Új Szó, 2007. augusztus (60. évfolyam, 176-201. szám)
2007-08-13 / 186. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AUGUSZTUS 13. Vélemény és háttér 5- Ficónak köszönhetően végre tudom, mennyit keresel a magánnyugdíjpénztárnál (Peter Gossányi karikatúrája) Tűzparancsot adott ki a Stasi a disszidálni akaró egyenruhások ellen Felszólítás nélkül lőhettek FIGYELŐ Magyar fiatalokat vernek A Vajdaságban, a Tisza melletti Péterrévén (Backo Petro- vo Selo) élő magyar fiatalok fél éve tartó zaklatásáról számolt be a Vajdaság Ma délvidéki hírportál. Egy szerb fiatalokból álló csoport, amelyben a délszláv térség háborúi alatt Péterrévére menekültek gyermekei a hangadók, már állítólag több mint 20 magyar fiatalt vert vagy alázott meg. Volt, akit arra kényszerítettek, hogy a szerb himnuszt vagy valamilyen szerb dalt énekelje hangosan. Ha a magyar gyerekek nem tudták a szöveget vagy nem akartak szerb nyelven énekelni, felpofozták őket és néhány nap haladékot kaptak, hogy megtanulják a szerb dalok szövegét. A csoport rendre magyar fiatalokat szemelt ki. Szórakozóhelyekre rontott be, ahol verekedést provokált. Volt, akinek a lábába vágtak kést, másnak a torkához nyomták. Több esetben üldözőbe vették a szórakozóhelyről hazainduló magyar gyerekeket, s volt rá példa, hogy a gyerekeket védelmező szülő is verést kapott. A sértettek hangsúlyozzák: nem a helyi tősgyökeres magyarok és szerbek közötti jó viszony megromlásáról van szó. Nyelvtörvényt akar a dán jobb A jobboldali populista Dán Néppárt (DF) azt akaija elérni, hogy a nem Nyugat-Euró- pából érkezett bevándorlók otthon, a családon belül is csak dánul beszélhessenek egymással. A párt által meghirdetett „nemzeti akcióterv” értelmében az iskolákban oktató tanároknak kötelezővé tennék, hogy az „arab, török vagy urdu anyanyelvű” szülőket felszólítsák: odahaza csak dánul beszéljenek a gyermekeikkel. A DF oktatásügyi szóvivője, Martin Henriksen a Jyllands Posten című újság vasárnapi számában kifejtette: a berzenkedő szülőket szankciókkal kellene sújtani. Egyben leszögezte, hogy a kezdeményezés nem vonatkozik a nyugati családokban zajló kétnyelvű nevelésre, amelyre Frigyes dán trónörökös és felesége, az ausztrál Mary hercegnő szolgáltat példát. Náluk a dán és az angol a családon belüli kommunikáció nyelve. „Javaslatunk elsősorban a muzulmán országokból érkezett családokra irányul” - pontosította pártja fölvetését a szóvivő. Az első reagálások egyértelműen elutasítóak. A Dán Néppárt nem tagja a kormánynak, ám kívülről biztosítja a parlamenti többséget Anders Fogh Rasmussen miniszterelnök jobboldali liberális-konzervatív kisebbségi kormánya számára. Drágul a londoni repülőtér Jelentősen drágulhat a londoni Heathrow repülőtér - írja a Sunday Times. A jelenlegi 10 fontról 20-ra emelkedhet egy utasra vetítve a repülőtér használati díj néhány év múlva. Folyik a reptér korszerűsítése a 2012-es londoni olimpiára, s az indoklás szerint a magasabb színvonalú szolgáltatásért többet kell majd fizetni. Nyugatra szökni próbáló keletnémet határőrök elleni feltétel nélküli tűzpa- rancsról szóló dokumentum került napvilágra az egykori keletnémet állambiztonság archívumából, a parancs a velük tartó nőkre és gyerekekre sincs tekintettel. MTl-HÁTTÉR Ez az első olyan irat, amely azt bizonyítja, hogy a keletnémet belügyi egységeknél létezett feltétel nélküli tűzparancs a határsértők megállítására. Az utasítást 1973. október 1-jén adták ki a Stasi egy olyan különleges osztagának mag- deburgi egységénél, amelyet azért hoztak létre, hogy megakadályozzák egyenruhások Nyugat-Néme- tországba szökését. MTl-HÁTTÉR Az orosz legfelső ügyészségnek szeptember 25-ig dönteni kell arról, hogy politikai represszió áldozatává nyilvánítja-e, illetve rehabilitálja-e a cári család 1918-ban agyonlőtt tagjait - mondta ki a család ügyvédjének indítványa nyomán egy moszkvai bíróság. Maria Vlagyimirovna Romanova „nagyhercegnő” 2005 decemberében fordult bírósághoz azzal, hogy nyilvánítsák politikai üldözés áldozatává a család megölt tagjait, és a vonatkozó törvényeknek megfelelően ennek alapján rehabilitálják őket. Az ügyészség ezt 2006 februárjában azzal utasította el, hogy II. Miklós cárt és családtagjait nem bírósági ítélet alapján végezték ki, így az 1918. július 16-ra virradó éjszaka történteket szándékos gyilkosságnak kell tekinteni, s a bűnügyek áldozatainak nem jár rehabilitáció. A Romanov család túlélő tagjai, ügyvédeik és a jogvédők úgy vélekednek: II. Miklós represszió áldozatává vált, s az ügyészség elutasító döntése azt tanúsítja, hogy a testület nem kívánja politikai és jogi értelemben elítélni a néhai szovjet rendszert. Tavaly novemberben az illetékes moszkvai bíróság Marija Vlagyimirovna Romanova megkeresésére törvénybe ütközőnek minősítette az ügyészség korábbi dönA sajtóbeszámolók szerint olyan osztagról van szó, amelynek tagjai szabályos határőr kiképzést kaptak, és a szolgálatot teljesítő határőrök között végeztek fedett tevékenységet. „Ne habozzanak fegyvert használni akkor sem, ha a határsértést nőkkel és gyerekekkel együtt követik el, amiből eddig gyakran hasznot húztak az elkövetők” - fogalmaz a médiában idézett szöveg. A dokumentum „rendkívüli kegyetlenségről tanúskodik” - vélekedett Marianne Birthler, a Stasi- archívumot kezelő hivatal igazgatója. „Olyan nyílt és vüágos, amilyenre eddig nem ismertünk példát” - mondta a ZDF televízióban. A felfedezés jelentőségét az adja, hogy a tűzparancs létezésének tényét tagadták és ma is tagadják egykori keletnémet politikai illetékesek - tette hozzá Birthler. Andreas Schulze, a - vezetője után - Birthler-hivatalnak nevezett tését. Az ügyészségnek idén júniusban közvetítették az ítéletet, amely arra kötelezi, hogy három hónapon belül, vagyis szeptember 25-ig mondja ki a rehabilitációt, vagy adja vissza az ügyet a bíróságnak. A család eredeti beadványában 54 dokumentumot idézett annak alátámasztására, hogy cárt és közvetlen családtagjait a Népi Komisz- szárok Tanácsa, illetve az uráli területi tanács határozatára ölték meg. E dokumentumok között szerepel, hogy Jakov Szverdlov akkori államfő a szovjet hatalom foglyainak minősítette a cárt és családtagjait, s hogy a területi tanács jelentette: kivégzésükkel „teljesítette a forradalom akaratát”, továbbá szerepel a Pravda című központi orgánum másnapi cikke is, amely szerint a kivégzés „csehszlovák bandák közeledése”, valamint „ellenforradalmi összeesküvések feltárása” végett volt szükség. Ezt követően a családnak kiadták az áldozatok halotti anyakönyvi kivonatát. A felperesek arra hivatkoznak, hogy bár bírósági ítélet valóban nem született az ügyben, akkoriban minden hatalom a tanácsoké volt, és a sztálini represz- sziók mára rehabilitált áldozatait sem bírósági ítéletek alapján ítélték el, illetve végezték ki. A gyilkosság helyszínéül szolgáló házban 1932-ben a Forradalom múzeumát rendezték be, majd archívumkezelő szóvivője szerint eddig is ismertek voltak olyan részletek szolgálati útmutatásokból, amelyek lövésre adtak lehetőséget, de csak a menekülők figyelmeztetése után. Ilyen figyelmeztetés lehetett a többszöri felszólítás, illetve a levegőbe leadott lövés. „Engedély gyilkosságra” - vélekedett a Stasi áldozatainak berlini emlékhelyét vezető Hubertus Knabe. Szerinte habár nem általános tűzparancsról, hanem különleges esetekre vonatkozó útmutatásról van szó, mégis jelentős felfedezés. Eddig ugyanis nem került elő egyértelmű bizonyíték arra, hogy az egykori keletnémet vezetés a berlini falnál vagy máshol a határnál menekülni próbálók célzott megölésére adott volna parancsot. Knabe ezért felszólította a magdeburgi ügyészséget, hogy indítson vizsgálatot gyilkosságra, illetve emberölésre felbuj- tás gyanúja miatt. 1977-ben a Szovjetunió Kommunista Pártjának politikai bizottsága Jurij Andropov javaslatára döntött az épület lebontásáról. Helyén ma templom áll. 1991-ben találták aztán meg a 9 elégetett és savval leöntött holttest maradványait, amelyek alapján az áldozatokat - II. Miklós cárt, feleségét, lányaikat, Anasztáziát, Tatyjá- nát és Olgát, azok nevelőnőjét, a család orvosát, szakácsát és lakáját - többek között a Romanovokkal rokonságban álló brit Fülöp herceg DNS-mintáinak segítségével azonosították. Mária nagyhercegnő és Sándor trónörökös maradványait máig nem találták meg. A cárt 1998-ban temették újra a szentpétervári Péter Pál erődben, a cári család tagjainak hagyományos temetkezési helyén. A felperes Marija Vlagyiimrovna II. Miklós unokatestvérének, az 1928-ban Párizsban elhunyt Kirill Vlagyimirovics nagyhercegnek az unokája, magát nagyhercegnőnek és a cári család fejének tekinti, de ezt a család másik két ága nem ismeri el. A cári büodalom törvényei alapján azonban a mai kutatók vélekedése szerint a Romanov család élő leszármazottai közül senki nem jogosult semmiféle cím viselésére, vagy egyéb követelésre, mert mindannyian rangon aluli házasságokból születtek. Az ügyészség nem kívánja politikai és jogi értelemben elítélni a szovjet rendszert Fejlemény a meggyilkolt orosz cári család rehabilitációja ügyében KOMMENTÁR A „Csáky-összes” lényege BARAK LÁSZLÓ Minden rosszban van valami jó. Ez esetben Csáky Pál Új Szónak „adott” szombati interjújára vonatkozik az idézett közhely. A szóban forgó interjú ugyanis olyan csapnivaló volt, mint amilyen politikus maga Csáky. Ebben a lehangoló tényben viszont mindenképpen pozitív elem, hogy a szlovákiai magyar választónak eztán nem feltétlenül holmi zsákbamacska jut, ha alkalomadtán döntéshelyzetbe kényszerül. Csáky Pál annak idején, a Magyar Koalíció Pártja elnökválasztási kampányában ország- vüág előtt azzal glancolta önmagát, hogy minő rutinos és megnyerő szónok is ő. Meg, hogy szerfölött művelt, nem kevésbé intelligens, továbbá a „sajtókommunikáció” avatott, értelmiségi vénával megáldott tudora. Nahát, a szóbem forgó interjúból - ezúton is a tisztelt olvasók szíves figyelmébe ajánlom, főként azokéba, akik azt hiszik, öncélúan szívatom az MKP pártelnökét - sok minden kiderült, éppen csak az nem, amivel Csáky Pál oly visszatetszőén szokott volt hivalkodni udvaroncai körében, s persze a széles körű nyilvánosság színe előtt is. Csakhogy ezúttal nem ám holmi pártzsúron kellett az észt osztania. Nem egy seggnyaló bértollnok hajlongott előtte, hanem egy olyan újságíró, aki mindenekelőtt a lehetséges olvasó érdekében volt kíváncsi a véleményére. És a legkevésbé sem az volt a célja, hogy Csákyt bekampányolja, s ha már ott van, bespájzolja a politikai piedesztálra. Korántsem csoda hát, hogy az MKP természetrajzát, viszonyrendszerét, stratégiáját, interjúalanya értékrendjét, és a legáltalánosabb közügyeket érintő egyetlen kérdésére sem kapott választ! Csáky ugyanis úgy reagált minden egyes kérdésre, mint egy impotens férfi, akit nagyközönség előtt faggatnak arról, vajon mikor abszolválta a legutolsó értékelhető numeráját... Ilyen alapon egyértelműen végleg kiderült, hősünket sokkal inkább a politikai impontencia állatorvosi lovaként kellene mutogatni, mintsem a szlovákiai magyarok lehetséges megváltójaként. Ez a felismerés pedig egyértelműen jó hír, ha mégoly rossz érzésekkel is tölti el a célközönséget. Hiszen, ha a diagnózis megállapíttatott, általában megnyílik az út a hatékony gyógyítás előtt is. Ugyanez vonatkozik a további rossz hírre is, amely évek óta mintegy szindrómaként jellemzi a szlovákiai magyar közéletet. Arról van szó, hogy a képzelt uborkafán sütkérező individuumok közül szinte senki nem tudja, hogy voltaképpen hány kiló. Nyilván ezért süt róluk „úton-útszélen” a felsőbbrendűségi füing, a hányaveti pökhendiség és a legsatnyább amatőr színjátszókra emlékeztető ri- pacs magatartás. Magyarán, fölfújt hólyagok kezébe van letéve a köznép sorsa. Mert mit is csinál Csáky Pál a tárgyalt interjúban? Egyértelmű, tisztességes válaszok helyett lépten-nyomon kioktatná „beszélgetőpartnerét”, politikai szótárakról hadovái, s oly visszatetsző szerénytelenséggel ajánlja partnere figyelmébe „művei”, nyilván a „Csáky-összes” tanulmányozását, mintha ő maga Szent István, de minimum Kossuth Lajos egyenes ági leszármazottja lenne. Holott kiderült, csak egy szerencsétlen flótás, aki egyelőre képtelen fölfogni, hogy a politikusi-közéleti pályán kívül számtalan egyéb, nagyságrenddel szebb hivatás is létezik, tehát egyáltalán nem szükséges politikusként megöregednie... JEGYZET Szerelem akadályokkal MISLAY EDIT Az élet egy nagy utazás. Sőt. Egy hatalmas, folytonos tömeg- közlekedés. Amelynek során (szinte) minden megtörténhet. Tudták ezt már a „régi angolok” is: lásd például Agatha Christie örökzöld krimijeit (Gyilkosság az Orient expresszen, Halál a Níluson). A tapasztaltabb, korábban született olvasóink között biztosan akad, aki emlékszik az 1969-ben forgatott, A buszon című angol vígjátéksorozatra, amelyet a Magyar Televízió is vetített. De miért is meneküljünk a fikcióhoz példákért, ha egyszer a való életről van szó? Sokéves, alapos, aprólékos és mélyreható megfigyeléseim azt a megcáfolhatatlan tényt bizonyítják, hogy míg az Mt.e. (mobütelefon előtti) korszakban a szólóban tömegközlekedők olyanok voltak, mint egy némafüm szereplői (kép volt, hang nem), addig az Mt.u. (mobiltelefon utáni) érában ez gyökeresen megváltozott. Ma már (hála a mobilteflonnak) a magányos utazóknak is van hangjuk, és gyakran akarvaakaratlan is beavatják az utazóközönség tagjait legszemélyesebb ügyeikbe. Á minap egy harminc körüli nő kapta elő megcsörrenő mobilját, és avatta fültanúvá a pozsonyi busz délelőtti utazóközönségét. „Szia, szerelmem! Jól vagy? Épp most kezdtem neked írni egy szép levelet, csak még nem küldtem el, mert azt akarom, hogy szép hosszú legyen. Aztán holnap már adom is fel, hogy minél hamarabb megkapd. Én most a buszon vagyok, mindjárt leszállók. Itt? Nincs semmi különös újság, elvittem a kicsit az óvodába, megyek, elintézek pár dolgot a városban. Már mindent csinálok kínomban, hogy gyorsabban teljen az idő, mert any- nyira rossz nélküled. Csak számolom az órákat meg a napokat. Szeretnék már veled lenni, de még gondolkodom, hogyan utazzak. Mehetnék repülővel is, de az elég rizikós, mert mi van, ha a rendőrök lekapcsolnak a reptéren...” Nem tudom, hogy a bűnüldöző szerveknek nyomós okuk van-e a hölgy lekapcsolására, vagy egyszerűen csak „aggodalmaskodó típus”. Mindenesetre, remélhetőleg végül sikerül találkoznia annyira hiányzó szerelmével. Hisz az igazi szerelem mindent legyőz. Néhány reptéri rendőr sem lehet akadály.
