Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-23 / 143. szám, szombat (144. szám)
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 23. Szalon 13 Egy népirtás képei „Az Akagera folyó megldnzott, feldarabolt, bom- ladozó hullákat görget egészen Tanzániáig, a Vil<tória-tóig. Tizenkét napig tart az útjuk." IWP’ a Msm A tutszi hadsereg (RPF) elő retörésekor közel kétmillió hutu menekült át a szomszédos Kongóba - már a népirtás után. Egy tutszi túlélő, fején a bozótvágó , » kés nyomaival. 1994-ben a ruan- dai hutuk nem egészen három hónap alatt 750 ezer tutszit gyilkoltak le, vagyis a ruandai tutszi lakosság mintegy háromnegyede a iá népirtás áldozatául esett. A ruandai népirtásról nem készült annyi fénykép és dokumentáció, mint a zsidó holokausztról vagy a Vörös Khmerek rémtetteiről, pedig a ruandai genocídium 1994- ben történt, a műholdas televíziózás korában, amikor a CNN akár egyenes adásban is beszámolhatott volna a történtekről. Corrine Dufka, a Reuters brit hírügynökség fotóriportere egyike volt azon kevés újságírónak, aki jelen volt Ruandában | népirtás ideje alatt. Dufka 1989 és 1999 között állt a Reuters alkalmazásában, előbb Latih-Amerikában, majd Boszniában dolgozott. Munkaadója 1994-ben bízta meg azzal, hogy az afrikai konfliktusokról készítsen képriportokat. „Kineveztek a fotósok kelet-, közép- és nyugat-afrikai főnökévé, vagyis mindössze 35 ország tartozott a működési területemhez. Értik Mintha valaki Kelet-, Közép- és Nyugat-Európa fotóriportere lenne.” A ruandai népirtás 1994. áprilif 6-án kezdődött. Dufka szerint többezer nemzetközi újságíró volt akkor az afrikai kontinensen, csak; éppen mindenki a Dél-Afrikai Köztársaságban zajló választásokról tudósított. A ruandai genöcídiumról a Nyugat nem akart tudomást venni, a Reuters is csak olyan képeket közölt, amelyek a menekültáradatot ábrázolták. Az öldöklésről^ készült felvételeket hem publikálta a nyugati sajtó. „Azt mondták: ezt senki sem akarja látni. Pedig kontextualizálni kellett volna a képeket. Megmutatni azt is, mi elől menekülnek ezek az emberek.” Dufka azonban tovább dolgozott, előbb a Vörös- kereszttel, majd a tutszi hadsereggel (RPF) járta be az országot. Dufka üzénete: „Szerezz információ* kát, légy aktív, ne hagyatkozz mások elbeszéléseire, hanem magad fedözd fel, mi történik. Ne hiányozzon belőled a szenvedély. írd meg tapasztalataidat, hívd fel mások figyelmét arra, amit láttál. Hallasd a hangod!” (gj) vír I Forrás: Remembering Rwanda. Ten Years after the Massacres. (UCLA International Institutes). Ajánlott weboldat: www.hrw.org (Human Rights Watch) A GYILKOSOK VALLANAK „PANCRACE: Az öldöklés évszakában korábban keltünk a szokásosnál, jól belaktunk hússal, aztán fölmentünk a focipályára. Az egyes számú szabály az volt, hogy öljünk. A kettes számú szabály -hát az nem létezett. Nem volt egy bonyodalmas szervezés. Egyszerűen mondták, egyszerű volt megérteni ” „IGNACE: Az ingoványbán nem kellett mást csinálni, csak kurkászni és ölni, a munkazárást jelző sípszóig. ” „FULGENCE: Másnap élő embereket vágtam le, álltukban. Ez a templomi mészárlás napja volt A zsivajgás miatt úgy kezdtem vagdalkozni, hogy nem is néztem, kire sújtok le, hanem csak találomra, ha szabad így mondanom, a nagy tolongásban.” „PIO: Én már öltem csirkéket, de az emberhez hasonló nagy testű állatot, mint mondjuk kecskét vagy tehenet, soha. Az első embert nagyon könnyen elintéztem, pedig egy szomszéd volt.” „ADALBERT: Az első személyre, akit bozótvágó késsel megöltem, nem emlékszem pontosan... Az első valódi alkalom, ami megéri hogy az ember elmesélje mint maradandó emléket, az április 17-én volt, amikor megöltem két gyereket... Fölállítottam a két gyereket húszmétemyire tőlem, megálltam, és kétszer a hátukba lőttem. Tikkor használtam életemben először puskát... Olyan könnyedén történt az egész. ” „ALPHONSE: Eleinte az emberfélénken csap oda, de aztán az idő segít, hogy hozzászokjunk. Megmenteni a csecsemőkei azt nem lehetett. Neki lettek csapva a falaknak, a fáknak, vagy egyszerűen le lettek vágva. Azt beszélték, hogy a nyomatai templomban benzirmel leöntve égették el a gyerekeket, ez talán igaz volt. A csecsemők semmit nem érthettek meg a szenvedés miértjéről nem volt értelme húzni velük az időt. ” „PANCRACE: Ha a hatóságok parancsának engedelmeskedel, ha látod, hogy az öldöklés totális lesz, és számodra semmilyen következménnyel nem jár, akkor megnyugodol Nekilátsz a feladatnak, és semmi sem zavar.” „LÉOPORD: Attól hogy jól öltünk, jól ettünk, jól megszedtük magunkai fontosnak hittük magunkat. Azt gondoltuk, hogy ezentúl el tudunk boldogulni Isten nélkül” „PANCRACE: A kínzás kiegészítő tevékenység volt. Csak szórakozásnak számítolt, mintegy pihenőszünet. A parancs egyszerűen csak annyi volt, hogy öljünk.” „BERTHE: Régen azt tudtam, hogy az ember képes megölni egy másik embert. Ma azt is tudom, hogy még az a személy is, akivel közös tálból ettél vagy akivel együtt aludtál az is képes könnyedén megölni A legközelebbi szomszéd lehet a legrettenetesebb.” „ÉLIE: Volt egy elvégzendő feladatunk, ennyi az egész. ” Az idézetek forrása Jean Hatzfeld A bozótvágó kések évszaka. A ruandai gyilkosok vallanak című könyve.
