Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-30 / 150. szám, szombat

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 30. TALLÓZÓ L1DOVÉ NOV1NY A szovjet rendszer bűnössége sem boríthatja el az agyunkat annyira, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt a sok ezer halot­tat, akik Csehszlovákia felsza­badulásáért estek el a II. világ­háborúban - véli a cseh kon­zervatív napilap. A mértékadó lap szerkesztőségi kommen­tárban bírálta azt a tényt, hogy a dél-morvaországi Brünn egyik városrészének (Královo Pole) alpolgármestere a héten eltávolíttatta a szovjet jelképe­ket a Vörös Hadsereg helyi em­lékművéről. Az alpolgármes­ter szerint önkényuralmi jelké­pekről van szó, amelyeket a betiltott fasiszta jelképekhez hasonlóan kell kezelni. „Negy­ven évig a Moszkva által irá­nyított kommunisták uralkod­tak Csehszlovákiában, így ér­hető a sarlóval és a kalapáccsal szembeni allergia. Azt a tényt azonban senki sem másíthatja meg, hogy Královo Polét szov­jet katonák szabadították fel” - úja a tekintélyes újság, amely szerint az egykori felszabadí­tók emlékműveinek eltávolítá­sa nemcsak a tiszteletlenség, de gyerekes gondolkodásmód jele is. A cseh külügyminiszté­rium, amely elítélte a szovjet katonai emlékmű megrongá­lását, csütörtökön felszólította a brünni polgármesteri hiva­talt, hogy haladéktalanul or­vosolja a helyzetet. FIGYELŐ A magyarok a legborúlátóbbak Az Európai Unió jelenlegi 27 tagállama közül a magyarok látják legkisebb arányban jó­nak (9%) nemzetgazdaságuk helyzetét, áll az Eurobaromé- ter uniós felmérésében. A 27 tagállam átlagában 52% mondta azt, hogy hazája helyzete jó ezen a téren, de például a dánok 99, a hollan­dok 93%-a így nyilatkozott. 20% alatti arányban nyilatko­zott még optimistán a meg­kérdezett bolgár, portugál, román és görög lakosság. Ugyancsak az utolsó három közötti aránnyal (37%) vála­szoltak úgy a magyarok, hogy hazájuk uniós tagsága jó do­log, szemben az 57%-os uni­ós átlaggal. Az élen e tekin­tetben a hollandok állnak (77%). Legkisebb arányban (40%) válaszoltak igennel a magyarok arra a kérdésre, hogy hazájuk nyert-e az uni­ós tagsággal. Az átlagos igen­lés a 27 országban 59 %-os volt, az élen Írország állt 89%-kal. A legmagasabbak közé tartozik ugyanakkor a támogatók aránya a magya­rok körében az újratárgyalás alatt álló alkotmányos szer­ződést illetően. A további EU- bővítéssel egyetértők 64%-os aránya ugyancsak jóval ma­gasabb a 49%-os uniós kö­zépnél. A közvélemény-kuta­tásból kiderül, hogy a 2004 óta csatlakozott tizenkét tag­államban (köztük Magyaror­szágon) a lakosság nagyobb aránya aggódik az egészség- biztosítási rendszer sorsa, a nyugdíjak és az áremelkedé­sek miatt, mint a régebbi 15 országban, utóbbiak ugyan­akkor nagyobb figyelmet for­dítanának a terrorizmusra, a bevándorlás problémáira, a környezetvédelemre és a köz- biztonságra, (m)- Hogy most mihez kezdek? Nem is tudom, talán jelentkezem az Ifjú Szivekbe... (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Kulturális együgyűség Robert Fico miniszterelnök Bratislavában elfogadtatta a parlamenttel a munka tör­vénykönyvét. Csapdosták is a földhöz a feneküket örö­mükben a munkások Bans­ka Bystricában meg Trencín- ben, meg Kosicében, meg­annyi településen, ahol munkások élnek és munka- nélküliek. Senki nem gon- . dőlt arra, hogy ez a To- polcanyból származó figura átveri őket. Rossz tréfa? Az. MOLNÁR NORBERT Abszurd és nevetséges a kultu­rális minisztérium hozzáállása. Zsigernacionalizmusból külde­nek lapunknak egy levelet, amelyben arra figyelmeztetnek bennünket, hogy betartjuk a ma­gyar nyelv szabályait. Ahelyett, hogy kiraknának bennünket a vit­rinbe, lám, a mi kis országunkban betartják a magyar nyelv szabá­lyait, mert mi nagyon nagy de­mokraták vagyunk, és még erre is figyelünk, a kisebbségeket meg a rosszízű nyugati propaganda el­lenére imádjuk, pusziljuk. De a tudalattit nehéz befolyásolni. Ami egyszer oda megtelepedett, domestosszal sem lehet kiűzni. Áporodott dohszag van ottan. Ma abba akar belebeszélni a kul­turális minisztérium, hogy én itt magyarként hogyan mondjam és újam magyarul egy település ne­vét. Holnap, lehet, hogy levizsgáz­tat, milyen szinten beszélek szlová­kul, s esetleg megbüntet, ha nem neki tetsző a nyelvtudásom. Hol­napután azt akarja majd szabályoz­ni, hogyan, milyen nyelven beszé­lek az ismerőseimmel, a családtag­jaimmal, a kollégáimmal. Ha neki nem tetsző nyelven, majd megbün­tet. Azután azt próbálja majd sza­bályozni, milyen nyelven számolok fejben, majd az álmaimat és a gon­dolataimat kezdi ellenőrizni. Pedig nem is 1984-et írunk. Good morning, Mr. Orwell. Maradjunk a kulturális miniszté­riumnál. Megszűnik az Ifjú Szivek. Az egyetlen szlovákiai magyar pro­fesszionális intézmény, amelyet a szlovák állam közvetlenül támoga­tott. Papp Sándor igazgató elvállal­ta a legnépszerűtlenebb szlovákiai magyar szerepét (nem ez volt az első piszkos munka, amit elvégzett vagy elvégeztettek vele), és kirúgta a profi tánckart. A kulturális tárca intenzív bólogatásával. Mindaz, ami történt, Marek Madáric mi­niszter személyes felelőssége. Hagyta, hogy ide fajuljanak a dol­gok, de lehet, hogy pontosan ez volt a célja. Majd a magyarok ki­nyírják magukat ja nie, ja muzi- kant. Madáric minimum két MKP-s politikus hathatós támogatásával tette a semmit. Búó Ágnes, a Ma­gyar Koalíció Pártja kultúrfelelőse azt nyilatkozta néhány hónappal ezelőtt, hogy a minisztérium nem lép az MKP tudta nélkül. Értjük. Az ő tudtukkal vágja gerincre az együttest a minisztérium. Ezt már csak onnan is sejthetjük, hogy ép­pen a héten járt a miniszternél Bí­ró. Felírtuk, megjegyeztük. Lapunk tavaly decembertől cik­kez arról, hogy Papp célja az amatőrizmus elérése az együttes­ben, mert máshoz nem ért. Akkor senki sem akart nekünk hinni. Szomorú vég, a szlovákiai ma­gyarság fekete napja. Állatfarm. Good night, Mr. Or­well. Közzétették az ENSZ-nek a világ népességének alakulásáról készített jelentését 2050-re kilencmilliárdnyian leszünk MTl-HÁTTÉR Földünk lakossága az évezredek folyamán gyorsuló növekedési ütemben folyamatosan gyarapo­dott, a XIX. század közepétől, de főleg a XX. század első évtizedeivel kezdődően azonban mindez már robbanásszerűen történt. A becslések szerint az újkőkor (neolitikum) kezdetén (Kr.e. 10000 körül) a világ népessége kb. 5 millió fő lehetett. A kezdetektől 1985-ig az emberiség létszáma tíz­szer duplázódott meg, s az egyes kétszereződések között egyre rövi- debb idő telt el. Míg az első meg­duplázódáshoz még kb. 3000 év kellett (Kr.e. 10000 - Kr.e. 7000), az utolsóhoz már csak 35 év volt szükséges (1950-1985). A XX. század második felében a világnépesség átlagos évi növeke­dési üteme 1,7-2,0 százalék között mozgott. A 2001. évi ENSZ-jelentés ezt 1,2 százalékban állapította meg, ami évente 77 millió újszülöt­tet jelentett. Ennek az évi növeke­désnek mintegy a felét hat ország adta: India 21 százalékkal, Kína 12 százalékkal, Pakisztán 5, Nigéria és Banglades 4-4, Indonézia pedig 3 százalékkal járult hozzá. A XVIII-5ÜX. század fordulója tá­jékán lépte át az emberiség lélek- száma az egymilliárdos határt. A második milliárdra 1927-ig, 130 évet, a harmadikra 1960-ig 33 évet, a negyedikre 1974-ig 14 évet, az ötödik milliárdra 1987-ig 13 évet kellett várni. A hatmilliárdodik em­ber újabb 12 év elteltével 1999. ok­tóber 12-én Szarajevóban született. Más szakaszolási módszer sze­rint a Föld népessége 1950-ben meghaladta a 2,5 milliárdot, 1975- ben a 4,1-et, 1990-ben az 5,2-et, 2005-ben a 6,4-et, 2015-re pedig várhatóan eléri a 7,2 milliárdot. Vagyis a Föld lakossága 65 év alatt megháromszorozódik. Ezen belül döbbenetesen fokozódik a sokmil­liós megapoliszokban élők száma. Pekingben például 1950-ben 1,7 milliónyian éltek, 2015-ben pedig várhatóan 19,4 millió lesz az itt élők száma. A prognózisok szerint hatvanöt év alatt, 2015-re az argen­tin főváros, Buenos Aires lélekszá- ma 5,25 millióról 13,9 millióra nő, az egyiptomi Kairóé 2,1-ről 14,4 miihóra, a nigériai Lagosé 1 millió­ról 24,4 millióra, az amerikai Los Angelesé 4-ről 14,2 millióra, a kínai Sanghajé 4,3-ről 23,4 millióra, a ja­pán Tokióé pedig 6,2-ről 28,7 milli­óra. A legnépesebb országok a Föl­dön Kína és India, e két ország la­kossága külön-külön is meghaladja az egymilhárdot. Jóval utánuk kö­vetkezik az Egyesült Államok, amelynek népessége a 300 millió­hoz közelít, majd Indonézia és Bra­zília. Észak-Amerikában, Nyugat- Európában és Japánban erősen öregszik a lakosság. A tavalyi előre­jelzés szerint 2050-re kilencmilli- árd lesz a Föld népessége a 2006-os 6,5 milliárddal szemben. Előzetes várakozások szerint viszont ezután a népesség növekedési üteme vár­hatóan lassul, mivel a becslések alapján 2050-re olyan alacsony lesz a gyerekszám, hogy nem lesz elég a reprodukcióhoz. Ezt a várható ten­denciát erősítette meg az ENSZ gazdasági és szociális osztályának jelentése, mely szerint a világ né­pessége tovább öregszik, miközben 2050-re meghaladja a 9 milliárdot. A jelentés szerint a Föld lakossága a következő 43 évben 2,5 milliárddal növekszik, a 2007-es közel 6,7 mil- liárdról 9,2 milliárdra nő 2050-re. Ez a növekedés, amely annyi, mint amennyi 1950-ben a Föld összla­kossága volt, elsősorban a kevésbé fejlett országokat érinti, melyek össznépessége 5,4 milliárdról 7,9 milliárdra növekszik a következő több mint négy évtizedben. KOMMENTÁR Hedvig, Zsanett, Irén SERES LÁSZLÓ Van valami drámai a közép-kelet-európai megvert, megerősza­kolt nők történetében: a legtöbb áldozatról nem is tudunk, hi­szen a patriarchátus, a „szent család” szoros kötelékei, megbont­hatatlan falai között atrocitálják őket permanens jelleggel, ha pedig esetük politikai vagy kulturális jelentőséggel bír, akkor a média felkapja az esetüket, amiben sem köszönet nincs, sem semmi más. Hedvig hányattatása ugye a mai napig téma, éspedig nem bűnü­gyi, politikai. A Budapesten csak néhány napja megvert, megkö­tözött Irén ma már maga tehet mindenről, alig volt megkötözve, különben is, miért ex-olajmaffiózó a pasija. Amin pedig Zsanett hetek óta végigmegy, azért tolerancia-különdíj jár: „A hölgy nem arról híres, amiről az angolkisasszonyok” - mondta róla az egyik tévécsatornán az ellenoldal ügyvédje, aki lapzártakor még mindig az ügyvédi kamara tagja. „Én nem vagyok nő, csak úgy belegondoltam, hogy életszerűen azért csak megnézném, ki az, aki döfköd engem hátulról, nem?” - próbálta meg egy neves té­vériporter aláaknázni a megalázott lány hitelességét. Hatását, össznépi érzületre való apellálását tekintve talán ez a riporteri mondat ártott a legtöbbet: a lánynak, a szabadságjogoknak, mindannyiunk méltóságának. A közügy jellege miatt egyáltalán publikussá váló közép-kelet- európai verések, megerőszakolások után kezdetben mintegy fel­lángol az empátia, Ká-Európa ilyenkor egy emberként viselkedik emberként, de ez ne tévesszen meg senkit, az első felületes intő jelre visszaáll a rendszereken átívelő régióspecifikus bunkóság, a macsó nőellenesség, az áldozat hibáztatása, szavahihetőségé­nek megkérdőjelezése. A helyzetet persze bonyolítja, ha kiderül, hogy a bántalmazott nők vallomásaiban tényleg vannak ellentmondások - ám míg ezeket a bulvárparaszt média által átmosott közönség nem tűri, addig az ellenoldal (rendőrök, férfiak, állam stb.) esetében el­lentmondást nem tűrően tolerálja. Több is ez, mint szexizmus: megszoktuk az azonosulást az ag- resszorral. Megbízható, régi magatartásminta az erősebb mellé állás, és hogy ki az erősebb, arról vérszag alapján döntünk. Az áldozat médiameghurcolása szervesen ráépül a tradicionális gyávaságra és ostobaságra, valamint az intézményesített joghé­zagokra, már ami a rendőrök, ügyvédek, riporterek szereplései­nek, nyilatkozatainak szerepzavarát illeti. Azt hisszük, konformizmusunkkal biztonságot vásárolunk, ho­lott nem, holnap is bármelyikünket megverhet az állam vagy a férjünk. És senki nem fogja megtudni. A szerző a Hírszerző vezető szerkesztője, aki ezúton fejezi ki szolidaritását az Új Szó szerkesztőségével a legújabb állami szólásszabadság-ellenes kampánnyal kapcsolatban. Tehát: Pozsony, nagyon is Pozsony. JEGYZET Tudod, a Vojtó TALLÓSl BÉLA Egyszem gyermekem! Sajná­lom, hogy nincs kettős állam- polgárságod, és nem lehetsz velem hosszabb ideig itt, Itáli­ában. Pedig tudom, hogy imá­dod az olasz csizmát, s ugyan­úgy kötődsz hozzá, mint a szülőföldedhez. A tenger ki­rálynője, a lagúnák városa, Venezia egyenesen a szíved csücske, hiszen gyerekkorod­ban gyakran hintáztattalak a térdemen galamboktól körül­véve a Piazza San Marco kellős közepén. Már akkor Napoli volt álmaid netovább­ja, hogy a La Sicilia szigetén gyökerező maffiózós olasz délt is megismerd. Annyira européer vagy gyer­mekem, hogy akár francia vér is csörgedezhetne az ereid­ben. Ezért indultál el nagy kedvenc költőd, Ady nyomán a frankok földjére. Természe­tesen fővárosuk, Paris vonzott elsősorban. Keringtél a belvá­rosban, hogy a Saint-Michael útján meglesd a suhanva be­köszönő őszt. Majd elmélázva sétáltál a nagy szerelmek tit­kait őrző bohó folyó, a La Seine partján. Wien nem vonz, azt mondod, nem is voltál ott még soha, pe­dig ott van tőletek egy köpésre. Kolínba vágytál inkább. No, nem a csehországiba, hanem a szagos vizéről ismert németbe. Azon az állásponton voltál mindig, tudom, hogy ha már német nyelvterület, akkor nem Wien, hanem Köln az a város, amelyet meg tudnál szeretni. Onnan közelebb van hozzád Ginevra... annyira benne van a tudatomban az olasz megneve­zés, hogy már neked is Ginev- rát írok Genf helyett. Szóval közelebb van Genf. De nem álmodozom arról, hogy a világnak ilyen messzi helyein találkozhatunk, s hogy nagy megelégedéssel és áhítattal keresztet vethetnénk egymásra a La Santa Sede, vagyis a Vaticano macskakö­ves utcáin. Nem jössz te ide, meggyőződésem, mert nem szeretsz utazni. Majd én me­gyek Bratislavába, oda, ahol a Danube, de hiszen tudod, a Dunaj folyik. Találkozunk a Meier(?), Mayer(?), Majer(?)- nél, nem is tudom, hogyan kell írni, szóval a cukrászdá­ban a sarkon, a Roland- szobornál. Elmajszolunk bé­kében egy wiener kockát, a kedvencedet finom punccsal leöntve, esetleg ráadásként néhány bratislavai kiflit, mert azt meg csak itt ehetsz: De addig is intézd a kettős ál­lampolgárságot, hogy te is ott­hon lehess itthon, Florenciá- ban. Szeretettel ölel a messzi távol­ból apád: Adalberto Hát tudod, a Vojtó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents