Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-14 / 161. szám, szombat
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 14. Nem kell tőle félni, olyan ez, mint az ellenzéki politikusok: csak ugat, de nem harap. (Peter Gossányi karikatúrája) HETVEG(R)E Uborkaszezon TALLÓZÓ MAGYAR NARANCS A leváltásához szükséges egyetlen feltétel sem adott - vélte Gyurcsány Ferenc a liberális hetilapnak adott inteijú- jában. Gyurcsány szerint leváltásához több feltételnek kellene egyszerre teljesülnie: alternatív pobtikára lenne szükség, a szocialista párton belül szervezett erőnek kellene képviselnie ezt a politikát, szükség lenne egy vagy több vezetőre és végül olyan támogatottságra, amely elegendő lenne a szocialista párt kongresszusának összehívásához, ahol a rivális kihívást intéz a miniszterelnökkel szemben. A kormányfő úgy véli, a négy feltételből ma egy sincs meg. A jelenlegi helyzet szerinte nem állítható párhuzamba azzal, ami 2004- ben az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter távozásához vezetett. Egyrészt Medgyessyt alapvetően az a kritika érte, hogy semmi sem történik; nem azt vetették a szemére, hogy túl sok radikális reformmal terheli meg az országot. Másrészt a volt miniszterelnököt nem váltották le: ő egy fogyatkozó támogatottságú szituációban kormányátalakítással próbált új helyzetet teremteni, de közben fölösleges konfliktusokat vállalt. Gyurcsány szerint valóban nagy nyomás alatt van a kormány abban az értelemben, hogy a radikális változtatásokra csak négy éve van, és nagyon vegyes a társadalmi elit támogatása is, de politikai értelemben nincs repedés az MSZP-ben. Az elmúlt két-három hónap koalíciós vitáinak egy része abból származott, hogy átalakult a Szabad Demokraták Szövetségének vezetése, az új vezetés pedig új identitást formál magának. Gyurcsány kitért arra is, hogy az egészségügy biztosítási oldalának átalakításáról folytatott vitában most az SZDSZ követte el ugyanazt a hibát, mint az MSZP 2005- ben, az államfő megválasztása előtt: a nyüvánosság előtt, a kormánykoalíción kívül „akarta megnyerni a meccset”. Mire ezek a sorok eljutnak önökhöz, a prognózis szerint a trópusi hőség is ideér, így jól teszik, ha - pusztán egészségi okokból - ellenőrzik, van-e elég sör a hűtőszekrényben a hétvégre. Már ha sikeresen túlélték péntek 13-át. KOCUR LÁSZLÓ E sorok írója töredelmesen bevallja, ritkán nézi a magyar nyelvű híreket az egyre pocsékabb hírműsorokat produkáló közszolgálati televízió kettes csatornáján, a minap azonban egy alkalommal mégis sikerült úgy kapcsolgatni, hogy összejött. A bemondó az uborkatermesztésről szóló riportot valahogy úgy konferálta fel, hogy közéleti szempontból a nyárról már rég nem mondható el, hogy uborkaszezon lenne. Hát akkor micsoda? Péntek 13-tól hangosak a véleményformáló lapok is, és a témák közül még a melegeket is rövidesen kiszorította a meleg. Ezt a posványos, állóvízszerű időszakot használja ki Viera To- manová, Robert Fico kormányának legszegényebb minisztere, hogy a nyugdíjakkal zsonglőrködjön. A szociális ügyi miniszter asszony - a kormány második nyugdíjpillért (meg) fúrófaragó csomagjának részeként - bejelentette, aki úgy gondolja, kilép a második pillérből, az viheti a pénzét is. Úgy értette, kiveheti a nyugdíjpénztárból. Lett is ebből nagy ribillió, a Smer delegálta tárcavezető asszony ugyanis elfelejtett egyeztetni HZDS-es államtitkárával, így nyilatkozataikban némi disszonancia mutatkozott. Erre még az adóigazgatóság is rákontrázott, mely bejelentette: nem oda Buda, a pénzt nem lehet csak úgy ki s be rakosgatni, ugyanis erre nincs jogszabály. Nyugtalanító, hogy azok, akik a nyugdíjainkkal dolgoznak, sem tudják pontosan, hogy mit lehet, és mit nem. De hát mit várunk ettől a kormánytól, az oktatási miniszter sem tudta, hogy kötelező-e a Monitor 9; a régiófejlesztési miniszter töketlenkedése pedig euromilliárdoktól foszthatja meg az országot. De milliárdok ide vagy oda, úgy tűnik, hazánk népe elégedett az Európai Unióval. A lakosság közel háromnegyede - 72 százaléka - elégedett az életével, s ezzel alig maradunk el a 80 százalékos uniós átlagtól. Persze, hazánkfiai még mindig a külföldi munkavállalást tekintik az unió fő hozadé- kának, de vigasztaljon bennünket, hogy míg mi, követve a Jack Lon- don-i útmutatást, nyugatra tartanánk, vannak, akik számára már Szlovákia is maga a Kánaán. Az egyik munkaerő-közvetítő vállalkozás nemrégiben jelentette be, hogy a galántai ipari park felfokozott étvágyát már képtelenek hazai munkaerővel kielégíteni, ezért koszovói (!!!) munkavállalókat toboroznának. Csak halkan jegyzem meg, Szlovákiában kétszázezer körüli a munkanélküliek száma. Érdekes, hogy Koszovóban fontolóra veszik a költözést, Kelet-Szlo- vákiában pedig nemrégiben kudarcba fulladt egy hasonló kísérlet... Hát nincs, áld dolgozzon ebben az országban? A szerbek és albánok lakta területek szétválasztása is szóba jöhet a tartomány jövőjének rendezésekor Nem kizárt Koszovó feldarabolása MTl-ELEMZÉS A Koszovó függetlenségéről folytatott diplomáciai egyeztetések holtpontra jutása miatt ma már a dél-szerbiai tartomány esetleges feldarabolása sem zárható ki a területi kérdés lehetséges megoldásainák sorából. Legutóbb Jevgenyij Primakov volt orosz kormányfő javasolta a terület felosztását. „Ebben a pillanatban nehéz megmondani, hol húzódnának pontosan a feldarabolt tartomány határai. Annyi azonban világos, hogy a szerbek lakta területeket és a szerb ortodox kolostorok környékét Szerbiához kellene csatolni” - mondta Primakov. Szavait címoldalán hozta a tekintélyes belgrádi Politika, amely szellemiségét tekintve közel áll Vojiszlav Kostunica szerb kormányfőhöz. A Szerbia pártját fogó Oroszország élesen ellenzi a Martti Ahtisaari ENSZ-megbízott által kidolgozott és a nyugati országok által támogatott tervezetet, amely nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósuló függetlenséget irányoz elő a nyolc éve ENSZ-igazgatás alatt álló tartománynak. Moszkva kijelentette: élni fog vétójogával, ha a Biztonsági Tanácsban Belgrád számára elfogadhatatlan határozat- tervezetet bocsátanak szavazásra. Eközben a sorsuk rendezését egyre türelmetlenebbül váró koszovói albánok - az Egyesült Államok támogatásában bízva - hajlanak arra, hogy egyoldalúan kikiáltsák függetlenségüket. Ezt azonban az Európai Unió ebben a formában nem lenne hajlandó elismerni, jóllehet a tartomány szerb uralom alá történő visszatérésére sem lát lehetőséget. A diplomaták ezért lassan már egy középutas megoldással is kiegyeznének, amelynek keretében akár Koszovó feldarabolása is szóba jöhet. Egy nyugati diplomata elmondta, hogy ennek lehetősége egyelőre csak informálisan merült fel, hivatalosan még senki nem akar tárgyalni róla. A diplomata szerint ilyen engedményt legfeljebb az utolsó pillanatban tennének, és „ott még nem tartunk”. Hozzátette továbbá, hogy mindenképpen egy Ciprus mintájú felosztás lesz de facto az eredmény, amelyet lényegében már csak egy lépés választ el a teljes megosztottságtól. A túlnyomó többségében albánok lakta, összesen kétmilliós népességű Koszovónak az Ibar folyótól északra eső szegletében 40 ezer, a tartomány keleti és déli részén, illetve a főváros, Pristina környékén pedig elszigetelt zárványokban további 60 ezer szerb él. Jóllehet a hivatalos felosztás egyelőre nincs napirenden, a területi megosztottság lényegében már kialakult Koszovóban: a Belgrád irányítása alatt álló északi területnek gyakorlatilag nincs kapcsolata Pristinával. Az 1998-99-es háború után a francia NATO-csa- patok az Ibar folyótól északra eső területet jelölték ki biztonságos menedéknek azon szerbek számára, akik a konfliktus alatt elszenvedett sérelmeik miatt bosszúra éhes koszovói albánok elől menekültek el falvaikból. Ezt a térséget a koszovói albán vezetők azóta sem tudják ellenőrzésük alá vonni. Koszovó hivatalos feldarabolását elméletileg valamennyi érintett fél ellenzi. A dél-szerbiai tartományban állomásozó NATO- erők attól tartanak, hogy a felosztás ismét felélesztheti az albán felkelést Koszovóban a macedón határ környékén, ahol sok számla vár „kiegyenlítésre” a 2000-2001- es konfliktusok óta. A maguk részéről a koszovói albánok is kizártnak tartják a felosztást. Ágim Ceku kormányfő szerint a balkáni határok újrarajzolása olyan lavinát indítana el, amelynek nem látni a végét. Bár hivatalosan Belgrád is ellenzi Koszovó feldarabolását, az International Crisis Group (ICG) nevű, brüsszeli székhelyű nemzetközi szakértői csoport szerint Szerbia kezdettől fogva a területi felosztásra törekszik. Hídja ugyanis, hogy sem kedve, sem esélye nincs a kétmilliós lélekszámú, Belgráddal szemben ellenséges koszovói albánok integrálására, pláne szemmel tartására. Oroszország támogatásával a szerbek késleltetik a végleges rendezést, és arra játszanak, hogy a türelmüket vesztett koszovói albánok majd egyoldalúan kikiáltják függetlenségüket. Az ICG szerint az ebben a helyzetben várható jogi zűrzavart Szerbia arra használná fel, hogy megpróbálja érvényesíteni legalább az északi terület ellenőrzésére irányuló igényét. KOMMENTÁR Magyar, meleg, fogyatékos KISS TIBOR NOÉ Bő egy héttel ezelőtt a 12. Leszbikus Meleg Biszexuális és Transznemű Fesztivál megnyitóján megtörtént a magyar politikai élet második coming out-ja: Szetey Gábor, a kormány személyügyi államtitkára az azóta már annyiszor idézett szavakkal állt hallgatósága elé: „Magyar vagyok és európai. Közgazdász, személyügyi vezető. Társ, barát, néha ellenfél. És meleg.” A második coming out- ról beszélünk, mert ugye Ungár Klára ezt már egyszer megtette. Pontosabban kétszer: először 2001-ben, amikor az Élet és Irodalomban megjelent cikkében burkoltan, majd négy évvel később az egyik kereskedelmi televíziós csatorna esélyegyenlőségi műsorában nyíltan vállalta az átlagostól eltérő szexuális preferenciáit. Ó persze nem keltett ezzel feltűnést, elvégre kétszeresen diszkriminált személynek számít. Ungár Klára nemcsak meleg, hanem nő is. Rájuk meg ki figyel a „leszbikus” pornó rajongóin kívül? Aki egyébként vitatja a nők másodrendű mivoltát, az kérdezze meg azokat az asszonyokat, akiket rettegésben tart a (sokszor köztiszteletben álló) féljük, uruk, parancsolójuk. Már, ha mernek válaszolni. De ha ez túl extrém példa, hallgassák meg azoknak a fiatal lányoknak a beszámolóját, akiktől egy állásinteijún azt kérdezik meg először, mikor akarnak gyereket szülni. A válasz, általában remegő hangon: tíz év múlva. Sőt, soha. Itt van a kutya elásva, a hazugságnál. Mindenkinek alapvető joga, hogy ne kényszerüljön hazugságban élni. Magyarnak, szlováknak, zsidónak, cigánynak, heterónak, melegnek egyaránt. Ahogy azt sem várhatjuk egy magyartól, hogy szlováknak vallja magát, ugyanígy abszurd elvárni egy melegtől, hogy heteróként érezzen. Nem tud, mert meleg. Viszont az egész élete rejtőzködésből áll, a lelepleződéstől való rettegéstől. Egyelőre még kevesen vannak köztük azok a szerencsések, akiknek a környezete, családja elfogadja a másságukat. A Szetey-féle előbújás éppen azoknak adhat erőt, akik még a legszűkebb környezetük előtt is lélekromboló hazugságban élnek. Ez az érvelés persze nem győzi meg azokat, akik szerint a homoszexualitás bűn vagy betegség. Joguk van ezt gondolni, azonban egy homoszexuálisnak is joga van felvállalnia önmagát, ennyi az egész. Homoszexualitás-ügyben létezik egy hatalmas félreértés. Melegeket nem ismerő, a témában teljesen járatlan emberek milliói hiszik azt, hogy a homoszexuálisok mind félmeztelen vagy kurvának öltözött, kamionok tetején táncoló degeneráltak. Szerintük a coming out azt jelenti, hogy mostantól kezdve minden melegnek a homlokára kell ragasztania egy cédulát: büszke meleg vagyok! Pedig nem. A homoszexuálisok döntő többsége ugyanolyan ádagember, mint bármelyikük, leszámítva az érzelmi és szexuális orientációját. De - a közhiedelemmel ellentétben - az önmagukat elfogadó melegek nem arra büszkék, hogy melegek. Nem is lenne miért. Egyszerűen csak arra büszkék, hogy nem hazudnak maguknak tovább. Büszkék arra a kockázatos és veszélyes útra, amit bejártak ahhoz, hogy a családjuk, barátaik is elfogadják őket. Egyébként pedig nem is a homoszexuali- tásról beszélünk, amikor a homoszexualitásról beszélünk, hanem valami egészen másról. Elég ehhez elolvasni egy viszonylag friss hírt. A debreceni Rózsástelep út lakói megfellebbezték, hogy a közelükben egy otthon épüljön fel, ami miatt az intézmény megálmodói akár le is mondhatnak a pályázaton elnyert pénzükről és terveikről. Az ott lakók féltik a tervezett otthonba költöző fiataloktól a gyerekeket és az időseket. Talán homoszexuális átnevelő tábort készülnek Debrecenben felépíteni? Vagy alkoholproblémákkal küzdő fiatalok készülnek a Rózsástelep utcába? Netán drogelvonó központot adnak majd át? Nem. Az otthonba tíz fogyatékos fiatal költözne. JEGYZET Baj van a kezekkel TALLÓSI BÉLA Nem olyan lett a bizonyítvány, amilyennek várták. Mindenre fel voltak készülve, de még annál is rosszabb lett. Elképesztően rossz. A vészhelyzetet már abból sejtem lehetett, ahogyan a tanító néni beszélt az utóbbi hetekben. Mi is kaptunk annak idején olyan utasításokat, amelyektől az ember frászt kapott. Tábláról másolás, csendes feladatmegoldás, szóval füzetbe írás közben nem volt szabad túlságosan az irkára ráhajolni, ezzel takarni a lapot, hogy a tanító néni lássa, mit művelünk az adott feladattal. A lányoknak, akiknek hosszabb hajuk volt, kötelező copfba fogással kezdődött a feladatírás, nehogy a tincseik a lapra vetődjenek, s elfedjék a szaporodó szöveget. A könyökünket sem volt szabad ilyenkor a füzeten tartani, behajtott karunkat valamiféle megerőszakolt tartással fektettük a pádon, távol az irka szélétől. Magyarázat közben nem lehetett matatni, tollal játszani, a padban nyúlkálni, meg üyesmi. A kezeket szigorú előretartás- ban a pádon kellett tartani. Mozduladanul. Kegyetlen fizikai-lelki görcsöt hívott elő ez a merev tartás. Viszkettem, feszengtem, minden bajom volt. De nem volt síabad a praclikat megmozdítani. Semmit sem fogtam fel a magyarázatból, mert csak arra összpontosítottam, hogy elmúljon a viszketés, a mozduladanság-undor, az erősödő inger, amely ezerfelé szalasztotta volna a kezeimet. Hasonló érzeteket váltott ki az is, amikor ülő helyzetben hátra kellett tenni a kezeket. Utáltam szorongatni a fémből készült hideg széktámlakeretet, mintha börtönrácsot markolásztam volna belülről. A vészhelyzetet már abból sejteni lehetett, ahogyan a tanító néni beszélt. Kifogásolta, hogy ha valami nem tetszik a gyereknek, megmondja a véleményét. Ha meg valami nem érdekli őt, nem válaszol, csak megvonja a vállát. De a nagyobb baj, hogy beszéd közben túlságosan gesztikulál. Baj van a kezekkel. Most nyáron szerencsére szabad a gesztikulá- ció. Nincs tanító néni.
