Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-16 / 138. szám, szombat

Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI Néhány fényképésznél kirakatot nyitnak, kiteszik az arcképemet. A Vörösmarty téren óriási fényképet illesztenek a szalon hirdetőoszlopába... KARINTHY FRIGYES: UTAZÁSA KOPONYÁM KÖRÜL 2007. június 16., szombat 1. évfolyam 23. szám Hat megzenésített vers és négy saját felvétel szerepel Sotkovszky Lajos közelmúltban megjelent első, Egyszerű szavak című albumán Van a szavaknak egyszerűségük, szerintem Különleges cédével rukkolt elő a Garamkövesden élő Sotkovszky Lajos. Két meg­zenésített verssel indul, négy verssel zárul, és kö­zöttük négy vadonatúj szerzemény hallható. Rit­kán találkozik az ember ilyen „vegyes” hanghordo­zóval, fennáll ugyanis a ve­szély, hogy ezáltal a hang­zás és a mondanivaló egy­aránt szétesik. PUHA JÓZSEF Sotkovszky Lajos már több mint egy évtizede van a pályán. Megze­nésített verseket énekelt a Vándor együttessel, de már előtte is, s köz­ben az Érsekújvári Rockszínpad oszlopos tagjaként más zenei stílu­sokban is kipróbálhatta magát. Miért ez a vegyes kép? Miért nem saját dalok vagy csak meg­zenésített versek kerültek fel? Erre egyszerű a válasz. Nagyle­mezzel szólóban most, harminchá­rom évesen nyilvánulok meg elő­ször, és fontosnak tartottam, hogy mindkét oldalról megmutatkoz­zam. Sokat nem töprengtem rajta, vállaltam, pedig sejtettem: lesz­nek, akik emiatt kritikával illetnek. Ha az album az ötödik volna a sor­ban, én is problémának tartanék ilyen összetételt, de mivel szóló­ban az első, muszáj volt mindkét oldalról behoznom felvételeket ah­hoz, hogy kerek kép alakulhasson ki rólam. A verseket imádom, ezekkel váltam ismertté a Vándor verséneklő együttes tagjaként, a saját dalokba meg beleírtam mind­azt, ami én vagyok. A saját szerzeményeknek is verseknek kell lenniük, külön­ben szétesik a lemez. A dalszöve­geid ezek szerint versek? Nagyképűen hangzanék, ha azt mondanám: igen? Mert belül úgy érzem, hogy igen. Gondolom, több megzenésí­tett vers van otthon a fiókodban. Miért ez a hat került fel az al­bumra? A koncertjeimből indultam ki, ez a hat a közönség kedvencévé vált, szóval, megállták a helyüket. Ez volt az első számú szempont a válo­gatásnál. Érdekes, amit mondasz, mivel kevésbé ismert versekről van szó. Valóban. Talán az egyszerűsé­gük fogta meg az embereket. Ugyanúgy, ahogy engem. Az egy­szerű szavak. A szavaknak van egyszerűsé­gük? A minap vitáztunk ezen egyik ismerősömmel, szerintem van. Ha a verseket vagy a dalszövege­ket lebontod mondatokra, majd a mondatokat szavakra, akkor rá­jössz, hogy egyszerű, egészen egyszerű szavak alkotják. Sokféle, mondhatni jobbnál jobb lemez­eim jutott az eszembe, aztán az Egyszerű szavak mellett döntöt­tem. A Boldog éjjel című Petőfi- vers már a Vándor együttes CD- jén is szerepelt. Itt más hangsze­relésben csendül fel. (Dömötör Ede felvétele) Beszéljünk az új szerzemé­nyekről is. Az album legrégebbi dala a Tű­nődés című. 1993-ban írtam, pesszimista hangulatban. Akkori­ban alternatív katonai szolgálaton voltam, és nem értettem, mi a fel­adatom. Vágytam sok mindenre, de nem tudtam, hogy meddig jut­hatok el. Nyilván mostanában sem tudhatom, de akkortájt még annyi­ra sem, mint most. Megírtam a gondolataimat, zongora kíséreté­ben. A szerzeményeim folyamato­san készültek. A legutolsó a Vár az élet című. Rockosabb hangzású, mint a többi. Ha összehasonlítjuk a két dal­szöveget: a Tűnődés és a Vár az élet dműeket, melyek az alapve­tő különbségek? Honnan jutottál el hová, és merre tartasz? A Tűnődésben arról elmélke­dem, hogy ki mindenkinek köszön­hetem az addig megtett utamat, és a téma ezzel le is zárul. Nincs ben­ne jövőkép. A másik felvétel már élettapasztalatokra épül, és előre­mutat. Vannak élethelyzetek, meg­élt szituációk, amiket azáltal dol­gozok fel, hogy kiírom őket ma­gamból. December ötödiké is sok mindent hozott ki belőlem. Egyfaj­ta bénulás lett úrrá rajtam, sokáig azt éreztem, hogy nem tudok ki­lépni belőle. Gondolom, nem kell részleteznem, az emberek többsé­gében okoztak vágást a történtek. Egy komáromi Kormorán-koncert után sikerült feldolgoznom az ese­ményt. Mellettem az emberek áll­va tapsoltak, rajongtak. Én csend­ben ültem, december ötödikét kö­vetően nem tudtam rajongani. Fá­sultan néztem a koncertet. Ezután született meg a December 5 című dalom szövege. Egy csapásra kiír­tam mindent, ami hetekig nyo­masztott. Azóta más felfogásban tekintek az eseményre. Mindig kell ihlet az alkotás­hoz? Volt egy újságunk, az Érsekújvári Plébániahivatal kiadásában. Gyak­ran írogattam bele, és egyszer meg­kért az egyik barátom, hogy költsék egy rövid négysoros verset a lapba. Ez volt az egyeden, amikor felké­résre írtam. Bele is izzadtam alapo­san. Nekem szükségem van az éle­temből vett kiindulási pontokra. Csak úgy, előzmények nélkül nem tudok alkotni. A szövegeidet hallva úgy ér­zem, a hétköznapjaidban fontos szerepet játszik a vallás. Igen, az kell. Sokat köszönhetek az egyháznak. Már kiskoromban megérintett, amikor édesanyám először bevitt a templomba, és rám szólt, hogy ne rakoncátlan- kodjam, ne műidig azt lessem, honnan jön az orgona hangja. Az első zenei élményemet is onnan kaptam. Kántorként dolgoztam hosszú éveken át. Javarészt Emmer Péterrel ké­szítetted el a cédét. Hogyan ala­kult ki ez az együttműködés? Nemrégiben fellapoztam az Ifi magazin egyik számát. A Vándor együttessel készült beszélgetés ol­vasható benne, a Szememben hor­dozlak című lemezünk megjelené­se kapcsán, és észrevettem, hogy néhány oldallal odébb Emmer Pé­ter és Pásztor János hangstúdiót mutat be. Milyen kicsi a világ, egy lapban vagyunk, mégsem tudtunk egymásról! Én ugyanis akkor még nem ismertem Pétert. Zsapka Atti­lával énekeltem, néhány évig volt egy duónk, és Attila egyszer azzal állt elő, hogy Péter szívesen csatla­kozna hozzánk harmadiknak. Rögtön egy húron pendültünk, már az első találkozásunkkor elin­dult a barátságunk. Később Kelet- Szlovákiából, egy fellépésről haza­felé arról beszélgettünk, hogy ké­szíthetnénk hármasban albumot. Ez sajnos nem valósult meg. Ta­valyelőtt, József Attila emlékévé­ben Zsapka Attilát felkérte a Cse- madok, hogy állítson össze egy le­mezt a költő tiszteletére. Felhívott, hogy én is működjek közre rajta. Nem volt a repertoáromban József Attila-vers, erre az alkalomra ze- nésítettem meg a Perc címűt. Petit kértem meg, hogy hangszerelje. Végül ez az album lett az együtt­működésből. Mit vársz a hanghordozótól? Mi a célod vele? Több mint egy évtizede állok a színpadon, járom az országot, éne­kelek különböző stílusokban, és ez­alatt többen megkérdezték, hogy hazavihetnek-e, cédé formájában. Mindig azt válaszoltam, hogy talán majd egyszer. Most itt van, akinek tetszik, hazaviheti. Én már egy kö­vetkező úton járok, miközben per­sze a lemezt is tovább népszerűsí­tem. Zenekarral, a komáromi Em­mer Banddel koncertezem, szerte az országban. Jó volna még több helyre eljutni. Nagy örömömre szolgál, hogy meghívtak Talián- dörögdre, a Művészetek Völgye ne­vű fesztiválra, augusztus másodi­kén lépünk fel. A Tűnődés című felvételed írá­sa idején elégedett lettél volna a mostani élethelyzeteddel? Teljes mértékben. Az életem je­lenleg alaposan be van havazva. Szerencsére. Volt időszak, amikor arról álmodoztam, hogy úgy élhes­sek, ahogy most: tehát ne legyen szabadidőm, pontosabban minden percemet annak szentelhessem, amit szeretek. Éneket tanítok a pár­kányi Liszt Ferenc Művészeti Alap­iskolában, tagja vagyok az Érsekúj­vári Rockszínpadnak, amivel a Má­ria evangéliumát még mindig játsz- szuk, és június 2-án mutattuk be az új darabot, a József és a színes szé­lesvásznú álomkabát címűt.'Ttimé- zok a cédémmel, miközben az új dalokon is töröm a fejem. Most egy gazdag korszakot élek, rengeteg az impulzus. Tüdőd, sok élmény éri az embert az album kiadása során, fő­leg a bemutatásnál, és ezek új ötle­teket szülnek bennem, írásra kész­tetnek. Párkányban hihetetlenül jól sikerült a bemutatókoncert. Nem túlzók, a mennyországban éreztem magam. A következő lemezemen csak saját szerzemények lesznek. A mondanivaló nagyrészt már a fe­jemben van, most forr. Nyüván rá­kerül majd egy-két régebbi dolog is, de leginkább aktuális mondani­valóval akarom megtölteni. Megzenésített versek, saját pop-rock szerzemények, musi­cal, operett... Ennyi különböző stílus megfér egymás mellett? Elsőre azt felelném, hogy nem, de az élet azt mondatja velem, hogy igen. Határozottan igen. ( \ KÍNÁLATUNK Batthyány Lajos, a magyar Egmont Vesztróczy Zsolt történeti esszéje 12—13. oldal A felújított medveszobor Stróbl Alajos kistapolcsányi vadászszobrai 14. oldal Pozsonyi nyárelőzetes Duba Gyula színes turistakalauza 16-17. oldal V _________________________7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents