Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-22 / 142. szám, péntek (143. szám)
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 22. FIGYELŐ Magyar tanulók támogatása Az Oktatási és Kulturális Minisztérium 22 millió forint pályázati támogatást nyújt a határon túli magyar tanulók anyanyelvi programjainak támogatására - közölte a minisztérium az MTI-vel. A támogatás célja olyan programok megvalósítása, amelyek a magyar nyelv ismeretének elmélyítését, gyakorlását, az anyanyelven történő gondolkodást és érzelemkifejezést, valamint az anyanyelv versenyhelyzetben történő alkalmazását segítik. A megítélt támogatás csaknem 23 ezer tanuló programjának költségeit csökkenti, (m)- Élek a képviselői mentelmi jogommal: nem megyek veled tovább ebben a melegben... (Peter Gossónyi karikatúrája) Nem, ennek a kormányrotációnak nem látszik sem az eleje, sem a vége, sem az oka, sem a következménye A Gyurcsány-féle kísérleti terep Fájó hiánya a magyar kormányátalakításnak, hogy nem jön létre a Reformok Felvizezéséért és Végső Felpuhításáért Felelős Hivatal, valamint a Polgári Titkosszolgálatokat Felügyelő Minisztert Felügyelő Miniszter. Cserébe megalakul a kormánykabinet, amelynek tagja lesz a legérthetetlenebb személyzeti döntés alanya, illetve tárgya. SERES LÁSZLÓ Na most ez mire volt jó? Kormányt ugye akkor alakítunk át, ha egy világosan átgondolt koncepció alapján szerkezetileg és személy- zetpolitikailag hatékonyabbá, egyszerűbbé akarjuk tenni a dolgunkat, mert pontosan tudjuk, mi nem vált be és miért, és majd most jobb lesz. Az nem kormányátalakítás, hogy Lamperth Mónikát kormányon kell tartani, ezért eggyel odébb rakjuk, és hozunk még egy széket Draskovicsnak. Pláne, hogy - mint azt a Világ- gazdaságnak őszintén be is vallotta - magát Lamperth Mónikát is „nagyon meglepte” a miniszterelnöki felkérés, mivel úgy érezte, ,jó helyen van” az önkormányzati tárca élén; és hát hogyne érezte volna, idáig ugye minden arról szólt, hogy a magyar önkormányzatiság kvázi elképzelhetetlen Lamperth Mónika nélkül. Most pedig „nagy megtiszteltetésnek tartja”, hogy odébb rakják. Én is nagy megtiszteltetésnek tartanám, ha ki akarnának nevezni az Állami Részecskekutató és Nukleáris Elhárító Intézet főigazgatójának, nagy fekete autóval és állami titkárnővel, ám sajna, emlékeztetnem kellene jótevőimet arra, hogy az adófizetők pénzén valódi szakembert is találhatnak a posztra. Lamperth tehát átülhet a Szociális- és Munkaügyi Minisztériumot vezetni, neve innentől azzal forr egybe, nem pedig belügyminiszter- ségének sorozatos tüntetésbetütá- saival vagy önkormányzati miniszterségének híres beszédével, amelyben azt ígérte a helyhatóságilag elbukott szociknak, hogy a területfejlesztési törvényben „olyan módosítás lesz, ami áthúzza azt az újságokban, címlapon megjelent állítást, hogy majd innentől megnézhetjük magunkat, mert a Fidesz fogja osztani a pénzt”. Tegyük a kezünket a kormány- programunkra: melyikünk számolt azzal, hogy Lamperth Mónika is egy a számos lappangó, bárhol bevethető kormányzati multitalentum közül? Műit Göncz Kinga, akit elvittek onnan, amihez valóban értett, így azóta nem kevesebb történt, mint hogy megszűnt a magyar külpolitika. Történetesen épp Lamperth ül be a volt helyére, aki „nagy megtiszteltetésnek” is tartja, hogy átpakolják egy olyan területre, amelyet valószínűleg onnan ismer, hogy látott már szegény embert, valamint „a kormányüléseken megtárgyalták” a két tárca közös területeit. Nem valószínű az sem, hogy Kiss Péter kedvéért történt minden úgy, ahogy történt, mert bár az egyik (nevezzük így: a hivatalos) kancelláriát ő vezeti majd, ott lesz a másik, informális kancellária, a reformokért és a kormányzati közigazgatásért felelős testület (hivatal, bt), amelyet a szintén bármikor bevethető Draskovics Tibor irányít majd miniszterként. Rövid időutazás: 2005 áprilisában Gyurcsány egyebek mellett azzal indokolta Draskovics menesztését, hogy „a személyi változásokkal akarja meggyorsítani az intézményi reformokat”. Ha ennek a Körberotáltatom A Haverjaimat játéknak volt egyáltalán látható értelme, az nyüvánvaló- an Bajnai Gordon kormányba emelése. Ez tiszta ügy, Bajnai valószínűleg egyedül is lemenedzselné az egész cirkuszt, a fejlesztéspolitikai csapatnak már eddig is a minisztériumban lett volna a helye, nem pedig Gyurcsány egyik elszá- moltathatatlan grémiumaként valahol a MeH mélyén. A struktúra nem tűnik átlátha- tóbbnak, mert ugye megszűnik, ü- letve átlényegül az Államreform Bizottság, megmarad viszont a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, de még a Magyar Bálint-Baja Ferenc-féle Fejlesztéspolitikai Irányító Testület is, „ellensúlynak”. Ha van terület, amely miatt legalábbis rezgett a léc Szüvásy György alatt, az (augusztus 20-a ellenére) nem annyira a MeH, mint inkább a nemzetbiztonsági szolgálatok felügyelete volt. A problémát úgy lehetne röviden érzékeltetni, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak őalatta nem volt felügyelete. A „cég” nem állt éppen a helyzet magaslatán a lázongások idején, felső és középvezetői érdekes alapítványok, fedővállalkozások háza táján bukkantak fel, a miniszter orvos testvére pedig kormányzatilag, khm, favorizált helyzetbe került. Nincs ez így jól, ahogyan az is magyarázatra szorul, miért viheti magával valaki, aki a titkosszolgálatokat fogja felügyelni, a kormányzati informatika területét? És itt jön a képbe a koalíciós partner, amelyet Eörsi Mátyás szerint öt perccel, a Népszabadság szerint néhány órával korábban tájékoztatott a miniszterelnök terveiről. A gyurcsányi rotáció közvetle- nül nem érinti ugyan a szabad demokratákat, de azért jó lett volna, ha eldöntik: Szilvásyn kívül mi pontosan a baj? Az, hogy változik a struktúra, vagy az, hogy kimaradtak a búbból? Ha ugyanis az a probléma, amire eleinte nagyon helyénvalóan emlékeztettek, hogy ez a párt és ez a kormány „olcsó államot, kevesebb tárcát és államtitkárt” ígért, akkor arra nem az a megoldás, hogy jöjjön létre egy új, történetesen külgazdasági kormánybiztosi poszt. Az SZDSZ hét pontja logikus válasz arra a kész helyzetre, amely elé állították, de az még nem hoz létre átláthatóbb viszonyokat és kisebb, olcsóbb kormányt, ha Horn Gábor is részt vesz a kabinetben. Legalábbis nem ez a kabinetkérdés, hanem hogy mi lesz ennek fényében a tíz előző pontjukkal, amely az érdemi reformokról szól. Nem, ennek a kormányrotációnak nem látszik sem az eleje, sem a vége, sem az oka, sem a következménye. Párton belüb meccsek, kényszeres káderpobtikai játszmák lefolytatására talán nem a kormányzati szférát kellene kísérleti terepnek tekintem. Gyurcsány Ferenc menekül előre, bízik abban, hogy helyes munka- és időbeosztással minden nehézséget át lehet hidalni - de azt egyre inkább már csak ő tudja, merre vezet az út. Az 1990-es véres romániai bányászjárás ügyében elölről kell kezdeni a kétes kimenetelű vizsgálatot A gyilkosok (Romániában) megússzák... GARZÓ FERENC Csak polgári ügyészség vizsgálhatja az 1990-es romániai bányászjárás ügyét - döntött a román alkotmánybíróság, ületékte- lennek nyilvánítva ezzel a Ion Iliescu volt államfő szerepét is feltárni hivatott katonai ügyészséget. A sajtó úgy látja, hogy e döntéssel Iliescu lényegében megúszta a felelősségre vonást. A taláros testület azzal indokolta döntését, hogy a katonai ügyészség nem folytathat vizsgálatot olyan ügyekben, amelyekben civilek is érintettek. Ion Iliescu mindenesetre már gyanúsítottként szerepel az 1989-es forradalom és az Í990. június 13-15-i bányászjárás ügyében indult bűnügyi eljárásban. Az a gyanú ellene, hogy a fővárosba szállította „a fiatal román demokrácia megvédelmezé- sére” felkért és feltüzelt bányászokat. Ennek következtében történtek a barbár cselekmények, a bányászok fejszével, baltával, vasdoronggal, csákánnyal, láncokkal és elektromos kábelekkel felfegyverkezve ejtettek fogságba és kínoztak embereket, áldozataik közül sokakat megcsonkítottak, megerőszakoltak és meg is öltek. Iliescu immár gyanúsított az 1989-es forradalom idején játszott szerepéért is. Az 1989. december 21. elnevezésű forradalmár-egyesület tömeggyilkossággal vádolja őt. Egy tanúvallomás szerint, amikor 1989. december 22-én a forradalmárok arról kérdezték Iliescut, miért lövöldöznek, a politikus azt válaszolta: „Hadd lőjenek. Kellenek a halottak, mert ilyen a forradalom”. Az erdélyi Krónika emlékeztet: februárban 256 román értelmiségi kérte nyüt levélben az Igazságügyi Minisztériumot, derítsenek fényt mindkét ügy hátterére. Mostantól azonban már nem a katonai főügyész hatáskörébe tartozik az ügy. Mely ügy időben előreláthatólag rendkívüli módon el fog húzódni, hiszen a polgári vádlóknak elölről kell kezdeniük a vizsgálatot, a katonai ügyészség vizsgálati anyagát nem használhatják fel. A döntés azért is meglepő, mert még ebben a hónapban vádat emeltek volna a gyanúsítottak ellen. „A gyilkosok megúszták” - állapítja meg a Ziua, hozzáfűzve, hogy az alkotmánybíróság jelenlegi kilenc tagjából hetet még Iliescu nevezett ki. Erre az állítólagos összefonódásra utal a Romania Libera is, amely címlapján azt úja: „Az alkotmánybírósági elvtársak megmentik Iliescut”. A szerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR Fico csak Bécsből repül SZABÓ LÁSZLÓ Májusban ismét csökkent a pozsonyi repülőtér forgalma. Persze, ez a trend várható volt, hiszen Fico lefújta a privatizációt, mondván, az állam is jó gazda, és megfelelően tudja menedzselni Szlovákia légi- kapuját. Elég volt azonban néhány hónap, és már látszik is a „szakértelem”, illetve az, hogy ismét olyan emberek kerültek vezető pozíciókba a reptéren, akik ezt nem a tudásukkal, sokkal inkább politikai hűségükkel érdemelték ki. Igaz ugyan, hogy csak négyezer utassal volt kevesebb, mint egy évvel ezelőtt, ám a folyamat már árpilisban elkezdődött, és félő, hogy a nyári hónapok után elindul a zuhanás. Nyáron ugyanis a charterjáratok utasai nem válogatnak, ők szinte minden esetben Pozsonyból indulnak. Ám azok, akik menetrend szerinti járattal repülnének, egyre gyakrabban döntenek úgy, hogy a sokkal olcsóbb bécsi vagy a budapesti légikikötőt választják. így a charterszezont követően várhatóan bekövetkezik a zuhanás. Igaz ugyan, hogy a pozsonyi reptéri illeték az egyik legalacsonyabb a régióban, ám ha az ár és a szolgáltatás szintjét vetjük össze, akkor a szlovák főváros repterének másfél büféje nem veheti fel a versenyt a schwechati légikikötő több tucat, vüágmárkákat felvonultató boltjaival, valamint számos étteremével, még akkor sem, ha amott két-há- romszáz koronával többet kell is fizetni. Ha pedig a repülőjegyek árát vesszük figyelembe, akkor a pozsonyi légikikötő messze a legdrágább a régióban. Nem véletlen, hogy járatainak egy részét Pozsonyból Bécsbe irányította át a fapados SkyEurope is. Nem állja meg a helyét a reptér szóvivőjének érvelése, miszerint az utasszámcsökkenés az évente 300 ezer utast szállító Slovenské Aero- línie csődje miatt következett be. Ez a légitársaság ugyanis főként charterjáratokat üzemeltetett, és ezek az utasok idén is felszállnak, igaz, más légitársasággal. A brüsszeli és a moszkvai járatok pedig nem eredményeztek jelentős számú utast. A csőd ellenére a pozsonyi reptér forgalmának emelekednie kellett volna. Ha a repteret privatizálták volna, akkor most már minden bizonnyal emelkedésről szóló híreket olvashatnánk - ahogyan a kassai légikikötő esetében -, hiszen egy tőkeerős társaságnak az az érdeke, hogy a lehető legjobb eredményt produkálja. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy ne csak a fapadosokra koncentráljon a vezetés, hanem - európai szinten - legalább egy valódi alternatívát kínáljon a bécsi reptérrel szemben. A mostani vezetés számára azonban a jelek szerint másodlagosak az eredmények. Néhány látszattervezetet ugyan felmutattak, felépítettek egy sörsátorhoz hasonlító valamit, amivel a siralmas eredményeken túl még viccessé is tették a repteret. A valódi vízió továbbra is hiányzik. A pozsonyi légikikötő esete is mutatja, hogy milyen következményekkel jár a populista és rossz döntés. Erre elég volt néhány hónap. Egy drasztikusabb utasszámzuhanás még ráébresztheti az illetékeseket, hogy csak az erős befeketető mentheti meg a repteret. Különben tovább böngészhetjük a bécsi és a budapesti menetrendeket. Ahogy ezt Fico teszi már egy éve, hiszen eddig csak Bécsből repült menetrend szerinti járattal. Nyilván nem talált olcsóbb és kedvezőbb járatot Pozsonyból... Erdő mellett nem jó lakni MOLNÁR IVÁN Szlovákiában egyre többen reménykedünk abban, hogy a Fico-kor- mány majd egyéves regnálása csak rossz álom. Pár percen belül csörög az óra, és mi egy normális országban ébredünk. Reménytelenül csipkedtetjük magunkat azonban a családtagjainkkal, a koalíciós politikusok rémálomnak tűnő dorbézolása maga a szlovák valóság. Ha valaki eddig még kételkedett, hogy az emberi hülyeségnek vannak határai, most nyugodtan hátradőlhet. Nincsenek! Míg Robert Fico szociális cukrosbácsiként próbálja magához édesgetni a lakosság egyes, nem is legrászorultabb rétegeit, a gazdasági miniszterek ott rúgnak belénk, ahol a legkevésbé várnánk. A lesből támadás nagymestere a HZDS-es földművelésügyi miniszter, Miroslav Jurena. Jurenát látszólag egyáltalán nem érdeklik az olyan földi dolgok, mint az, hogy az ágazat termelői időben hozzájussanak az európai uniós támogatásokhoz. Ehelyett azt a nézetet vallja, hogy a lényeg a részletekben van. Ebben valóban következetes. Korábban a disznóvágás kötelező bejelentésével lepte meg a falun élőket, amire már csak a legkeményebb kommunista rendszerben élők emlékeztek. A miniszter legutóbbi lépései azonban „népszerűségben” nem maradnak el az előbbitől. Egy dolgot sajnálhat csupán, hogy az átütő ötlet ezúttal nem tőle ered. Koalíciós parlamenti képviselők egy csoportja ugyanis az erdőkről szóló törvény módosítását javasolja. Ebben a kisemberek kormányaként tetszelgő koalíció parlamenti képviselői megtiltanák, hogy erdeinkben gombát, gyümölcsöt szedjünk vagy akár a fenyőfákról lehulló tobozt felvegyük. Megtiltanák azt is, hogy a biciklisták a kijelölt erdei utakon kívül kerekezzenek. A törvény- módosítást a képviselők azzal magyarázzák, hogy szeretnék megelőzni az erdők kiszipolyozását, amikor a gombát és egyéb erdei terméseket nagyban szedik, aztán a piacon árulják. Ugyanezt azonban már a jelenlegi törvény sem engedi meg, az érvek így nem állják meg a helyüket. A törvényjavaslat szerint ha a biciklisták megszegnék a törvényt, 5 ezer koronás, a gombaszedők pedig, függetlenül a leszedett mennyiségtől akár 100 ezer koronás büntetést is fizethetnének. Magyarul: az embernek semmi keresnivalója az erdőben! Önmagában persze már ez is felháborító, az igazán vérlázító azonban az, ahogy ezt a kérdést a földművelésügyi miniszter kezeli. A törvénytervezet ugyan világosan kimondja, hogy a gomba és egyéb termések szedését teljesen megtiltanák, Jurena ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy a kisebb mennyiségek esetén nem büntetnének. A miniszter így újra összekacsint a választóival: szigorú törvényeket hozunk ugyan, de ezeket nem kell teljes mértékben megtartani. Majd mi határozzuk meg, hogy kire alkalmazzuk, és kire nem az általunk hozott megszorításokat.
