Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-16 / 138. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 16. www.ujszo.com Fellépésével magára haragította a császári udvart, ez lehetett későbbi halálos ítéletének is az oka, sorsáról pedig minden jel szerint már 1848-ban döntöttek. Batthyány Lajos, a „magyar Egmont” Az utókor kevés emberrel bánt mostohábban, mint az első magyar felelős kormány miniszterelnökével, gróf Batthyány Lajossal, aki idén ünnepli születésének 200. évfordulóját. VESZTRÓCZY ZSOLT Bár kortársai a németalföldi szabadságharc egykor kivégzett vezetőjéhez hasonlítva a „magyar Egmont”-nak nevezték, a magyar történelmi panteonban nem kapta meg azt a tiszteletet, melyet életműve alapján okkal megérdemelt volna. Gróf Batthyány Lajos 1807. február 10-én született Pozsonyban, és más nemes ifjakhoz hasonlóan katonai pályán kezdte. 1831-ben leszerelt, a harmincas évek pedig a közéleti felkészülés jegyében teltek el. A magyar politikai élet küzdelmeiben az 1839-es országgyűléstől kezdve vett részt, és a forradalomig ő volt a felső táblán az ellenzék vezére. Bár nem volt olyan kiváló szónok, mint Kossuth, és nem írt nagy hatású elméleti munkákat sem, mint Széchenyi, gyakorlati téren mégis kitűnt tevékenységével, és minden megnyilvánulásával a polgári átalakulás ügyét igyekezett előmozdítani. Ennek köszönhetően olyan nagy tekintélyre tett szert, hogy Kossuthtal összefogva országos szinten is a magyar reformmozgalom irányítójává vált. Felesége, Zichy Antónia méltó társa volt ebben a küzdelemben, így nem véletlen nevezte őt a titkosrendőrség a „legbőszebb honleány”-nak. Batthyány több gazdasági, társadalmi és politikai egyesületben is részt vett (Iparegyesület, Ellenzéki Kör stb.), Hatvani utcai palotájuk Pesten pedig a társadalmi élet központévá vált. Komoly politikai előkészületek után 1847-re sikerült kidolgoznia a polgári átalakulás programját, az Ellenzéki Nyilatkozatot, megteremtve ezzel a liberális reformellenzék egységét. Az utolsó rendi országgyűlésen Batthyány szintén a felső táblán irányította az ellenzéket. Itt viBarabás Miklós: Gróf Batthyány Lajos (19. század első fele) szont a reformok ügye holtpontra jutott, és hónapokon át tartó küzdelem után végül csak az Európán végigsöprő forradalmi hullámnak köszönhetően sikerült áttörést elérni. Batthyányi március 17-én Bécsben kinevezték miniszterelnöknek, s ő még aznap kihirdette a jobbágyfelszabadítást. Ezt követően mintegy háromheti törvényhozói munka kezdődött Pozsonyban, mely a feudalizmust felszámolva lerakta a modern polgári Magyarország alapjait mind politikai, mind társadalmi szempontból. Bevezették a népképviseleti országgyűlés és az ennek felelős kormány intézményét, a cenzúrát eltörölték, a cenzusos választójog bevezetésével a korabeli Európa egyik legdemokratikusabb választási törvényét hozták létre. Társadalmi téren is forradalmi változásokra került sor, felszabadították a jobbágyokat, eltörölték a terheiket (a kilencedet és a tizedet), bevezették a közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget. Bár ez az időszak látszólag nyugodt- nak tűnt, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy a forradalmat követően ismét rendkívül válságos helyzet következett be. A konzervatívok ugyanis a forradalmat követően hamar magukhoz tértek, és mindent megtettek az átalakulás lefékezéséért, ráadásul országszerte különféle parasztmozgalmakra is sor került. Ebben a kiélezett helyzetben Batthyány komoly szerepet játszott, mind a konzervatív cselszövések meghiúsításában, mint az elégedetlenség lecsillapításában, így az ország el tudta kerülni a polgárháborút, az átalakulás pedig vér nélkül zajlott le. Az új kormány április 11-ét, az országgyűlés berekesztését követőFelesége, Zichy Antónia méltó társa volta küzdelemben, így nem véletlen nevezte őt a titkosrendőrség „legbőszebb honleány"-nak... en Pestre költözött, ahol rendkívül nehéz körülmények között kezdte meg a munkáját. Az államkincstár üres volt, az országban állomásozó haderő nem engedelmeskedett az új kormánynak, meg kellett szervezni a minisztériumokat, és megfelelő szakemberekkel fel is kellett ezeket tölteni. Szerencsére Bat- thyányék a kezdeti nehézségeken rövidesen úrrá tudtak lenni, a kormányzati munka megindulásával pedig sikerült megszilárdítani a forradalom eredményeit. A Batthyány-kormány hazai megítélésének szempontjából nagyon komoly erőpróbát jelentettek az 1848 nyarán tartott nép- képviseleti választások. Ezeken viszont a kabinetet támogató liberális jelöltek szereztek döntő többséget, míg a radikálisok és a konzervatívok mindössze néhány mandátumhoz jutottak. Ezek az eredmények minden kétséget kizáróan jelezték, hogy a korabeli magyarországi társadalom elégedett Batthyányék addigi munkájával, így továbbra is nekik szavazott bizalmat. Ebben az időszakban a legnagyobb gondot a Habsburg-udvar- ral folytatott hatásköri viták jelentették, hiszen az áprilisi törvények az osztrák-magyar viszonyt csak nagy vonalakban szabályozták, ám sok részletkérdés maradt tisztázatlanul. Ezeken a tárgyalásokon Batthyány rendkívül eredményesen képviselte a magyar álláspontot, és az áprilisi törvényekben szerzett pozíciókat megvédve sikerült az ország politikai mozgásterét tovább tágítania. Határozott fellépésével viszont sikerült teljesen magára haragítania a császári udvar és a család prominens személyiségeit, és a jelenlegi kutatások szerint ez volt későbbi halálos ítéletének is a valódi oka, sorsáról pedig minden jel szerint már 1848-ban döntöttek. Ráadásul Batthyány emellett több olyan lépést is megtett hazája érdekében, melyek során nemegyszer átlépte a politikai lojalitás akkor megengedett határait, bár egy- egy esetet leszámítva azért megmaradt a törvényes keretek között. Ó volt például az, aki 1848 májusában elrendelte a mozgó nemzetőrség, vagyis a honvédség toborzását és felfegyverzését, ő vitte keresztül, hogy a Magyarországon állomásozó katonaság a kormány mellé álljon, a szerb lázadók ellen az akkor még Magyarországtól független Erdélyből ő hívta segítségül a székely határőröket, ő kezdte meg egy független magyar külképviseleti rendszer kiépítését, a Habsburg-ál- lamadósságok törlesztésében való magyar részvételt pedig keményen visszautasította. Bár a Batthyány- kormány mindenáron belső stabilitásra törekedett, az idő előrehaladtával mégis egyre több kedvezőtlen jelenség mutatkozott (például az ellenforradalmi törekvések erősödése, a nemzetiségi mozgalmak, a szerb felkelés, a horvát lázadás, a császári udvarral folytatott állandó hatásköri viták, a radikális és ellenzéki mozgalmak politikai támadásai stb.), melyek mind jobban megingatták a kabinet pozícióját. A nyár vége felé döntő fordulat következett be az Ausztriához fűződő magyar viszonyban. A Habsburg Birodalom különféle tartományaiban (Galíciában, Csehországban, Itáliában) ugyanis ekkorra már leverték a forradalmakat, így a császári udvar hozzálátott, hogy az idő kerekét Magyarországon is visszaforgassa. Bécs célja az volt, hogy a forradalom eredményeit visszavonja, ezért támadásuk leginkább az ország önállóságának két legfontosabb pillére, az önálló magyar had- és pénzügyminisztéri-
