Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-16 / 138. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 16. Szalon 17 Nem Lamar Ignác feltámadása, hanem a városi napok attrakciója ez az eleven Schöner Náci s éppen kinézett a föld alól. Láthatóan jól szórakozik, beles a nők szoknyája alá. Rukkol! Élvezi a látványt és a semmittevést. Egyébként mihaszna fickó, imposztor vagány, látja, amit más nem, és tudja, amit tud! Bámulója bőven akad. A turis- tavezetők megállnak csoportjukkal előtte, és részletesen magyarázzák őselymasága kilétét, a messziről jöttek meg lelkesen fényképezik. Náluk nincs ilyen, micsoda betyár! A városi kismamák a fejére ültetik csemetéiket, maguk is mellé guggolnak, míg a papa lekapja őket. De a japán lányok is mellé kuporodnak, komoly német nyugdíjasok és bogárszemű indiai hölgyek fény- képeszkednek vele, láttára még a flegma angolok is elmosolyodnak. A rosszindulatnak mintegy véletlenül inas kezére lépnek, a babonások megsimogatják a fejét, megérintik rezes orrát. Minden járókelőt megállít egy pillanatra. Az érintésektől fényes a feje búbja, világít az orra, fénylenek csontos kezei, testének bronz anyaga csillogva kinéz a patina alól. Bár emberek csupán torzó, mindenkit jókedvre derít a csatornából kileső Rukkoló! A lényege félig ember, félig gondolat, mintegy szellemes metafora! Rerek sapkája szerint lehetne angol vagy normand halász, északi kikötőmunkás. Kámzsája akár szerzetesre is utalhatna, bár a sapka ennek ellentmond, másrészt a viharkabát is kapucnis! Durva anyagú kabátjáról a természetben dolgozó emberre következtethetünk, igazolná ezt erős orra és darabos arca, mint azt is, hogy az italt sem veti meg. Bányász is lehetne, egykori élmunkás. Vagy építésvezető a készülő árvái duzzasztógátnál. Lám, milyen sokrétű anyagiasuk ötletet testesít meg - metafora, mely kinőtt a járdából. Valós, s mégis képzeletbeli, mint Harry Potter! Irodalmi alak is lehetne, ingerli a nevetőidegeket, az emberben élő komikumnedveket. Láttam őt már plakáton, ahogy Schöner Nácit is, mintha a város emblémái lennének, mint a négy- tomyú pozsonyi vár. A hozzánk látogató idegenek hírüket viszik. A világ megismeri őket s általuk minket is. Talán Náci és a Rukkoló úgy lesznek világhírűek, hogy Pozsonyban szellemes és vidám közegben élvezheti szabadságát mindenki, s a látnivalótól jókedvű lesz az ember. De ha arról lennének híresek, hogy nálunk lépten-nyomon képtelenségekbe botlik a gyanútlan turista, kevésbé lenne jó! De hát... a világhír mindenképpen világhír. Kettőn áll a vásár: lehetünk a „legkisebb” világváros lakói, de a „legnagyobb” vidéki városé is... A Paparazzo, ahogy roggyant térdekkel témára vadászik a sarokhoz lapulva (Pavol Funtál felvételei) Napóleon egykori őrmestere
