Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-19 / 165. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 19. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Elkel a Dow Jones? A Dow Jones amerikai média- csoport igazgatótanácsa rábólintott Rupert Murdoch ausztrál sajtómágnás 5 milliárd dolláros felvásárlási ajánlatára. Az ügyletbe azonban még bele kell egyeznie a fő részvényesnek is. Murdoch a Dow Jones megszerzése esetén megvalósíthatná régi álmát: egy gazdasági hírcsatornát, mely a CNBC-vel kelne versenyre. A News Corphoz tartozik többek között a Fox televízió, a Fox News hírcsatorna, több lap Nagy-Britanniában és Ausztráliában, a New York Post, a Twentieth Century Fox filmstúdió és a MySpace. (mti) — Lelki segély? Engem annyi sérelem ért már, hogy nem tudom eldönteni, kezelésre volna-e szükségem, vagy önrendelkezésre... (Peter Gossányi karikatúrája) A két cég egyesülésével akkora vállalat jönne létre, hogy az valószínűleg uniós szinten is leverné a lécet Az OMV—MOL-fúzió veszélyei Térségünk két legnagyobb olajvállalatának egységesülésével túlságosan nagy piaci koncentrációval rendelkező cég jönne létre, és megnyílna az út az állami tulajdonban levő, politikailag befolyásolható és ezért veszélyes orosz energetikai mamutcégek térhódítása előtt GÁL ZSOLT Bár az osztrák OMV hivatalosan a két cég egyesülésére tett ajánlatot a Mól Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. vezetőségének, gyakorlati lépései az ellenséges kivásárlás tipikus jegyeit mutatják. Erről akkor beszélhetünk, ha egy nagyvállalat a konkurensét a cégvezetés egyetértése nélkül, sőt annak akarata ellenére próbálja meg felvásárolni. Márpedig az OMV június végén előzetes bejelentés nélkül hozta nyilvánosságra, hogy a Mólban meglevő 10 százalékos részesedését 18,6 százalékra növelte, ráadásul a részvényeket nem is közvetlenül, hanem a Magyarországon élő orosz milliárdos Rahimkulov család cégei és a Vienna Capital Partners (VCP) közbeiktatásával vásárolta. További gyanakvásra adott okot, hogy egy napra rá a szintén osztrák Bank Austria Creditanstalt ugyancsak bejelentette, 5,94% Mol-részesedést birtokol letétkezelőként, de nem árulta el, milyen tulajdonos megbízásából. Szinte kínálta magát a feltételezés, hogy a háttérből az OMV mozgatja a szálakat. Ilyen előzmények után nem tűnt a legőszintébbnek az osztrák olajtársaság vezetésének a Mól (vagy inkább a sajtó és a közvélemény) irányában az egyesülésre tett ajánlata. A magyar olajmulti menedzsmentje mindenesetre határozottan elutasította a számára (eléggé jogosan) inkább vételi, mint egyesülési ajánlatnak tűnő felhívást, és annak megakadályozása végett mentőakcióba kezdett. Ez elsősorban saját részvények vásárlásában öltött testet. A cég menedzsmentje ennek a bevásárlásnak köszönhetően már a Mól egyharmadát ellenőrzi, többnyire közvetett módon. A vállalat részvényeinek mintegy 30 százaléka a Magyar Fejlesztési Bank, az OTP Bank, a BNP Paribas és a Magnolia Finance Ltd. offshore cég tulajdonában van, de ezekre a papírokra a Mólnak vételi opciója van, vagy csak ki vannak kölcsönözve az említett társaságoknak. (Erre azért van szükség, mert a magyar társasági törvény szerint egy vállalat legfeljebb 10 százaléknyi saját részvényt birtokolhat.) Az persze érthető, hogy egy nemzetközi nagy- vállalat vezetése mindent megtesz az ellenséges kivásárlás megakadályozására, még ha ez nyakate- kert mutatványokat (üzleti nyelven szólva bonyolult konstrukciókat) igényel is. De vajon az érintett cég vezetésén kívül kinek áll érdekében a Mól bekebelezése? Természetesen a másik érintett cég, az OMV vezetésének és tulajdonosainak (részvényeseinek), akiknek nőne a vagyonuk és a bevételük, hisz egy jól és hatékonyan működő, magasan nyereséges vállalatot és az általa kiszolgált piacokat szereznék meg. Az sem elhanyagolható tényező, hogy az OMV ezzel saját magát is bebiztosítaná egy ellenséges kivásárlás ellen, hisz piaci értéke jelentősen nőne. Márpedig minél nagyobb és drágább egy vállalat, annál nehezebb felvásárolni. Jól járnának a Mol-részvényeket birtokló és azokat eladó cégek és magánszemélyek is, hisz minden felvásárlásnak árfelhajtó hatása van. Május és június vége között, főként a kivásárlási akció és az azt megelőző, és követő védelmi reakciók következtében a Mól papírjainak árfolyama 23 ezerről 30 ezer forintra ugrott a budapesti értéktőzsdén. A jó időben eladó részvénybirtokosok így busás haszonra tehettek szert. Különösen Megdet Rahimkulov Budapesten székelő orosz milliárdos érdekeltségei, amelyek részvényenként megközelítőleg 7 ezer forintnyi felárral adták tovább a bécsi VCP- nek a korábban általuk vásárolt Mol-részvényeket. A két társaság termékeit vásárló fogyasztóknak azonban aligha használna a frigy. A belőle létrejövő nagyvállalat ugyanis nyomasztó erőfölénnyel rendelkezne térségünk piacán mind a kőolajfinomítókat, mind a töltőállomásokat tekintve. A verseny csökkenése mindig árfelhajtó hatással fenyeget, ráadásul az olajüzlet azon ágazatok közé tartozik, ahová nagyon nehéz új szereplőknek, új konkurenseknek belépni a nagy költségek miatt (gondoljuk csak el, mennyibe kerül egy finomító felépítése). Ezért a később megjelenő versenytársra és konkurenciára aligha lehet számítani. Tudják ezt a gazdasági versenyt felügyelő hivatalok is, amelyeknek épp az a feladatuk, hogy megakadályozzák a túlságosan nagy monopóliumok létrejöttét. Mivel egy esetleges OMV-Mol egyesülés európai léptékű fúziót jelentene, ezért ehhez az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának és az érintett országok versenyhivatalainak (így a szlovák Monopolellenes Hivatalnak) a beleegyezése is szükséges. A két cég egyesülésével akkora vállalat jönne létre, hogy az minimum Magyarországon és Szlovákiában, de valószínűleg uniós szinten is leverné a lécet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az uniós és nemzeti versenyhivatalok csak akkor hagynák jóvá az új vállalat létrejöttét, ha annak egyes részeit, kőolaj-finomítókat és/vagy a benzinkúthálózatot vagy annak egy részét leválasztanák és eladnák. Ez szlovákiai viszonylatban akár a Slovnaft eladásának kötelezettségét is jelenthetné. Épp ebben van a legnagyobb rizikó, hisz a leválasztott és piacra dobott vállalat- részek könnyen a pénzben dúskáló orosz energetikai óriáscégek, mindenekelőtt a Gazprom tulajdonába kerülhetnének. Ezekkel nem az a fő gond, hogy orosz tulajdonban vannak, hanem az, hogy ez jórészt állami tulajdont jelent. Márpedig az orosz politikai vezetés már számtalan jelét adta annak, hogy az energiacégeket ütőkártyaként használja hatalmi játszmáiban, és nem restelli azokat zsarolásra sem felhasználni. Ez az energia- és nemzetbiztonság szempontjából is komoly rizikótényezőt jelent, és az orosz befolyás növekedésével fenyeget. Ráadásul az esetleges új OMV- Mol nagyvállalatról leválasztott cégrészeket bárki megvehetné, folyamatosan fennállna a veszély, hogy az új tulajdonos azokat továbbpasszolja valamelyik orosz multinak. Emellett az új cég minden lefaragás ellenére nagyobb lenne a jelenlegi OMV és Mól csoportnál, így szükségszerűen csorbulna a piaci verseny. Egy német tanulmány szerint az Európai Unióban már nem a német-francia motoré az elsőbbség A többség a német-francia-brit trióban bízik PIETSCH LAJOS A hagyományos német-francia motor már nem tölti be a korábbi vezető szerepet az Európai Unióban, helyét a három „nagy”, Németország, Franciaország és Nagy- Britannia együttműködése vette át. Legalábbis erről tanúskodik a német Bertelsmann Alapítvány tanulmánya, amelyet szerdán hoztak nyilvánosságra Berlinben. Az alapítvány szakértői a közelmúltban végezték a felmérést, amelynek során 16 tagállam 14 ezer állampolgárát kérdezték az unión belül végbemenő változásokról. Egyebek között arról, hogy mely országok töltik be a vezető szerepet az EU- bán, valamint hogy kiket tartanak a szervezet legtekintélyesebb politikusainak. (Ez utóbbi listát Angela .Merkel német kancellár vezeti a szavazatok 24 százalékával. A második-harmadik helyen holtversenyben két új vezető, Nicolas Sarkozy francia elnök és Gordon Brown brit miniszterelnök áll.) Az említett 16 ország lakossága az unió összlakosságának 88 százalékát teszi ki, így a válaszok - mint azt az alapítvány szakértői hangsúlyozták - reprezentatívnak számítanak. A felmérésből kitűnt, hogy a korábbi német-francia vezető szerepbe vetett hit immár a múlté, az úgynevezett weimari háromszögben, azaz Németország, Franciaország és Lengyelország együttműködésében pedig végképp nem bíznak az emberek. Ez utóbbi az elmúlt években jócskán veszített jelentőségéből - állapította meg a tanulmány. A korábbi német-francia vezető szerep helyett a német-fran- cia-brit modellt nemcsak az érintett országok állampolgárai támogatták, hanem több más tagország, mindenekelőtt Dánia és Svédország lakosai is. A kutatók szerint sokan vallották azt, hogy az úgynevezett euró-csoport a jövőben az eddiginél nagyobb befolyáshoz jut Brüsszelben, azaz annak a tizenhárom tagországnak a tömörülése, amelyek már bevezették a közös európai valutát. Ez a csoport azonban túl nagy ahhoz, hogy a politikai integráció területén meghatározó kezdeményezéseket tegyen. A szerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR Magyar vagyok és lojális MOLNÁR NORBERT Robert Fico miniszterelnök ismételten belecsapott a lecsóba. A szlovák függetlenség 15. évfordulóján „azt kívánja, hogy a Szlovák Köztársaságból a szlovák nemzet és a lojális kisebbségek számára valódi és békés hazát építsünk.” Azt most tegyük félre, hogy ezek szerint a többieknek hamis és békéden Szlovákiát kíván, ami valószínűleg a szlovák nemzetre és a lojális kisebbségekre is kihat. Viszont: azt tudjuk, ki a szlovák nemzet, azt is, kik a kisebbségek, de azt nem, hogy kik a lojális kisebbségek. A kormányfő sajtóosztálya szerint az a lojális, aki tiszteli a jogrendet és az alkotmány, valamint a nemzetközi egyezmények biztosította kisebbségi jogokat. Ebből is az következik, hogy van itt egy kisebbség, amelyik nem tiszteli ajogrendet (köznyelven bűnöző), és nem tiszteli az alkotmányt meg a nemzetközi egyezségeket. Fico uszít egy kisebbség ellen, megosztja az országot. S hogy melyik ez a kisebbség? Azt Dusán Caplovic, a kisebbségeket legjobban ismerő miniszterelnök-helyettes mondta ki: a magyar. S meg is indokolja: az akar autonómiát. Na most, félmilliónál többen vagyunk ebben az országban, a mocsi önrendelkezési dzsemborin meg húszán vettek részt. Miattuk félmillió embert megbélyegezni minimum baromság, de leginkább az arányérték totális elvesztése. Vagy egy másik taktika része: elérni, hogy a magyarok tényleg ne érezzék magukat jól e kies kis hazában, lázadozzanak, s akkor jöhet az „én megmondtam”. Fico mondatai egyre kevésbé minősíthetőek elszólásoknak. Tudatos ellenségkép-keresés húzódik meg mögöttük. Ismét kezd 94-98-as füingünk lenni. (Robert Fico egyébként akkor szokott megnyilatkozni hasonlóképpen, amikor valami nagy-nagy baj van a konyhán. Márpedig egyre erőteljesebben suttogják, hogy veszélyben a szlovák euró, mert a kormány európolitikája gyalázatos.) Autonómia, aztán visszacsatolás, mondja Caplovic. De ki beszél itt visszacsatolásról? Hát Caplovic, meg Slota, meg a hasonszőrűek. Senki más. A szlovákiai magyarok döntő többsége ilyesmiről nem beszél. Az autonómiakezdeményezés sem az a momentum, amely mindennapjaikat mozgatja. Nagyobb részük egy olyan pártra szavaz, amely nyolc éven át kormányon volt ebben az országban, s éppen e nyolc év alatt jutott be Szlovákia az Európai Unióba és NATO- ba, ez idő alatt indult be a gazdaság kereke. Ellenben például azokkal az évekkel, amikor Fico mostam koalíciós partnerei gazdasági romlásba döntötték az országot, s elszigetelték Európától. Hát akkor ki a lojális? Az lojális, aki összeáll ilyenekkel? Az lojális, aki nem támogatja az ország adószuverenitását? Szerintem nem az. Fico sem lojális. Fico logikáját követve nemcsak a kisebbség lehet nem lojális, hanem a többségi nemzet képviselője is. De ez neki nem jut el, mert zsigeri nacionalista, és csak nemzeti dobozokban tud gondolkodni. Sajnos. Ha legutóbbi kijelentését Ján Slotától halljuk, meg sem lepődünk. Lassan azonban már azon sem, hogy Fico versenyt fut koalíciós partnerével a nacionalizmus belső pályáján. Magyar vagyok és lojális. De nem a hülyeség iránt. A papa meg a fia MAL1NÁK ISTVÁN Bár a legfelsőbb bírói tanács nem mondta ki ártatlannak a bolgár ápolónőket, hanem csak életfogytiglanra változtatta a halálbüntetést, most már remélhetőleg felgyorsulnak az események. Ki fogják adni őket - a palesztin orvossal együtt - Bulgáriának, hogy otthon tölthessék le büntetésüket, Szófia pedig nagyon gyorsan megtalálja a módját annak, hogy kegyelemben részesüljenek. Azért lehet ilyen bátran jósolni, mert ez Kadhafi érdeke is .Ezzel véget ér az egyik legpiszkosabb politikai per, amely azért volt annyira tragikus, mert olyan kisembereket nyomorított meg testileg-lelkileg egy életre, akiknek semmi közük a politikához. Kadhafi már csak ezért is megérdemelné, hogy hazájának hagyományaihoz híven lecsapják a fejét, de hát ő most a barátunk. Ez a per fényes bizonyítéka annak, miként lehet a nyugati országokban honos demokratikus intézményekből, fogalmakból azok paródiáját előállítani az iszlám, Kadhafi ezredes esetében az iszlám szocializmus szolgálatában. Miért volt ez politikai per? Mert mindvégig teljesen mindegy volt, hogy az ápolónők - és ezt nemzetközi szakértők bizonyították - ártatlanok, halálra ítélték őket, mert Kadhafinak kellett egy adu Lockerbie miatt. Milyen jogrendszer az, ahol a független bírói testület csúcsának számító legfelsőbb bíróság fölé lehet helyezni egy kormánynak (értsd: személyesen Kadhafinak) alárendelt testületet, és ahol a büntetés pénzzel kiváltható? Tény, ez hagyományos megoldás volt az arab törzseknél, de hát az ezredes sosem azzal dicsekedett, hogy törzsi államot épít, és nem is tituláltatja magát törzsfőnöknek. Kadhafi, a nemzetközi terrorizmus korábbi nagy támogatója a négy évvel ezelőtti pálfordulása óta szalonképes a Nyugat szemében, azzal, hogy lemondott kétes atomprogramjáról, elismerte bűnrészességét a Lockerbie felett felrobbantott PanÁm-gép ügyében, s hajlandó volt arra, hogy kártérítést fizessen az áldozatok hozzátartozóinak. Most ebből a pénzből is visszaszerez valamit, bár ez nem biztos, mert az ápolónők szabadulásával kapcsolatos pénzügyi műveletek körül túl nagy a titkolózás, sok a homályos pont. Kadhafinak nem Bulgária hálájára van szüksége, ő az EU-nál és az USA-nál akart jó pontokat szerezni. Szerzett: az USA a múlt héten közölte, ismét küld nagykövetet Líbiába. És kihasználta az alkalmat arra is, hogy megoldja az odahaza nem elhanyagolható fontosságú utódlás kérdését. A politikai örökösként kezelt fiának, Szeif al-Isz- lám Kadhafinak kulcsszerepet juttatott már a Lockerbie-paktum létrehozásakor is, most, az ápolónők ügyében pedig különösen érezhető volt ez a szándék. A kis Kadhafit megismerte a világ, a nyugati műveltségű gyerek megmutathatta, hogy simulékonyabb, tárgyalóképesebb, mint a diktátori allűröket mellőzni képtelen papa. Ja, a Szeif al-Iszlám jelentése: az iszlám pallosa. így is lehet, ott így kell dinasztiát csinálni.
