Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-30 / 150. szám, szombat
vww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 30. Szalon 17 Semmiért egészen? CSEHY ZOLTÁN Az Edgar, Puccini életművének hagyományosan mostohán kezelt darabja, igazi fotelopera, hiszen Alfred de Musset egyik kuszán kusza drámája alapján megírt, szövegkönyve minden idők egyik leg- hiteltelenebb, már-már egyenesen hatásvadász szerkesztménye. Rendező legyen a talpán (azért akad ilyen!), aki kihozza belőle a hiteles tragédiát. Maga a zeneszerző is egy tréfás, szójátékos, akár dehonesztálóan is értelmezhető dedikációt mellékelt második operájának partitúrájához, melyet Sybil Seligmannek küldött: „E Dió ti GuARrdi da quest’ opera!”, azaz Isten óvjon ettől az operától. Ez a történet legalább olyan erősen tartja magát a Pucci- ni-monográfiákban, mint az, hogy például ő volt az első olasz zeneszerző, aki autót vásárolt. A jelentősége is körülbelül ennyi, hiszen Puccini zenéje már e műben szinte teljes pompájában és szinte az első taktustól kezdve (néhány elszórt, ám agresszív Verdi-utózöngét leszámítva a kórusrészletekben, bár itt azért az egyházzenei tradíciót is figyelembe kell venni) félreismerhetetlen egyediségében ragyog, a dallamívek és a harmóniák pazar hang- szereléssel párosulnak. A legújabb Edgar (a főszerepet Plácido Domingo énekli) efelől szemernyi kétséget sem hagy. Az sem lehet véletlen, hogy Toscanini Puccini temetésén, 1924-ben épp az Edgárban felhangzó rekviemet vezényelte. Az Edgar áltemetésén elhangzó álrekviem egyszersmind Puccini örökkévalóságának is kifejezője lett: nem halt meg, itt, köztünk rejtőzik, bármelyik pillanatban felfedheti magát. Adott egy tétova főhős, aki nincs igazán tisztában az érzelmeivel, két sablonnő közt hánykódik: a szenvedélyes nősténytigris (Tigrana, a mór talált gyerek) és a hűség szelíd zálogát jelző biztonság (Fidelia) közt. Ä női nevek nyilvánvaló beszélőnevek. Edgar alakjának megformálásában nagy szerepet játszhatott az a retorikai csapda, melyet Barthes így fogalmaz meg: „A szerelmes beszéd nem mentes a számításoktól: vagy azért érvelek, sőt néha számítok is rá, hogy kielégülést nyerjek, hogy elkerüljek egy fájdalmas érzést, vagy azért, hogy magamban felvonultassam a Másik előtt (...) a leleményességek tárházát, amelyet miatta elcserélek a semmiért. ” Egy kusza helyzetben Edgar Tigrana (Marianne Cornetti) védelmére kel, akit csak úgy menthet meg, hogy felgyújtja saját házát. Barátja, Frank szintén szerelmes a démoni nőbe, kitör a csetepaté, Edgar megsebesíti Frankot (Juan Pons énekli). A zene mélységéből adódóan a barátság és a ZENI A SZALONBAN ■n—TI'——————W———WWWWiMW WWM>lWlKB»rnirl1iriHTiH|imfffi|0|ifljMii|HH rr ' szerelem kontrasztja kiemelt pozícióba kerül. A zenei fokozás Ponchielli technikáit idézi meg. Megjegyzendő, hogy Puccini a karakterek kidomborításához zenei vezérmotívumokat is rendel, melyek nemcsak az emlékezetet tartják folyamatosan ébren, hanem anticipációs és magyarázó szerepük is van. Ez Wagner jellegzetes hatásáról tanúskodik. A második felvonásban egy pazar palotába jutunk, ahol a züllésre hajlamos Edgar már alaposan ráunt Tigranára (Domingo Carlo Bergonzihoz és Carl Tan- nerhez viszonyítva is pazarul énekli az Orgia, chimera... kezdetű áriát), aki a testiség örömein túl mást nem igazán képes nyújtani. Edgar és Tigrana kettőse (Edgar, sulla tua fronté...) igazi csúcspontremeklés. Frank egy katonai alakulat élen vonul el a palota előtt: a két egykori szerelmi rivális meglepő örömmel talál egymásra, majd miután Edgar beáll a seregbe, kölcsönösen hálálkodnak, hogy esélyt adtak egymásnak arra, hogy megszabaduljanak Tigrana vonzerejétől. Tigrana tehetetlen dühében bosz- szút esküszik, miközben szerencsétlen szemtanúja a két férfi gúnyos boldogságának. A harmadik felvonásban Edgar a végső megoldásra szánja el magát: halottnak hazudtatja magát. Alte- metés zajlik, melyen a zenetörténet egyik legszebb és legkülönösebb rekviemfoszlánya hangzik fel. A hősi halottnak hitt Edgárt temetik, akinek emlékét Tigrana nyilvánosan bemocskolja. Fidelia, aki kezdettől vonzódott Edgárhoz, a halott védelmére kel, Edgar végül felfedi magát, ledobja szerzetesi csuháját, Fidelia a keblére siet, de Tigrana váratlan csellel ledöfi a szeretett nőt. A romantikus operán edzett egyszerű lélek is látja, hogy egy ilyen cselekményt szinte képtelenség Puccini érzelemkifejező, lélektanilag mindig hiteles, izzó drámaiságot hordozó zenéjével összehangolni, ez okozta azt is, hogy a mű számos átdolgozást ért meg (a leglátványosabb változás az volt, hogy az eredetileg négy- felvonásos mű háromfelvonásosra zsugorodott), illetőleg, hogy színpadon nem mindig tudott átütő sikert aratni. Magyar színpadon még soha nem játszották. Marianne Cornetti FILM A SZALONBAN Kanyargó utakon: a zene Mindenkiföldjén MOLNÁR MIRIAM Annak ellenére, hogy az USA- ban több mint egymillió roma él, az átlag amerikai semmit sem tud róluk: a roma szót egyáltalán nem ismeri, és ha magyarázatként megemlítjük a Gypsy (cigány) elnevezést, akkor is leginkább az európai utcák kéregetői vagy a tenyéijós- lással foglalkozó sztereotípiák jutnak eszébe. Ezért dicséretre méltó Jasmine Dellal rendező munkája, aki az American Gypsy: a Stranger in Everybody’s Land (Amerikai cigány: egy idegen Mindenkiföldjén) című korábbi dokumentumfilmje után elkészítette a When the Road Bends: Tales of a Gypsy Caravan (Kanyarog az út: egy cigánykaraván meséi) című filmet is, amellyel sorra nyeri a nemzetközi filmfesztiválok díjait. A World Music Institute rendezésében 1999-ben és 2001-ben került sor a Gypsy Caravan név alatt futó koncertsorozatra, amely során négy ország öt cigány zenekara utazta be Észak-Amerika nagyvárosait és mutatta be művészetét, nagyrészt zsúfolásig telt koncerttermekben. Jasmine Dellal öt évig dolgozott az első filmjén, a másodikkal meg az volt a terve, hogy másfél-két év alatt összeállítja. Ehhez képest csak tavaly készült el vele, és New Yorkban ez év június 15-én mutatták be, a rendezőnő és a stáb több tagja jelenlétében, az egyik legnevesebb artmoziban, ahol több hétig vetítik majd. Jasmine Dellal és operatőre, az ismert Albert Maysles, elkísérték a Gypsy Caravan zenekarait a 2001- es hathetes turnéra - a film időrendileg a turné egyes heteinek krónikája. Az élő koncertzene az egyik, a zenészek színpadon kívüli interakciója a második, a zenészek otthonainak bemutatása pedig a film harmadik eleme. Míg a zene csodálatos és magával ragadó, a buszon filmezett vagy a szállodai szobákban megélt viccelődések szóra- koztatóak, a majdnem kétórás film legértékesebb jelenetei éppen azok, amelyek romániai kis falukban, egy spanyol városban, India sivatagában és Macedónia fővárosában játszódnak. Régiónkat két romániai és egy macedón banda képviselte. Az egyik román formáció, a Fanfare Ciocarlia egy tizenegy tagú - leginkább fúvós - zenekar Románia Moldáviához közeli részéről. Zenéjükben megtalálhatjuk a román, a cigány, a török és a klezmer zene töredékeit. A csapatot hallhattuk A szomorú nóták megszólaltatói Emir Kusturica filmjeiben is. A másik romániai csapatban, a tizenkét tagú Taraf De Haidouksban a vonósoké a főszerep. A Taraf tagjai sem ismereüenek a világzene rajongói előtt, hiszen felléptek Yehudi Menuhinnal, a Kromos Quartet- tel, és szerepeltek a Latcho Drom filmben, valamint Johnny Depp- pel a Man Who Cried (Az ember, aki sírt) című filmben is. Esma Redzepova ismert macedóniai roma énekes. Az ötvenes éveiben járó művésznő tetemes karriert mondhat magáénak, hiszen több mint negyven éve szerepel különböző színpadokon. Esma asszonynak nem nehéz elhitetnie a nézővel, milyen sikeres volt az egykori Jugoszláviában, ahol rengeteget szerepelt a tévében is, és ahol cigánykirálynőnek tartották. A hatvanas évekbeli - egy nagyon fiatal és nagyon sovány Esmát megörökítő - fekete-fehér filmbejátszások a Gypsy Caravan... egyik csúcspontjai. Sajnos, a film készítői nem járták körül részletesebben Esmának azt a közlését, mely szerint néhai féijével (aki nem volt roma, és sokkal idősebb volt nála) az évek során negyvenhét roma árvát fogadtak örökbe és tanították őket önállóságra. A gyerekek közül ma többen Esma kísérőzenekarának tagjai. A cigány tangónak is nevezett flamenco csodáit Antonio el Pipa mutatja be zenekarával. Nagynénje, Juana, énekesként szerepel, és rekedt, majdhogynem földöntúli hangja fantasztikus légkört varázsol Antonio kivételes táncához. Juana a konyhájában meséli el, hogy fiatalon ment férjhez, hét gyereket szült (az egyiket látni is a filmben, egy tizenéves fiú, aki nem nagyon örül anyja (Képrachívum) bhhmhhhmhbhmhnhhhhhi A cselekményvezetés bonyolultságából fakadó bizonytalanság egyik érdekes zenei következménye, hogy az átalakítások során Edgar központi szerepét gyakorlatilag Tigrana vette át. A démoni nő elvakító praktikáinak sikere nemcsak a pogány testiség ígéretében rejlő vonzerő zenei kiemeléséből fakad, hanem a szakrálissal szembemenő, a blaszfémia határait súroló kirekesztettségből is (lásd Tigrana frivol erotikus dalát), hiszen Tigrana mór lelenclány, s idegen- sége minduntalan konfliktusteremtő kihívás (hangfekvése drámai mezzoszoprán, ilyen értelemben is Bizet Carmenjével részben rokon femme fatale). Az érzéki vágy zsarnoksága csak ideig-óráig működőképes me- •chanizmus, s ő maga is szinte értetlenül áll Edgar kiábrándulásának megtapasztalásakor, s elképedve nézi, ahogy a barátság józansága diadalt arat az érzékiség kihívásán, sőt ahogy maga a barátság válik szinte egy magasabb rendű, érzéki összeolvadás hordozójává. Tigrana véres bosszújának története már csak afféle posztromantikus hatásvadászat: Fidelia megölésével Edgárt megfosztja a szerelem lehetőségétől, s itt is a barátság segítő keze nyújt némi vigaszt, Tigranát a katonák Frank parancsára elfogják és hóhérkézre adják. Fideliát egyébként Adriana Damato kiegyensúlyozott szépséggel énekli, és szinte olyan elődökhöz mérhető teljesítményt nyújt, mint a híres 2002-es változaton Várady Júlia vagy az első felvételen szereplő Renata Scotto. Fidelia szerepe nagy csókjainak), és drogfüggő férje meg fiai miatt sokat szenvedett az életben. „Lehet, hogy azért sikeresek a szomorú nóták, amiket énekelek, mert az emberek érzik a fájdalmamat a hangomban” - mondja Juana. A film számomra legegzotiku- sabb eleme a Maharaja zenekar, Északnyugat-Indiából. Maga a zene is nagyon érdekes, ám az egyik táncos története megragadó: Ha- rish Kumar különlegesen szép arcú fiatalember, aki egy magasabb kasztba született. Szülei nagyon fiatalon meghaltak, és őrá maradt a családfenntartó feladata Megszakítva egyetemi tanulmányait visz- szament szülővárosába, ahol nővéreiről kellett gondoskodnia. Mivel mesterséget nem tanult ki, egy ismerőse felvetésére megpróbálkozott a tánccal, nőnek öltözve. Igaz, az elején meg kellett küzdenie a helyért a többi táncossal, de Harish kitartott, és ma a világot járja (férfiként), hihetetlen térdtáncával óriási sikereket aratva a színpadon (mint nő). A film által többször is meglátogatunk két romániai falut, az egyik Nicolae Neascu, a hetvennyolc éves hegedűs otthona. Nicolae bemutatja unokáját, egy csinos fiatal hölgyet, aki Bukarestben tanul hegedülni. Nicolae büszke, hogy ő fizeti a tanulás költségeit. Számunkra, közép-európaiaknak talán nem meglepő, hogy mindegyik romániai zenész megjegyezi: az ő koncertdíjaiból él a nagy család, és néha az egész falu is. Amikor a stáb először jár Nicolae otthonában, az idős hegedű- művész elmondja, hogy nincs sok mindenre szüksége, és hiába van ■ Plácido Domingo statikus és sablonos jelleme ellenére zeneileg különösen fontos: három fontos áriája is van (a negyediket az egyik átdolgozás során Puccini átjátszotta Tigra- nának), melyekben megtapasztalható az az intenzitás, mely a későbbi, törékeny nőalakok jellegzetesen puccinis megformálásához vezet. A felvételen Alberto Veronesi vezényli az Accademia Nazionale di Santa Cecilia kórusát és zenekarát. Dőljünk csak nyugodtan hátra a karosszékben, és füleljünk! (Giacomo Puccini: Edgar, 2 CD, Deutsche Grammophon, 2006.) most már szép anyagból csinos öltönye, számára ez nem sokat jelent. Ellenben elhunyt felesége még így is, hogy családja körében élhet, nagyon hiányzik neki. A stáb másodszor Nicolae temetésére utazik a kis faluba, ahol hegedűs társa, a hihetetlenül gyors ujjú Caliu húzza a szomorú nótát egész éjszaka Nicolae ablaka alatt. A csendes nézőtéren sokan törölge- tik könnyes szemeiket. A Gypsy Caravan... -ból kiderül, hogy nemcsak a nézők ismerkednek a roma történelemmel, zenével és a zenészek életével, hanem a zenészek is megismerik egymás kultúráját, történelmi hátterét, egymás családi helyzetét és a romák életkörülményeit az egyes országokban. Amikor a macedón zenészek megjegyzik, hogy az indiaiak még a kenyeret is fűszeresen szeretik; amikor Harish parodizálja Esma siratóját, vagy amikor az indiai zenészek flamencóznak a színpadon próba közben, nem lehet nem mosolyogni. Mint más nemzetek és nemzetiségiek tagjai, a romák is különbözőek, bár összeköti őket anyanyelvűk, kultúrájuk és zenéjük. Ezt hangsúlyozza a filmben megszólaló Johnny Depp is. Kár, hogy rajta kívül hozzáértően senki sem beszél a roma holocaustról és a romák mai helyzetéről. „Ha az út kanyarog, te sem mehetsz egyenesen” - ezzel a roma közmondással indul a film. A Gypsy Caravan... útja is kanyargós volt, de szerencsére a kamera követi ezt az utat, és a benne közreműködők közül senki sem akar az egyszerűség kedvéért egyenesen haladni.
