Ezeknek a zenei kirándulásoknak a nyomán született meg 20Ö0-ben Grande Passion - World Sinfonia című szerzeménye, amely a dzsessz, a komolyzene és a latin tangó elemeit egyesíti. A1 Di Meola mostanáig 21 albu­mot jelentetett meg, amelyekből világszerte összesen 6 millió dara­bot adtak el. A szlovák fővárosban a Mid­summer Night Quartettei lép kö­zönség elé. AI Di Meola (AP-felvétel MOZIJEGY Törés A krimik hazudnak. Nem nehéz rájönni, ki követett el egy gyilkos­ságot. Az igazi feladat az, hogy rá is kell bizonyítani: ha a bíróság nem ad hitelt a vád képviselőjé­nek, minden hiába. Ted Crawford (Anthony Hopkins) rendszerterve­ző-mérnök. Akkurátus, a részle­tekre mindig figyelő ember. Ami­kor megöli fiatal feleségét (Em- beth Davidtz), akkor is felkészül műiden lehetséges meglepetésre. Tettét beismeri, de a rendőrség nem talál bizonyítékot... Bizonyíték híján pedig a bíróság szerint Crawford ártatlan. A kerü­leti ügyész helyettese (Ryan Gos­ling) azonban a férfi nyomába veti magát, és ezzel megkezdődik a két férfi párbaja: mindketten megpró­bálnak túljárni a másik eszén, meg­próbálják kihasználni a másik hibá­ját, és igyekeznek csapdába csalni ellenfelüket. De most, ha valaki csapdába esik, az is csak egy eltere­lő hadművelet része. Mindketten túl jók a szakmájukban. Fracture / Fraktúra. Amerikai krimi, 2007. Rendező: Gregory Hoblit. Szereplők: Sir Anthony Hopkins (Ted Crawford), Ryan Gosling (Willy Beachum), David Strathaim (Joe Lobruto), Rosa­mund Pike (Nikki Gardner), Em- beth Davidtz (Jennifer Crawford), Billy Burke (Rob Nunally), Cliff Curtis (Flores detektív): (port.hu) Ted Crawford (Sir Anthony Hopkins) és fiatal felesége (Embeth Da­vidtz) (Képarchívum) Nemcsak a színpadokon érdekes a program - dagonyázás a Szigeten (Czibula Ádám felvétele Az örökös belépő boldog kassai tulajdonosa példás apa: mindkét gyermekét megfertőzte Sziget-fílinggel Sárról, bombáról és árakról Budapest. Ez nem az én sa­ram. Idegesít, zavar, kibo­rít, ha beleragadok, és hiá­ba tudom, hogy ez része a fesztivál-füingnek, hiába ujjongnak a fotósok a dago­nyázó ifjúság láttán, én raj­tuk sem tudok már mulat­ni. Mert (anyai ösztön?) ar­ra gondolok, hogy elég egy apró seb a bokán, és kész a fertőzés. JUHÁSZ KATALIN Gigantikus felhőszakadások tör­nek a Szigetre rendszertelen idő­közönként, immár harmadik nap­ja. Olyan, mintha rakoncátlan an­gyalok játszanának a kapcsolóval odafent: hol kisüt a nap, hol hirte­len kapunk a nyakunkba egy zu­hanyt. A Duna vízállása szombat reggelre olyannyira megemelke­dett, hogy a parton táborozó népes francia kolónia költözni volt kény­telen. Az égszakadás miatt sátrak ezrei áztak be. (Bár én csak né­hány megszeppent ismerőstől hal­lottam, hogy oda a lakályos fész­kük, de gyorsan felszoroztam az információt. És áldom az eszem, amiért idén, életemben először, a szárazföldön lakom). De vissza a sárba. A nagyszínpad előtt péntek éjjel hatalmas pocso­lyák kezdtek képződni, amelyek tavakká nőttek, akkorákká, hogy egész japán turistacsoportok tűn­tek volna el bennük, ha járnának ilyenek a szigeten. A szervezők fel- készültségét dicséri, hogy azonnal elkezdődött a harc a vízfelületek ellen: az első körben három tekin­télyes szippantókocsit és négy ki­sebb munkagépet vetettek be, va­lamint homokkal töltötték fel a már rendezett területeket. És fel­készültek az esetleges további eső­zésekre is, biztatott Viki, a fesztivál sajtófőnöke, aki riadt képemet lát­va még említést tett arról a máso­dik világháborús harckocsi-akná­ról is, amelyet egy fürdőző talált meg és emelt ki a Dunából a sziget északi csücskénél. A tűzszerészek az egyszerűség kedvéért a helyszí­nen robbantották fel a talált tár­gyat. Mi jöhet még?! Hétfőre eny­hülés, napsütés, állítja Viki. Meg­néztem az interneten is, tényleg van remény... Nos, ezek után remélem megbo­csátják nekem, hogy nem eredtem a négymilliomodik szigetlátogató nyomába, aki kassai illetőségű, az­az ugyanonnan érkezett, ahonnan én. Persze büszkeséggel tölt el a dolog, ráadásul az örökös belépő boldog tulajdonosa példás apa­ként viselkedik: mindkét gyerme­két megfertőzte Sziget-fílinggel. Ismeretlenül is puszüom őt. Akik ma, azaz hétfőn érkeznek, már nem nyerhetnek semmit, ám a biztonság kedvéért hozzanak me­leg ruhát és gumicsizmát, továbbá sok-sok pénzt. Az árak ugyanis meglehetősen húzósak. Egy fél li­teres, csapízű ásványvízért 250 fo­rintot kérnek, a vizezett Ászokat 320-ért vesztegetik, ugyanebből az ihatatlan márkából 460 forint a dobozos verzió, a mennyei manná­nak számító Pilsner Urquell dobo­záért pedig 590 forintot van képük elkérni az árusoknak. A legvicce­sebb azonban a Nescafe 3 az 1-ben kávéja, tudják, az a kis zacskós, amelytől Surda bizonyára még ál­mosabb lenne. Nos, ezért nem átallnak 250 forintot inkasszálni, „rendes” kávéhoz hozzájutni pedig gyakorlatilag lehetetlen a sziget te­rületén. Kaja-fronton nagy a válto­zatosság, szinte bármit ehet az em­ber ötszáztól kétezer-ötszáz forin­tig, sőt felfedeztem a 100 forintos minimalista zsíros kenyeret is. A előírt napi zöldség-szükségletet azonban csak nehezen és drágán lehet kielégítem, azaz hús hátán hús, plusz némi kenyér, vagy leg­jobb esetben hasábburgonya. Vita­mintablettát mindenképp hozza­nak magukkal, ha biztosra akar­nak menni. Kötelességem továbbá tudatni önökkel, hogy a helyi pénzváltó bódékban rablóárfolya­mon váltják az eurót és a koronát, ezért ajánlatos a városban (legin­kább a Keletiben) váltani. A hétfői nap sztárfelhozatala: Tool, Sergent Garcia, GusGus, Tankcsapda, Napalm Death. Én személy szerint az izlandi elektro- mágusokra, a trip-hop megújítóira (GusGus) vagyok leginkább kíván­csi, a nagyszínpadon pedig az amerikai !!! (ejtsd: Csk,csk,csk) nevű diszkó-punk zenekarra, akik­ről az előzőekben máar épp eleget regéltem, így most legyen elég annyi, hogy a tánczene megújítói a Prodigyhez hasonló spontaneitás­sal küzdik fel magukat az under- groundból a mainstreambe. Las­san a kereskedelmi rádiók is felfe­dezik őket. Ami számomra annyit jelent, hogy van igazság a földön! Az osztrák-magyar-szlovák hármas határvidéken létrehozott múzeumegyüttes Ausztria-szerte párját ritkítja A botrányos festő múzeuma MTI-PRESS Az osztrák Hermann Nitsch mű­veinek az óbudai Kiscelli Múzeum­ban megrendezett kiállítása nagy vihart kavart nyolc évvel ezelőtt. A látogatók érzékeit borzoló, vizuális tabukat romboló, gyakran erotikus és vallási jelképeket is kombináló alkotásai láttán sokan felháborod­tak, mások viszont az erőszakos és véres motívumokban gazdag, vá­szonra csurgatott festékkel készí­tett műveket a képzőművészet új hangjaként ünnepelték. A művész népszerűségét azonban bizonyítja, hogy képeit rekordáron vásárolják a gyűjtők, megkapta hazája Állami­díját, most pedig már önálló múze­uma is van. Az osztrák aktivizmus egyik leg­jelesebb képviselője jövőre lesz het­venéves, de máris párját ritkító szü­letésnapi ajándékot kapott. A Bécs- ből óránként induló gyorsvasúttal elérhető Mistelbach városának pol­gármestere - Christian Resch mér­nök - ötlete volt, hogy a fővárostól északra fekvő történelmi borvidé­ken a korábbi Heger-gyáregyüttest, ahol régebben mezőgazdasági gé­peket gyártottak, kolostorszerű múzeumi komplexummá alakítsák át. Ennek egyik részében kapott he­lyet most nyár elejétől a sokoldalú művész, a második „menet” októ­berben a szőlőtermelés komplex bemutatása lesz, jövő tavasztól pe­dig miseborok nemzetközi mustrá­ját kereshetik fel az érdeklődők és bejárhatják a bor görög istenéről el­nevezett „dionűzoszi utat”, amely­nek végén a másik rangos osztrák mester - Heinz Zibulka - monu­mentális szabadtéri pannója váija a kulturális turistákat. A Zaya-folyó partján, az osztrák­magyar-szlovák hármas határvidé­ken létrehozott regionális múze­umegyüttes Ausztria-szerte párját ritkítja újszerű profiljával és mére­teivel egyaránt. Csupán a már meg­nyitott részleg 2600 négyzetmétere (a 61 méter hosszúságú csarnok­kal) egyelőre Ausztria eddigi leg­nagyobb monografikus bemutató­jának számít. Hermann Nitsch negyven esztendőre teljesen fri­gyen és bérmentve bocsátotta egész életművét a múzeum rendel­kezésére, a kéthavonként váltako­zó időszaki kiállításokon való be­mutatástól a róla írandó tanulmá­nyok publikálásáig. A magyar múzeumlátogatók és médiabeli kollégák túl könnyen botránkozó részét bizonyára meg­lepi, hogy Alsó-Ausztria világi és egyházi illetékesei teljes egyetér­tésben, közvetlenül pünkösd előttre tűzték ki az ünnepélyes vemisszázst, amelyen külön öku­menikus házszentelést is tartottak, a tartomány magas rangú katolikus és evangélikus méltóságainak ce- lebrálásával. Hermann Nitsch (AFP-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents