Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-23 / 143. szám, szombat (144. szám)
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 23. Vélemény és háttér 7- Miniszter úr, a szíve teljesen rendben van, mi több, a gyomra is rendkívül erős! (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Bíró a pályán KOMMENTÁR 10 év múlva az EU-ban? BÁLLÁ D. KÁROLY Viktor Janukovics ukrán kormányfő igen elégedetten érkezett haza Luxemburgból, ahol eredményes tárgyalásokat folytatott az Ukrajna-EU együttműködési tanács ülésén. Találkozott és megbeszélést folytatott az Európai Bizottság elnökével és más EU-vezetőkkel, külügyminisztere pedig igen fontos vízum-megállapodást írt alá az illetékes partnerekkel. (Utóbbi, ha a tagországok jóváhagyása után érvénybe lép, nagyban kiszélesíti a kárpátaljai magyarság utazási lehetőségeit is.) Sajtótájékoztatóján az ukrán kormányfő elmondta, hogy az Ukrajna és az EU közötti kapcsolatépítés új szintre helyeződött, a formális partneri nexust a mélyülő politikai és gazdasági szempontokat előtérbe helyező viszony váltotta fel. Az EU-hoz való közeledésben, vélte Janukovics, az ukrán gazdasági növekedés játssza a legnagyobb szerepet, s ha ennek mértékét sikerül megtartani, akkor 10 esztendő alatt az országban olyan szintet érhet el a szociális fejlettség és az életszínvonal, hogy az EU már nem zárkózhat el Ukrajnának az egységes Európába való integrálásától. Az elképzelés szép, és ha csupán a gazdasági mutatókat nézzük, akkor a megvalósulás sem látszik reménytelennek. Ukrajna nemzetgazdasága dinamikusan fejlődik, a GDP növekedése felülmúlja az EU-átlagot, így a felzárkózás valószínű. Ám emellett a politikai rendszer teljesen szétzilált, több mint egy éve folyamatos hatalmi válságban él az ország, hónapokig tartott a kormányalakítás, most meg éppen a törvényhozás az, ami nem működik, lévén Viktor Juscsenko köztársasági elnök még tavasszal feloszlatta a parlamentet. A legfelsőbb szint válsága kihat az alsóbb állami struktúrákra és a társadalom egészére is, így hát amaz áhított szociális fejlődés előtt igencsak komoly akadályok állnak. Mégis: lassan a kisember is érzi, hogy van előrehaladás. A makrogazdasági mutatók ugyan nem jönnek szembe vele az utcán, de ha betér az üzletekbe, az ellátásra igazán nem lehet panasza. Ami elkeserítheti, az a fizetése, de már ez sem annyira kétségbeejtő, mint néhány évvel ezelőtt. A minimálbér ma Ukrajnában már megközelíti a létminimumot, egy átlagfizetésből pedig, ha nagyon szerényen is, meg lehet élni. Ez egyáltalán nem volt így korábban, nem véletlen, hogy a lakosság igen jelentős része fekete tevékenységgel jutott jövedelemhez (Kárpátalján például csempészéssel, valutázással, illegális munkavállalással). Más megélhetést nem tudván biztosítani, a hatalom általában szemet hunyt efelett. Ennek, valamint a mindent átszövő korrupciónak és a kisebb-nagyobb gazdasági klánok működésének igen nagy a demoralizáló hatása, az állami gondoskodás hiányával párosulva ez destabilizálta a társadalmat, így szociális rendezettségről és egzisztenciális biztonságról egyelőre nem beszélhetünk Ukrajnában; mint ahogy igazi demokráciáról sem. Vajon felerősödhetnek-e annyira a pozitív tendenciák és rendeződhetnek-e annyira a belső viszonyai, hogy Ukrajna szalonképessé váljon az EU számára? Vagy a külső piacokra éhes EU tesz majd (mint pl. a balkáni viszonyoktól nem mentes Románia esetében) kompromisszumot? Bárhogy is történik, nekem erről a lehetőségről ma még Woody Allen mondása jut eszembe: „Soha nem lépnék be olyan klubba, amelyik még engem is elfogadna tagjának!” A szerző kárpátaljai író FIGYELŐ FIGYELŐ Budapest korrumpál Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök bebizonyította, legyengült, korrupciótól málladozó Romániát akar, hogy a cinikus kormányzásából profitáló gazdasági hiénák erdélyi vállalatokat vásárolhassanak meg - úja pénteki kommentárjában a Romania libera című tekintélyes román napilap hasábjain Tom Gallagher politológus. A Romániát kiválóan ismerő, a brit bradfordi egyetemen oktató elemző a magyar kormányt azért bírálja, mert szerinte Budapest akadályozza a romániai korrupció felszámolását. A nemzetiségi kérdést rendszerint higgadtan és tényszerűen kezelő, általában kiegyensúlyozott, de az elmúlt hónapokban többnyire a Traian Basescu államfő terveit támogató lapban közölt kommentár annak kapcsán született, hogy a magyar külügyminisztérium a múlt héten aggodalmát fejezte ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tisztség- viselői ellen indított ügyészségi vizsgálatok miatt. Gallagher a magyar kormányfőtől inkább azt várta volna el, hogy bosszúságát Nagy Zsolt romániai informatikai és távközlési tárcavezető magatartása váltsa ki, aki az utolsó pillanatig, egészen felfüggesztéséig foggal-körömmel ragaszkodott miniszteri székéhez. A szerző Calm Popescu Tariceanu román kormányfőt is bírálja, aki ahelyett, hogy megmondta volna magyar kollégájának: foglalkozzon a saját problémáival, elment Brüsszelbe és Gyurcsány „szemtelenségével vetekedve”, az Európai Bizottságnál szóvá tette a romániai kényelmeden ügyészségi vizsgálatokat. Egy olyan ország, amely nem rendelkezik az állampolgárait védelmező törvényekkel, továbbra is „demográfiai vérveszteségben” fog szenvedni, a migráció pedig a románokat és a magyarokat egyaránt érinti - írja Gallagher, hozzátéve, hogy emiatt Erdélyben megszűnik majd a középosztály, ami a régió hanyatlásához vezet. Szerinte Budapest ebben, az RMDSZ által végrehajtott „hazaárulásban” nyújt segédkezet. (m) Elgépelt szavak TALLÓSl BÉLA Ámulattal olvasom Patrik Ouíed- ník könyvhétre megjelent, A hu- szonnégyes év című „memoárját”. A csehszlovák szocialista valóság tipikus, általa (is) megélt, és frappáns „epigrammákban” megörökített sztorijait adja közre a kötetben. Azokra az abszurd helyzetekre emlékezik, amelyeken akkoriban befelé megélt dühös ellenállással, önmarcangoló daccal tettük túl magunkat. Könyve 49. oldalán írja: „Emlékszem a történetre, mely szerint az egyik újság korrektorát kidobták az állásából, mert a rádióműsorban nem vette észre a hibát: a »Lenin örökké él« cím helyett »Lenin örökké fél« jelent Fordulat a Malina-ügyben! Nemsokára két vádlottja lesz hamis tanúzás miatt a tavaly augusztusi nyitrai verésnek - csak ez lehet a logikus végkifejlet, ha figyelembe vesszük, hogyan alakult eddig az ügy és hogyan jártak el a hatóságok. HOLOP ZSOLT Zdenko K. háta most a leghíresebb hát az országban, pedig nem is írtak rá semmit. Az összes tévé bemutatta, amint háttal a kamerának nyilatkozik arról, hogy Hedvig nem hazudik, megverték bizony, és ő tudja is, hogy ki, konkrétan Robert. B. Na jó, néhány tévének szemből nyilatkozott és kikockázták a fejét, de ugyanazt mondta. A rendőrségen is - ott nem csináltak semmit a fejével. Ugyanezt mondja - hogy Hedvig nem hazudik - a lány szlovák ügyvédje és szlovák pszichotera- peutája is, mint orvos a pácienséről. Valóban mesébe illő egy ilyen tanú felbukkanása tíz hónap után, ezért legyünk gyanakvók, mint Maiina Hedvig, akinek óvatos bizakodással az volt a második gondolata, hogy ez is valami csapda. meg a lapban.” így első olvasatra, egy kívülállónak, különösen az idő távlatából legfeljebb viccesnek tűnik a dolog. Igazából az érzi át ennek az elgépelt szónak a súlyát, aki dolgozott a CSKP KB napüapjában, s utókorrektorként kefelevonatokat olvasott. Az tudja, mi húzódik meg az elírás hátterében, akinek nehezedett már vállára a szöveg utolsó simításának felelőssége. Hiszen ha még oly tiszta, ideológiailag hibátlan kéziratot küldtek is a szerkesztőségből, a nyomda ördöge nem aludt; a cikkek újraszedésénél bármüyen hiba becsúszhatott. Az pedig fővesztéssel járt abban az időben, ha a szerkesztőgyakornok nem ismerte az íratlan kódexet, amely arról szólt, mit nem szabad semmiképpen sem lenni. Például a lakásprobléma kifejezést: nálunk (a sajtóban) ugyanis központi törléssel megoldották a lakásproblémát. De a hangulatos, Tekintsünk el attól, hogy a magyarok Hedvignek hisznek, a szlovákok meg nem, és koncentráljunk csak arra, hogy jelentkezett Zdenko K. futballbíró, aki teljes őszinteséggel vagy igazat mond, vagy nem, és miért teszi egyiket vagy másikat. Ha valóban nem bírta már „tovább nézni, mit művelnek ezzel a lánnyal, és még őt vádolják meg”, akkor ő az igazság bajnoka, egy Grál-lo- vag és az év embere Szlovákiában. A tavalyié is, és még sok évig az is marad. Ha nem, akkor ki ő? Nem tudom. Óvatos bizakodással abban reménykedhetünk, hogy nem Az ön is lehet szemtanú című téA fő kérdés az, mi akadálya van egy szembesítésnek M. Hedvig (ne feledjük, most ő a vádlott) és Robert B. között. véműsort látjuk, nem a figyelem eltereléséről, a szálak további összekuszálásáról van szó. Mindenesetre Zdeno vallomása is meglehetősen profi, mint a Hedvig ellen annak idején íródott feljelentés. ' Gondosan felépített, pontokba szedett és papírra vetett nyilatkozattal ment be a múlt rendszeri karácsonyi riportból azt a tételt is kihúzta az ideológiai szerkesztő, hogy „az emberek sorban álltak banánért”, mondván, „ebben az országban nem kell sorakozni semmiért”. Patrik Ouredník korrektorfigurájához hasonlóan jómagam is megéltem néhány borotvaélen táncoló helyzetet. Az egykori Vasárnapi Új Szó második oldalán a következő heti szám beha- rangozójában adtuk hírül, hogy a Sarló mozgalomról közlünk kerek évfordulós írást, arról a jelentős mozgalomról, mely a szlovenszkói magyar valóság megragadását tűzte ki célul. Tüzetesen elolvastuk a beharangozol, szinte betűről betűre, szótagolva a szavakat, hogy még csak egy ártalmatlan elütés se maradjon a szövegben. Láttamoztuk, majd indult a nyomás. Az ügyeletes hozta a még nyomdameleg első példárendőrségre, és azt is hangsúlyozza, szerinte nem megszervezett akcióról volt szó, nem áll senki a háttérben, Robert. B. magától is eléggé utálja a magyarokat, nem kellett őt ilyesmire biztatni. Hát most a rendőrségen a sor (már mióta), és Ján Packa országos rendőr-főkapitánynak valami teljesen más ült ki az arcára, mint amikor tavaly szeptemberben a nyomozás leállításáról nyilatkozott. Ugyanakkor a nyomozók egyelőre nem veszik komolyan Zdenko K.-t., mondván, arra nem lehet adni, hogy mit fecsegett valaki sörözés közben. A kérdés akkor az, mi közben-kell fecsegnie valakinek, hogy adni lehessen a szavára? A sajtó azért már kiszámolta, ha Zdenko K. nem mond igazat (arról, hogy mit hallott?), nem ússza meg sárga lapos figyelmeztetéssel, akár nyolc évre is kiállíthatják hamis vádaskodás miatt, ami még több is, mint a Maiina Hedvignek sokak által megelőlegezett öt év. A fő kérdés továbbra is az, mi akadálya van egy szembesítésnek M. Hedvig (ne feledjük, most ő a vádlott) és Robert B. között. Mert azt a filmekből is tudjuk, nem számít bombabiztos alibinek, ha Robert B. anyja azt mondja, hogy Robert B. otthon aludt a támadás idején. nyokat. Az ajánlóban a Sarlósok cím így volt kinyomva: Ló- sarsok. Provokáció, mondta a főszerkesztő, és leállítatta a nyomást. Kezdő voltam remegő lélekkel, hogy mit rontok el, esetleg mitől repülök másnap. A Gyerekvilág szerkesztését bízták rám - „azt nem lehet elrontani” alapon. Ünnepi számot készítettünk elő: az SZNF évfordulóját dicsőítő kiadáson dolgoztunk nagy odafigyeléssel. Jó előre kérték tőlem a gyerekeknek összeállított anyagot. Időben le is adtam. A felelős szerkesztő másnap dúl- va-fúlva jött oda hozzám. Barát volt, nem bántott, csak jó gömö- ri tájszólásban megeresztette, hogy: „Mi al...f...sz ez a versike?! Majd jól kib ....nak bennü nket miatta!” Nézem, mi a baj. A gyermekvers címe az volt, hogy: Szamarak. Egyébként orosz költő volt a szerző. Botrányt kavart Kaczynski „Rémisztőnek és rendkívül szomorúnak” nevezte Wolfgang Thierse, a német parlament alel- nöke, hogy Jaroslaw Kaczynski lengyel miniszterelnök országa második vüágháborús halottak ürügyként igyekszik felhasználni az uniós szavazati súlyok megváltoztatását célzó törekvéseihez. A Bundestag alelnöke rádió- nyilatkozatában a történelem intézményesítésével vádolta a lengyel kormányt, s egyben ijesztőnek és szomorúnak nevezte azt is, hogy a Kaczynski-testvé- rek, s valószínűleg a lengyelek egy része számára is a súlyos német múlt többet jelent, mint a baráti jelen, amely valóban kézzel fogható realitás. A lengyel kormányfő a brüsszeli EU-csúcs nyitányához időzített rádiónyilatkozatában azt hangoztatta: az ország második világháborús népességveszteségét is számításba kellene venni, amikor hazájának szavazati súlyát megállapítják az Európai Unió intézményeiben. Pénteki nyilatkozatában Wolfgang Thierse kijelentette, hogy a németek által elkövetett háborús bűncselekmények óriásiak. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy az azóta eltelt évtizedekben Németország mindent megtett a múlt feldolgozása, az abból fakadó terhek és kötelezettségek vállalása érdekében. Külön kiemelte: valamennyi német kormány mindig is azon a véleményen volt, hogy a Lengyelországgal való jó viszony rendídvül fontos, hogy ezeket a kapcsolatokat erősíteni kell, s Németország számára magától értetődő, hogy Európa teljes mértékben elképzelhetetlen Lengyelország nélkül. Utalt arra: Németország rendkívül sokat tett azért, hogy Lengyelország az EU tagállamává váljon, s ennek érdekében pénzügyi terheket is vállalt. Hasonlóan szomorúnak és fájdalmasnak nevezte a lengyel kormányfő kijelentését Hans-Gert Pottering, az Európai Parlament elnöke, utalva arra, hogy a történteket Németország már maga mögött hagyta, az EU-n belül nagyfokú bizalmat élvez, s az elmúlt évtizedekben valamennyi német szövetségi kormány rendkívül sok jóindulatot tanúsított Lengyelország irányában. (MTI) _____ -____ JEGYZET____________________
