Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)

2007-07-10 / 157. szám, kedd

14 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2007. JÚLIUS 10. www.ujszo.com Új rendelet a bioélelmiszer-ágazatban Kötelező lesz az ökocímke használata Növeli a versenyképességet, ösztönzi a fogyasztást, enyhíti a piaci válságokat Az EU zöldségpiaci reformja (Illusztrációs felvétel) EU-ISMERTETŐ A 25 tagállami! Európai Unióban 2005-ben mintegy 6 millió hektá­ron már zajlott, vagy épp kialakuló- félben volt a biogazdálkodás. Ez több mint 2%-os növekedést jelent 2004-hez képest. Ugyanebben az időszakban több mint 6%-kal nőtt az ökotermelők száma. Az unió mezőgazdasági minisz­terei jóváhagyták az új ökológiai termelési és címkézési rendeletet, amely mind a gazdálkodók, mind a fogyasztók szempontjából egy­szerűbb lesz. Az új szabályok cél­kitűzések, elvek és alapszabályok egész sorát állítják fel az ökológiai termelés területén, többek között egy új, állandó behozatali rend­szer és egy összehangoltabb el­lenőrzési rendszer bevezetésével. Az EU ökocímke használata köte­lező lesz, ám kísérheti nemzeti vagy magánlogó. A termékek ter­mesztési helyét a fogyasztók tájé­koztatása érdekében szintén fel kell tüntetni. Egy élelmiszer csak akkor jogosult az ökocímkére, ha összetevőinek Jegalább 95 száza­léka biogazdálkodásból szárma­zik. Ugyanakkor a nem ökotermé­kek esetében kizárólag az össze­tevők között tüntethetők fel az ökológiai összetevők. A géntech­nológiával módosított szerveze­tekre továbbra is tiltás vonatkozik. Egyértelmű lesz, hogy az engedé­lyezett GMSZ-ek véletlen előfor­dulásának 0,9 %-os felső határa az ökotermékekre is vonatkozik. A biogazdálkodásban engedélyezett anyagok jegyzéke változatlan ma­rad. Az új szabályok ezenkívül ala­pot teremtenek az ökológiai akva- kultúra, bor, alga és élesztő továb­bi szabályozására. A felülvizsgála­ti folyamat második része - az új szabályozásra építve - a jelenlegi szigorú és részletes szabályok új rendeletbe ültetésére is kiterjed. Az új rendelet egyértelmű célo­kat, elveket és termelési szabályo­kat jelöl ki a biogazdálkodásoknak, miközben rugalmasságot biztosít a helyi körülmények és a fejlettségi szintek tekintetében. Biztosítja, hogy a célkitűzéseket és elveket az ökológiai állatállomány, az akva- kultúra, a növénytermesztés és ta­karmánytermelés, valamint a bioé- lelmiszer-gyártás minden szintjén egyformán alkalmazzák. Pontosítja a GMSZ-ekre vonatkozó szabályo­kat, és különösen azt, hogy a GMSZ-termékek ökotermelésben való felhasználása továbbra is szi­gorúan tilos, valamint hogy az elis­mert GMSZ-ek bioélelmiszerekben való véletlen előfordulásának kü­szöbe 0,9%. Megszünteti azt az egérutat, amelyet lehetővé tette, hogy a GMSZ-ek 0,9%-ot meghala­dó nem szándékos jelenléte esetén nem zárta ki a terméket az ökológi­ai termékként értékesíthető termé­kek köréből. Kötelezővé teszi az EU-címkét a nemzeti ökotermékek esetében is, de lehetővé teszi, hogy azt nemzeti vagy magánlogó kísérje az ökoter-. melés „egységes szemléletmódjá­nak” elősegítése érdekében. Nem tiltja a szigorúbb egyéni szabványost; biztosija, hogy csak a legalább 95%-ban ökológiai összetevőkből álló élelmiszerek vi­selhessenek ökocímkét. A nem ökotermékek esetében lehetővé teszi, hogy az összetevők között feltűntethetők legyenek az ökológiai összetevők. A rendelet hatásköre nem terjed ki az étter­mekre és étkezdékre, de megenge­di, hogy a tagállamok igény sze­rint szabályozzák az ágazatot a rendelet 2011-es EU-szintű felül­vizsgálatáig. Erősíti a kockázatalapú ellen­őrzés szemléletét, és úgy javítja az ellenőrző rendszert, hogy össz­hangba hozza az összes élelmiszer­re és takarmányra alkalmazandó hivatalos uniós élelmiszer- és ta­karmányellenőrző rendszerrel. Új, állandó behozatali rendszert állapít meg, és lehetővé teszi a har­madik országok számára, hogy az EU termelőire vonatkozó szabá­lyokkal azonos vagy azoknak meg­felelő feltételek szerint exportálja­nak az Unió piacára. Kötelezővé teszi a termék terme­lési helyének feltűntetését az EU- címkét viselő importtermékek ese­tében is. Alapot teremt az ökológiai akvakultúra, bor, alga és élesztő to­vábbi szabályozására; nem változ­tat az ökotermelésben megenge­dett anyagok listáján, és előúja az új anyagok engedélyezési kérelme­inek közzétételét, valamint kiala­kítja a kivételekkel kapcsolatos központi döntéshozói rendszert. A Közös Agrárpolitika (KAP) reformja keretében az unió zöldség- és gyü­mölcspiacának átalakítása az egyik sarkalatos pontja az ágazati reform bevezeté­sének és végrehajtásának. EU-TÁJÉKOZTATÓ Az Európai Unió mezőgazdasági miniszterei nemrégiben egyhangú politikai megállapodásra jutottak az említett ágazatok közös piaci szervezésével kapcsolatos átfogó reformról, amely ezeket az ágaza­tokat összehangolja a megrefor­mált közös agrárpolitika többi ré­szével. A reform növeli a gyümölcs­ös zöldségágazat versenyképessé­gét és piacorientáltságát, csökkenti a válságok okozta bevételi ingado­zásokat, ösztönzi a fogyasztást, és ezáltal hozzájárul a közegészség ja­vításához, valamint fejleszti a kör­nyezetvédelmet. A módosítások célja, hogy még több termelőt sar­kalljon a termelői szervezetekbe való belépésre, a termelői szerve­zetek számára szélesebb eszköztá­rat nyújtson a válságkezeléshez, a gyümölcs- és zöldségágazatot egy­séges támogatási rendszerbe integ­rálja, előírja a környezetvédelmi in­tézkedésekre fordítandó kiadások minimális színjét, növelje az öko­lógiai termelés és a promóciós in­tézkedések uniós finanszírozását, valamint, hogy a gyümölcs- és zöldségágazatban eltörölje az ex­porttámogatásokat. A reform 2008-ban lép hatályba. „Rendkívül elégedett vagyok a végeredménnyel, amely az ágaza­tot versenyképesebbé és piacorien- táltabbá teszi, és remélhetőleg több zöldség és gyümölcs fogyasztására ösztönzi a polgárokat - nyilatkozta Mariann Fischer Boel, mezőgazda- sági és vidékfejlesztési biztos. - Kü­lönösen nagy örömömre szolgál, hogy a reformot valamennyi tagál­lam támogatta. A régimódi, terme­léstől függő támogatásokat felvált­ják a termeléstől függetlenített kifi­zetések. A reform ösztönzi a ter­melők szövetkezését, akik ezáltal erősebbé válnak. Meghatározott programok segítségnyújtást bizto­sítanak válságok idején, továbbá nagyobb hangsúlyt kap a környe­zetvédelem. Ezenkívül több fo­gyasztásösztönző intézkedést is be­vezettünk, most pedig egy részletes hatástanulmány alapján javaslatot teszünk az iskolai zöldség- és gyü­mölcsprogramra.” A reform elemei: Termelői szervezetek A termelői szervezetek rugal­masabban működhetnek, és egy­szerűsödnek a rájuk vonatkozó szabályok. Létrehozásuk ösztön­zésére az új rendszer kiegészítő támogatást (50 százalék helyett 60 százalékos közösségi társfi­nanszírozást) vezet be azokon a területeken, ahol termelői szerve­zetek által előállított termékek aránya nem éri el a 20 százalé­kot, valamint különösen az új tag­államokban. A tagállamok és a termelői szervezetek operatív programokat dolgoznak ki a nem­zeti stratégia alapján. Válságkezelés A válságkezelést a termelői szer­vezeteken keresztül szervezik meg (50 százalékos közösségi társfinan­szírozás mellett). A válságkezelési eszközök közé tartozik a zöld szü- ret/be nem takarítás, a promóciós és kommunikációs eszközök alkal­mazása válsághelyzetben, a kép­zés, a betakarítási biztosítás, a bankkölcsönök megszerzésére irá­nyuló segítségnyújtás, valamint a befektetési alapok felállításához kapcsolódó igazgatási költségek fi­nanszírozása. A termelői szerveze­tek 50 százalékos társfinanszírozás mellett vonhatnak ki árut a piacról. A többek között iskoláknak biztosí­tott ingyenes termékek szétosztása miatt szükséges árukivonást 100 százalékban a Közösség fizeti. A termelői szervezeteknek nyújtott támogatás továbbra is a forgalom­ba hozott termékek összértékének 4,1 százalékára korlátozódik, ez azonban a 4,6 százalékot is elérhe­ti, amennyiben a többletet kizáró­lag válságmegelőzésre és -kezelés­re használják fel. A válságkezelési intézkedések meghosszabbítására három évig ál­lami támogatás nyújtható azoknak a termelőknek, akik szerződést köt­nek valamely termelői szervezet­tel, de annak nem tagjai. A tagság­gal nem rendelkező termelők kom­penzációja a termelői szervezetek tagjai által kapott közösségi támo­gatás legfeljebb 75 százaléka lehet. Az egységes támogatási rendszerbe való integrálás A gyümölcs- és zöldségtermesz­tésre szolgáló földterületek támo­gatási jogosultságot kapnak a ter­meléshez nem kapcsolódó, egyéb mezőgazdasági ágazatokban alkal­mazandó támogatási programok keretében. A feldolgozott gyü­mölcsre és zöldségre vonatkozó va­lamennyi meglévő támogatást füg­getlenítik a termeléstől, és meg­emelik az egységes támogatási rendszerre vonatkozó nemzeti költségvetési felső határokat. Az ETR-be összesen mintegy 800 mil­lió eurót csoportosítanak át. A pa­radicsom esetében a tagállamok egy négyéves átmeneti időszakban (2008-2011) átmeneti kifizetése­ket folyósíthatnak, feltéve hogy azokban a termeléshez kapcsolódó támogatás aránya nem haladja meg a nemzeti felső határ 50 száza­lékát. A nem egynyári növények esetében a tagállamok öt évig fo­lyósíthatnak átmeneti kifizetése­ket, amennyiben azokban a terme­léshez kapcsolódó támogatás ará­nya nem haladja meg a nemzeti felső határ 75 százalékát. A tagálla­mok - ha úgy döntenek - legfeljebb három évig elodázhaják a gyü­mölcs- és zöldségfélékre vonatkozó jogosultságok elosztását. Környezetvédelemi intézkedések A gyümölcs- és zöldségágazat ETR-be való bevonásából az követ­kezik, hogy a közvetlen kifizetések­ben részesülő gazdálkodók számá­ra kötelezővé válik a kölcsönös megfeleltetés (például a kötelező környezetvédelmi előírások tekin­tetében). Ezenfelül a termelői szer­vezeteknek valamennyi operatív program keretében kiadásaik leg­alább 10 százalékát környezetvé­delmi intézkedéseknek kell szen­telniük. Az ökológiai termelésre va­lamennyi operatív programban 60 százalékos közösségi társfinanszí­rozást biztosítanak. A nagyobb fogyasztás ösztönzése A termelői szervezetek műkö­dési programjaikba foglalhatják a gyümölcs- és zöldségfogyasztás népszerűsítését. Az általános pro­móciós rendelet alapján további 6 millió euró áll majd rendelkezésre a gyümölcs- és zöldségfogyasztás oktatási intézményekben történő népszerűsítésére. 8 millió eurós költségvetést biztosítanak a gyü­mölcs- és zöldségfélék iskoláknak, kórházaknak, jótékonysági szer­vezeteknek való ingyenes szétosz­tására, amit 100 százalékban a Kö­zösség finanszíroz az egyes ter­melői szervezetek által forgalom­ba hozott mennyiség 5 százaléká­ig. A Tanács az iskolai zöldség- és gyümölcsprogram létrehozásával összefüggésben megvalósítható­sági tanulmány készítésére kérte a Bizottságot. Ez a munka a lehető legrövidebb időn belül meg­kezdődik. A bogyós gyümölcsökre átmeneti kifizetés A piaci körülményekhez való al­kalmazkodás érdekében a feldol­gozásra szánt szamóca és málna termelői meghatározott számú hektárra vonatkozóan legfeljebb 5 évig hektáronként 230 euró össze­gű átmeneti közvetlen kifizetésben részesülnek. A tagállamok ezt az összeget kiegészíthetik állami tá­mogatással oly módon, hogy a tel­jes összeg hektáronként ne haladja meg a 400 eurót. Külön kifizetések a SAPS-t alkalmazó országoban Az egységes területalapú támo­gatási rendszert (SAPS) alkalmazó országok termeléstől függetlenített zöldség- és gyümölcskifizetéseket vezethetnek be a zöldség- és gyü­mölcstermesztéssel régóta foglal­kozó termelők számára. Ezeknek az országoknak 2007. november 1- jéig el kell dönteniük, hogy e célra mekkora összeget kívánnak levon­ni a számukra rendelkezésre álló egységes területalapú támogatási keretből, valamint határozniuk kell a zöldség- és gyümölcskifizetések elosztásához alkalmazandó szem­pontokról. (eu) Az Európai Bizottság és Ausztrália új borászati megállapodást írt alá Védi az uniós borcímkézési rendszert Támogatás a zöldség- és gyümölcstermesztőknek 51 euró hektáronként ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Az uniós agrárminiszterekjúniu- si tanácskozásán megállapodás született arról, hogy az unió terve­zett zöldség- és gyümölcsreformja keretében jövőre a zöldségter­melők külön támogatást kapnak a közösségi forrásokból. A kifejezet­ten erre az ágazati támogatásra jo­gosult zöldség- és gyümölcster­melők, illetve azok szervezetei kö­zött jelentős nagyságrendű közvet­len támogatást osztanak szét. Amint azt a hazai szaktárca illeté­kesei jelezték, az előzetes számítá­sok szerint az elismert hazai zöld­ség- és gyümölcstermesztők hektá­ronként 51 euró támogatásra szá­míthatnak, amely átszámítva hoz­závetőlegesen 1745 koronát tesz majd ki. A termelés közvetlen támogatá­sa mellett számolnak egy ún. ága­zati kockázati alap létrehozásával is, amelyből a termelőket ért ter­mészeti károk kifizetését finanszí­roznák. A reform a termelői-érté­kesítő szervezetek támogatását he­lyezi előtérbe, ezek létrehozását és működését hangsúlyozottabban tá­mogatják majd. (sz) EU-ISMERTETO Az Európai Bizottság és Auszt­rália új kétoldalú borkereskedel­mi megállapodást írt alá egy Can­berrában tartott rendezvényen. A megállapodás parafálása hosszú és részletes tárgyalások eredmé­nye, amelyek az 1994-ben létre­jött, hatályos megállapodás fel­váltására irányultak. A megálla­podást még annak aláírása előtt el kell fogadnia a Miniszterek Taná­csának és az ausztrál hatóságok­nak. A megállapodás védi az EU borcímkézési rendszerét, teljes körű oltalmat biztosít az európai uniós földrajzi jelzéseknek - a ki­vitelre szánt borokat is ideértve -, és Ausztrália részéről egyértelmű elkötelezettséget tartalmaz az EU területén használt hagyományos kifejezések védelme iránt. A meg­állapodás arról is rendelkezik, hogy Ausztráliának a megállapo­dás hatálybalépésétől számított egy éven belül fokozatosan meg kell szüntetnie több fontos, az EÚ területén használt elnevezés (pél­dául a „Champagne” és a „por­tói”) használatát. A megállapodás sok tekintet­ben javítja az 1994-es egyez­ményt. Kiterjed az alapvető uniós érdekekre, például a borászati el­járások rendszerének javítására, beleértve az egyértelmű időkere­tek meghatározását, valamint a kifogásolási és választott bírósági eljárásokat. Az új megállapodás ezenkívül vüágosabb kritériumo­kat állapít meg az új borászati el­járások értékelésére, az egészség- ügyi és növény-egészségügyi kö­vetelményeket is beleértve. Védi az EU borcímkézési rend­szerét az alábbiak révén: felsorol­ja az ausztrál borok esetében al­kalmazható, választható jelzése­ket (ilyen például a szőlőfajták megjelölése, valamely díj, érem vagy verseny feltüntetése, egy meghatározott színre utaló jelölés stb.), szabályozza a szőlőfajták borcímkéken történő megjelölé­sének módját, valamint a hatály­ba lépésétől számított egy éven belül betilt Ausztráliában egyes szőlőfajtákat (például a Hermita- ge-t és a Lambruscót). A megállapodás előírja, hogy Ausztráliának gondoskodnia kell az EU területén használt hagyo­mányos kifejezések védelméről. Ausztrália használhat majd egyes olyan hagyományos kifeje­zéseket, amelyek megfelelnek a megállapodásban meghatáro­zott, a minőségi borral kapcsola­tos ausztráliai kifejezéseknek. Vé­gezetül, ami a tanúsítást illeti, a Bizottság egyetért az EU-jogsza- bályokban előírt, egyszerűsített tanúsítási eljárások engedélyezé­sével. 2006-ban az EU Ausztráliába irányuló borexportja 62 millió eu­rót tett ki, miközben az Ausztráli­ából importált bor értéke 868 mil­lió euró volt. (eu-pres) (Illusztrációs felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents