Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-21 / 142. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 21. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ „Ideggyenge Gyurcsány” „Gyurcsány Ferenc minden nyilvános szereplése, minden interjúja azt bizonyítja, hogy ideggyenge, ezért alkalmatlan miniszterelnöknek” - mondta Deutsch-Für Tamás, a Fidesz elnökének kabinetfőnöke. A fi- deszes politikus szerint „ez az ideggyengeség kézzelfogható, konkrét, súlyos veszélyt jelent Magyarország számára, mert Gyurcsány ideggyenge politikája egyre jobban legyengíti az országot, és egy ideggyenge ember alkalmatlan a miniszterelnöki tisztség betöltésére”. A sajtótájékoztatón bemutattak egy videó- és hangmontázst. Daróczi Dávid kormány- szóvivő szerint Deutsch-Für sértegetés helyett jobban tenné, ha megnevezné azt a jótékony célt, amelyre főnöke a beszédei eladásáért kapott be- - Képviselő úr! Bizonyára alig várja már a parlamenti szünidőt Fárasztó lehet igazoltan hiányozni minvételt fordítja, (m) den ülésről... (Peter Gossányi karikatúrája) Világbank: a politikai váltással egybeeső gyors elöregedés újabb rendszerváltást okoz térségünkben Kelet-Európa: vörösből szürkébe Kelet-Európábán és a volt Szovjetunió országaiban harmadik rendszerváltás zajlik: a következő másfél évtizedben gyorsul az öregedés folyamata. Ennek kezelését nehezíti, hogy ez időben egybeesik a politikai és gazdasági rendszerváltásával, írták a Világbank elemzői A változás színei - vörösből szürkébe; A harmadik rendszerváltás: Kelet-Európa és a volt Szovjetunió öregedő népessége című, szerdán megjelent tanulmányukban. MT1-HÁTTÉR 2025-ben több mint minden ötödik bolgár állampolgár 65 év feletti lesz, ez a mutató 1990-ben még csak 13 százalék volt. Ukrajna népessége több mint egyötödével csökken 2000 és 2025 között. Az átlag szlovén 47,4 éves lesz 2025-ben - az egyik legidősebb a világon. Magyarország lakossága 8 százalékos csökkenésére számíthat. Fiatalodás csak Albániában, Törökországban és a térség legkeletibb végein várható, a közép-ázsiai volt szovjetköztársaságokban: Tádzsikisztán lakossága például várhatóan 42 százalékkal nő 2000 és 2025 között. Egyedi átmenet Ez a harmadik átmenet - a vörösből a szürkébe - teljesen egyedi, írták a Világbank elemzői. A népesség más országokban is gyorsan öregszik, és már 2010-re a népességszám csökkenése várható olyan iparilag fejlett országokban is, mint Franciaország, Olaszország és Japán. De csak a keleti térségben van kettős hatás: a népesség gyorsan öregszik, ugyanakkor viszonylag szegény is. Az öregedő népességű országok közül Grúzia a legszegényebb: az előrejelzések szerint népessége 800 ezer fővel csökken a következő húsz év során, és 2004-ben az egy főre jutó bruttó hazai összjövedelem mindössze 1060 dollár volt. A világ többi országának nem kell azzal a kettős kihívással szembenéznie, hogy népessége gyorsan öregszik, ugyanakkor az érett piacgazdaságra való átmenet nem zárult le, ami lehetővé tenné, hogy felvegyék a harcot az öregedés negatív gazdasági hatásaival. Nem lassul a gazdasági növekmény Az elöregedés mégsem okozza feltétlenül a gazdasági növekedés lassulását. A szokásos nemzetközi mérési adatokra rácáfolva, néhány kivételtől eltekintve, az új közép-európai EU-tagálla- mokra igaz az állítás, hogy a megtakarítások demográfiai okokra visszavezethető csökkenését ellensúlyozza a gyors gazdasági növekedés korábbi éveiből származó magasabb jövedelem, és a cégek képessége, hogy a nemzetközi tőkepiacokról elégítsék ki beruházási igényeiket. Nem fenyeget a munkaerő-utánpótlás csökkenésének veszélye sem, mert egyértelmű politikai ráhatással megnövelhető a térség legtöbb országára jellemző, nemzetközi összehasonlításban alacsony munkapiaci részvétel. A mennyiségi hiányt bőven ellensúlyozhatja a munkaerő termelékenységének fejlődése, és ha a politika megengedi, a munkaerő mennyiségi hiányát könnyen pótolhatja a térségen belüli migráció - nagyjából úgy, ahogyan ma a közép-európai EU-tagállamok- ból érkező munkavállalók hozzák azt a tudást és készségeket, amelyekre néhány nyugat-európai országban szükség van. Létszükséglet a nyugdíj- és egészségügyi reform A térség számos országában szembe kell nézni azzal, hogy lényegesen megnőnek az egészség- ügyi és nyugdíjkiadások és az idősgondozás költségei. De a tanulmány szerint három tényező mérsékelheti ezt a hatást: az öregedés közveden hatása az összkiadásokra amúgy is kis mértékű, mert az egészségügy költségeinek nagy része olyan technológiai tényezők következménye, amelyek nem függnek össze az életkorral. Ugyanakkor a népesség öregedése következtében csökkennek az oktatási költségek. A legtöbb országnak van ideje, több mint két évtized, hogy olyan reformokat indítson el, amelyek racionalizálják az egészségügy szerkezetét és kiadásait, olyan rugalmas politikai eszközöket alkalmazzon, amelyekkel kezelhetővé válik a megromlott egészségű idősek hosszú távú gondozása, és olyan nyugdíjreformot valósítson meg, amely fenntartható nyugdíjrendszer mellett megfelelő jövedelmet biztosít a nyugdíjas évekre. Van esély a krízis kezelésére A térség országainak népessége eltérő ütemben öregszik, de óriási különbségek vannak a „második” (gazdasági) rendszerváltás haladásának ütemében is. Az öregedés sebessége és az intézményi átalakulás szélessége és mélysége fogja meghatározni azt, hogy az egyes országok hogyan tudnak megfelelni a gazdasági kihívásoknak. A Világbank elemzése három csoportra osztja az érintett országokat:- fiatal népesség, késlekedő reformok. Ebbe a csoportba tartozik négy szegény közép-ázsiai ország: a Kirgiz Köztársaság, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán. Ezekben az országokban a népesség száma a következő húsz évben emelkedik. Jelentős politikai kihívásokkal kell szembenézniük, de később kezdték meg a fejlett piaci intézményekhez vezető átmenet első lépéseit.- öregedő népesség, korai reformok. Ebbe a csoportba tartozik az a tíz ország, amely a közelmúltban csatlakozott az Európai Unióhoz, valamint Albánia és Horvátország. Népességük gyorsan öregszik, de eléggé elől járnak a gazdasági intézmények reformjában. Ha a reformok jelenlegi üteme nem törik meg, ezek az országok jó helyzetben lesznek a várható kihívások kezelésében.- öregedő népesség, késlekedő reformok. Ebbe a csoportba tartozik a legtöbb volt szovjetköztársaság, valamint több nyugat-balkáni ország. Az öregedés veszélye ezeket fenyegeti a legjobban - nemcsak a társadalom demográfiai átalakulása miatt, hanem azért is, mert reformjaik nem tartanak lépést e változással, és nem lesznek képesek az öregedés hatásainak ellensúlyozására. A globális felmelegedés okozói, az ipari országok nem ismerik el a klímamenekültjogot A klímaváltás a legszegényebbeket sújtja MTl-HÁTTÉR A Greenpeace környezetvédelmi szervezet attól tart, hogy a következő 30 évben 200 miihóra növekszik a klímamenekülteknek, vagyis azoknak a száma, akik az ember okozta éghajlati változások miatt kényszerülnek hazájuk elhagyására. Ez a szám a hamburgi egyetem professzorának, Cord Jakobeitnek a tanulmányában olvasható. A tanulmányt a szerdai menekültek világnapja alkalmából tették közzé. Százmilliók életfeltételei olyan mértékben romlanak a szegényebb országokban, hogy az emberek túlélésük érdekében hazájuk elhagyására kényszerülnek. Már ma is 20 millióra tehető a klimatikus változások miatt elvándorlók száma főként a Szahel-övezettől délre Afrikából, illetve Bangladesből és a Csendes-óceáni déli szigetvüágból. „Miközben a vüág legszegényebbjei, akik nem tehernek a klimatikus változásokról az első áldozatai a felmelegedésnek, a fejlett ipari országok, amelyek a fő okozói azoknak, elzárkóznak a megfelelő menekültjogok elismerésétől” - közölte Andree Böhling, a Greenpeace klímaszakértője. A klimatikus és a környezeti menekülteket sem a német, sem az európai, sem pedig a nemzetközi menekültjog nem ismeri el. Még maga az illetékes ENSZ Menekültügyi Bizottság sem ismeri el a klímamenekült státusát. KOMMENTÁR Lengyel kérdés JARÁB1K BALÁZS Körvonalózódik egy konszenzusos megállapodás az európai akotmánytervezetről, amely a ma kezdődő EU-csúcson akár elfogadásra is kerülhet. Pontosabban kerülhetne. Amennyiben Lengyelország nem blokkolná a döntést. Kevés brüsszeli bürokratát lep meg a lengyel viselkedés. Ők tudják a legjobban, hogy a csatlakozás óta a lengyelek az EU fekete bárányának a szerepét foglalták el. Vagyis, amikor a saját érdekeikről van szó, a legkevésbé törődnek azzal, hogy az EU a politikai kompromisszumok révén jött létre, és csakis kompromisszumokon keresztül fejlődhet tovább. A nyakas lengyel nemzeti politika nagyon kevés barátot szerzett az országnak Brüsszelben vagy más európai fővárosban. Pedig tekintettel a lengyel történelmi tapasztalatra (háromszor osztották fel Lengyelországot a nagyhatalmak, köztük Oroszország és Németország), a csatlakozás a lehető legfontosabb lengyel érdek volt. Míg a többi visegrádi ország inkább kereste Európa-politikáját, addig Varsó a csatlakozás után gyorsan a nemzeti érdekek (sokszor minden áron való) érvényesítését választotta európai politikájának. Ez kell ugyanis az elsősorban vidéki lengyel szavazónak. Ez a nemzeti nyakasság több eurómüliárdot hozott már a lengyel konyhára. A lengyel diplomácia azonban rendszeresen szegi meg az ún. európai szolidaritás elvét, vagyis azt az íratlan szabályt, mely szerint a túlnyomó többség egyetértése mellett a tagállamok nem használják vétójogukat. Nem a népszerűség elvesztéséről van szó Brüsszelben, hanem arról, hogyan állnak majd a lengyel javaslatokhoz a többiekhez. Ám az önmagát nagy tagállamnak tartó Lengyelország ebben az esetben a kisebb tagok érdekeiért küzd, hiszen az újonnan leporolt alkotmánytervezet az EU szavazatrendjét a nagy országok igényeihez igazítaná, és kialakítaná a kettős többség elvén alapuló döntésrendszert. Mindazonáltal az immár 27 tagú EU egy új alkotmány nélkül az anno 15 tagállamra szabott Nizzai Szerződéssel egy helyben toporog. Belső reform nélkül az EU politikai agóniára van ítélve. Ennek megvalósítása azonban még Németországnak is hatalmas falat a mai EU-ban. Merkel, kiegészülve a frissiben megválasztott Sarkozy francia elnökkel, azonban képesnek látszanak új dinamikát vinni az európai politikába, és feltámasztani az EU német-francia főtengelyét. Ezzel szemben viszont ott van a Kaczynski-ikrek által vezetett Lengyelország, ahol a szembenállás és a konfliktus lett a politika igazi mozgatója. Lengyelország igazi geopolitikai érdeke a keleti bővítés (elsősorban Ukrajna irányában) folytatása. Ez pedig belső reformok, vagyis alkotmány nélkül képtelenség. Varsónak észre kellene vennie, hogy Európa - végre - mozgásba lendült. Mind az új politikusi, mind a szakértői és véleményalkotó generáció a bővítésre az EU messze legsikeresebb projektjeként tekint. Ami manapság még lehetetlennek számít, az pár éven belül reálissá válhat az új generáció térnyerésével. A lengyelek ha vétóznának, önmaguk geopolitikai érdekei alatt vágnák a fát. JEGYZET Az erdő mélyén NÉMETH ZOLTÁN Nagyon szeretem az erdőket. Nem kimondottan azért, mert a vörösfenyőt meg tudom különböztetni a tölgyfától, hanem úgy egészében. Az erdő mélyi titokzatos reccsenések miatt, amelyek eredhetnek egy mókustól, de akár egy vaddisznótól is, és akkor már komolyabb a helyzet. A madarak miatt, de nem azért, mert a csuszkát meg tudom különböztetni az ökörszemtől, hanem inkább azért, mert minden állat, minden növény egy-egy külön világ, amelynek létezésébe, logikájába, „észjárásába” alig-alig tudunk beférkőzni. És akkor persze külön világ maga az erdő is, sudár törzseivel, a lombkoronák között átszűrődő fénnyel, a kék, a zöld, a barna, a sárga árnyalataival, a csörgedező patakokkal, a rozzant leshelyekkel. Csoda, hogy gyerekkorom egy szakaszában erdész szerettem volna lenni? Erdész vagy ornitológus: az egészből csak annyit láttam, hogy jó sétálni az erdőben, hallgatni a madárcsicsergést, rájönni, hogy éppen melyik madár suhan el az ágak között, milyen vad lábnyomát fedeztem föl éppen, és hogyan lehet hangtalanul megközelíteni a kopácsoló harkályt. Persze nem, az erdész munkája nem ebből áll. De nem is abból, hogy feketén, zsebre termelje ki az erdőt. A faszállító (már elnézést a kifejezésért) munkája sem abból áll, hogy ott rakja le a faszállítmány egy részét, ahol zsebbe kapja a pénzt. Egy ismerősömnek a Tátrában van nyaralója. Mesélte, a tátrai katasztrófa után nagyon olcsón lehetett fához jutni, ő is bekészített több évre valót... Vagy itt vannak az út menti erdők, ligetek. Nem egy helyet tudok, ahol - képzavarral mondva - vár állott, most kőhalom: gyönyörködhetünk a tarvágás nyújtotta esztétikai élményben. Hogy a kivágott fák helyébe esetleg facsemetéket kellene telepíteni? Általában ez már nem tűnik annyira fontosnak, illetve ahol ültetnek is, aztán már senki sem törődik a sorsukkal, kiszárad, megfojtja a gyorsan növő értéktelenebb növényzet. Mint egyik kedvenc útszakaszomon, ahol az út menti fák kivágása után olyan sűrű bokordzsungel lepte el az út oldalát, hogy másfél méteres sövényfal között már semmi mód nincs arra, hogy gyönyörködjünk a természetben. Ki kell centizni, hogy a szembejövő autó és a buja növényzet között egyáltalán elférhessünk...
