Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-23 / 143. szám, szombat (144. szám)

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 23. Vélemény és háttér 7- Miniszter úr, a szíve teljesen rendben van, mi több, a gyomra is rendkívül erős! (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Bíró a pályán KOMMENTÁR 10 év múlva az EU-ban? BÁLLÁ D. KÁROLY Viktor Janukovics ukrán kormányfő igen elégedetten érkezett haza Luxemburgból, ahol eredményes tárgyalásokat folytatott az Ukrajna-EU együttműködési tanács ülésén. Találkozott és megbeszélést folytatott az Európai Bizottság elnökével és más EU-vezetőkkel, külügyminisztere pedig igen fontos vízum-meg­állapodást írt alá az illetékes partnerekkel. (Utóbbi, ha a tagor­szágok jóváhagyása után érvénybe lép, nagyban kiszélesíti a kárpátaljai magyarság utazási lehetőségeit is.) Sajtótájékoztatóján az ukrán kormányfő elmondta, hogy az Uk­rajna és az EU közötti kapcsolatépítés új szintre helyeződött, a formális partneri nexust a mélyülő politikai és gazdasági szem­pontokat előtérbe helyező viszony váltotta fel. Az EU-hoz való közeledésben, vélte Janukovics, az ukrán gazdasági növekedés játssza a legnagyobb szerepet, s ha ennek mértékét sikerül megtartani, akkor 10 esztendő alatt az országban olyan szintet érhet el a szociális fejlettség és az életszínvonal, hogy az EU már nem zárkózhat el Ukrajnának az egységes Európába való integrálásától. Az elképzelés szép, és ha csupán a gazdasági mutatókat néz­zük, akkor a megvalósulás sem látszik reménytelennek. Ukraj­na nemzetgazdasága dinamikusan fejlődik, a GDP növekedése felülmúlja az EU-átlagot, így a felzárkózás valószínű. Ám emel­lett a politikai rendszer teljesen szétzilált, több mint egy éve fo­lyamatos hatalmi válságban él az ország, hónapokig tartott a kormányalakítás, most meg éppen a törvényhozás az, ami nem működik, lévén Viktor Juscsenko köztársasági elnök még ta­vasszal feloszlatta a parlamentet. A legfelsőbb szint válsága ki­hat az alsóbb állami struktúrákra és a társadalom egészére is, így hát amaz áhított szociális fejlődés előtt igencsak komoly akadályok állnak. Mégis: lassan a kisember is érzi, hogy van előrehaladás. A mak­rogazdasági mutatók ugyan nem jönnek szembe vele az utcán, de ha betér az üzletekbe, az ellátásra igazán nem lehet pana­sza. Ami elkeserítheti, az a fizetése, de már ez sem annyira két­ségbeejtő, mint néhány évvel ezelőtt. A minimálbér ma Ukraj­nában már megközelíti a létminimumot, egy átlagfizetésből pe­dig, ha nagyon szerényen is, meg lehet élni. Ez egyáltalán nem volt így korábban, nem véletlen, hogy a lakosság igen jelentős része fekete tevékenységgel jutott jövedelemhez (Kárpátalján például csempészéssel, valutázással, illegális munkavállalás­sal). Más megélhetést nem tudván biztosítani, a hatalom általá­ban szemet hunyt efelett. Ennek, valamint a mindent átszövő korrupciónak és a kisebb-nagyobb gazdasági klánok működésé­nek igen nagy a demoralizáló hatása, az állami gondoskodás hi­ányával párosulva ez destabilizálta a társadalmat, így szociális rendezettségről és egzisztenciális biztonságról egyelőre nem beszélhetünk Ukrajnában; mint ahogy igazi demokráciáról sem. Vajon felerősödhetnek-e annyira a pozitív tendenciák és ren­deződhetnek-e annyira a belső viszonyai, hogy Ukrajna szalon­képessé váljon az EU számára? Vagy a külső piacokra éhes EU tesz majd (mint pl. a balkáni viszonyoktól nem mentes Romá­nia esetében) kompromisszumot? Bárhogy is történik, nekem erről a lehetőségről ma még Woody Allen mondása jut eszem­be: „Soha nem lépnék be olyan klubba, amelyik még engem is elfogadna tagjának!” A szerző kárpátaljai író FIGYELŐ FIGYELŐ Budapest korrumpál Gyurcsány Ferenc magyar mi­niszterelnök bebizonyította, legyengült, korrupciótól mál­ladozó Romániát akar, hogy a cinikus kormányzásából profi­táló gazdasági hiénák erdélyi vállalatokat vásárolhassanak meg - úja pénteki kommen­tárjában a Romania libera című tekintélyes román napi­lap hasábjain Tom Gallagher politológus. A Romániát kivá­lóan ismerő, a brit bradfordi egyetemen oktató elemző a magyar kormányt azért bírál­ja, mert szerinte Budapest akadályozza a romániai kor­rupció felszámolását. A nem­zetiségi kérdést rendszerint higgadtan és tényszerűen ke­zelő, általában kiegyensúlyo­zott, de az elmúlt hónapokban többnyire a Traian Basescu ál­lamfő terveit támogató lapban közölt kommentár annak kap­csán született, hogy a magyar külügyminisztérium a múlt héten aggodalmát fejezte ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tisztség- viselői ellen indított ügyészsé­gi vizsgálatok miatt. Gallagher a magyar kormányfőtől in­kább azt várta volna el, hogy bosszúságát Nagy Zsolt romá­niai informatikai és távközlési tárcavezető magatartása vált­sa ki, aki az utolsó pillanatig, egészen felfüggesztéséig fog­gal-körömmel ragaszkodott miniszteri székéhez. A szerző Calm Popescu Tariceanu ro­mán kormányfőt is bírálja, aki ahelyett, hogy megmondta volna magyar kollégájának: foglalkozzon a saját problé­máival, elment Brüsszelbe és Gyurcsány „szemtelenségével vetekedve”, az Európai Bi­zottságnál szóvá tette a romá­niai kényelmeden ügyészségi vizsgálatokat. Egy olyan or­szág, amely nem rendelkezik az állampolgárait védelmező törvényekkel, továbbra is „de­mográfiai vérveszteségben” fog szenvedni, a migráció pe­dig a románokat és a magya­rokat egyaránt érinti - írja Gallagher, hozzátéve, hogy emiatt Erdélyben megszűnik majd a középosztály, ami a régió hanyatlásához vezet. Szerinte Budapest ebben, az RMDSZ által végrehajtott „hazaárulásban” nyújt se­gédkezet. (m) Elgépelt szavak TALLÓSl BÉLA Ámulattal olvasom Patrik Ouíed- ník könyvhétre megjelent, A hu- szonnégyes év című „memoár­ját”. A csehszlovák szocialista va­lóság tipikus, általa (is) megélt, és frappáns „epigrammákban” megörökített sztorijait adja közre a kötetben. Azokra az abszurd helyzetekre emlékezik, amelye­ken akkoriban befelé megélt dü­hös ellenállással, önmarcangoló daccal tettük túl magunkat. Könyve 49. oldalán írja: „Emlék­szem a történetre, mely szerint az egyik újság korrektorát kidob­ták az állásából, mert a rádió­műsorban nem vette észre a hi­bát: a »Lenin örökké él« cím he­lyett »Lenin örökké fél« jelent Fordulat a Malina-ügyben! Nemsokára két vádlottja lesz hamis tanúzás miatt a tavaly augusztusi nyitrai ve­résnek - csak ez lehet a lo­gikus végkifejlet, ha figye­lembe vesszük, hogyan ala­kult eddig az ügy és hogyan jártak el a hatóságok. HOLOP ZSOLT Zdenko K. háta most a leghíre­sebb hát az országban, pedig nem is írtak rá semmit. Az összes tévé bemutatta, amint háttal a kamerának nyilatkozik arról, hogy Hedvig nem hazudik, meg­verték bizony, és ő tudja is, hogy ki, konkrétan Robert. B. Na jó, néhány tévének szemből nyilat­kozott és kikockázták a fejét, de ugyanazt mondta. A rendőrsé­gen is - ott nem csináltak sem­mit a fejével. Ugyanezt mondja - hogy Hed­vig nem hazudik - a lány szlovák ügyvédje és szlovák pszichotera- peutája is, mint orvos a pácien­séről. Valóban mesébe illő egy ilyen tanú felbukkanása tíz hó­nap után, ezért legyünk gyanak­vók, mint Maiina Hedvig, akinek óvatos bizakodással az volt a má­sodik gondolata, hogy ez is vala­mi csapda. meg a lapban.” így első olvasatra, egy kívülállónak, különösen az idő távlatából legfeljebb vicces­nek tűnik a dolog. Igazából az ér­zi át ennek az elgépelt szónak a súlyát, aki dolgozott a CSKP KB napüapjában, s utókorrektorként kefelevonatokat olvasott. Az tud­ja, mi húzódik meg az elírás hát­terében, akinek nehezedett már vállára a szöveg utolsó simításá­nak felelőssége. Hiszen ha még oly tiszta, ideológiailag hibátlan kéziratot küldtek is a szerkesz­tőségből, a nyomda ördöge nem aludt; a cikkek újraszedésénél bármüyen hiba becsúszhatott. Az pedig fővesztéssel járt abban az időben, ha a szerkesztőgyakor­nok nem ismerte az íratlan kóde­xet, amely arról szólt, mit nem szabad semmiképpen sem lenni. Például a lakásprobléma kifeje­zést: nálunk (a sajtóban) ugyanis központi törléssel megoldották a lakásproblémát. De a hangulatos, Tekintsünk el attól, hogy a magyarok Hedvignek hisznek, a szlovákok meg nem, és koncent­ráljunk csak arra, hogy jelentke­zett Zdenko K. futballbíró, aki teljes őszinteséggel vagy igazat mond, vagy nem, és miért teszi egyiket vagy másikat. Ha való­ban nem bírta már „tovább néz­ni, mit művelnek ezzel a lánnyal, és még őt vádolják meg”, akkor ő az igazság bajnoka, egy Grál-lo- vag és az év embere Szlovákiá­ban. A tavalyié is, és még sok évig az is marad. Ha nem, akkor ki ő? Nem tudom. Óvatos bizakodással abban re­ménykedhetünk, hogy nem Az ön is lehet szemtanú című té­A fő kérdés az, mi akadá­lya van egy szembesítés­nek M. Hedvig (ne feled­jük, most ő a vádlott) és Robert B. között. véműsort látjuk, nem a figyelem eltereléséről, a szálak további összekuszálásáról van szó. Min­denesetre Zdeno vallomása is meglehetősen profi, mint a Hed­vig ellen annak idején íródott fel­jelentés. ' Gondosan felépített, pontokba szedett és papírra ve­tett nyilatkozattal ment be a múlt rendszeri karácsonyi riport­ból azt a tételt is kihúzta az ideo­lógiai szerkesztő, hogy „az embe­rek sorban álltak banánért”, mondván, „ebben az országban nem kell sorakozni semmiért”. Patrik Ouredník korrektorfigu­rájához hasonlóan jómagam is megéltem néhány borotvaélen táncoló helyzetet. Az egykori Vasárnapi Új Szó második olda­lán a következő heti szám beha- rangozójában adtuk hírül, hogy a Sarló mozgalomról közlünk kerek évfordulós írást, arról a jelentős mozgalomról, mely a szlovenszkói magyar valóság megragadását tűzte ki célul. Tüzetesen elolvastuk a beha­rangozol, szinte betűről betűre, szótagolva a szavakat, hogy még csak egy ártalmatlan el­ütés se maradjon a szövegben. Láttamoztuk, majd indult a nyomás. Az ügyeletes hozta a még nyomdameleg első példá­rendőrségre, és azt is hangsú­lyozza, szerinte nem megszerve­zett akcióról volt szó, nem áll sen­ki a háttérben, Robert. B. magá­tól is eléggé utálja a magyarokat, nem kellett őt ilyesmire biztatni. Hát most a rendőrségen a sor (már mióta), és Ján Packa orszá­gos rendőr-főkapitánynak vala­mi teljesen más ült ki az arcára, mint amikor tavaly szeptember­ben a nyomozás leállításáról nyi­latkozott. Ugyanakkor a nyomo­zók egyelőre nem veszik komo­lyan Zdenko K.-t., mondván, ar­ra nem lehet adni, hogy mit fe­csegett valaki sörözés közben. A kérdés akkor az, mi közben-kell fecsegnie valakinek, hogy adni lehessen a szavára? A sajtó azért már kiszámolta, ha Zdenko K. nem mond igazat (arról, hogy mit hallott?), nem ússza meg sárga lapos figyel­meztetéssel, akár nyolc évre is kiállíthatják hamis vádaskodás miatt, ami még több is, mint a Maiina Hedvignek sokak által megelőlegezett öt év. A fő kérdés továbbra is az, mi akadálya van egy szembesítés­nek M. Hedvig (ne feledjük, most ő a vádlott) és Robert B. között. Mert azt a filmekből is tudjuk, nem számít bombabiztos alibinek, ha Robert B. anyja azt mondja, hogy Robert B. otthon aludt a támadás idején. nyokat. Az ajánlóban a Sarló­sok cím így volt kinyomva: Ló- sarsok. Provokáció, mondta a főszerkesztő, és leállítatta a nyomást. Kezdő voltam remegő lélekkel, hogy mit rontok el, esetleg mitől repülök másnap. A Gyerekvilág szerkesztését bízták rám - „azt nem lehet elrontani” alapon. Ünnepi számot készítettünk elő: az SZNF évfordulóját dicsőítő kiadáson dolgoztunk nagy oda­figyeléssel. Jó előre kérték tőlem a gyerekeknek összeállí­tott anyagot. Időben le is adtam. A felelős szerkesztő másnap dúl- va-fúlva jött oda hozzám. Barát volt, nem bántott, csak jó gömö- ri tájszólásban megeresztette, hogy: „Mi al...f...sz ez a versi­ke?! Majd jól kib ....nak ben­nü nket miatta!” Nézem, mi a baj. A gyermekvers címe az volt, hogy: Szamarak. Egyébként orosz költő volt a szerző. Botrányt kavart Kaczynski „Rémisztőnek és rendkívül szo­morúnak” nevezte Wolfgang Thierse, a német parlament alel- nöke, hogy Jaroslaw Kaczynski lengyel miniszterelnök országa második vüágháborús halottak ürügyként igyekszik felhasználni az uniós szavazati súlyok meg­változtatását célzó törekvései­hez. A Bundestag alelnöke rádió- nyilatkozatában a történelem in­tézményesítésével vádolta a len­gyel kormányt, s egyben ijesz­tőnek és szomorúnak nevezte azt is, hogy a Kaczynski-testvé- rek, s valószínűleg a lengyelek egy része számára is a súlyos né­met múlt többet jelent, mint a baráti jelen, amely valóban kéz­zel fogható realitás. A lengyel kormányfő a brüsszeli EU-csúcs nyitányához időzített rádiónyi­latkozatában azt hangoztatta: az ország második világháborús né­pességveszteségét is számításba kellene venni, amikor hazájának szavazati súlyát megállapítják az Európai Unió intézményeiben. Pénteki nyilatkozatában Wolf­gang Thierse kijelentette, hogy a németek által elkövetett háborús bűncselekmények óriásiak. Em­lékeztetett ugyanakkor, hogy az azóta eltelt évtizedekben Német­ország mindent megtett a múlt feldolgozása, az abból fakadó terhek és kötelezettségek vállalá­sa érdekében. Külön kiemelte: valamennyi német kormány mindig is azon a véleményen volt, hogy a Lengyelországgal való jó viszony rendídvül fontos, hogy ezeket a kapcsolatokat erősíteni kell, s Németország számára magától értetődő, hogy Európa teljes mértékben elkép­zelhetetlen Lengyelország nél­kül. Utalt arra: Németország rendkívül sokat tett azért, hogy Lengyelország az EU tagállamá­vá váljon, s ennek érdekében pénzügyi terheket is vállalt. Ha­sonlóan szomorúnak és fájdal­masnak nevezte a lengyel kor­mányfő kijelentését Hans-Gert Pottering, az Európai Parlament elnöke, utalva arra, hogy a tör­ténteket Németország már maga mögött hagyta, az EU-n belül nagyfokú bizalmat élvez, s az el­múlt évtizedekben valamennyi német szövetségi kormány rend­kívül sok jóindulatot tanúsított Lengyelország irányában. (MTI) _____ -____ JEGYZET____________________

Next

/
Thumbnails
Contents