Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)
2007-07-13 / 160. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 13. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Felháborodás Gorbacsov miatt címmel ír a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) az egykori Szovjetunió utolsó államfőjének budapesti, 1956- tal kapcsolatos kijelentéseiről, illetve arról a vitáról, amely Horn Gyula 1956-os szerepével kapcsolatban bontakozott ki Magyarországon. Gorbacsov a közelmúltban a magyar fővárosban a volt miniszterelnök és külügyminiszter, Horn Gyula 75. születésnapja alkalmából mondott köszöntő beszédében az 1956-os szovjet beavatkozást szükségesnek nevezte. A lap szerint az, hogy az ellenzék történelemhamisításról beszél, senkit nem lep meg. Ehhez az állásfoglaláshoz azonban csatlakozott a kormányzó szocialisták liberális koalíciós partnere is. Sőt, maga a szocialista párt, az 1948 és 1989 között hatalmon lévő kommunista párt utóda is bírálta Gorbacsovot, még ha visszafogottan is. A liberálisok ugyanakkor felháborodásuknak adtak hangot amiatt, hogy a születésnapi ünnepségen jelen lévő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „nem lépett fel Gorbacsov megengedhetetlen kijelentése ellen”. A lap idézte Hornt, aki szerint a „pufajkások brigádja” - amelyhez maga is tartozott - „a lakosságot védte a bűnözőktől”. Mindehhez a lap hozzáfűzte: a kormánypárt számára a születésnapi ünnepségen elhangzott Horn-beszéd egyetlen olyan momentumot sem tartalmazott, amellyel a szocialisták ne tudnának egyetérteni. FIGYELŐ Attraktív lesz az Északi Sark Politikai és katonai bonyodalmat is jelenthet az Egyesült Államok számára a globális felmelegedés és az északisarkvidéki jégréteg olvadása - vélik amerikai tudósok és katonai szakértők. A változások nyomán elsősorban a nyersanyagok kiaknázása, az energiaforrások biztosítása és a szállítási útvonalak kialakítása terén nézhet szembe nehézségekkel az ország. Szakértők szerint ideje volna alaposabban foglalkozni a klímaváltozás gazdasági és geopolitikai következményeivel. Tekintettel arra, hogy a Föld gáz- és olajtartalékainak mintegy negyede az északisarkvidéki térségek mélyén rejlik, ennek a területnek a jégréteg olvadásával egyre nagyobb lesz a stratégiai jelentősége. Mivel Washington nem írta alá az új nemzetközi tengerjogi egyezményt, e- gyelőre az is kérdéses, hogy ennek híján érvényesítheti-e egyáltalán egy saját gazdasági övezet megszerzésére irányuló igényét az Északi-sarkvidéken. A sarki jégréteg olvadása azonban pozitív következményekkel is járhat a nemzetközi kapcsolatokban. Az Egyesült Államok és Oroszország például minden idők legnagyobb vasúti projektjét tervezi: már folynak az egyeztetések egy a Bering- szoros alatt húzódó 110 kilométeres alagút megépítéséről. (MTI/dpa)- Méghogy szolidáris kormány! Hogyan engedhet meg ilyen időt júliusban!? (Peter Gossányi karikatúrája) A francia elnök politikai nyitásával felkínálta az utat a nemzedékcseréhez Nicolas Sarkozy megosztja a baloldalt A választások után meghirdetett politikai nyitással Nicolas Sarkozy államfő elsődleges célja a francia Szocialista Párt (PS) meggyengítése. A köztársasági elnök az ellenzék vezető politikusainak kormányzati posztokra való kinevezésével a baloldal ideológiai válságát politikai robbanássá alakította, és önkéntelenül megnyitotta az utat a szocialista nemzedékváltás előtt. VENCZEL KATALIN Vitatva a „vezetőség módszereit”, Jack Lang maga csapta be az ajtót, s bár a PS tagja maradt, szerdán kilépett a pártvezetésből, majd kollektív lemondást javasolt a többieknek. Francois Hollandé pártfőtitkár szerint a volt kulturális, majd később oktatási miniszter ezzel bizonyította, hogy elfogadja Sarkozy ajánlatát, aki az intézményi reformok előkészítésével foglalkozó bizottságba hívta meg a szocialista politikust. Christophe Barbier, a L’Express című politikai hetilap főszerkesztője szerint a hatvan év feletti szocialista vezetők úgy vélik, hogy ha esetleg 20L2-ben a baloldal nyer, a miniszteri posztokat nem a „nagy öregek” kapják, továbbá amennyiben a jobboldal tíz évig marad kormányon, minden esélyük elvész a hatalomba való visszatéréshez. Ezért a baloldal nagy öregjeinek elsősorban személyes okokból itt a jó és utolsó alkalom, hogy elfogadják a köz- társasági elnök ajánlatait. A 32 tagú jobboldali kormányba kinevezett hat szocialista miniszter és államtitkár mellett Sarkozy egyéb bizottsági posztokra és különleges megbízatásokra is a szocialisták meghatározó, sőt történelmi figuráit kéri fel (például Hubert Védrine volt külügyminisztert egy, a globalizációról szóló jelentés megfogalmazására), akik a megbízatás elfogadásával párhuzamosan látványosan eltávolodnak ha nem is baloldali meggyőződésüktől, de a szocialista pártvezetéstől. A Le Monde című napilap elemzése szerint mostanra világossá vált, hogy a hat hónapos kampányt követően az elnökválasztáson, majd a parlamenti választásokon elszenvedett vereségtől lebénult Szocialista Pártot vette elsősorban kereszttűz alá az államfő. Sarkozy stratégiája következtében a szocialista vezérkar annyira elbizonytalanodott, hogy annak a kockázata is fennáll, hogy a megújuláshoz és az újraalapításhoz szükséges reformok meghirdetése helyett a PS „ostromlott citadellává alakul és bunkerbe vonul”. Azzal ugyanis, hogy a köztársasági elnök Dominique Strauss- Kahnt jelölte a Nemzetközi Valutaalap élére, eltávolította a párttól egyik olyan vezető politikusát, aki szerette volna elindítani és meghatározni a pártreformot. Az ellentét pedig jelenleg olyan éles a pártvezetők között, hogy egyelőre elképzelhetetlennek látszik, hogy bármelyikük is le tudná vezényelni a párt átalakulását. Az elnökválasztás baloldali jelöltje, Ségolene Royal annak elA hat szocialista miniszter és államtitkár mellett Sarkozy egyéb posztokra is a szocialisták meghatározó figuráit kéri fel. lenére, hogy sértve érzi magát a pártvezetés által vele szemben megfogalmazott kritikák miatt, bejelentette: jelöltetni kívánja magát a főtitkári posztra. A választási vereséget követően azonban a népszerűségi listákon hátracsúszott, és szinte teljesen eltűnt a közéletből. Vidékre vonult vissza, ahol ősszel megjelenő önkritikái kötetét írja, valamint „megreformálja csapatát, hogy előkészítse az offenzívát”. Laurent Fabius volt kormányfő, a szocialisták balszárnyának irányítója a párt „aktív bölcsének” nevezi magát, és kivárásra játszik. Bertrand Delanoe párizsi főpolgármester jól tudja, hogy esetleges pártvezetői szerepe a 2008-as önkormányzati választások eredményén múlhat, így jelenleg elsősorban a főváros ügyeire koncentrál. Jean-Marc Ayrault szocialista frakcióvezető árnyékkormány felállításán gondolkodik, és elsősorban Jack Lang ellen vív napok óta háborút. A Le Monde szerint a Sarkozy- féle taktika jelenleg azért működik hatékonyan, mert a PS önmagában is megosztott és nem döntötte el, hogy milyen irányt vegyen. Először is azt kellene elhatároznia, hogy együtt akar-e működni a centrummal, vagy nem. Az államfő egyszerre keres konszenzust és biztosítja a kormányba belépett baloldaliakat arról, hogy megtarthatják meggyőződésüket. Elemzők szerint viszont ez a stratégia hosszú távon nehezen fog működni. Christophe Barbier szerint a PS vezetőségének szétrobbantásával Sarkozy valójában felgyorsította az utat a baloldal átalakulásához és mindenekelőtt a nemzedékváltáshoz. A politikai nyitás eredményeként a jobboldal után jelenleg a baloldalon is egy teljes generáció köszön le. A szocialisták a 2008 márciusi önkormányzati választások utánra tervezték tisztújító pártkongresszusukat. Addig Francois Hollandé a pártfőtitkár, aki korábban jelezte, hogy nem jelölteti újra magát. Személyét azonban a harmincas generáció (Laurent Baumel, Guillaume Ba- chelay, Sandrine Mazetier, Benoit Hamon, Razzye Hammadi, Delphine Batho, Áurélie Filippetti) a magukat „fiatal oroszlánoknak” nevező Manuel Valis, Arnaud Montebourg és Gaetan Gorce irányításával már most vitatja. Az országos tanácsban egyhangúlag megszavazott megújulás stratégiája helyett az új generáció sokkal mélyebb és sokkal radikálisabb változást szeretne, s sokkal gyorsabban. Elemzők szerint ezért egyáltalán nem biztos, hogy nem kerül sor vezetőváltásra 2008 tavasza előtt a szocialistáknál. Mostantól fogva az a kérdés, hogy az új generációnak sikerül-e gyorsan kihasználnia a lehetőséget, átvennie az irányítást és a baloldali megfigyelők szerint is hibátlanul kormányzó jobboldal ellen támadást indítania, (m) KOMMENTÁR Harc az uniós koncért MOLNÁR IVÁN Szlovákia az elkövetkező években 11 milliárd eurónyi uniós támogatásra számíthat. A tét nem kicsi, így nem csoda, hogy mindez a hazai politikai pártok fantáziáját is megmozgatta. Titokban minden kormánypárt arra vágyik, hogy ő dönthessen az eurómilliárdok elosztásáról, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy a legtöbb pénz azoknak a régióknak jutna, ahol az ő képviselőik vannak többségben. A Smer, a HZDS és a Szlovák Nemzeti Párt képviselői természetesen nem ismerik el, hogy titokban egymás ellen harcolnak, az uniós koncért folytatott marakodást így szakmai vitával próbálják palástolni. A Smer és a HZDS erős képviselettel rendelkezik a megyei ön- kormányzatokban, így ők kiállnak a megyei önkormányzatok vezetői mellett, akik azt szeretnék, ha a régiófejlesztési operatív program pénzeszközeinek az elosztásáról a megyék dönthetnének. Ez természetesen szöges ellentétben van a Szlovák Nemzeti Párt érdekeivel, amely megyei szinten elmarad két koalíciós társától, ám magáénak mondhatja a régiófejlesztési tárcát. Mindezt figyelembe véve, már nem számít meglepetésnek, hogy Ján Slota kegyeltje, Marian Janusek, régiófejlesztési miniszter e héten kétségbe vonta a megyék felkészültségét az uniós támogatások szétosztására. Szerinte az önkormányzatoknak erre sem elég szakemberük, sem kellő tapasztalatuk nincs. A megyék ugyanakkor azzal érvelnek, hogy ők csak a támogatások elosztásának a hatékonyságát szeretnék növelni. Korábban ugyanis gyakran megtörtént, hogy a projekt elfogadása és a támogatás kifizetése között akár egy év is eltelt. Mindez persze növelte a kiadásaikat. A megyék pártját fogta Robert Fico kormányfő is, aki szerint megyei szinten jobban fel tudják mérni, hogy mire is van szüksége az illető régiónak. A megyék és a régiófejlesztési tárca azonban egy olyan támogatáson marakodnak, amit az Európai Bizottság még el sem fogadott. A támogatások merítéséhez ugyanis az EU-nak jóvá kell hagynia a Nemzeti Stratrégiai Referenciakeretünket. Ha a kormány ezen tavaly nem változtatott volna, már rég túl lennénk az elfogadásán. Ehelyett az elmúlt hónapokban csak Janusek ígérgetéseit halhattuk, amelyek egyelőre nem váltak valóra. Az aktuális ígéret most az, hogy a referenciakeretet augusztusban aláírhatják. A szkeptikusok azonban azzal érvelnek, hogy a nyári szabadságok miatt erre leghamarabb ősszel kerülhet sor, így idén a 2007-2013-as programozási időszakra szóló támogatásból egyetlen fillért sem meríthetünk. Ráadásul bárki is győz a megyék és a minisztérium közötti harcban, egy dolog már most biztos: a megyei önkormányzatok politikai összetételét ismerve a magyarlakta régiók az elkövetkező időszakban lényegesen kisebb támogatásra számíthatnak, mint az előző kormányzati ciklusban. JEGYZET A színésznő magányossága JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Mindenki róla beszél. Az ő alakítása a fő téma a kávéházi beszélgetések során, a zsűri nyilatkozataiban. Három éve a Nem fáj! c. darab rettenthetetlen nagymamájaként lopta be magát a szívünkbe. Az idén a Tangóban szintén nagymama, ő Eugénia, a világ és családja gondjaival mit sem törődő léha öregasszony, aki cinkelt kártyákkal játszik. Majd kimegy a színről, és bejön egy halni kész öregasszony. Bevezeti a halált egy olyan családba, ahol eddig nem volt szokás meghalni. Tavaly, amikor Zenthe Ferenc elhunyt, őt is esélyesként emlegették a Nemzet Színészei között, de végül egy szegedi színész lett a befutó. Az ünnepélyes díjkiosztáson az első sorban ül.-Egyedül. Csak a sofőrje jött vele Szabadkáról, de mivel az szerb, nem kísérte el az ünnepségre, amelyen most ő a sztár. Égjük díj a másik után. Nem megy fel a színpadra, kezével jelzi, hogy komoly gondot okozna már a lépcsőn való grasszálás. Több csokor virág, oklevél-parádé, hatalmas vastaps. A színésznő nem tudja visszafogni magát. Sír. Később még Kulka János is küld felé egy puszit. A tömeg elindul hazafelé. Ő, aki az első sorban ült, marad utoljára. Lassan, ahogy még lába engedi, baktat felfelé az emelkedőn, majd a korlátba kapaszkodva sikeresen kilép a szabadba. Autók sokasága húz el mellette. Azok, akik előbb még lelkesen tapsoltak neki, észre sem veszik. Hogy el ne üssék, az út melletti árokparton keres menedéket. Szótlanul, a könnyeivel küszködve int felénk. Felajánljuk a karunkat, és lassan, komótosan elindulunk a panzió felé. Közben a nagy színésznő mesél. Férje, aki ünnepelt sztár volt arrafelé, már évekkel ezelőtt meghalt. Sokáig senki nem nyitotta rá az ajtót. Majd amikor férje emlékére díjat alapított, ismét felfedezték. Most ismét ő a társulat sztárja, akit ki lehet tenni a kirakatba. Elmondja, hogy a hirtelen jött népszerűség ellenére egyedül él, a macskája is megdöglött. Amikor amolyan jutalomjátékként megkapta a Csirkefej Vénasszonyát, saját magát játszotta. Még pár évem van a nyolcvanig - mondja, s ki tudja, mennyi az életből. Ezért már a cicát sem pótolta újjal, mert mi van, ha meghal, akkor ki fogja gondozni. S a nagy színésznő csak mesél és mesél. Mert talán ez fontosabb számára, mint a színpadi deszkák varázsa. A panzió előtt elbúcsúzunk tőle, mert már nem hagyja, hogy felkísérjük a meredek csigalépcsőn.
