Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)

2007-07-13 / 160. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 13. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Felháborodás Gorbacsov mi­att címmel ír a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) az egykori Szovjetunió utolsó ál­lamfőjének budapesti, 1956- tal kapcsolatos kijelentése­iről, illetve arról a vitáról, amely Horn Gyula 1956-os szerepével kapcsolatban bon­takozott ki Magyarországon. Gorbacsov a közelmúltban a magyar fővárosban a volt mi­niszterelnök és külügymi­niszter, Horn Gyula 75. szü­letésnapja alkalmából mon­dott köszöntő beszédében az 1956-os szovjet beavatkozást szükségesnek nevezte. A lap szerint az, hogy az ellenzék történelemhamisításról be­szél, senkit nem lep meg. Eh­hez az állásfoglaláshoz azon­ban csatlakozott a kormány­zó szocialisták liberális koalí­ciós partnere is. Sőt, maga a szocialista párt, az 1948 és 1989 között hatalmon lévő kommunista párt utóda is bí­rálta Gorbacsovot, még ha visszafogottan is. A liberáli­sok ugyanakkor felháborodá­suknak adtak hangot amiatt, hogy a születésnapi ünnepsé­gen jelen lévő Gyurcsány Fe­renc miniszterelnök „nem lé­pett fel Gorbacsov megen­gedhetetlen kijelentése el­len”. A lap idézte Hornt, aki szerint a „pufajkások brigád­ja” - amelyhez maga is tarto­zott - „a lakosságot védte a bűnözőktől”. Mindehhez a lap hozzáfűzte: a kormány­párt számára a születésnapi ünnepségen elhangzott Horn-beszéd egyetlen olyan momentumot sem tartalma­zott, amellyel a szocialisták ne tudnának egyetérteni. FIGYELŐ Attraktív lesz az Északi Sark Politikai és katonai bonyodal­mat is jelenthet az Egyesült Államok számára a globális felmelegedés és az északi­sarkvidéki jégréteg olvadása - vélik amerikai tudósok és katonai szakértők. A változá­sok nyomán elsősorban a nyersanyagok kiaknázása, az energiaforrások biztosítása és a szállítási útvonalak kiala­kítása terén nézhet szembe nehézségekkel az ország. Szakértők szerint ideje volna alaposabban foglalkozni a klímaváltozás gazdasági és geopolitikai következményei­vel. Tekintettel arra, hogy a Föld gáz- és olajtartalékainak mintegy negyede az északi­sarkvidéki térségek mélyén rejlik, ennek a területnek a jégréteg olvadásával egyre nagyobb lesz a stratégiai je­lentősége. Mivel Washington nem írta alá az új nemzetközi tengerjogi egyezményt, e- gyelőre az is kérdéses, hogy ennek híján érvényesítheti-e egyáltalán egy saját gazdasá­gi övezet megszerzésére irá­nyuló igényét az Északi-sark­vidéken. A sarki jégréteg ol­vadása azonban pozitív kö­vetkezményekkel is járhat a nemzetközi kapcsolatokban. Az Egyesült Államok és Oroszország például minden idők legnagyobb vasúti pro­jektjét tervezi: már folynak az egyeztetések egy a Bering- szoros alatt húzódó 110 kilo­méteres alagút megépíté­séről. (MTI/dpa)- Méghogy szolidáris kormány! Hogyan engedhet meg ilyen időt júliusban!? (Peter Gossányi karikatúrája) A francia elnök politikai nyitásával felkínálta az utat a nemzedékcseréhez Nicolas Sarkozy megosztja a baloldalt A választások után meghir­detett politikai nyitással Ni­colas Sarkozy államfő elsődleges célja a francia Szocialista Párt (PS) meggyengítése. A köztár­sasági elnök az ellenzék ve­zető politikusainak kor­mányzati posztokra való ki­nevezésével a baloldal ideo­lógiai válságát politikai rob­banássá alakította, és ön­kéntelenül megnyitotta az utat a szocialista nemze­dékváltás előtt. VENCZEL KATALIN Vitatva a „vezetőség módszere­it”, Jack Lang maga csapta be az ajtót, s bár a PS tagja maradt, szerdán kilépett a pártvezetésből, majd kollektív lemondást javasolt a többieknek. Francois Hollandé pártfőtitkár szerint a volt kulturá­lis, majd később oktatási minisz­ter ezzel bizonyította, hogy elfo­gadja Sarkozy ajánlatát, aki az in­tézményi reformok előkészítésé­vel foglalkozó bizottságba hívta meg a szocialista politikust. Christophe Barbier, a L’Express című politikai hetilap főszer­kesztője szerint a hatvan év feletti szocialista vezetők úgy vélik, hogy ha esetleg 20L2-ben a balol­dal nyer, a miniszteri posztokat nem a „nagy öregek” kapják, to­vábbá amennyiben a jobboldal tíz évig marad kormányon, minden esélyük elvész a hatalomba való visszatéréshez. Ezért a baloldal nagy öregjeinek elsősorban sze­mélyes okokból itt a jó és utolsó alkalom, hogy elfogadják a köz- társasági elnök ajánlatait. A 32 tagú jobboldali kormány­ba kinevezett hat szocialista mi­niszter és államtitkár mellett Sar­kozy egyéb bizottsági posztokra és különleges megbízatásokra is a szocialisták meghatározó, sőt tör­ténelmi figuráit kéri fel (például Hubert Védrine volt külügymi­nisztert egy, a globalizációról szó­ló jelentés megfogalmazására), akik a megbízatás elfogadásával párhuzamosan látványosan eltá­volodnak ha nem is baloldali meggyőződésüktől, de a szocialis­ta pártvezetéstől. A Le Monde című napilap elem­zése szerint mostanra világossá vált, hogy a hat hónapos kam­pányt követően az elnökválasztá­son, majd a parlamenti választáso­kon elszenvedett vereségtől lebé­nult Szocialista Pártot vette elsősorban kereszttűz alá az ál­lamfő. Sarkozy stratégiája követ­keztében a szocialista vezérkar annyira elbizonytalanodott, hogy annak a kockázata is fennáll, hogy a megújuláshoz és az újraalapítás­hoz szükséges reformok meghir­detése helyett a PS „ostromlott ci­tadellává alakul és bunkerbe vo­nul”. Azzal ugyanis, hogy a köztár­sasági elnök Dominique Strauss- Kahnt jelölte a Nemzetközi Valu­taalap élére, eltávolította a párttól egyik olyan vezető politikusát, aki szerette volna elindítani és meg­határozni a pártreformot. Az el­lentét pedig jelenleg olyan éles a pártvezetők között, hogy egyelőre elképzelhetetlennek látszik, hogy bármelyikük is le tudná vezényel­ni a párt átalakulását. Az elnökválasztás baloldali je­löltje, Ségolene Royal annak el­A hat szocialista minisz­ter és államtitkár mellett Sarkozy egyéb posztokra is a szocialisták meghatá­rozó figuráit kéri fel. lenére, hogy sértve érzi magát a pártvezetés által vele szemben megfogalmazott kritikák miatt, bejelentette: jelöltetni kívánja magát a főtitkári posztra. A vá­lasztási vereséget követően azon­ban a népszerűségi listákon hátra­csúszott, és szinte teljesen eltűnt a közéletből. Vidékre vonult vissza, ahol ősszel megjelenő önkritikái kötetét írja, valamint „megrefor­málja csapatát, hogy előkészítse az offenzívát”. Laurent Fabius volt kormányfő, a szocialisták bal­szárnyának irányítója a párt „ak­tív bölcsének” nevezi magát, és ki­várásra játszik. Bertrand Delanoe párizsi főpolgármester jól tudja, hogy esetleges pártvezetői szere­pe a 2008-as önkormányzati vá­lasztások eredményén múlhat, így jelenleg elsősorban a főváros ügyeire koncentrál. Jean-Marc Ayrault szocialista frakcióvezető árnyékkormány felállításán gon­dolkodik, és elsősorban Jack Lang ellen vív napok óta háborút. A Le Monde szerint a Sarkozy- féle taktika jelenleg azért műkö­dik hatékonyan, mert a PS önma­gában is megosztott és nem dön­tötte el, hogy milyen irányt ve­gyen. Először is azt kellene elha­tároznia, hogy együtt akar-e működni a centrummal, vagy nem. Az államfő egyszerre keres konszenzust és biztosítja a kor­mányba belépett baloldaliakat ar­ról, hogy megtarthatják meg­győződésüket. Elemzők szerint vi­szont ez a stratégia hosszú távon nehezen fog működni. Christophe Barbier szerint a PS vezetőségének szétrobbantásával Sarkozy valójában felgyorsította az utat a baloldal átalakulásához és mindenekelőtt a nemzedékvál­táshoz. A politikai nyitás eredmé­nyeként a jobboldal után jelenleg a baloldalon is egy teljes generá­ció köszön le. A szocialisták a 2008 márciusi önkormányzati vá­lasztások utánra tervezték tiszt­újító pártkongresszusukat. Addig Francois Hollandé a pártfőtitkár, aki korábban jelezte, hogy nem je­lölteti újra magát. Személyét azonban a harmincas generáció (Laurent Baumel, Guillaume Ba- chelay, Sandrine Mazetier, Benoit Hamon, Razzye Hammadi, Delp­hine Batho, Áurélie Filippetti) a magukat „fiatal oroszlánoknak” nevező Manuel Valis, Arnaud Montebourg és Gaetan Gorce irá­nyításával már most vitatja. Az or­szágos tanácsban egyhangúlag megszavazott megújulás stratégi­ája helyett az új generáció sokkal mélyebb és sokkal radikálisabb változást szeretne, s sokkal gyors­abban. Elemzők szerint ezért egy­általán nem biztos, hogy nem ke­rül sor vezetőváltásra 2008 tava­sza előtt a szocialistáknál. Mos­tantól fogva az a kérdés, hogy az új generációnak sikerül-e gyorsan kihasználnia a lehetőséget, átven­nie az irányítást és a baloldali megfigyelők szerint is hibátlanul kormányzó jobboldal ellen tám­adást indítania, (m) KOMMENTÁR Harc az uniós koncért MOLNÁR IVÁN Szlovákia az elkövetkező években 11 milliárd eurónyi uniós tá­mogatásra számíthat. A tét nem kicsi, így nem csoda, hogy min­dez a hazai politikai pártok fantáziáját is megmozgatta. Titok­ban minden kormánypárt arra vágyik, hogy ő dönthessen az eurómilliárdok elosztásáról, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy a legtöbb pénz azoknak a régióknak jutna, ahol az ő kép­viselőik vannak többségben. A Smer, a HZDS és a Szlovák Nem­zeti Párt képviselői természetesen nem ismerik el, hogy titok­ban egymás ellen harcolnak, az uniós koncért folytatott mara­kodást így szakmai vitával próbálják palástolni. A Smer és a HZDS erős képviselettel rendelkezik a megyei ön- kormányzatokban, így ők kiállnak a megyei önkormányzatok vezetői mellett, akik azt szeretnék, ha a régiófejlesztési opera­tív program pénzeszközeinek az elosztásáról a megyék dönt­hetnének. Ez természetesen szöges ellentétben van a Szlovák Nemzeti Párt érdekeivel, amely megyei szinten elmarad két ko­alíciós társától, ám magáénak mondhatja a régiófejlesztési tárcát. Mindezt figyelembe véve, már nem számít meg­lepetésnek, hogy Ján Slota kegyeltje, Marian Janusek, régiófejlesztési miniszter e héten kétségbe vonta a megyék felkészültségét az uniós támogatások szétosztására. Szerinte az önkormányzatoknak erre sem elég szakemberük, sem kellő tapasztalatuk nincs. A megyék ugyanakkor azzal érvel­nek, hogy ők csak a támogatások elosztásának a hatékonyságát szeretnék növelni. Korábban ugyanis gyakran megtörtént, hogy a projekt elfogadása és a támogatás kifizetése között akár egy év is eltelt. Mindez persze növelte a kiadásaikat. A me­gyék pártját fogta Robert Fico kormányfő is, aki szerint megyei szinten jobban fel tudják mérni, hogy mire is van szüksége az il­lető régiónak. A megyék és a régiófejlesztési tárca azonban egy olyan támoga­táson marakodnak, amit az Európai Bizottság még el sem foga­dott. A támogatások merítéséhez ugyanis az EU-nak jóvá kell hagynia a Nemzeti Stratrégiai Referenciakeretünket. Ha a kor­mány ezen tavaly nem változtatott volna, már rég túl lennénk az elfogadásán. Ehelyett az elmúlt hónapokban csak Janusek ígérgetéseit halhattuk, amelyek egyelőre nem váltak valóra. Az aktuális ígéret most az, hogy a referenciakeretet augusztusban aláírhatják. A szkeptikusok azonban azzal érvelnek, hogy a nyári szabadságok miatt erre leghamarabb ősszel kerülhet sor, így idén a 2007-2013-as programozási időszakra szóló támoga­tásból egyetlen fillért sem meríthetünk. Ráadásul bárki is győz a megyék és a minisztérium közötti harcban, egy dolog már most biztos: a megyei önkormányzatok politikai összetételét is­merve a magyarlakta régiók az elkövetkező időszakban lénye­gesen kisebb támogatásra számíthatnak, mint az előző kor­mányzati ciklusban. JEGYZET A színésznő magányossága JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Mindenki róla beszél. Az ő alakítása a fő téma a kávéházi beszélgetések során, a zsűri nyilatkozataiban. Három éve a Nem fáj! c. darab rettenthe­tetlen nagymamájaként lopta be magát a szívünkbe. Az idén a Tangóban szintén nagyma­ma, ő Eugénia, a világ és csa­ládja gondjaival mit sem törődő léha öregasszony, aki cinkelt kártyákkal játszik. Majd kimegy a színről, és be­jön egy halni kész öreg­asszony. Bevezeti a halált egy olyan családba, ahol eddig nem volt szokás meghalni. Ta­valy, amikor Zenthe Ferenc el­hunyt, őt is esélyesként emle­gették a Nemzet Színészei kö­zött, de végül egy szegedi szí­nész lett a befutó. Az ünnepé­lyes díjkiosztáson az első sor­ban ül.-Egyedül. Csak a sofőrje jött vele Szabadkáról, de mivel az szerb, nem kísérte el az ünnepségre, amelyen most ő a sztár. Égjük díj a má­sik után. Nem megy fel a szín­padra, kezével jelzi, hogy ko­moly gondot okozna már a lépcsőn való grasszálás. Több csokor virág, oklevél-parádé, hatalmas vastaps. A színésznő nem tudja visszafogni magát. Sír. Később még Kulka János is küld felé egy puszit. A tömeg elindul hazafelé. Ő, aki az első sorban ült, marad utoljára. Lassan, ahogy még lába engedi, baktat felfelé az emelkedőn, majd a korlátba kapaszkodva sikeresen kilép a szabadba. Autók sokasága húz el mellette. Azok, akik előbb még lelkesen tapsoltak neki, észre sem ve­szik. Hogy el ne üssék, az út melletti árokparton keres me­nedéket. Szótlanul, a könnyei­vel küszködve int felénk. Fel­ajánljuk a karunkat, és lassan, komótosan elindulunk a pan­zió felé. Közben a nagy szí­nésznő mesél. Férje, aki ünne­pelt sztár volt arrafelé, már évekkel ezelőtt meghalt. So­káig senki nem nyitotta rá az ajtót. Majd amikor férje emlé­kére díjat alapított, ismét fel­fedezték. Most ismét ő a tár­sulat sztárja, akit ki lehet ten­ni a kirakatba. Elmondja, hogy a hirtelen jött nép­szerűség ellenére egyedül él, a macskája is megdöglött. Amikor amolyan jutalomjá­tékként megkapta a Csirkefej Vénasszonyát, saját magát ját­szotta. Még pár évem van a nyolcvanig - mondja, s ki tud­ja, mennyi az életből. Ezért már a cicát sem pótolta újjal, mert mi van, ha meghal, ak­kor ki fogja gondozni. S a nagy színésznő csak mesél és mesél. Mert talán ez fonto­sabb számára, mint a színpadi deszkák varázsa. A panzió előtt elbúcsúzunk tőle, mert már nem hagyja, hogy felkí­sérjük a meredek csiga­lépcsőn.

Next

/
Thumbnails
Contents