Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-22 / 142. szám, péntek (143. szám)

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 22. FIGYELŐ Magyar tanulók támogatása Az Oktatási és Kulturális Mi­nisztérium 22 millió forint pályázati támogatást nyújt a határon túli magyar tanulók anyanyelvi programjainak tá­mogatására - közölte a mi­nisztérium az MTI-vel. A tá­mogatás célja olyan progra­mok megvalósítása, amelyek a magyar nyelv ismeretének elmélyítését, gyakorlását, az anyanyelven történő gondol­kodást és érzelemkifejezést, valamint az anyanyelv ver­senyhelyzetben történő alkal­mazását segítik. A megítélt támogatás csaknem 23 ezer tanuló programjának költsé­geit csökkenti, (m)- Élek a képviselői mentelmi jogommal: nem megyek veled tovább ebben a melegben... (Peter Gossónyi karikatúrája) Nem, ennek a kormányrotációnak nem látszik sem az eleje, sem a vége, sem az oka, sem a következménye A Gyurcsány-féle kísérleti terep Fájó hiánya a magyar kor­mányátalakításnak, hogy nem jön létre a Reformok Felvizezéséért és Végső Fel­puhításáért Felelős Hivatal, valamint a Polgári Tit­kosszolgálatokat Felügyelő Minisztert Felügyelő Mi­niszter. Cserébe megalakul a kormánykabinet, amely­nek tagja lesz a legérthetet­lenebb személyzeti döntés alanya, illetve tárgya. SERES LÁSZLÓ Na most ez mire volt jó? Kor­mányt ugye akkor alakítunk át, ha egy világosan átgondolt koncepció alapján szerkezetileg és személy- zetpolitikailag hatékonyabbá, egy­szerűbbé akarjuk tenni a dolgun­kat, mert pontosan tudjuk, mi nem vált be és miért, és majd most jobb lesz. Az nem kormányátalakítás, hogy Lamperth Mónikát kormá­nyon kell tartani, ezért eggyel odébb rakjuk, és hozunk még egy széket Draskovicsnak. Pláne, hogy - mint azt a Világ- gazdaságnak őszintén be is vallot­ta - magát Lamperth Mónikát is „nagyon meglepte” a miniszterel­nöki felkérés, mivel úgy érezte, ,jó helyen van” az önkormányzati tár­ca élén; és hát hogyne érezte vol­na, idáig ugye minden arról szólt, hogy a magyar önkormányzatiság kvázi elképzelhetetlen Lamperth Mónika nélkül. Most pedig „nagy megtiszteltetésnek tartja”, hogy odébb rakják. Én is nagy megtiszteltetésnek tartanám, ha ki akarnának nevezni az Állami Részecskekutató és Nuk­leáris Elhárító Intézet főigazgatójá­nak, nagy fekete autóval és állami titkárnővel, ám sajna, emlékeztet­nem kellene jótevőimet arra, hogy az adófizetők pénzén valódi szak­embert is találhatnak a posztra. Lamperth tehát átülhet a Szoci­ális- és Munkaügyi Minisztériumot vezetni, neve innentől azzal forr egybe, nem pedig belügyminiszter- ségének sorozatos tüntetésbetütá- saival vagy önkormányzati minisz­terségének híres beszédével, amelyben azt ígérte a helyhatósá­gilag elbukott szociknak, hogy a te­rületfejlesztési törvényben „olyan módosítás lesz, ami áthúzza azt az újságokban, címlapon megjelent állítást, hogy majd innentől meg­nézhetjük magunkat, mert a Fidesz fogja osztani a pénzt”. Tegyük a kezünket a kormány- programunkra: melyikünk számolt azzal, hogy Lamperth Mónika is egy a számos lappangó, bárhol be­vethető kormányzati multitalen­tum közül? Műit Göncz Kinga, akit elvittek onnan, amihez valóban ér­tett, így azóta nem kevesebb tör­tént, mint hogy megszűnt a ma­gyar külpolitika. Történetesen épp Lamperth ül be a volt helyére, aki „nagy megtiszteltetésnek” is tartja, hogy átpakolják egy olyan terület­re, amelyet valószínűleg onnan is­mer, hogy látott már szegény em­bert, valamint „a kormányüléseken megtárgyalták” a két tárca közös területeit. Nem valószínű az sem, hogy Kiss Péter kedvéért történt minden úgy, ahogy történt, mert bár az egyik (nevezzük így: a hivatalos) kancel­láriát ő vezeti majd, ott lesz a má­sik, informális kancellária, a refor­mokért és a kormányzati közigaz­gatásért felelős testület (hivatal, bt), amelyet a szintén bármikor be­vethető Draskovics Tibor irányít majd miniszterként. Rövid időuta­zás: 2005 áprilisában Gyurcsány egyebek mellett azzal indokolta Draskovics menesztését, hogy „a személyi változásokkal akarja meggyorsítani az intézményi refor­mokat”. Ha ennek a Körberotáltatom A Haverjaimat játéknak volt egyálta­lán látható értelme, az nyüvánvaló- an Bajnai Gordon kormányba eme­lése. Ez tiszta ügy, Bajnai való­színűleg egyedül is lemenedzselné az egész cirkuszt, a fejlesztéspoliti­kai csapatnak már eddig is a mi­nisztériumban lett volna a helye, nem pedig Gyurcsány egyik elszá- moltathatatlan grémiumaként va­lahol a MeH mélyén. A struktúra nem tűnik átlátha- tóbbnak, mert ugye megszűnik, ü- letve átlényegül az Államreform Bi­zottság, megmarad viszont a Nem­zeti Fejlesztési Ügynökség, de még a Magyar Bálint-Baja Ferenc-féle Fejlesztéspolitikai Irányító Testület is, „ellensúlynak”. Ha van terület, amely miatt leg­alábbis rezgett a léc Szüvásy György alatt, az (augusztus 20-a ellenére) nem annyira a MeH, mint inkább a nemzetbiztonsági szolgálatok felügyelete volt. A problémát úgy lehetne röviden ér­zékeltetni, hogy a nemzetbiztonsá­gi szolgálatoknak őalatta nem volt felügyelete. A „cég” nem állt éppen a helyzet magaslatán a lázongások idején, felső és középvezetői érdekes ala­pítványok, fedővállalkozások háza táján bukkantak fel, a miniszter or­vos testvére pedig kormányzatilag, khm, favorizált helyzetbe került. Nincs ez így jól, ahogyan az is ma­gyarázatra szorul, miért viheti ma­gával valaki, aki a titkosszolgálato­kat fogja felügyelni, a kormányzati informatika területét? És itt jön a képbe a koalíciós partner, amelyet Eörsi Mátyás sze­rint öt perccel, a Népszabadság sze­rint néhány órával korábban tájé­koztatott a miniszterelnök terve­iről. A gyurcsányi rotáció közvetle- nül nem érinti ugyan a szabad de­mokratákat, de azért jó lett volna, ha eldöntik: Szilvásyn kívül mi pontosan a baj? Az, hogy változik a struktúra, vagy az, hogy kimarad­tak a búbból? Ha ugyanis az a probléma, amire eleinte nagyon helyénvalóan emlé­keztettek, hogy ez a párt és ez a kormány „olcsó államot, kevesebb tárcát és államtitkárt” ígért, akkor arra nem az a megoldás, hogy jöj­jön létre egy új, történetesen kül­gazdasági kormánybiztosi poszt. Az SZDSZ hét pontja logikus válasz arra a kész helyzetre, amely elé állí­tották, de az még nem hoz létre át­láthatóbb viszonyokat és kisebb, ol­csóbb kormányt, ha Horn Gábor is részt vesz a kabinetben. Legalábbis nem ez a kabinetkérdés, hanem hogy mi lesz ennek fényében a tíz előző pontjukkal, amely az érdemi reformokról szól. Nem, ennek a kormányrotáció­nak nem látszik sem az eleje, sem a vége, sem az oka, sem a következ­ménye. Párton belüb meccsek, kényszeres káderpobtikai játszmák lefolytatására talán nem a kor­mányzati szférát kellene kísérleti terepnek tekintem. Gyurcsány Fe­renc menekül előre, bízik abban, hogy helyes munka- és időbeosz­tással minden nehézséget át lehet hidalni - de azt egyre inkább már csak ő tudja, merre vezet az út. Az 1990-es véres romániai bányászjárás ügyében elölről kell kezdeni a kétes kimenetelű vizsgálatot A gyilkosok (Romániában) megússzák... GARZÓ FERENC Csak polgári ügyészség vizsgál­hatja az 1990-es romániai bá­nyászjárás ügyét - döntött a ro­mán alkotmánybíróság, ületékte- lennek nyilvánítva ezzel a Ion Ili­escu volt államfő szerepét is fel­tárni hivatott katonai ügyészsé­get. A sajtó úgy látja, hogy e dön­téssel Iliescu lényegében megúsz­ta a felelősségre vonást. A taláros testület azzal indokol­ta döntését, hogy a katonai ügyészség nem folytathat vizsgá­latot olyan ügyekben, amelyek­ben civilek is érintettek. Ion Ilies­cu mindenesetre már gyanúsított­ként szerepel az 1989-es forrada­lom és az Í990. június 13-15-i bá­nyászjárás ügyében indult bűnügyi eljárásban. Az a gyanú ellene, hogy a fővárosba szállította „a fiatal ro­mán demokrácia megvédelmezé- sére” felkért és feltüzelt bányászo­kat. Ennek következtében történ­tek a barbár cselekmények, a bá­nyászok fejszével, baltával, vasdo­ronggal, csákánnyal, láncokkal és elektromos kábelekkel felfegyver­kezve ejtettek fogságba és kínoz­tak embereket, áldozataik közül sokakat megcsonkítottak, meg­erőszakoltak és meg is öltek. Iliescu immár gyanúsított az 1989-es forradalom idején játszott szerepéért is. Az 1989. december 21. elnevezésű forradalmár-egye­sület tömeggyilkossággal vádolja őt. Egy tanúvallomás szerint, ami­kor 1989. december 22-én a forra­dalmárok arról kérdezték Iliescut, miért lövöldöznek, a politikus azt válaszolta: „Hadd lőjenek. Kelle­nek a halottak, mert ilyen a forra­dalom”. Az erdélyi Krónika emlé­keztet: februárban 256 román ér­telmiségi kérte nyüt levélben az Igazságügyi Minisztériumot, derít­senek fényt mindkét ügy hátterére. Mostantól azonban már nem a katonai főügyész hatáskörébe tar­tozik az ügy. Mely ügy időben elő­reláthatólag rendkívüli módon el fog húzódni, hiszen a polgári vád­lóknak elölről kell kezdeniük a vizsgálatot, a katonai ügyészség vizsgálati anyagát nem használhat­ják fel. A döntés azért is meglepő, mert még ebben a hónapban vádat emeltek volna a gyanúsítottak el­len. „A gyilkosok megúszták” - ál­lapítja meg a Ziua, hozzáfűzve, hogy az alkotmánybíróság jelenlegi kilenc tagjából hetet még Iliescu nevezett ki. Erre az állítólagos összefonódásra utal a Romania Li­bera is, amely címlapján azt úja: „Az alkotmánybírósági elvtársak megmentik Iliescut”. A szerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR Fico csak Bécsből repül SZABÓ LÁSZLÓ Májusban ismét csökkent a pozsonyi repülőtér forgalma. Persze, ez a trend várható volt, hiszen Fico lefújta a privatizációt, mondván, az állam is jó gazda, és megfelelően tudja menedzselni Szlovákia légi- kapuját. Elég volt azonban néhány hónap, és már látszik is a „szakér­telem”, illetve az, hogy ismét olyan emberek kerültek vezető pozíci­ókba a reptéren, akik ezt nem a tudásukkal, sokkal inkább politikai hűségükkel érdemelték ki. Igaz ugyan, hogy csak négyezer utassal volt kevesebb, mint egy évvel ezelőtt, ám a folyamat már árpilisban elkezdődött, és félő, hogy a nyári hónapok után elindul a zuhanás. Nyáron ugyanis a charterjáratok utasai nem válogatnak, ők szinte minden esetben Pozsonyból indulnak. Ám azok, akik menetrend szerinti járattal repülnének, egyre gyakrabban döntenek úgy, hogy a sokkal olcsóbb bécsi vagy a budapesti légikikötőt választják. így a charterszezont követően várhatóan bekövetkezik a zuhanás. Igaz ugyan, hogy a pozsonyi reptéri illeték az egyik legalacsonyabb a ré­gióban, ám ha az ár és a szolgáltatás szintjét vetjük össze, akkor a szlovák főváros repterének másfél büféje nem veheti fel a versenyt a schwechati légikikötő több tucat, vüágmárkákat felvonultató boltjai­val, valamint számos étteremével, még akkor sem, ha amott két-há- romszáz koronával többet kell is fizetni. Ha pedig a repülőjegyek árát vesszük figyelembe, akkor a pozsonyi légikikötő messze a leg­drágább a régióban. Nem véletlen, hogy járatainak egy részét Po­zsonyból Bécsbe irányította át a fapados SkyEurope is. Nem állja meg a helyét a reptér szóvivőjének érvelése, miszerint az utasszámcsökkenés az évente 300 ezer utast szállító Slovenské Aero- línie csődje miatt következett be. Ez a légitársaság ugyanis főként charterjáratokat üzemeltetett, és ezek az utasok idén is felszállnak, igaz, más légitársasággal. A brüsszeli és a moszkvai járatok pedig nem eredményeztek jelentős számú utast. A csőd ellenére a pozso­nyi reptér forgalmának emelekednie kellett volna. Ha a repteret privatizálták volna, akkor most már minden bi­zonnyal emelkedésről szóló híreket olvashatnánk - ahogyan a kas­sai légikikötő esetében -, hiszen egy tőkeerős társaságnak az az ér­deke, hogy a lehető legjobb eredményt produkálja. Ehhez pedig el­engedhetetlen, hogy ne csak a fapadosokra koncentráljon a vezetés, hanem - európai szinten - legalább egy valódi alternatívát kínáljon a bécsi reptérrel szemben. A mostani vezetés számára azonban a je­lek szerint másodlagosak az eredmények. Néhány látszattervezetet ugyan felmutattak, felépítettek egy sörsátorhoz hasonlító valamit, amivel a siralmas eredményeken túl még viccessé is tették a repte­ret. A valódi vízió továbbra is hiányzik. A pozsonyi légikikötő esete is mutatja, hogy milyen következmé­nyekkel jár a populista és rossz döntés. Erre elég volt néhány hónap. Egy drasztikusabb utasszámzuhanás még ráébresztheti az illetékese­ket, hogy csak az erős befeketető mentheti meg a repteret. Különben tovább böngészhetjük a bécsi és a budapesti menetrendeket. Ahogy ezt Fico teszi már egy éve, hiszen eddig csak Bécsből repült menet­rend szerinti járattal. Nyilván nem talált olcsóbb és kedvezőbb jára­tot Pozsonyból... Erdő mellett nem jó lakni MOLNÁR IVÁN Szlovákiában egyre többen reménykedünk abban, hogy a Fico-kor- mány majd egyéves regnálása csak rossz álom. Pár percen belül csö­rög az óra, és mi egy normális országban ébredünk. Reménytelenül csipkedtetjük magunkat azonban a családtagjainkkal, a koalíciós po­litikusok rémálomnak tűnő dorbézolása maga a szlovák valóság. Ha valaki eddig még kételkedett, hogy az emberi hülyeségnek vannak határai, most nyugodtan hátradőlhet. Nincsenek! Míg Robert Fico szociális cukrosbácsiként próbálja magához édesgetni a lakosság egyes, nem is legrászorultabb rétegeit, a gazdasági miniszterek ott rúgnak belénk, ahol a legkevésbé várnánk. A lesből támadás nagy­mestere a HZDS-es földművelésügyi miniszter, Miroslav Jurena. Jurenát látszólag egyáltalán nem érdeklik az olyan földi dolgok, mint az, hogy az ágazat termelői időben hozzájussanak az európai uniós támogatásokhoz. Ehelyett azt a nézetet vallja, hogy a lényeg a részletekben van. Ebben valóban következetes. Korábban a disznó­vágás kötelező bejelentésével lepte meg a falun élőket, amire már csak a legkeményebb kommunista rendszerben élők emlékeztek. A miniszter legutóbbi lépései azonban „népszerűségben” nem marad­nak el az előbbitől. Egy dolgot sajnálhat csupán, hogy az átütő ötlet ezúttal nem tőle ered. Koalíciós parlamenti képviselők egy csoportja ugyanis az erdőkről szóló törvény módosítását javasolja. Ebben a kisemberek kormányaként tetszelgő koalíció parlamenti képviselői megtiltanák, hogy erdeinkben gombát, gyümölcsöt szedjünk vagy akár a fenyőfákról lehulló tobozt felvegyük. Megtiltanák azt is, hogy a biciklisták a kijelölt erdei utakon kívül kerekezzenek. A törvény- módosítást a képviselők azzal magyarázzák, hogy szeretnék meg­előzni az erdők kiszipolyozását, amikor a gombát és egyéb erdei ter­méseket nagyban szedik, aztán a piacon árulják. Ugyanezt azonban már a jelenlegi törvény sem engedi meg, az érvek így nem állják meg a helyüket. A törvényjavaslat szerint ha a biciklisták megszeg­nék a törvényt, 5 ezer koronás, a gombaszedők pedig, függetlenül a leszedett mennyiségtől akár 100 ezer koronás büntetést is fizethet­nének. Magyarul: az embernek semmi keresnivalója az erdőben! Önmagában persze már ez is felháborító, az igazán vérlázító azon­ban az, ahogy ezt a kérdést a földművelésügyi miniszter kezeli. A törvénytervezet ugyan világosan kimondja, hogy a gomba és egyéb termések szedését teljesen megtiltanák, Jurena ugyanakkor azt nyi­latkozta, hogy a kisebb mennyiségek esetén nem büntetnének. A mi­niszter így újra összekacsint a választóival: szigorú törvényeket ho­zunk ugyan, de ezeket nem kell teljes mértékben megtartani. Majd mi határozzuk meg, hogy kire alkalmazzuk, és kire nem az általunk hozott megszorításokat.

Next

/
Thumbnails
Contents