Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-14 / 161. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 14. www.ujszo.com HŐViPEN Indulási rekord az új Harry Potter New York. A szerda éjféli premier 12 millió dolláros bevételével minden idők rekordját megdöntötte Észak-Amerikában a Harry Potter és a Főnix rendje. Az eddigi rekordot A gyűrűk ura - A király visz- szatér tartotta 2003-ban felállított 8 millió dolláros bevételével. A legújabb Harry Potter-film alaposan lefőzte az előző Potter-epizódot is, a Harry Potter és a Tűz Serlegét, amelynek elsőéjszakás bevétele az Egyesült Államokban és Kanadában 6 millió dollár volt. (MTI) PENGE _____________-, v ; ■y.a': ’ v. i^IS%s^5s,3&.ariNHHHMIBMS8<0ÍNföB0SBNBS0HMHM Duba Gyula: Az élet lehajló ága Madách-Posonium, Pozsony, 2006 Nagyívű, nagyformátumú regénynek indul Duba Gyula legújabb regénye, létösszegző alkotásnak, s a regény első oldalainak kultivált nyelve beteljesíteni látszik az írói szándékot. Az élet lehajló ága az öregség, az elmúlás, a halál felől olvassa és úja meg egy házasság történetét, amely tele van emlékekkel, titkokkal, sejtésekkel. Duba könyvében nincsenek látványos fordulatok, kalandok - a négy fal közé zárt emberi sorsok, a lelki mélységek rezdülései felé fordítja figyelmét. Mozdulatlan időtlenség, a férfi - nő kapcsolatok időtlen játéka vonja be az olvasót a regény terébe. Nem véleden, hogy a regény ritmusa is lassú, részletező, néha szinte megáll az idő a pozsonyi belvárosi lakás zárt falai között. Mindez azonban csöppet sem zavaró, sőt éppen ez a lassúság válik jelentésteljessé. A regény első felének három főszereplője az asszony, a férfi és az író. Ez utóbbi a férfi ikertestvére, s szülte napról napra, óráról órára dokumentálja az előbbiek életét, hétköznapjait. A regény legerősebb fejezeteiben az öregség, a haláltudat és a haláliszony kopí- rozódik rá a galambok iránt érzett metafizikus gyűlöletre, s fordítva: a galamblét kiszolgáltatottsága az ember elviselhetetlen halálélményét vetíti előre. Megfigyelhető, hogy Duba nyelve akkor a legerősebb, amikor emlékezik, a nosztalgia elégikus metafizikája valamiféle időntúli lí- raisággal vonja be prózáját, viszont a regény leggyengébb vonulatát a párbeszédek jelentik. Egyrészt arról van szó, hogy a szereplőknek nincs saját nyelvük, mindenki ugyanazt, a monologikus részekből már megismert nyelvet használja, másrészt nem életszerűek, túlságosan műviek, modorosak ezek a dialógusok. Egy példa: a minoritás szó többszöri megjelenése még védhető az író-narrátor szólamában, de az asszony szövegében már mesterkéltnek hat. Zavaróak még az író-narrátor aktualizáló kiszólásai, ezek túlzottan elütnek a regény időtlennosztalgikus rétegétől. Néhány példa: amikor az író kijelenti, hogy „máig tisztázatlan számomra Derrida dekonstrukciós elmélete”; amikor a „nemzeti díj” kapcsán önmarcangoló és önigazoló gondolatfutamokat olvashatunk; amikor üyen mondatokra bukkanhatunk: „Az író ágaskodik bennem.”, „Fábry korparancsoknak engedelmeskedett, nekem belső késztetések jutottak!” (Ez utóbbi ráadásul verebek keresése közben jut az író eszébe.) Hasonló aktualizáló mondatok miatt a regény fokozatosan veszíti el időtlen-elégikus jellegét, s néha szinte naplóként olvastatja magát, megzavarva a szöveg kezdőszólamát. Problematikus a viszony az író és a férfi között is. Véleményem szerint szerkezeti hiba, hogy 400 oldalt kell vámunk arra, hogy az egy lakásban élő két férfi végre párbeszédhelyzetbe kerüljön, s aztán a túlságosan is várható megoldás oldja fel a helyzetet: ugyanannak a személynek a két arcáról van szó. (Ráadásul a szöveg már korábban elárulja magát, egy figyelmetlenség következtében 100 oldallal korábban már összemosódik a két figura: Bori az „úó bácsi”-tól kér lakáskulcsot.) Egyébként erősen túlírtnak hat a regény: amikor több oldalnyi eszmefuttatást olvashatunk egy vöcsökről, majd rögtön utána a verebekről, illetve amikor Bori már vagy nyolcadszor „robban be forgószélként” a lakásba, akkor már nem az időtlenség, hanem az olvasóval való szimpátia hiányára gyanakodunk. Lehet azonban, hogy csupán arról van szó, hogy a regény másik fele, a Bori-féle Lolita- paraffázis kevésbé sikerült, mint az első fejezetek a galambtemetővel, az asszony halálával és az emlékezőszöveggel. Merthogy Duba regénye minden említett egyenetlensége ellenére is képes olyan szövegvilágot felépítem, amely magával ragad. Az élet lehajló ága komor és elmélyülésre lehetőséget adó mű, sok belső szépséggel. Monologikus nyelvének sajátos emlékezőtechnikája, a kisebbségi sorssal való szüntelen szembenézés és hadakozás, az elvesztett falu nosztalgikus szépségei, a férfi - nő kapcsolat mélységei adják könyvének legizgalmasabb rétegét, belső szépségeit. Értékelés: •••••• #000 A külső falak visszakapják eredeti színüket - az olasz tervező építész neve mára feledésbe merült Megújul a somorjai zsinagóga (Kiss Csaba felvételei) Augusztus végére új köntöst kapnak a somorjai zsinagóga külső falai. A Marek Dolník vezette nyolctagú cseh-szlovák restaurátorcsoport egy hónappal ezelőtt kezdte meg a munkát a Csallóköz egyetlen megmaradt zsinagógájában, amely a Kiss Csaba és Suzanne vezette At Home Gallerynek ad otthont immár tizenkét éve. MISLAY EDIT Annak a galériának, amely a kortárs művészeteknek igyekszik teret adni bő egy évtizede, nem kis sikerrel, hiszen számos jelentős kiállítással, zenei rendezvénynyel hívta fel magára a figyelmet határokon innen és túl is. Amikor az At Home Gallery működni kezdett, a zsinagógán már sokat rombolt az idő. így Csaba és Suzanne a kiállítások, koncertek szervezése mellett, azzal párhuzamosan a város történelmének egy darabját jelképező építmény helyreállítását is fontos célul tűzte ki. A felújítási munkák fokozatosan zajlottak az elmúlt évek folyamán. A zsinagóga pár nappal ezelőtt... Tavaly például a tetőt sikerült kicserélniük. Az ilyen munkákba persze nem lehet belevágni pénz nélkül. „Egy külföldi alapítvány tagjai kerestek meg bennünket az elmúlt években - meséli Kiss Csaba -, ugyanis hallottak az At Home Gallery tevékenységéről, és javasolták, hogy pályázzunk náluk. Meg is próbáltuk, a pályázatunk sikeres lett, és ebből tudtuk fedezni a tetőfelújítást. Egy újabb projektet is benyújtottunk, a most folyó helyreállítási munkákat nagyrészt az ott nyert pályázati pénzből finanszúozzuk. Nagy segítség azonban számunkra az is, hogy jó néhány vállalkozótól, sőt ebben az évben Somotja városától is támogatást kaptunk. Ennek mindenképpen örülünk, mert azt jelzi számunkra, hogy odafigyelnek arra, amit csinálunk.” Kiss Csaba elárulta azt is, hogy a külső falak helyreállítása kemény diónak bizonyult, mert szinte semmilyen képi dokumentum nem maradt fenn a zsinagóga eredeti állapotáról. A kevés fennmaradt dokumentum közé tartoznak például azok a rajzok, amelyeket még az édesapja készített. Az 1912-ben épült zsinagóga tervezőjének a nevét napjaikban már homály fedi. Csabáéknak annyit sikerült csupán megtudniuk, hogy ( olasz építész tervezte - erről egy • Somorjáról az USA-ba elszármazott zsidó hölgy, Ellie Friedman tesz említést könyvalakban megjelent visszaemlékezéseiben. Mindenképp kár, hogy a hajdani olasz építész neve feledésbe merült, mivel a felújítást végző restaurátorok szerint is nagyon érdekes, Szlovákiában egyedülállónak számító stukkódíszei vannak a somoijai zsinagógának. A külső falak eredeti színét azonban sikerült kikutatniuk a restaurátoroknak: a vízelvezető csatorna alatti-mögötti aránylag védett helyen ugyanis maradt a száz éve felvitt festékből annyi, hogy múltát vehettek róla. ( A zsinagóga hamarosan kiemelt műemléki védettséget is kap, és felkerül az Európai Unió kulturális látnivalókat jelző térképére. ...és tegnap Hans Werner Henze három merőben más és más karakterű műve egészen különös összhatást kelt Doktor Faustus és a nyaralás CSEHY ZOLTÁN Thomas Mann Doktor Faustus című regényének 38. fejezete Gáspár Endre magyarításában így kezdődik: „Olvasóim már tudják, hogy Adrian teljesítette Rudi Schwerdtfeger éveken át csökönyösen táplált és kifejezett óhaját és írt egy testére szabott hegedű- versenyt. (...) Valami különös van ezzel a darabbal: háromtételes, de nincs előjegyzése, mégis, ha szabad így kifejeznem magam, három tonalitális van beleépítve, B-dúr, C-dúr és D-dúr, amelyek közül, mint a zenész láthatja, a D-dúr amolyan másodfokú domináns, a B-dúr szubdomináns, míg a C-dúr pontosan a közepén van.” Mann ezután részletesen elképzeli a virtuális hegedűversenyt a vezérakkordtól a tonikus hármas- hangzatok kiteljesítéséig. Hans Werner Henze Harmadik hegedű- versenye (1997) Thomas Mann nagyregényének tömörítő zenei értelmezésére tesz kísérletet: a zene regényét teszi a regény zenéjévé. Henze ugyan nem követte Mann látomását, és csak a három- tételnyi zenei tér gondolatát vette át, s noha a technikai elképzelést nem is tartotta kihívásnak, Mann hangulati leúásainak mintha több ponton is megfelelni látszana. Az első tétel az érzéki-nosztalgikus emlékezésé, Esmeralda alakját idézi meg, a pillangóét (hetaera esmeralda) konkrét és átvitt értelemben is, élénk színekkel („ibolya- és rózsaszín”), s ahogy Mann úja a lepkéről, Henze zenéje is „röptében széltől sodort vúágszi- romhoz hasonlít.” A második tétel (Das Kind Echo) szintén kisportré, méghozzá egy gyermeké, nevezetesen Nepomuk Schneideweiné, ahogy a zenét a brahmsi univerzummal is párhuzamba vonó Christopher Lyndon- Gee megállapította, aki a cédén a saarbrückeni rádió szimfonikus zenekarát vezényli. A záró tétel a Rudi S. címet viseli: Rudi Schwerdtfeger alakjában a „gyerekes démo- niság diadalát” Henze az ingadozás és az önelemzés tónusaival jeleníti meg. Henze -már évtizedek óta távol él Németországtól, 1953- tól véglegesen Itáliában telepedett le. Nem alaptalan tehát nosztalgikus-összegző vonásokat is felfedezni a hegedűverseny zenei szövetében. A cd-n nem ez az egyetlen hegedűverseny: a zeneszerző 20 éves korában komponált (1946) alkotásával indít, mely az első műfajbeli próbálkozása. Henze ifjúkori, első, 1956-ig tartó korszakának névjegyeként is értelmezhetjük ezt a négytételes alkotást: itt nyilvánult meg talán először bámulatos, roppant zenei műveltséget mozgató ötvöző technikája. Különösen az figyelemre méltó, ahogy saját hangért küzdve helyenként ki-kijátssza a tizenkét- hangúság technikáját, vagy ahogy az allegro és vivacissimo effektusok közti zenei teret biztos arányérzékkel és (leszámítva az első tételt) színhatásokban gazdag, már- már neoklasszicista megoldásokkal tölti ki. Az utolsó zenei egység az Öt éji darab címet viseli, mely 1989-ben és 90-ben keletkezett. Peter Sheppard Skaerved, a hegedűművész, akinek a noktürnöket a zeneszerző Aaron Shorr zongoraművész társaságában dedikálta (és a korongon ők is adják elő), beszámolt a mű keletkezéstörténetéről is: Henze egy nyugodt karib-ten- geri nyaralásra vágyott, ezért egy szinte lakatlan szigeten szállodájában szándékozott eltölteni pár napot. Nyugalom helyett viszont magát az éjszakai káoszt találta, mely nyughatatlan motorbiciklik zaját ötvözte dübörgő diszkózenével. A valódi nyaralást a zene jelentette, így született mintegy a HENZE Violin Cmc&rím Nos, 1 ássd 3 Five NighHims ühepparő >ik»*rved. Violin * Aaron Shorr, Plano Saarbrücken ftadiö Symphony Orchestra Christopher Lyneten-Gee valóság ellenpontjaként az öt miniatűrből álló, 1990-es keltezésű, mintegy küencperces kiskompozí- ció. Már a tételcímek is egy idilli, antikizáló, árkádikus világot sugallnak: elégia, capriccio, két pásztordal, óda. Az elsősorban operaszerzőként ismert és népszerű (Homburg hercege, Szarvaskúály, Bakkhánsnők, Az iljú lord stb.) Henze három merőben más és más karakterű műve egészen különös összhatást kelt, mely a rémálmoktól a szenvedélyig, az érzékenységtől az érzékiségig ível. Zenéjében ott van schön- bergi és a bergi örökség erős nyoma, mely sok esetben Sztavinszkij ritmusszerkezeteivel ötvöződik, de ez a hatáskomplexum sosem uralkodik el szemérmetlenül. Kiváló felvétel a hegedű ínyenc szerelmeseinek. (Hans Werner Henze: Violin Concerto Nos. 1 and 3, Five Night-Pieces, Naxos, 2006.)
