Új Szó, 2007. július (60. évfolyam, 151-175. szám)

2007-07-07 / 155. szám, szombat

PRESSZÓ P 2007. július 7., szómba 1. évfolyam 26. szám Megáll az ember esze! Amerikában ma is hoznak értelmetlen szabályokat 23. oldal De jé a tábor, az erdei tábor Aki nem akar mintamókus lenni, ne kényszerítsük táborba 26. oldal Önkéntes kényszer, szexuális kizsákmányolás? A prostitúció rossz, a lányok elítélhetőek? 27. oldal A választáshoz az is hozzájárult, hogy a település gyönyörű környezetben, a Szádellői-völgy tövében van, Vendégi végtelenül barátságos, befogadó kis község Egy kicsit lazák vagyunk, de komolyan gondoljuk A Petiik házaspár tősgyöke­res kassainak vallja magát, bár csak egyikük nevezheti a várost szülőhelyének. Mindketten ezer szállal fű­ződnek Kassához: Szilárd tizenkét éve a Thália Szín­házban játszik, Gyöngyi évekig a kassai magyar ipariban ban tanított, egy éve pedig a város központ­jában nyitott egy bioboltot. Most gyökeres változásra készülnek - a közeljövőben egy kis faluba költöznek a két gyerekkel, ahol biogaz­dálkodással akarnak foglal­kozni. CZAJLIK KATALIN Egy ilyen radikális váltás elhatá­rozása szokatlan lépés még egy ke­vésbé városias foglalkozású em­bertől is. Hiszen mindnyájan úgy képzeljük, a színészek lételeme a város: a színház, s a bohém élethez kapcsolódó preszszók, kávéházak világa is urbánus közeg. A rivaldafénytől a biogazdálkodásig Az új élet egyrészt szívfájdalmat okoz nekem, mert tizennégy év után nehéz megválni a színháztól, másrészt nagyon érzem már, hogy meg kell pihennem - magyarázza Szilárd, s hozzáteszi, hogy nem a Thália Színháztól, hanem a szín­háztól, mint olyantól, s ettől az életmódtól szeretne egy ideig távol maradni. Vendégként továbbra is játszik a meglevő produkciókban, csak egyelőre nem kezd el új próba- folyamatot. Petrikék eldöntötték, minden idejüket a biogazdálkodásnak, ezen belül is a búzafű és a búzacsíra termesztésének akaiják szentelni. - Eljött az a pülanat, amikor már nem hazardírozha­tunk az egészségünkkel - mondja Gyöngyi, aki évekig a kassai ma­gyar ipariban és kereskedelmiben tanított magyart, németet és eti­kát. - Nagyon szerettem, el sem tudtam képzelni, hogy valaha, mást csinálnék. De rá kellett jön­nöm, hogy nagymértékben válto­zik az oktatás és a diákok, felborul az erkölcsi rend - ezt pedig nem tudtam összeegyeztetni a saját vi­láglátásommal. - Gyöngyi arra a meggyőződésre jutott, hogy az is­kolában ma már nem érték a tu­dás, s a legkevésbé a tanár. Az is­kola működését az vezérli, hogy mennyi pénze van. A tanárt vagy alárendeli a diáknak, vagy autok­ratává teszi.- Hiszek azoknak, akik azt mondják, folyik a globális felmele­gedés, azt pedig magam is tapasz­talom, hogy egyre szennyezettebb a környezetünk. A sok méreg a le­vegőben, a vízben s a talajban úgy hat, mintha minden nap egy kis ci­ánt fogyasztanánk. Ezért tisztítani kell a szervezetet - magyarázza Gyöngyi. A megtisztulást azonban nem csak fizikailag kell érteni. - Valami teljesen újnak nézünk elé­be: életvitelben, értékrendben, aminek rengeteg hozadéka lesz, fő­leg szellemiekben - teszi hozzá Szi­lárd, aki kezdettől támogatta az öt­letet. Azért is, mivel ő volt az, aki Budapesten először kóstolta meg a búzafűlevet, s annyira felkeltette az érdeklődését, hogy rögtön hozott róla egy könyvet is. Egyik napról a másikra Az elhatározás égjük napról a másikra jött. A hölgy, akitől a csírát veszik, javasolta, termesszék ma­guk, és akkor talán meg is tudnak belőle élni. - Most ennek rendeljük alá az életünket. Persze, lehet, hogy öt év múlva történik valami, ami egészen másfelé visz el ben­nünket, mindenesetre azt tudjuk, hogy ez az, amivel foglalkozni aka­runk - mondják egybehangzóan. Gyöngyi ezt a munkát is egyfajta pedagógustevékenységként fogja fel: meg kell tanítani az embereket arra, hogy a gondolataikat is vál­toztassák meg, mert csak akkor tud körülöttünk megváltozni a világ, ha mi magunk is változunk. Később szeremének különböző pályázatokkal támogatást nyerni, hogy létre tudjanak hozni egy bio­farmot. - Ezzel nem elzárni akar­juk magunkat a világtól, csak más­hogy fogunk élni, mint eddig. A színházzal nem akarok véglegesen szakítani. Remélhetőleg úgy alakul a dolog, hogy egy idő után vissza tudok menni egy-egy vendégjáték­ra, vagy vállalni tudok egy filmsze­repet - folytatja Szüárd. Ez a meg- pihenés, erőgyűjtés fázisa, amire szerintem mindenkinek szüksége van. Látva az idősebb színészkollé­gákat, akik egész életüket a szín­házra tették fel, és ebbe öregedtek bele, s tudva, mit tettek bele, s mit kaptak ezért cserébe, kicsit elgon­dolkozik az ember. Lehet, hogy a korral jár Talán ezért is van az, hogy Szi­lárd nem szokta hazahozni a mun­kát. Ha mégis beszél a színházi dol­gokról, akkor olyasmiről, ami hosz- szabb távon foglalkoztatja, és vala­mennyire már rendezte magában. - Soha nem dolgoztam színház­ban, igazából nem látom át az egé­szet. Nem tudom, milyen egy pró­bafolyamat, milyen az, ha a színész teljesen más emberré alakul szín­padon. Mindazonáltal nagyon sze­retem a színházat, amely a férjem által valamennyire az én életfor­mámmá is vált. Ha ez nem így len­ne, nem élhetnénk 12 éve házas­ságban, hiszen amennyi örömöt hozhat egy jó darab, vagy Szilárd számára egy lélekemelő szerep, annyi lemondással és nélkülözéssel is jár az egész család számára - me­sél Gyöngyi a félje munkájához fű­ződő kapcsolatáról. Petrikék Gyöngyi munkájáról beszélnek többet, azért is, mivel mostantól Szilárd közvetlenül is érintett. Van tehát miről beszélget­ni, tervezgetni, fejet törni. - Nem mindegy, mit hagysz örökségül a gyerekeidnek és az unokáidnak. Ha egy abnormális vüágban élünk, ami inkább rossz dolgokkal van te­le, mint jókkal, akkor kötelessé­günk a jót erősíteni úgy, ahogyan ez módunkban áll. A mi esetünk­ben ez történetesen azt jelenti, hogy vidékre költözünk, búzafüvet termesztünk, és megpróbáljuk mi­nél több emberhez eljuttatni.- Lehet, hogy ez a korral is jár - magyarázzák mindketten, s mi kis­sé meglepődünk, mivel Szilárd 35, Gyöngyi pedig 33 éves. - Bár nem vágjunk öregek, máshogy látjuk a dolgokat, mint a húszas éveinkben. Sokkal több felelősséget érzünk , magunkban, mint korábban - teszi hozzá Gyöngyi. Nem vagyunk ideális szülők A komolynak hangzó kérdésre, hogy ezt akaiják-e átörökíteni a gyerekeknek is, újra fellazul a han­gulat. - Nem fogalmaznék így, vagy legalábbis nem direkt módon -válaszol Szüárd. (Folytatás a következő oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents