Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-16 / 138. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 16. Szalon 19 SZALONképtelenség *\>viWflMB^'‘'v•1 '*'tjhiW^«f£v.p^^:' 9-*ss88m>mbwhn Felföldi (búcsú) levél HOLOP ZSOLT Azt hittem, engem már senki nem tud néptánchoz leültetni, mondta egy anyuka az Ifjú Szivek bemutatója után, mert valamiért azt hitte, már senki nem tudja nép­tánchoz leültetni. A két fiát hozta a műsorra, és arról kezdett áradozni, mennyire élvezték a kölykök a Tánciskolát. Hát persze, hiszen ép­pen ez a lényege, hogy a gyereke­ket meg felállítja a székről. Ez persze nem a napokban tör­tént, az Ifjú Szivek Táncegyüttes­nek hónapok óta nem volt fellépé­se, ami már önmagában bűn. Ez az anyuka sose volt néptáncos, egy lé­pést nem tett ezért, így a legfonto­sabb mondatot mondta ki a szám­talan közül, amely az elmúlt hóna­pokban elhangzott a Szivekkel kapcsolatban. Hogy követendő, hogy új utat nyitott, hogy a ma­gyarországi szakma, meg az itteni csoportok, meg az aláírásgyűjtés stb., stb... Dusán, a profi Hégli Dusán valami elképesztő, mégis pofonegyszerű dolgot talált ki. Újszerű néptáncértelmezést és színpadra állítást, tiszta, világos, szenzációs megoldásokkal, egy szórakoztató műfajt, amely mégis végig hű marad az eredeti forrá­sokhoz. A Tánciskola csupa poén, ötlet és káprázatos színpadi megol­dás, végig mosolyogva nézi az em­ber, a gyerekeket meg megfogja, magával ragadja. Ha én magyar párt kultúrfelelőse volnék, azt a célt tűzném ki, hogy ez a műsor évente a lehető legtöbb iskolába, a lehető legtöbb gyerekhez jusson el. Mint ahogy tavalyig el is jutott, a párt nélkül is. Persze nem arról van szó, hogy mindenki legyen néptáncos. Mint ahogy nem lesz mindenkiből fut­ballista, aki labdába rúg a grundon vagy focit néz a tévében. Pusztán arról, hogy a gyerekek előtt egy új vüág nyílik meg, melyről addig ta­lán semmit sem tudtak. Saját gyö­kereikről, dédszüleikről, kulturális hagyományaikról, amit egyébként a génjeikben hordoznak. (Szóval mindarról, amiről a politikusok oly nagy előszeretettel szónokolnak.) Pusztán arról van szó, hogy ne kap­csolják át a tévét vagy a rádiót, ha véletlenül népzenét sugároz, és ne gondolják, hogy a Csipkés kombiné a magyar folklór. Hogy az üres kó- lásflakonnal nemcsak hiphopot vagy bronxi rapet lehet dobolni a combunkon, hanem mondjuk a ka­lotaszegi legényes taktusát. Természetesen nem akarom a folklórt a kultúra többi területe, az Ifjú Sziveket meg a többi csoport fölé emelni, amelyet ha most meg­szüntetnek, megszűnik a Kárpát­medencei kulturális élet. Nem. Hi­szen csak fanatikus jó bolondok ve­zetnek ma felnőtt- vagy gyerek­együttest, folklór- (vagy más) cso­portot, és a legkisebb falusi gyerek- tánccsoport ugyanolyan fontos, mint a Szivek. Csak másként, a ma­ga helyén és szerepében. Ez a kö­zeg sorakozott fel az Ifjú Szivek mögé: 16 tánccsoport írt nyűt leve­let, a magyarországi szakma (hogy csak Novák Ferencet említsük), a hazai, megkérdőjelezhetetlen szak- tekintélyekből álló tanács (Takács András, Katona István, Varga Er­vin, Sebők Géza, Varsányi László), és nem utolsósorban a támogató aláírásgyűjtés - több mint hatezren írták alá. Nemegy parlamenti kép­viselő van, aki nem kapott ennyi szavazatot a választásokon. Aki mindezt nem hallja meg, az süket. Felföldi levelek Suttogó propaganda Nem árt tisztázni, hogy az Ifjú Szivek profi táncosai csak hozzáál­lásukban profik, keresetükben nem. A legkevesebbet kereső tán­cos 11 ezret sem kap kézhez, a töb­biek 1-2 ezerrel többet, amiből Po­zsonyban le-he-tet-len megélni. Az együttes éves költségvetése tavaly 6,4 millió korona volt. Sok? Kevés? Mi a sok, és mi a kevés? Volt három olyan „szerencsés” fesztivál, ahol összesen öt nap alatt tapsoltak el ennyit (ami nem azt jelenti, hogy nincs szükség fesztiválokra). Min­denesetre gyors fejszámolással is megállapítható, hogy ekkora éves költségvetésből a működési költsé­gek mellett már nem nagyon van mit ellopni, mint azt a suttogó pro­paganda, mily véleden, elkezdte terjeszteni az utóbbi hónapokban. (Dacára a rendszeres minisztériu­mi és számvevőszéki ellenőrzések­nek.) Ennyi pénzből viszont kivite­lezhető volt évi 50-70 fellépés, melyek után a műsorfüzet helyett kiosztott Táncórarenddei aláírá­sért sorakoznak a gyerekek a profi táncosoknál, és aznap a faluban Oláh Atilla nagyobb sztár, mint a Spiderman. Helytállásért díj „Nem gondoltam volna, hogy a néptáncosok ennyire összetarta­nak.” A kirúgott Hégli Dusán sze­rint ezzel a mondattal lepte meg őt leginkább az új igazgató. A tánckar­ban nem volt gyenge láncszem, minden hiába, nem érvényesült a szalámitaktika. Mert valóban szív van bennük, és tartás. De mi az, amihez ennyire ragaszkodnak? Mi ez a könnyfakasztó összetartás, nyüván nem a 11 ezer koronás po­zsonyi állásukba kapaszkodnak. Hogy is fogalmazhatnánk meg a Helytállásért díjhoz kijáró politikai indoklást? „A magyar néptánc és kultúra magas szintű hiteles színpa­di tolmácsolásában elért eredmé­nyei, továbbá a küldetéstudattól fű­tött, saját állását is kockára tevő el­hivatottság elismeréseképpen...” Az Ifjú Szivek táncosai szerdán több száz gyereknek léptek fel ingyen, saját költségükre, saját népviselete­ikben. Azért, mert a hivatásos cso­portnak már fél éve nem volt fellé­pése. Nem kizárt, utoljára lehetett színpadon látni ezt a társaságot. Ez az egész Szivek-ügy talán próbakő a szlovákiai magyar közösség számá­ra is, van-e akkora összetartó erő benne, hogy megmentsen egy olyan értéket, amelyet sikerült lét­rehozni az elmúlt években, és más­hol másolják. Ha nem, mi leszünk szegényebbek, Hégli Dusán pedig veszi a kalapját, hiszen számtalan ajánlatot kap Magyarországról. Hogy mást ne mondjak, műsorait, dramaturgiai megoldásait tanítják a táncművészeti főiskolán. „Ha te tudnád, amit én, te is sírnál, nem csak én” Felfogja-e valaki vagy sem, Hégli Dusán fogalom néptáncos körök­ben. A pozsonyi magyar gimnázi­um néprajzi osztályába azért küld­ték fel vidékről a gyerekeket, hogy közelről láthassák őt. Ha nem ő foglalkozik velük, nincs értelme, hogy a drága fővárosban tanulja­nak, hazaviszik őket. Az iskolák már külön harcot folytatnak műi­den egyes tanulóért. A néprajzi osztály 11 diákja után kb. 350 ezer korona fejkvóta jár. Ehhez képest az igazgató saját növendékeiről azt mondja, betanult szöveget fújnak az Ifjú Szivekről, nem a saját véleményüketO), és nem áll meg az élet, ha valakit kirúgnak vala­honnan. Alig hihető, de ez az MKP álláspontja, nagyban. A párt renge­teg órát töltött „diszkrét politikai egyeztetéssel” az Ifjú Szivekben „kialakult helyzetről”, ezeknek nyüván csak töredékéről értesül­tem a táncosoktól, néhány folklo­ristától. Ezen megbeszélések mind­egyikének az a lényege, hogyan le­het megtartani az új igazgatót a posztján. Mentsük meg a Sziveket! De kitől? Elképesztő, hogy a párt hónapok óta képtelen megfogalmazni ép­kézláb, határozott véleményt egy ilyen ügyben. Csáky Pál MKP-elnök is hangsúlyozottan a fent említett szakmai tanács állásfoglalásával igyekszik Marek Madaric kulturális miniszterhez, de már ez is óriási előrelépés. Mert például Biró Ág­nes képes 25 percet nyilatkozni az Új Szónak úgy, hogy szövegében egyetlen leírható mondat nincs. A kulisszák mögött ennél sokkal egyértelműbben nyilatkoznak a párt korifeusai, nemritkán csatla­kozva az említett suttogó propa­gandához. Pedig csak az nem látja, aki nem akarja, hogy itt egy szelle­mi műhely szétrobbantása folyik, már csak azt kellene elárulnia vala­kinek, hogy miért. Egy működő, ki­épített rendszer, mely mögött kö­zépiskolai néprajzi osztály, főisko­lai táncpedagógus-képzés és sok ezer órás gyűjtés áll (művé- szet-metodika-művelődés). Mind­ez szétverhető a semmiért. Mert a párt, vagy legalábbis Búó Ágnes is tisztában van azzal, hogy a közvé­lemény a másik oldalon áll, az igaz­ság odaát van. Az igazságot pedig semmilyen körülmények között nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. Még egy pártnak sem. Hiszen nem feledkezhetünk meg a gyökereinkről... Mindenek fölött Zsolnán tartották a hétvé­gén a Páneurópai Unió kon­ferenciáját, melyen jelen volt a szervezet tiszteletbeli elnöke, Habsburg Ottó is, akivel kiadónk szlovák napilapja, a Sme közölte az alábbi rövid beszélgetést. STEFAN HUDEC Ön 1936 óta tagja a Páneuró­pai Uniónak. Örömmel tölti el, hogy az unió célja, a kontinens egyesítése kézzelfoghatóan kö­zeleg beteljesüléséhez? Mindig azt vallottam, hogy Eu­rópának a fához hasonlóan kell te­rebélyesednie, hogy építése nem képzelhető el úgy, akár egy felhő­karcolóé. Sajnos, a folyamat túl hosszúra nyúlt. Először Hitler volt az akadály, aztán Európa felosztá­sa. Aminek ma lehetünk tapaszta­lok azt rendkívüli sikernek érzem. Az idősebb emberek, mint magam is, boldogan élik meg, hogy a hatá­rok szabadon átjárhatók. Vagyis sok embert sikerült felszabadítani. ladás híve. Egy rövid, néhány olda­las alkotmányt szeretne. De nincs is arra szükség, hogy műiden benne legyen. Sarkozy azonban ellenzi Tö­rökország csatlakozását, ehe­lyett csak a párbeszédet szorgal­mazza. Ön hogyan látja: Ankará­nak az unióban a helye? A törököknek kiváltságokon ala­puló partnerséget kell felajánlani, egyvalamiért: nekik az a feladatuk, hogy hidat képezzenek a keresz­tény és a moszlim vüág között. Törökország végrehajtja a re­formokat, javul a helyzet az em­berijogok terén is, fejlődik a gaz­daság - tizenöt év múlva megfe­lelhetnének az unióhoz való csatlakozás feltételeinek. Azt mondanám, inkább nem. Az ő dolguk az iszlám vüág összefogá­sa. Gyakran meglátogattam Törö­kországot, sok barátom él ott. A tö­rökök a mi adott szövetségeseink, de meg kell hagynunk számukra az ő saját küldetésüket, melyet sosem valósíthatnának meg, ha az Euró­pai Unió tagjaivá válnának. Az Európa Parlament egykori képviselőjeként kitartóan küz­dött az unió keleti kiterjesztésé­ért, 1979-ben még egy üres szé­ket is kiharcolt a vasfüggöny mö­götti nem szabad országokat jel­képezendő. Ez hogyan sikerült? Nem is tudom. A parlamentben Közép- és Kelet-Európa érdekeit kí­vántam képviselni. Természetesen nagy ellenállásba ütköztem, de vé­gül sikerült a jelképes üres szék ja­vaslatát keresztülvinnem. Ebben nagy segítségemre szolgált, hogy sosem szigetelődtem el valamely konkrét párt úányvonalában, min­denkivel szóba álltam, a kommu­nistáktól a jobboldal képviselőiig. A keresztény Európa elkötele­zett védelmezőjének ismeijük. Bántja, hogy az EU-alkotmány- ban nem említődik Isten neve? Természetesen, hiszen nem fe­ledkezhetünk meg a gyökereinkről. Isten mindenek fölött áll, s ezt az alkotmányszerződésben is rögzíte­nünk kellene. Úgy véli, Angela Merkel német kancellárnak sikerül lelket önte­nie ebbe a dokumentumba? Nagyon derűlátó vagyok. A fran­ciaországi választásokat követően Európában érezhetően megválto­zott a légkör. Nicolas Sarkozy a ha­Azt nyilatkozta, Európa szá­mára Oroszország jelenti a leg­nagyobb fenyegetést. Erre valla- nának Putyin elnök legutóbbi ki­jelentései is közép-európai ra­darállomásokkal kapcsolatban? Nem bízom Putyinban. Először Drezdában hallottam húét, amikor még az NDK-ban teljesített szolgá­latot a KGB tisztjeként. Már akkor azt hallottam, résen kell vele lenni. Ma ezt igazolják a Csehországot és Lengyelországot érő támadó nyüat- kozatai. Azt gondolom, a csehek­nek és a lengyeleknek jogukban áll a maguk területén amerikai rakéta­védelmi állásokat kiépíteni. Gyakran látogat Szlovákiába is. Müyennek látja a kormányt, melyben a baloldal összeállt a na­cionalistákkal és Meciarral? Igen, figyelemmel kísérem az it­teni eseményeket. Európai körök­ben valóban szokatlan ez a koalí­ció, de e téren is derűlátó vagyok. Mit szól a szlovákiai gazdasági eredményekhez? Látom, hogy nagy léptékű a fej­lődés, nemcsak Pozsonyban, ha­nem vidéken is. Az autópályán ha­ladva Zsolna felé, megtapasztal­hattam, hogy az itt lakók dolgos emberek. De ezt mindig is tud­tam. (cs) A 94 éves Habsburg Ottó pozsonyi tartózkodása idején megtekintette a városi képtár Koronázási ékszerek című kiállítását is; először hatéves korában járt az egykori koronázó városban (Fénykép: TASR/Stefan Puskás) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Grafika: Toronyi Xénia Levélcím: Szalon, Új Szó, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents