Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-21 / 167. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 21. Szalon 11 Szeretne, vagy sem? Miért is ne? De meghalni itt szeretnék. Nem szeretnék elköltözni innen. Azt is állította, hogy „nemzetnek kell magunkat nyilvánítanunk, nem lehetünk a sértő kisebbség névvel megbélyegezve”. A kisebbség szó sértő? Igen. Mi azt mondtuk, hogy közösség vagyunk, nem pedig kisebbség. De az idézet „slotás” ízű, valószínűleg ugyanabból a forrásból származik, mint az előző. Nem. Mindkettő a Pravda 1993. június 8-i számából való, a Masky a tváre novej elity című Marián Lesko-könyvben is olvashatók. Mi lehet ezen a fogalmon sértő? Ezt sem mi találtuk ki. Nyugaton nem használják a kisebbség szakszót a rurális lakossággal szembeállítva, csakis azokra a bevándorlókra, akik a gyarmatokról jöttek. Mi a sértő benne? Aritmetikailag rendben van, de bizonyos felhanggal sértő lehet. Ellentmond az egyenjogúságnak és az egyenrangúságnak. A lakosság egy részének antidemokratikus megjelölése. Van ugyanis másod- rendűség-árnyalata. Nem járult hozzá Ön is ehhez a pejoratív árnyalathoz? Nem. A kisebbség szakszót az első világháború után találták ki azoknak az elszakított nemzetrészeknek a negatív megkülönböztetésére, melyek a versailles-i rendezés keretében új államok területére kerültek. Politikusként kitart véleménye mellett? Igen. Küenc hónappal az Együttélés kongresszusa után, 1993-ban ugyanis azt álh'totta, hogy „nem akarunk autonómiát létrehozni, soha nem is volt róla szó...” Nem tudom, milyen szövegkörnyezetből van ez kiragadva, de csakis a területi autonómiáról lehetett szó. Sokan már nem emlékeznek rá, hogy elsőként Bugár, az MKDM akkori elnöke fenyegetőzött autonómiával. Ez 1992 tavaszán történt, amikor újságíróknak azt mondta, ha a szlovákok ki akarnak válni Csehszlovákiából, a szlovákiai magyarok területi autonómiát fognak követelni. Ez a kijelentés akárha egy olyan politikai ügynökre lett volna szabva, aki kompromittálni akatja a szlovákiai magyarokat, egyszersmind elrémiszteni a hithű szlovákokat. Hónapokig tartott, míg a tisztességes szlovákoknak sikerült elmagyaráznom, mi is a célunk. Egyesek megértették, hogy a partnerkapcsolat a célunk, de máig sokan nem akarják érteni. Nem volt hajlandó megállni az Önt igazoltató rendőröknek. Helyesen cselekedett? Nem tudtam, hogy rendőrök, mert komáromi rendszámú civil autóban voltak. Nem láttam, hogy egyenruhát viselnek. Utasították, hogy álljon meg? Hátulról. Nem néz a visszapillantó tükörbe? Nézek, de akárki megállíthat? Amikor láttam, hogy rendőrök, s ez akkor volt, amikor mellém értek, megálltam. Tudja, miért állították meg? Állítólag gyorshajtás miatt. Ott, ahol nyolcvanassal kellett volna haladnom, száztizenhéttel mentem. Miért? A politikus túllépheti a sebességet? Őszinte leszek: mentelmi jogommal egyedül sofőrként élek vissza, gyorshajtással. Egyébként nem. Vagyis továbbra is gyorsan vezet? Igen. Ön az első, aki elismeri, hogy visszaél képviselői mentelmi jogával. De csak ebben az egy összefüggésben. Korábban akkor is, amikor a határátkelőn hosszú volt a sor: mindig előrementem. De ma már erre semmi szükség. Nem a politikusnak kellene élenjárnia a törvények megtartásában? De igen. Csakhogy, mint mondtam, csak ebben az egy esetben élek vissza vele. Rettenetesen sokat utazom, s nem győzném. Évente hatvan- vagy hetvenezer kilométert vezetek le, a mostani kocsimon, melyen tavaly január óta közlekedem, már százkétezer kilométer van. A gyorshajtás potenciális gyilkosság, erről már sokan meggyőződhettek. Ez igaz, de gyorshajtással elsősorban magamat veszélyeztetem, amiként 1998 tavaszán már meg is tapasztalhattam. Annál inkább. De más sofőröket és gyalogosokat is veszélyeztet. Ott, ahol gyorsan hajtottam, nem voltak gyalogosok. Sosem lépte túl a megengedett sebességet faluban? De igen. Ott egyszer sem voltak gyalogosok? Nem léptem túl akkor, ha voltak ott gyalogosok. Amikor felszólították a rendőrök, miért nem volt hajlandó belefújni a szondába? Mert nem idéztem elő balesetet. Egyszer összeütköztem egy rendőrautóval, melyben civü ruhás rendőrök utaztak. Ók voltak a hibásak, de akkor természetesen nem utasítottam vissza az alkoholtesztet, mert ütközésről volt szó. Ha egy áüagember nem fúj bele a szondába, úgy kezelik, mint ha ivott volna. A politikus miért esik más megítélés alá? Azt az ügyet zaklatásként éltem meg. Miért zaklatták volna a rendőrök? Csak gyorsan hajtott. Nem a rendőrök, nem róluk beszélek, őket szerintem csak kihasználták. Később volt olyan értesülésem, hogy megrendezett incidensről volt szó. Ki állt mögötte? Bizonyítani nem tudom, ezért erről nem beszélhetek. Kinek mi haszna származott volna abból, ha megáll a rendőröknek, belefúj a szondába, aztán hajtott volna tovább? Egyszerűen csak túllépte a sebességet. Egyszer felkeresett egy személy, egy mobiltelefonokat lehallgató magán-titkosszolgálat munkatársa. Arra figyelmeztetett, hogy egyszer véletlenül kihallgatott egy beszélgetést, mely rólam szólt. Konkrétan mit hallott? Hogy milyen lépéseket kell bizonyos embereknek megtenniük a likvidálásomhoz. Nem a fizikai likvidálásomhoz, hanem hogy félreállítsanak. A politikából? Igen. S mondok még valamit: 1996-ban mutattak nekem egy belső dokumentumot, a SIS-nek szóló közvetlen utasítással. Hogy vagy kompromittálni kell engem valamilyen módon, vagy politikailag ellehetetleníteni, s ha egyik sem sikerül, akkor fizikailag likvidálni. Akkor erről nyilvánosan is szóltam. Ez több mint tíz évvel ezelőtt volt. Kinek állna érdekében ma valami hasonló? Nézze, ez bonyolult. S addig fog tartani, míg saját elhatározásomból fel nem hagyok a politikával, s nyugdíjba nem vonulok. Nézze, a politikus immunitása arra való, hogy megvédje a zaklatástól. Azt a helyzetet én így értelmeztem. Ha alkohol hatása alatt vezettem volna, nem folytathattam volna az utamat. Határesetben hazaszállítottak volna. Ellenzéki politikusként szinte semmi esélye megvalósítani bármit is a céljai közül. Akkor kinek a szemében lehetne veszélyes? Vagy kellemetlen. Például bizonyos politikai és pénzügyi körök számára. Miért volna kellemetlen pénzügyi körök számára? Ha tudta, hogy nem ivott, eleget tehetett volna a felszólításnak, és senki nem szólhatott volna semmit. Igaza van. De én másként cselekedtem. Legközelebb tehát belefúj? Valamilyen közúti baleset résztvevőjeként bizonnyal. „Ez év áprilisa óta megint van párbeszéd, mindenki nyíltan elmondja a véleményét." (Képek: Peter Zákovic) Abban nem, hogy vetélytársuk volnék a kereskedelemben, mert nem kereskedek. Akkor hát miért? Jobb lenne, ha nem feszegetnénk ezt. Az a magán-titkosszolgálat, amelyet említett, kinek dolgozik? Nem európai államnak. Kanyarodjunk vissza az alkoholteszthez: nem lett volna tisztességesebb, ha aláveti magát? Talán igaza van, de a helyzet más volt. Ha balesetet okoztam volna, belefújok a szondába. Nem tartja magát magasabb rendű embernek? Nem hajlandó fújni, semmi bántódása nem lesz. Ha én utasítom vissza a szondát, elveszik a jogosítványomat. S ha csak rutinellenőrzés során megállítják a rendőrök? Akkor alighanem nem. Az MKP elnökválasztó közgyűlése előtt Ön és Csáky is célzott arra, hogy Bugár a vállalkozó Világival áll kapcsolatban, aki befolyásolja a pártot. Egyikük sem mondott konkrétumot. Úgy tűnik, csak vaktában lövöldöztek. Nézze, mindez már a múlté. Láthatja, hogy Gyurovszky úr is jó helyet kapott azon a területen, melyen a Slovnaft és a MÓL is tevékenykedik. Megismétlem: Ön arra célzott, hogy Bugár Világival nem tisztességes dolgokat művelnek. Jó volna elmondani, mire gondolt, mert Bugár tagadja, Ön pedig hallgat. Ha váktában lövöldöztünk volna, vagy ha erről az MKP emberei nem lettek volna meggyőződve, akkor hatástalan lett volna. Akkor miért nem akad senki az MKP-ban, aki elmondaná a teljes igazat? Nem vagyunk nyomozók, hogy jelentést kellene írnunk a felügyelőszervnek egy bizonyos eset kivizsgálásáról. Politikai párt vagyunk. Nem felügyelőszervnek tartoznak magyarázattal, hanem a választópolgároknak. Az a nyüvánosság, melynek ez szánva volt, tudja a magáét. Az MKP-nak továbbra is tíz százalék fölötti a támogatottsága. Tehát kitart amellett, hogy ez nem Bugár eltávolítását szolgáló kitaláció volt? Nem az volt, s ezt már többször elmondtam. Milyen volt Bugár mint elnök? Meglehetősen tekintélyelvű. Ön személyesen mit kifogásolt benne? Nem volt párbeszéd a párton belül. Egyoldalú vezetés volt. Ez év áprilisa óta megint van párbeszéd, mindenki nyíltan elmondja a véleményét. Mióta nem volt az MKP-ban párbeszéd? Lényegében azóta, hogy 1998- ban beléptünk a kormánykoalícióba. Nagyon keveset beszéltünk arról, milyen irányban haladjunk. Nem volt pártprogramunk, csak választási, s az a kollektíva, melynek hivatalosan elnökség volt a neve, lényegében csak valamiféle, a demokráciát díszítő szerv volt. Próbálták Önt 1998-tól kezdődően nyíltan eltávolítani az MKP- ból? Igen. Ki állt emögött? Főként azok, aki úgy gondolták, akadály vagyok. Bugár? Ő maga kijelentette, hogy kirúg a pártból. Azt nyilatkozta, hogy Bugárt Stb-ügynök irányította. Azt mondtam, hogy politikai pályafutását egy olyan személynek köszönheti, aki MKDM-elnököt csinált belőle. Neki persze nem kellett feltétlen tudnia, hogy az illető a titkosszolgálat ügynöke volt. Akkor hát ennyi év elteltével miért hozakodott vele elő a nyü- vánosságra? Addig nem zavarta? Nem akkor beszéltem erről először, sőt, meg is írtam. Mikor? 1999-ben. Nincs olyan érzése, hogy gyakran olyasmit mond, amiért később elnézést kell kérnie? A valóságon azonban ez semmit nem változtat. Bugárt az a személy 1990-ben, amikor a szövetségi gyűlésbe képviselőként megválasztottak bennünket, utasította, hogy akadályozza meg, hogy a képviselőink parlamenti klubjának elnöke legyek. Véletlenül saját fülemmel hallottam, amint Bugár arról telefonált vele, hogy ezt nem sikerült végrehajtania, s magyarázta, miért nem. Bugár azt nyilatkozta, hogy a parlamentben a maguk képviselői közé ülve Ön azt kérdezte, vajon tudják-e, hogy Bugár szlovák iskolába íratta a lányát Miközben az a gyermek még csak óvodás volt. Bugár erre azzal reagált, hogy akkorát lekever Önnek, hogy kirepül a parlamentből. Ez nem igaz. Vagyis Bugár hazudott? Ilyesmiről sosem beszéltünk. Ezt maga Bugár erősítette meg. Nem volt igaz. Vagyis hazudott? Igen. Nemrégiben elnézést kért a rimaszombati konferencián történtek miatt azért, hogy megvásároltnak bélyegezte. Nem gondolja, hogy szóbeli nyilatkozatai olykor megelőzik a gondolatait? Nem azért kértem elnézést, hogy nem mondtam volna igazat. Azoktól kértem elnézést, akik a szavaimat sértőnek érezték. Vagyis kitart amellett, hogy ott lefizettek egyeseket? Nézze, sosem beszélek olyasmiről, amiről nem vagyok meggyőződve, vagy amit nem tapasztaltam meg személyesen, vagy ami nem igaz. Vagyis az elnézéskérése dacára kitart amellett, hogy ott lefizetések voltak? Ezt nem mondtam. Azt mondtam, hogy zavaros módszereket alkalmaztak, hogy egyeseket megvásároltak. Lefizetni vagy megvásárolni az ugyanaz. Nem ugyanaz. Mi a kettő közt a különbség? A lefizetés konkrét cselekedet, mely pénzzel függ össze. A megvásárlás lehet cserekereskedelem is. Egyszóval, nem tisztességes módszerek voltak, melyek által az embereket befolyásolhatták. Nem azért kért elnézést, mert Simon Zsolt bírósággal fenyegette? Nem. Azoktól kértem elnézést, akik azt gondolták, hogy sértette őket. Budapesten fasiszta pártnak nevezte az SNS-t. Tartja ezt az álláspontját? Nem voltam egyedül ezzel a véleményemmel. Ma is ezen a véleményen van? Nézze: vannak dolgok, melyeket nem kell sokszor ismételni, elég egyszer elmondani. Tervezik a Benes-dekrétumok kérdésének felvetését? Igen. Nyilván muszáj lesz valamilyen megoldást javasolnunk. Lehet már tudni, milyet? Konkrétan még nem. Támogatja Önt ebben az MKP legfelső vezetése, tehát Csáky Pál is? Ez a tagságunk követelése. Élvezi Csáky Pál támogatását? Ismétlem, ezt a tagjaink követelik. Ahhoz, hogy valamit megvalósíthasson, szüksége van a felső jóváhagyásra is. Én azt gondolom, hogy ha ez alulról jövő követelés, a párt vezetősége nem mondhat nemet. Mikor tervezi, hogy megválik a politikától? Közeleg az ideje. Ez az utolsó választási időszaka? Még nem tudom. A vége azonban mindenképp közelebb van, mint az eleje. Karol Sudor (Forrás: www.sme.sk/rozhovory ., 2007. július 16., Fordítás: Cs. G., rövidítve)
