Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-28 / 148. szám, csütörtök
6 FÓKUSZBAN: A KORMÁNY ELSŐ ÉVE - 11. ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 28. www.ujszo.com A kormány szóban mindent megtesz az ágazatért, ez a gyakorlatban egyáltalán nem látszik, elképzelése sincs arról, hogyan kellene segíteni a kórházaknak Valentovic az egyik legsúlytalanabb miniszter Még azt sem mondhatja, hogy az ellenzék tett neki keresztbe (TASR-felvétel) A tavalyi parlamenti választások után megindult a találgatás a sajtóban, vajon ki lesz az új egészségügyi miniszter. A választási kampányát ugyanis a Smer nagyrészt az előző kormány, hangsúlyosan az egészség- ügyi reform bírálatára építette. ígérte, hogy mindent visszacsinál, és konkrét elképzelésekkel veszi majd át az egészségügy irányítását. LAJOS P. JÁNOS Ennek megfelelően egy fajsúlyos személyiséget várt a szakma a minisztérium élére. Felmerült Pavol Paskának - a Smer komoly támogatással bíró alelnökének - a neve, ő az előző ciklusban a reform egyik legnagyobb bírálója volt, de lehetséges egészségügyi miniszterként emlegették az egyik - akkor még csak feltételezetett - koalíciós partner, a HZDS alelnökét, Milan Urbá- nit, aki szintén egészségügyi szakembernek számít pártjában. Ehhez képest Robert Fico kormányfő Ivan Valentovicot, az egyik állami egészségbiztosító, a belügy-, a honvédelmi és a közlekedésügyi minisztérium tulajdonában lévő Közös Egészségbiztosító vezérigazgatóját választotta ki. Ez annál is furcsább, mivel 2005-ben ez volt az egyeden biztosító, mely anyagi gondokkal küszködött, az Egészségügyi Felügyeleti Hivatal válságprogram végrehajtására és alaptőke-emelésre kötelezte. Ennek megfelelően jelenleg az egészségügyi miniszter az egyik legsúlytalanabb tagja a kormánynak, csak Robert Fico jóindulata tartja helyén, várhatóan ő lesz az első, aki távozik majd a kabinetből. A kormányprogram a várakozásoknak megfelelően deklarálta a Zajac-féle reform lebontását, a vizit-, ágy- és egyéb díjak megszüntetését, a két állami egészbiztosító közhasznúvá tételét, az éves biztosítási járulék-elszámolás megszüntetését, ingyenes gyógyfürdői kezelést a rászorulóknak és még sok mindent. A kezdet aztán a kormányprogramnak megfelelően alakult, szeptembertől eltörölték a vizit- és ágydíjat, októbertől 5 koronára csökkentették a receptdíjat. Ezzel több százmillió koronát vettek ki az egészségügy kasszájából, mely különben sem a pénzbőségről híres. Helyette ugyan ígértek ellensúlyozást a szolgáltatóknak, a kórházaknak és az orvosoknak, ezt azonban már az egészségbiztosítókra bízta a minisztérium, a kompenzáció valódi mértékét a szolgáltatók vitatják. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a betegek 2003-tól már hozzászoktak a viszonylag alacsony díjak fizetéséhez, már kialakult a beszedéséhez szükséges gyakorlat az orvosok és a kórházak részéről is, és figyelembe vesszük azt is, hogy a valóban rászorulók mentességet élveztek vagy kompenzációban részesültek a szociális hivataltól, akkor a díjak megszüntetését csak populista húzásként értékelhetjük, melynek inkább csak szimbolikus jelentősége volt. A lendület ezután kicsit megtört, tavaly már csak egy kisebb törvény- módosításra futotta: a miniszter még decemberben elintézte, hogy januárban leválthassa az Egészség- ügyi Felügyeleti Hivatal számára elfogadhataüan elnökét, Ján Gajdost. Januártól csökkent a gyógyszerekre kivetett áfa, amit saját sikerének tekint az egészségügyi miniszter. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy feltehetően tényleg ez volt az egyeden pozitív lépése, ezen kívül talán csak az áprilisi 6,6 százalékos gyógyszerárcsökkentést említhetjük. Más kérdés, hogy az egykulcsos adó rendszerének megbontása az ország gazdasága szempontjából hátrányos, és feltehetően arra inspirál majd más gyártókat is, hogy a kormánytól hasonló intézkedéseket kéijenek saját termékeikre is. Büszkén jelentette be a miniszter azt is, hogy a kormány - a kormányprogrammal összhangban - magasabb biztosítási járulékot fizet majd saját biztosítottja után: az átíagbér 4 százalékáról 5-re emeli a biztosítási járulék mértékét. Ennek mindenki örült - egészen addig, míg ki nem derült, hogy a 4 valóban 5-re nő, de csak április végéig, és 2008-ban már szóba sem jöhet a magasabb járulék - ami a kormányprogrammal is ellentétes. A miniszter nem esett kétségbe, mint mondta, ígéretet kapott a kormányfőtől, hogy egész évben marad az 5 százalék, ha bizonyítja: az egészségügy is mindent megtesz a költséghatékony működésért. Áprilisban aztán kiderült, hogy vagy nem volt ilyen ígéret, vagy nem sikerült bizonyítania, hogy az egészségügy hatékonyan működik, mivel májusban elapadt a pénzforrás, az állam újra csak 4 százalékos járulékot fizet. A kórházi ágyak csökkentése terén is csődöt mondott a minisztérium, vagy blöffölt, amikor azt állította, hogy áprilisra több mint 6 ezerrel csökkenteni akaija a betegágyak számát. Az első hírek decemberben szivárogtak ki arról, hogy egy szakmai bizottság az osztrák rendszerrel végzett összehasonlítás után megállapította, hogy túl pazarló a kórházi hálózat, ezért redukálni kell. A megdöbbentő az volt, hogy Pozsonyt békén hagyták, sőt azt állították, hogy itt akár még a bővítés is belefér a pakliba. Az állami kórházakat más megyékben sem bántották, viszont a kisebb kórházakat, melyek a megyék hatáskörében vannak, megreformálták volna. Ez azonban már a megyék hatásköre, ezért a miniszter ígérte, hogy január közepéig minden megyefőnökkel konzultál, hogy hol, mennyit és mi módon kell megszüntetni. A határidő egyre csúszott, majd februárban a megyék közölték, hogy köszönik, de nem akarnak osztályokat, kórházakat bezárni. A fő ellenség, a biztosító és a kapitalista karvalytőke - mondhatná a miniszter, ha az 50- es években élnénk. Ivan Valento- vicnak feltehetően nem volt felhőtlen a viszonya kollégáival még vezérigazgató korából, az új évben ugyanis pogromot hirdetett a magánbiztosítók ellen. Először el akarta venni ügyfeleiket, mondván, minden állami biztosítottat állami biztosítóban akar látni, majd kitalálta, hogy nem érdemlik meg a hasznot, hiszen nem csinálnak semmit, csak újraosztják a pénzt, amit beszednek. Itt már a színtiszta populizmus pocsolyájába csúszott bele a miniszter, a kérdés ugyanis az, hogy ő mit tett évekig, miért szedte a fizetését, ha a biztosító teljesen felesleges, nem jó semmire. Az első támadást a kormány tör- vényyelőkészítő tanácsa és a pénzügyminisztérium áhította le, mondván, hogy „a minisztérium elképzelése alkotmányellenes” (törvényelőkészítő tanács), illetve „több kárt okoz, mint amekkora hasznot hajt” (pénzügyminisztérium), mivel a biztosítók külföldi tulajdonosai úgy beperlik az államot, hogy évekig nyögni fogjuk a bírságot. A második támadás jelenleg is folyik ellenük, a vonatkozó törvénytervezet véleményezési szakaszban van, de már a gazdasági versenyhivatal és az igazságügyi minisztérium is jelezte, hogy a javaslat nem teljesen eurokonform, és a szlovák törvényeknek sem felel meg minden tekintetben. A biztosítók mellett az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat is egyre inkább magára haragítja a miniszter, hiszen a Smer 30 százalékos béremelést ígért a tavalyi orvossztrájk alkalmával, pontosan annyit, amennyit a szakszervezet követelt. Ezt az ígéretet tavaly ősszel még a miniszter is megerősítette, januárban azonban már visszakozott. Legfeljebb 10 százalék, mondta, vagyis nem ad többet, mint-amennyit az előző miniszter, Rudolf Zajac is megadott volna, és amekkorát a gazdasági fejlődés is lehetővé tesz. Az összeg lehetne nagyobb is, de akkor tényleg kórházakat, osztályokat kellene leépíteni, melyből valóban sok van, de ezt a populista kormány nem engedheti meg magának. Kapkodás és tehetetlenség jellemezte tehát az első évet, igaza van az ellenzéknek, amely szerint a minisztériumnak elképzelése sincs arról, hogyan kellene segíteni az egyre jobban eladósodó kórházaknak, megállítani az emelkedő gyógyszerkiadásokat, és modem egészségügyi rendszert kialakítani. Eddigi próbálkozásai rendre csődöt mondtak, és Ivan Valentovic még azt sem mondhatja, hogy az ellenzék tett neki keresztbe: a legtöbbször valamelyik minisztérium, vagy az ugyancsak jobbára kormánypárti befolyás alatt álló megyék mondtak nemet. Az egybiztosítós modell kialakításának erőltetése ugyan egybevág Robert Fico miniszterelnök kommunista-populista retorikájával, de ellentétes az ország alkotmányával és a nemzetközi szerződések sem kedveznek neki. Habár a kormány szóban mindent megtesz az ágazatért, ez a gyakorlatban egyáltalán nem látszik. Kevés konkrét lépés történt a nyugdíjak ügyében is Megértek a nyugdíjaztatásra ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Szlovákia lakosságának szerencséjére eddig nem sok mindenhez nyúlt hozzá a Fico-kabinet Lassan elfogy a méz a szociális madzagról SÁNDOR RENÁTA írhatnánk, hogy a kormány és a szociális ügyi minisztérium nem tett semmit a nyugdíjak területén, de ez sajnos nem igaz: a kormányfő és a szakminiszter több olyan kijelentést is tett, ami ártott a nyugdíjrendszernek. Közvetlenül a kormány megalakulása után Robert Fico miniszterelnök kijelentette, hogy módosítani kell a második nyugdíjpillérbe jutó járulék mértékét, mivel a Szociális Biztosító hiánya túlságosan magas lesz. A téma sajnos azóta is napirenden van, a kormány szerint ez azonban csak a sajtó etikátlan magatartásának a következménye. Valóban, gyakran „etikátlanul”, de az elhangzottaknak megfelelően közöljük a kormányfő elejtett megjegyzéseit, mint például azt, amikor a csődbe ment nem banki pénzintézetekhez hasonlította a magán-nyugdíjbiztosítókat. Sajnos, Viera Tomanová szociális ügyi miniszter ténykedése is ebbe az irányba mutat, a minisztérium alkalmazottaival a lehetséges átalakításról készíttet beszámolót, és jogi elemzést rendel egy ügyvédi irodától, melynek azt kell firtatnia, hogy csökkenthető-e a második pillérbe jutó járulék aránya. Az elemi logika szabályai szerint ebből az következik, hogy a minisztérium módosítani akar a rendszeren, vagy ha mindent hagy a régiben, akkor feleslegesen szólja a pénzt (a jogi elemzés például mintegy 1,5 millió koronájába került). A pénzszórásban azonban van gyakorlata, bevezette ugyanis a 13. nyugdíjat, vagy ahogyan ezt nálunk hívják: a karácsonyi nyugdíjat. persze mindössze 1500-2000 koronát osztottak fejenként, de a nyugdíjas szavazók megvásárlását célzó választási ígéretének megvalósítása így is 1,7 milliárd koronájába került az országnak. Közben pedig panaszkodik a miniszter, hogy a Szociális Biztosító hiánya egyre nagyobb. Az biztos, hogy ősszel változik a nyugdíjrendszer, a minisztérium azonban egyelőre szűkszavúan tájékoztat. Viera Tomanová szerint csak kisebb módosításra kell felkészülni, a nagyobb módosítást majd jövőre terjesztik elő, és 2009-től lép életbe. Arról azonban nem tájékoztatott, hogy ez a „kisebb csomag” mit fog tartalmazni. Csak találgatni tudunk, és kiszivárgott információkra hivatkozhatunk, amikor azt újuk, hogy a második pillér nem lesz kötelező a pályakezdőknek, az idősebbek kiléphetnek majd belőle, és egyes biztosítottak után nem fizeti majd a járulékot az állam. A nyugdíjpénztárak ügyfeleinek száma meghaladja az 1,5 milliót, talán ez is óvatosságra inti a kormányt a módosítás megtervezésekor. Konkrét lépés tehát a nyugdíjak ügyében is kevés történt, a miniszterelnöknek és miniszterének azonban óvatosan kell bánnia a nyilatkozatokkal is, melyek könnyen elbizonytalaníthat- ják a lakosság második pillérbe vetett bizalmát. Vagy lehet, hogy éppen ez a cél? (lpj) Robert Fico és pártjának népszerűsége egy év alatt az egekbe szökött, s ezt nyilvánvalóan osztogató politikájának köszönheti. Azt azonban a miniszterelnök nem hajlandó elismerni, hogy az előző kormány reformintézkedései most kezdik meghozni gyümölcsüket, s ebből lehet ő most viszonylag bőkezű, vezethet be népszerűnek tűnő intézkedéseket. Például a karácsonyi nyugdíjat, vagy az első gyermek után járó 11 ezer korona támogatást, ez utóbbival elősegítendő a gyermekvállalási kedvet. Az intézkedés látszólag pozitív, ám elemzők szerint nem hozza meg a kívánt eredményt, ugyanis a fiatal családoknál általában nem az első, hanem a második vagy a harmadik gyermek vállalása jelent gondot. Arról nem is szólva, hogy még a választások előtt az egyik mostani kormánypárt, az SNS azt ígérte, hogy minden fiatal házaspár ingyen lakáshoz juthat. Ez valóban segített volna a fiatal családokon, csakhogy természetesen erről már akkor is mindenki tudta - nyilván maga a nemzeti párt is - hogy ez kivitelezhetetlen, így populizmus és választási mézesmadzag a javából. A kormányprogram fő céljai közé tartozik az előző kormány által végrehajtott reformok okozta szociális helyzet javítása, s ennek érdekében eltávolítják a rendszer „des- tabilizációs és diszkriminatív'’ elemeit. Nos - gazdasági elemzők szerint Szlovákia lakosságának szerencséjére - eddig nem sok mindenhez nyúlt hozzá a Fico-kabinet. A kormány még mindig az előző kabinet reformjait szidja, problémáit rá hárítja - bár tegyük hozzá, ez nem csak a Fico-kormány „specialitása”: a kormányok szinte mindenütt az előző garnitúra intézkedéseinek következményeire fogják sikertelenségüket. A kormány átértékeli a létminimum konstrukcióját úgy, hogy az fedezni tudja létszükségletet - áll a kormányprogramban. Júliustól valóban emelkedik a létminimum, 2,9 százalékkal, egyedülálló felnőtt esetében ez 5130 koronát jelent, de ez nem a minisztérium érdeme, ez a törvényből következik. A kormány pedig nem tervez változásokat a létminimum szintjének megállapításában, továbbra is az éves infláció mértékében emeli azt. Növelni akaija a kormány a minimálbért is - erről csak a napokban kezdődtek meg a tárgyalások. A kormányprogram vállalása az első gyermek után járó 11 ezer korona - ez, mint említettük, megtörtént. További vállalás, hogy 2010-ig olyan mértékben emeli a gyermek- gondozási segélyt, hogy az pótolja a gyesen lévő szülő kiesett keresetét. Nos, 2010-ig ugyan még van idő, ám a minisztérium eddigi lépései nem arra mutatnak, hogy ezt képes lesz elérni. Jócskán késik ugyanis a gyermekgondozási segélyről szóló új törvénnyel - a tervei szerint ugyanis már most júliustól érvénybe lépett volna, ám még csak az előkészületi fázis elején tart, jó esetben is csak jövő év januárjában terjesztik elő a javaslatot, kérdés, mikor lép életbe. Ellenzéki képviselők szerint az időhúzás lehet akár szándékos is - minél később lép hatályba a törvény, annál kevesebbet kell a megemelt gyes kifizetésére költeni, így könnyebben tartható az államháztartás deficitje három százalék alatt - ez pedig mint tudjuk, az euró bevezetésének feltétele. Családtámogatási téren további vállalása a kabinetnek, hogy támogatja azokat a nyugdíjasokat, akik kiskorú gyermeket nevelnek, és mivel nem dolgoznak, objektív okok miatt nem tudják érvényesíteni a gyermek után járó adókedvezményt. Januártól a tervek szerint ezek a nyugdíjasok 300 koronával magasabb családi pótlékot kapnának, ez a vállalás tehát részben teljesülni látszik. A kormányprogramban nagy hangsúlyt kap a munkatörvénykönyv módosítása a munkavállalók fokozott védelme érdekében. A vita a módosító javaslatokról ezekben az órákban folyik a parlamentben. Kérdés, hogy az elfogadott javaslatok - noha egyik-másik kétségtelenül nagyobb védelmet nyújt az alkalmazottnak, mint a Kaník-féle törvény - hozzájárulnak-e a kormány fő vállalásához, a foglalkoztatottság növeléséhez. OSZTÁLYZAT 4 Tomanová, a szociálisan érzékeny miniszter asszony (SITA-felvétel)
