Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-21 / 167. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI SZALON A díszes társalgók siralmasan üresek, árvák. Pedig egy-egy negyedórás szüneten olyan szocietás szórakozhatnék itt, melyet megirigyelhetne a legelőkelőbb szalon is... ADY ENDRE: HÉTRŐL HÉTRE 2007. július 21., szombat 1. évfolyam 28. szám A többpártrendszer és a titkos választások ugyan a demokrácia sarkkövei, de puszta létük még nem azt jelenti, hogy a rendszer demokratikusan működik. Mert mindig határozott nézeteim voltak... INTERJÚ Gyakorlatilag a rendszerváltás óta aktív politikus. A mából visz- szatekintve: megérte? Azt hiszem, nem bírnám ki politika nélkül, bár bevallom, kissé csalódtam: úgy volt, hogy kineveznek az első szövetségi kormányba. Erre nem került sor, mert a kommunista párt küldöttsége ellenezte. Mondhatni, a kezdetektől fogva gondjaim voltak a kommunistákkal. Nincs olyan érzése, hogy megosztja Szlovákia lakosságát? Nincs üyen érzésem, de nem zárhatom ki, hogy bizonyos értelemben megosztom, mert mindig határozott nézeteim voltak, s ezeket sosem rejtettem véka alá, Amikor az Együttélést alapította, azt állította, „csak így lehet összefognunk a hatszázezer szlovákiai magyart, különben a délen minden bizonnyal megalakuló szélsőséges pártok martalékává válnak.” Ezt komolyan gondolta? Igen, valami hasonlót mondtam, s aggodalmamnak volt oka. Különféle leveleket kaptam, szlovákiai magyarok által alapítandó politikai pártok programjaival. Arra gondoltam, hogy csak egy pártnak kellene lennie. Akkortájt még a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom sem volt bejegyezve, sem a Független Magyar Kezdeményezés, csak klubok voltak; az FMK akkor csak a VPN keretében működött. Előbb próbáltam őket meggyőzni arról, hogy alapítsanak önálló pártot, de nem akartak, ebből láttam, hogy ha nem lesz valamilyen alternatíva, létrejönnek az olyan pártok, melyekről beszéltem. A szélsőséges és radikális pártok ellen kívánt fellépni, végül mégis Ön alapította meg a három magyar párt közül a legradikáli- sabbat. Igaz, hogy radikálisabbak voltunk, de nem szélsőségesek. Mikor lesz a radikálisból szélsőséges? Ha grafikon ábrázolná a kettőt, akkor a szélsőségesek képeznék a vízszintes tengelyt, mivel szűklátó- körűek, a radikálisok pedig a függőlegest. A radikalizmus a szélsőségesség ellenkezője, mert a radikalizmus egyrészt meglátja a problémákat, másrészt megoldásokat javasol. A radikális keresztmetszetében látja a problémát, a szélsőséges végletekre ragadtatja magát. Aki politikára adja a fejét, valamit el akar érni. Önnek mik voltak a céljai? Konkrétan, ha kérhetem. Elsősorban azokért az eszmékért akartam továbbra is síkraszállni, melyek ellenzékiként, a kommunista rendszerben is vezéreltek. Konkrétan mik ezek az eszmék? Mindenekelőtt a demokrácia működése érdekelt. Talán nem tűnik nagyon konkrétnak, de ha belegondolunk, miként valósíthatók meg a demokrácia elvei a gyakorlatban, akkor ez egy életre szóló feladat, mert olyan apróságokkal is összefügg, műit - geológiai példával élve - az atomok a kristályrácsban, ahol az egyik atom nem hatol bele a másikba, hanem egymás mellett helyezkednek el. A demokrácia klasszikus példájaként említhető a kősó kristályrácsa. Ha csak a demokrácia működéséről volna szó, működne az Ön nélkül is. Ez természetesen tény, s nemcsak nélkülem, hanem sokan mások nélkül is. De nem mindegy, vajon csak formálisan működő demokrácia van-e, tehát többpártrendszer és titkos választások, mert ezek ugyan a demokrácia sarkkövei, de puszta létük még nem azt jelenti, hogy a rendszer demokratikusan működik. Lehet ez a többség egyszerű diktatúrája is. Tehát ez volt az Ön eszméinek egyike. Az autonómia is az volt? Elmondok valamit. 1989. november 28-án Budapestre érkeztünk az Egyesült Államokból. Fiam súlyos beteg lett, így a feleségem ott maradt vele. Engem meg december 2-ára egy vitaműsorba hívott meg a budapesti tévé. A tévében közölték velem, hogy értesüléseik szerint Ke- let-Szlovákiában létrejött egy csoport, mely autonómiát követel. Én erre azt mondtam, a valódi önkormányzati rendszerért kell küzdeni. Vagyis én máig úgy képzelem a de- molcáciát, mint ami önkormányzati rendszereken alapszik. De hiszen nemrégiben azt mondta, az önkormányzat és az autonómia rokon értelmű szavak. Igaz, valóban azok. Ám az autonómia bizonyos formái aszimmetrikusak, különböznek a klasszikus önkormányzatiságtól, mely szimmetrikus. Az autonómiának is az önkormányzat az alapja. Az MKP politikusai szeretnek ködösíteni abban, hogy konkrétan mit is akarnak, s eddig ez sehol nem volt világosan elmagyarázva. Megpróbálná kifejteni? Nem tudom, emlékszik-e még az 1991-1993 közti időszakra, akkor rettentő sokat beszéltem arról, hogyan is működhetne az önkormányzatiság. Úgy, hogy általa hatástalanítani lehetne a létező nemzetiségi súrlódásokat vagy az esetleges gyűlölködéseket. Nem mindegy ugyanis, ki miről dönt. Vegyük például az iskolákat: nem mindegy, hogy a magyar iskolát a miniszter nyitja meg vagy zárja be, avagy ez az illető regionális önkormányzat hatáskörébe tartozik. Hosszú csatározásokkal elértük, hogy az alapiskolák már a helyi önkormányzatok alá tartoznak. Nem azt mondom, hogy ez az ideális, de már senki nem mondhatja, hogy a hatalom bezárt valamilyen iskolát. Ezzel azonban nem érik be. Meg akarják változtatni a politikai döntéshozatal rendszerét is? Most megyék vannak. Itt van a nyitrai is, melyben 2001-ben az MKP többséget szerzett. Már akkor tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, s ez be is igazolódott. Arra utal, hogy többségi helyzetben könnyebb engedni a hatalom csábításának? Igen, mert ez törvényszerű. Aki fölényt szerez, kezd vele visszaélni. Nem mondom, hogy mindenki, de olyan ez, mint a hadseregben: a katona másként viselkedik civilben, és másként egyenruhában. 2005-ben „...Ha létezne alkotmány által garantált kisebbségi önkormányzat, erre nem kerülhetne sor..." a Nyitrai kerületben létrejött egy úgynevezett magyarellenes front, tehát az MKP ellen, s ez ugyanolyan túlzás volt. Túlzás, de egyúttal természetes válasz arra, amit az MKP ott korábban elkövetett. Nem mondom, hogy nem. De ha létezne alkotmány által garantált kisebbségi önkormányzat, erre nem kerülhetne sor. Sem arra, ami korábban történt, se a mostanira. Pontosan mit ért Ön kisebbségi önkormányzat alatt? Működőképes önkormányzatot értek alatta, mely vagy perszonális autonómián alapul, vagy kulturális autonómia a formája, vagyis a kultúrához, az iskolákhoz és a nyelv- használathoz van köze. Ez konkrétan hogyan nézne ki a gyakorlatban? Úgy, hogy bizonyos területi egységnek van egy választott szerve, s emellett egy ldsebbségi választott szerve is. Ez szavatolná, hogy az adott területi egységben az őt megillető jogokkal ne élhessen aránytalanul, az egyik vagy a másik fél hátrányára. Ha ez kisebbségi szerv lesz, logikusan az egyik fél javát tartja majd fontosnak. Á kisebbségi szervnek úgy kell meghatározni a jogkörét, hogy az az általános választott szerv működőképes lehessen. Ezt az alkotmánynak és a törvényeknek kell garantálniuk. Abban a kisebbségi szervben kizárólag magyarok volnának? Vagy csak magyarok, vagy mindegyik kisebbség, vagy mindegyik kisebbségnek volna ilyen szerve. Az a kisebbségi szerv, melyben csak magyarok vannak, az adott területen érthetően csak magáéinak fog drukkolni. Vagyis ennek nincs értelme, mert automatikusan aránytalanságokhoz vezet. Miért? Ön említette a Nyitrai kerületet, ahol az MKP képviselői visz- szaéltek a fölényükkel. Ha annak az új szervnek csak magyar tagjai lesznek, logikusan a magukéit fogják támogatni, nemde? Nézze: nem lehet se támogató-, se vétójoguk, csak abban az esetben, ha identitásukról van szó. Akkor lehet döntési joguk. Például ha az az általános szerv diszkriminál- ná a kisebbséget. De nem szólhatna bele például az egészségügy privatizációjába, mindössze konzultatív jogköre volna a területi illetősége alapján. Jól értem, hogy ez valami hasonló volna, mint a kétkamarás parlament, ahol az egyik kamara, melyet kizárólag valamely kisebbség képviselői alkotnának, bizonyos kérdésekben beleszólhatna annak a másiknak a döntéseibe, amelyben mindannyian képviselve vannak? Nagyjából igen. A kisebbségi szerv az identitással vagy a terület fejlődésével kapcsolatos kérdésekben ellenőrizné a többségit. Ilyen megoldások már léteznek a világban, s ezt még az Osztrák-Magyar Monarchia alatt találták ki osztrák szociáldemokraták. Tehát ezt nevezi Ön kulturális autonómiának? Kulturális vagy perszonális, az a jellegétől vagy a választás módjától függ. De ez egyelőre csak teória. Ha össze kellene foglalnia, milyen autonómiát követelnek? Most semmüyet nem követelünk. Nem az MKP hivatalosan deklarált irányvonalára gondolok, hanem az Ön személyes véleményére. Személyes véleményem az, hogy a perszonális autonómia azok közt a körülmények közt, melyek Szlovákiát jellemzik, működőképes lehetne. Nemcsak a magyar kisebbség, hanem a többi részére is, főleg a romákéra. Nem volna egyszerűbb, ha ezeket a területeket egyenest Magyarországnak ítélnék? Nézze: ez egy teljesen más kérdés, mely Európa politikai stabilitásával függhet össze, s annak a területnek az instabilitásával, melyen élünk. Ez nem a kisebbség akaratának kérdése. Személy szerint Ön követeli a határmódosítást? Én erről szándékosan soha nem nyilatkozom, mert az ilyen megoldások mindig hadiállapottal függnek össze. A területi autonómia híve, vagy sem? Kérem, egyértelműen fogalmazzon. Elméletileg igen, de gyakorlatilag és reálisan gondolkodva, Szlovákiában ez nem járható út. Nem állítom, hogy nem hozható létre, mert létrehozni lényegében mindent létre lehet, amihez van politikai akarat. De Szlovákiában, azt gondolom, ez a megoldás nem volna elfogadható a szlovákok számára, s nem vagyok benne biztos, vajon a magyarok részéről széles támogatásban részesülne-e. A perszonális autonómia reálisabb, és a mi viszonyaink közt demokratikusabb is. Egykori pártjának, az Együttélésnek a komáromi, 1993. februári kongresszusán ellenben ezt mondta: „Legközelebbi célunk a politikai és gazdasági önrendelkezés és a teljes autonómia.” Nem mondhattam ezt a mondatot. Ez csak a Szlovák Nemzeti Párt egyik vendégének értelmezése lehet, aki részt vett a kongresszusunkon, s amikor üdvözöltük, nagy tapsot kapott. Küldötteink azt hitték, hogy normalizálódnak a viszonyok, de néhány nappal később ráébredtünk, csak azért jött, hogy félretájékoztasson. Az egészben az volt a szomorú, hogy a szlovákiai sajtó az ő hazugságait és képzelgéseit idézte, mintha hiteles forrás lett volna. S ez tizenöt éve tartja magát, dacára annak, hogy eredeti felszólalásom publikálva volt. De kit is érdekelne az igazság, amikor a hazugság érdekesebb? Ugyanez vonatkozik a Verejnosf 1990 februárjában leközölt cikkére is, melyben először jelent meg hazugság a személyemmel kapcsolatban. S itt keresendők a hazugság gyökerei. Szeretne magyar állampolgár lenni? Ez nem függ össze az államhatárok helyzetével.
