Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-16 / 138. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 16. www.ujszo.com Tán Náci és a Kukkoló úgy lesz világhírű, hogy Pozsonyban szellemes és vidám közegben élvezheti szabadságát az ember, s a látnivalótól jókedvű lesz... A világhír küszöbén nyű a sorsa, esett és megható inkább. Mert a derűs bámulat mellett, mely bőven övezi, időnként letörik és ellopják cilinderét, garázda angol fiatalok le is döntötték. Mindent kihever azonban, és önmaga marad. A járókelőket széles gesztussal köszönti, mintha a jókedv világába invitálná, jó szívvel üdvözli a világot. S a nyakába csinos tinilányok csimpaszkodnak, míg a bárdijuk lefényképezi őket, ezüst alakja körül barna bőrű fiatalok bohóckodnak, vakuk villognak, és digitális fényképezőgépek bámulják őt. A Szép Náci ezüst szoborként őrzi saját emlékezetét. A még nagyobb látványosság azonban most következik. Ahol a Lőrinc utca és az Úri utca találkoznak és a Nyerges utca derékszögben metszi vonalukat, ott nő ki a járda szélén a betonmezőből, mintegy a csatornából kilesve a Kukkoló! Ha az ember balra fordulna és tovább haladna a Lőrinc utcán, éppen szembemenne a sarkon leselkedő Paparazzo lencséjének, ahogy roggyant térdekkel témára vadászik a sarokhoz lapulva. De rendszerint nem megy tovább a nézelődő: a Kukkoló mellett nem lehet csak úgy elmenni! Forgalmi jelzésként, fehér vasoszlopon, piros háromszög fehér mezején angol felirat tudósít: Man at Work. (Férfi - munkában.) Hát... fura egy pasi! Ravaszkás ábrázatán gömbölyű mosoly, gunyoros fintor inkább, állát könyöklő kaijára támasztja, ki- fürkészhetedenül szemléli a jövésmenést, amely láttára azonnal nyugalommá lesz, mindenkit megállít. Mintha egyébként a csatornában dolgozna, amikor úgy hozza kedve, Fővárosunkat szárnyára vette a világhír. Látogatói száma növekszik, vonzása egyre terjed. Pozsonyban - Bratislavában - Pressburg- ban (kinek hogyan) már most bábeli a nyelvzavar. DUBA GYULA Utcáin és terein vüágnyelvek Babilonja kavarog. Mindenfelé idegen polgárok táplálkoznak, söröznek és hangoskodnak. Komoly sötét ruhás üzletemberek és diplomaták tárgyalnak nyüvánosan mobü- telefonjukon. A vüág hatalmi és gazdasági erőrendszerének a működését érezzük lépten-nyomon. Sommás félreértések is jócskán akadnak: az Opera előtti híres Ganümédész-kútban fényes nappal meztelenül fürdőzött egy angol gentleman, de bevitték a rendőrök, mert nálunk ez még nem szokás. Az utcákon turisták falkái vonulnak, élményekre kiéhezett, kíváncsi külföldiek. Vezetőiket figyelmesen meghallgatják, és elismeréssel nézik a főúri palotákat. Bámulattal tölti el őket a Pálffy-palotában hatévesen hangversenyező Mozartról szóló információ. Mintha várnák, hogy az ablakok mögött felhangzik a virtuóz zongoraszó. Az Úri és a Ventúr utcák, a Mihály-kapu történelmi üzenete látnivalóan áthatja őket. A palotákban most nagykövetségek, bankok és gazdasági cégek székelnek, földszintjükön elegáns vendéglők és drága üzletek, meg divatszalonok és csábító eszpresszók működnek. A város az ősök hagyatékával a kor kívánalmainak megfelelően gazdálkodik. Mindenfelé szabadságtól könnyed és gazdagságtól terhes szelek fújnak, s az egyszerű polgár szerényen oson az utcákon, míg otthonába ér. Közben bőven megérzi a diadalmas pénzvilág ingerkedő ízeit, fanyar illatát. Már az is kétségtelen, hogy erősen vonzzuk távoli országok nagy folyami hajóit és repülőgépeit. Az óriásgépek röptét ritkán látjuk, nem a város felett szállnak Ivánka felé, de a nagy fehér hajók mozgását naponta figyelhetem. A Duna- parton kötnek ki, és a partra öm- lesztik utasaikat. Ki hitte volna korábban, hogy Pozsony forgalmas kikötő lesz és jelentős nemzetközi utasszálh'tást bonyoh't? Bár módjával, jártak a Dunán teherhajók, de hol volt akkor még a karcsú, sokablakos Hemingway? Vagy pláne a fehér Aurora? Róla úgy tudtuk, hogy a Téli palotára leadott történelmi ágyúlövések után végleg kikötött és a szentpétervári kikötőben múzeum lett! S lám, azonos nevű utóda itt horgonyoz az Új híd előtt! Többféle nemzeti zászló leng rajta, nem lehet megállapítani, milyen felségjel alatt hajóz. Aztán itt horgonyoz a Mozart, a Frankfurt, a Kaiserin Elisabeth és a Beethoven, a Rossini, a Schiller meg a Fidelio. S a többi társuk; tiszták, fehérek, nagyok és sok-sok ablakuk van, fedélzetükön karosszékekben vagy heverőkön nyugati emberek pihennek és közönyösen nézik, hogy nézzük őket. Folyami hajók, de partok közelében a tengerre is kimennek, néha tucatnyi horgonyoz belőlük a Duna-part úszó dokkjai mellett. A sétányról nézem a vörös hapot, ahogy a Duna felett, valahol Bécs- nél a látóhatárra hányadik, lenyu- godni készül. Bíborszínben izzik, mint a felhevített vas, melyet a kovács pörölye szerszámmá vagy kapudísszé alakít. Elúszik előttem a bécsi komphajó, fél hét múlt, pontosan jár. Nemsokára bealkonyul. Délnyugat felől két erős kondenz- csík közeleg a tiszta égen, Schwechat röpterén szálltak fel a gépek, jönnek egymásután. Az első a varsói járat lehet, a másik talán a moszkvai gép. Az első egyenesen száll, már a kicsiny kereszt is látszik a csík elején, a másik kissé elmarad, majd a csíkja lassan elgörbül északkelet felé. A fehér hajók, óriásgépek és autóbuszok utasai szétfolynak a városban és buzgón élik turistaéletüket. Tevékeny élet ez! A turista, még ha fáradt vagy öregecske is, akárha elnyúzott vagy fázékony is, A valódi turista mindent tudni szeretne és mindent látni kíván. Azért jött ide a világ végéről, megfizetett érte... élénk és fürge kell, hogy legyen. A cammogó vagy ücsörgő típus maradjon otthon! A valódi turista mindent tudni szeretne és mindent látni kíván. Azért jött ide a világ végéről, megfizetett érte. Haza akarja vinni a bejárt földek hírét, magával vinni a látott helyek emlékét. Élményeket gyűjt, mint a nu- mizmatikus a régi pénzeket. Hogy aztán otthon elmondhassa, fényképeivel illusztrálhassa egy messzi ország képét. Városunk és népünk szépségeit és furcsaságait, a számára távoli világ életerőinek a lüktetését. S hogy rokonainak, szomszédainak eldicsekedhessen: láttam a pozsonyi Kukkolót, le vagyok fényképezve vele... A külföldi turista bizony sajátos emberfajta. A japánok például alacsony, mozgékony emberek, kevés köztük a fiatal, inkább középkorúak vagy még idősebbek, és általában a nők vannak fölényben köztük. Fegyelmezettek az utcán, hallgatnak vezetőjükre és állandóan fényképeznek. Ezt felelősen, nagy igyekezettel végzik, mintha digi tális szerkentyűikkel művészfotókat készítenének. A né metek általában idősek, nyugdíjasok, birodalmiak vagy osztrákok is lehetnek. Higgadtan szemlélik a városképet, megfontoltan felmérik az épületeket. Elődeik történelméről is üzennek nekik a paloták. Királyokról, császárságról, nemesi rendekről. Az angolszászok ritkán csoportosulnak, magányos világjárók. A pergő nyelvű olaszok vibrálással, míg a fegyelmezetten társalgó magyarok némi melankóliával színezik az utcák tarkabarka zsivaját. A Nyerges utcában, szemben a magyar nagykövetséggel, az ír kocsma asztalainál szűkül az átjárás, s gyakran nagy itt a hangzavar. Óvatos vezetők nem is erre viszik a turistákat a Fő térre, az egykori Fejér utcán át, a Ferencesek terén keresztül vezetik csoportjukat, hogy bő magyarázat kíséretében megtekintsék az Óvárosházát. Nevezetes hely, középkort idéz. A történelmi városrész központján áll Roland lovag - némely kételkedő történészek szerint Miksa - kőszobra, és kifürkészheteden tekintettel nézi a városvezetés ősi székhelyét. A városi galambok is itt keresik szerencséjüket, szolidabban és szerényebben, mint az olasz Szent Márk tér rámenős galambjai. Városunk legapróbb lakói ujjongva hajkurásszák őket. S itt kezdődik újkori szobraink sora! Igazi látványosságok, derűsen árnyalják városunk hangulatát. Kevesebb figyelmet vált ki a cirádás városháza közelében, őrbódéjában silbakoló muskétás katona, az egyik köztéri pad támlájára támaszkodó francia sergeant, Napóleon egykori őrmestere viszont már komoly érdeklődést kelt. Türista- párok ülnek melléje és fényképez- kednek, hasznos szobor, cselekvésre késztet, szórakoztató őrmester. A városi szülők öröme is: nyakába ültetik porontyaikat, elégedett apák nézik, ahogy csemetéjük meglovagolja a derék hadfit, aki kissé mélabús - katona az idegen városban! Talán éppen róla szól a legenda, mely szerint a tér legmagasabb házának felső emeletére szállásolták, ahol kilátástalan éjszakai harcot vívott a várost védő vének szellemével, miközben kardja a semmit kaszabolta, végül beleőrülve és megrokkanva le kellett őt szerelni. A szobor azonban erősen deli és emberszerető vitézt formál, a nyaka és a háta közepe szépen kifényesedett az őt lovagló legénykék izgő-mozgó fenekétől. A katonaszobrok, egyik osztrák, a másik francia, a város nehéz múltjára emlékeztetnek. Történelmi köztéri szobrunk egyébként kevés, Fadrusz János egykori remek Mária * . Teréziáját a köztársaság alaSchöner Náci szobra. Lamar Ignác a testi-lelki tisztaság követe volt pításának lázában cseh légionáriusok lerombolták, Radnai Béla Petőfijét is félreállították. Egyedül Hviezdoslav ülő bronzalakja szemlélődik bölcsen a róla elnevezett tér közepén. Aztán a színház előtt Ganümédész kútja, Li- pót császár diadaloszlopa a magyar rebellisek leverésének emlékére a Ferencesek terén, a Haltéren és más helyeken néhány vallásos szoborcsoport, a paletta nem túl gazdag. Az őrmester és újkori társai villanások a város közelmúltjából. Akár a patinás Mayer-féle cukrászda sarkánál a Schöner Náci ezüstfehér alakja. Joviálisán derűs figura, városunk embertörténeteinek egykori nevezetessége. Visz- szagondolva rá, az emléke is szívet melengető! A hadakhoz, nácikhoz, politikához semmi köze, jóravalóbb, békésebb lélek aligha élt itt, talán még Lackó, aki néha vékony télikabátban és kopott kucsmában, fázósan fiity- työgve irányította a villamosokat! Neki nincs szobra még... Schöner Náci legendája tisztaságot éltet, a meghatóan veszélytelen és hasznos bolond emlékét. Az idősebb pozsonyiak emlékeznek rá, ahogy hívásra házhoz jött frakkban és cüinder- ben, csokomyakkendővel, kezében sétapálcával, és becsületesen kitakarította a lakást. Munkája végeztével fürdőt kért, gondosan megtisztálkodott, utánozhatatlan eleganciával felöltözött, és a ház asz- szonyának kezet csókolva, kisz- tihanddal elköszönve távozott. A testi-lelki tisztaság követe volt. Az ötvenes évek közepéről még emlékszem, ahogy kérésre, bámészkodók gyűrűjében az utcán halk szomorkás hangon, cincogva énekel. Szoborként sem köny^ Man at Work, a Kukkoló - metafora, mely kinőtt a járdából
