Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-30 / 150. szám, szombat

PRESSZÓ V 2007. június 30., szombat •%, 1. évfolyam 25. szám Kedvencem a sztrichnin Karafiáth Orsolya jegyzete 31. oldal 34. oldal Dzsungeltúra bogárebéddel Pénzes Tímea Thaiföldi úti élményei 35. oldal Testvérek és szerelmek A családban elfoglalt pozíció hatása az egyén életére Az idősebb nemzedékhez tartozók korzózás közben betértek valamelyik vendéglőbe egy pohár sörre vagy egy adag kispörköltre; az ifjúság legföljebb fagylaltozott Régi pozsonyi vasárnapok Hogyan is teltek a vasárna­pok gyermek- és ifjúkorom Pozsonyában? Ez bizony sok mindentől függött, pél­dául az évszaktól, az időjá­rástól, mert a kora nyári és az őszi időszakban a vasár­nap sok családban az egész napos kirándulás napja volt, a nyári hőségek idején pedig a fürdésé. De azért maradt még elég késő őszi, téli meg tavaszi vasárnap, amikor másképp alakult a program. AAAYER JUDIT Az „átlagos” vasárnap a közép- iskolások számára azzal kezdő­dött, hogy illett elmenni a diák­misére, vagyis vasárnap sem le­hetett reggel sokáig heverészni. Kisgimnazista koromban a kék templomban volt ez a mise, ké­sőbb a Kórház utcai Szent László templomban. Kivétel volt a tanév eleji Veni Sancte és a tanév végi Tedeum - ezeket az irgalmasok templomában tartották nekünk, és oda jártunk hamvazószerdán is „hamvazkodni”. A vasárnapi mise után osztálytársak, barátok kis csoportokba verődve beszél­gettek a templom előtt, egyez­kedtek, ha volt valami közös ter­vük. Ilyenkor beszélték meg, el- mennek-e a korzóra még délelőtt, délután moziba vagy táncolni mennek, vagy pedig tesznek egy nagyobb sétát a környéken. A korzó a Mihály-kapunál kez­dődött, folytatódott a Mihály ut­cával, a Nyerges utcával, a Ha­lászkapu utcával, átvezetett a színház előtti téren, s a Híd utcá­val kiért a Propellerállomáshoz. A Duna-parton is lehetett persze sétálni, de az már nem volt a kor­zó. A régi pozsonyi korzón igen sok ismerőssel lehetett találkoz­ni, hiszen a város még elég kicsi volt. Az akkori idősebb nemze­dékhez tartozók korzózás közben betértek valamelyik útba eső ven­déglőbe egy pohár sörre vagy egy adag kispörköltre. Az ifjúság leg­följebb fagylaltozott a nyári idényben, mert volt a korzón olasz fagylaltos, úgynevezett „Gelateria“, és több cukrászda is útba esett. Télen pedig sült gesz­tenyét lehetett venni a Mihály-ka- pu előtt, jól melegítette az ember zsebét és kezét, mielőtt elropog­tatta. Akadt egy szemfüles fény­képészeti üzem, melynek alkal­mazottja lefényképezte a sétáló­kat, kezükbe nyomott egy-egy cé­dulát, melyen cím és szám volt. Másnap el lehetett menni az ak­kor Scímeeweis (ma Fehér) utcá­ba, a KIFO nevű „műterembe” megnézni az előhívott felvételt, és lehetett belőle rendelni. Kor­zózni természetesen nem csak vasárnap lehetett, voltak, akik mindennap kötelességszerűen végigmentek a korzón, leginkább a késő délutáni órákban. A kisdiákok nem jártak korzóz­ni, ők a templom után rendsze­rint hazamentek, ha édesapjuk vagy édesanyjuk nem vitte el őket múzeumba vagy kiállítást nézni. A vasárnapi ebéd általában min­den pozsonyi otthonban egy kissé ünnepélyesebb volt a szokásos­nál, már csak azért is, mert együtt ült asztalhoz az egész csa­lád. Hétköznap ez nem mindig si­került, a gyerekek és a szülők el­térő időbeosztása nem tette lehe­tővé. Az ebéd utáni kis pihenést sok mindenféle program követhette. Rossz időben otthon is lehetett maradni, s a családtagok eldönt­hették, olvasni fognak-e vagy tár­sasjátékot játszani - például ha­rangkalapácsot, vagy dominóz­nak -, esetleg kártyáznak - tarok­koznak, preferánszoznak, lóru- moznak, römiznek, máriásoznak - már aszerint, hányán akartak játszani. Ha közben látogató ér; kezett, abbamaradt a játék vagy a kártyaparti, vagy pedig a vendég is beállt játszani. Szép időben vasárnap délután sétálni indultak a családok. Ked­velt sétahely volt a Slovak ven­déglő, a Szalmakunyhó, a Vaskút, no és persze a Hegyiliget, a Ligeti Díszkert és a Duna-part. A Slovák vendéglő a Malomvölgyi út és a Csalogány-völgy találkozásánál várta a vendégeket, akik tavasz- szal hóvirágot szedtek a közeli ré­teken, s betértek a kedves kerthe­lyiségbe egy kis frissítőre. A gye­Somogyi Tibor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents