Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-02 / 126. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 2. www.ujszo.com Lovász Attila: „A magyar politikai képviseletnek a Pátria rádió kapcsán nem a vasárnap délelőtti műsoridőért kell kilincselnie, hanem kiabálnia kellene" Az örökös alkalmazkodás a kisebbségi lét tragédiája Újságírói karrieije egyedülállónak mondható a hazai magyar mezőnyben. Megfordult szinte mindegyik itteni magyar médiában, de azon kevesek közé tartozik, akik a szlovák, sőt a cseh sajtóban is érvényesülni tudtak. Lovász Attilával a Pátria rádió lehetséges megszűnéséről, a hazai média és politika átfedéseiről beszélgettünk. CZAJL1K KATALIN Jelenleg a Magyar Rádió regionális adásait vezeti, s ezenkívül a Domino efekt hetilap főszerkesztője, de volt Új Szó- és Vasárnap- főszerkesztő is, írt a Smenek és a cseh hírügynökségnek, dolgozott a Szlovák Rádióban. Úgy tűnik, mintha nem bírná sokáig egy helyen. Miért? A felsorolás persze nem teljes. Projektekben gondolkodom, mindig bizonyos feladatok elvégzése miatt vállalok el egy munkát, aztán vagy sikerül, vagy nem, mindkettőre van példa. A Magyar Rádióban mi az említett projekt? Magyarországon komoly hagyományai vannak a regionális rádiózásnak, a vidéki rádiózást viszont az előző cégvezetések szó szerint lefejezték. Újjá kell hát építeni: kialakítani egy olyan rendszert, amelyben a vidéki stúdiók műsoridejük egy részében önálló műsort készítenek saját közösségükről saját közösségüknek, az idő többi részében pedig összekapcsolódva egy országos hálózatban sugároznak. Ezt hívják network (hálózat) rádiózásnak. Egy évvel ezelőtt megnyerte a Pátria rádió igazgatói posztjára kiírt pályázatot, így olyan pozícióba kerülhetett volna, amelyből reálisan is befolyásolhatta volna a hazai magyar rádiózást. De nem fogadta el az igazgatói állást, a rádióelnök tanácsadója volt egy rövid ideig. Miért? Az első lépés magánjellegű döntés volt. 1998 óta egyéni vállalkozóként adom el a munkaerőmet. Ha tavaly augusztusban munkavállalóként lépek be egy olyan posztra, amely egyébként kizárja a vállalkozást, akkor anyagilag jelentősen ráfizetek. Létezett egy megegyezés köztem és a rádióelnök között, hogy december végéig elrendezhetem a dolgaimat, de ha évvégéig nem lépek munkaviszonyba igazgatóként, megszűnik a szerződéses viszonyom a rádióval. Eközben történt, hogy a Pátria számára a BBC után fennmaradt, az URH hálózatára kiépítendő utolsó és nagyon fontos frekvenciát nem kaptuk meg a frekvenciatanácstól. A rádió vezetése úgy döntött, hogy középhullámon, önálló országos adóként üzemelteti a Pátriát, az én koncepcióm azonban egy főműsor- idős, úgymond drivetime-os, URH- s magyar adás volt. Középhullámon is lehet jó rádiót csinálni, de ez nem az én elképzelésem volt, nem ag én világom, így hát távoztam a rádióból. Az utóbbi napokban a közép- hullámú rádióadás finanszírozása körüli problémák láttak napvilágot. Valóban megszűnhet a Pátria rádió? A jelenlegi jogi környezetben ez a legvalószínűbb végkifejlet. Mi a megoldás? Rövidtávon a középhullám finanszírozásának megoldása. A másik lehetséges út az, ha a Pátria URH-hálózatra kerül. Tanácsadóként egyébként kidolgoztam egy variációt arra az esetre, ha az állam nem állja a középhullámú sugárzás költségeit, azaz ezt a helyzetet is meg lehet oldani. Mi az egész probléma lényege? A rádiótörvény értelmében a Szlovák Rádió öt terresztriális országos adót üzemeltet. Ha a frekvenciaállományát nézem, akkor középhullám nélkül három és felet képes üzemeltetni. Ebből következően az öt adónak osztoznia kell a frekvenciákon, mert újabb adók és új frekvenciák üzemeltetése az elkövetkezendő néhány évben megoldhatatlan. A megoldás a Regina Rádió (a Szlovák Rádió regionális adója) gerinchálózatának felosztása, és a magyar adás visszakerülése a regionális hálózatra. Ez nem jelentené az önálló magyar szerkesztőség megszűnését. Ebben az esetben egy adón lenne fogható a Regina és a Pátria? Ez egyben azt jelentené, hogy korlátozódna a magyar adás időtartama? Nem feltétlenül. Egy URH-ge- rinchálózatot úgy kell elképzelni, hogy több tucat kis adó biztosítja az országos lefedést. Ez a több tucat kis adó szétválasztva külön-külön önálló tartalmakat is sugározhat. Tehát ugyanúgy lehet egy állomás, mondjuk 12 adón, de lehet 12 is, szakszerű gombnyomás kérdése. Ez lehetne a megoldás a Pátria számára? Az adott helyzetben egyértelműen. Hosszú távon egy egészen más közrádiózási modellt tartok jónak. Az, hogy Szlovákiában a közrádiózást egyetlen intézmény biztosítja, eleve nagyon rossz, centralizált, és esetenként működésképtelen állapotokat eredményez. Mit értsünk közrádiózás alatt? Nagyon kevesen foglalkoztak Szlovákiában a közszolgálatiság meghatározásával. Az első médiaelnök, aki ilyesmit papírra vetett, Richard Rybnícek, a köztévé előző igazgatója volt. Ó hat pontban definiálta a közszolgálatiságot, melyek alapján az adásnak univerzálisnak, sokszínűnek, közforrásokból finanszírozottnak, a politikai és gazdasági hatalomtól függedennek kell lennie, magas szakmai szinten készítve tartalmakat. Ezeket az elveket egyébként nem titkoltan a BBC alapokmányából merítette. Ehhez tenném hozzá, hogy a közmédiának vállalnia kell a kisebbségi tartalom-előállítást és sugárzást, nemcsak kisebbségi nyelveken, hanem kisebbségi műfajokban is. Ezek szerint nem csak állami média lehet közszolgálati? Sőt! Akár magánszemélyek által létrehozott, a közszolgálatiság pontosan meghatározott elveinek eleget tevő, és az előfizetési díjak egy részével finanszírozott adó is lehet közszolgálati. Sugározhat mondjuk Dunaszerdahelyen vagy Besztercebányán, nem kell feltétlenül egy központi állami intézmény hatáskörébe tartoznia. A Pátria nem nevezhető közrádiónak? Nem ezt állítom, hanem azt, hogy Szlovákiában nincs közrádiózás. Van egy közrádió, ennek a Pátria az egyik része, és egyben lehetséges áldozata. Miért áldozata? Mert Szlovákia nem arról híres, hogy túlzottan örülne egy autonóm magyar rádióműsornak, tehát ha az veszélybe kerül, a megmentéséért a politika nem sokat tesz. Lát politikát a mögött, hogy a Pátriát veszély fenyegeti? Csak politikumot látok mögötte. Még ha nem is közvetlenül arra irányuló szándékot, hogy szűnjön meg, néha inkább csak politikai tehetetlenséget. Tizenöt év alatt a kormányok csak birtokosként tudtak viszonyulni a közmédiához. Az uralkodás gyakorlata néha bejött, néha nem, hiszen a rádiónak többször volt ellenzéki vezetése, a televízió azonban elég jól alkalmazkodott a kormányzati ciklusokhoz. Persze, nem véletlenül, hiszen mindig a televízió volt fontosabb a kormánynak. Talán ez vezetett el odáig, hogy az állam, bár jogszabály írja elő, nem hajlandó finanszírozni a középhullámú sugárzást... Az állam, illetve a kormány a saját rendelkezését szegi meg. Az előző rádióelnökök úgy oldották meg a helyzetet, hogy halmozták az adósságot, mondván, úgy sem lehet kikapcsolni. Nyilvánvaló, hogy ezt nem lehet a végtelenségig folytatni. Ebben Zemková rádióelnöknek igaza van. Kinek kell most lépnie? Ebben a pillanatban a Fekete Péter a rádióelnök kezében van, aki azzal, hogy megengedte a közép- hullámú adás megszüntetésének lehetőségét, komoly problémát okozott saját magának. Nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy a kormány megijedjen és fizessen, ez a kormány viszont nem fog megijedni és nem fog fizetni! Tehát a rádióelnöknek kell megtalálnia a megoldást középhullám nélkül. És mi lenne ebben a szerepe a magyar politikai képviseletnek? A magyar politikai képviseletnek nem a vasárnap délelőtti műsoridőért kell kilincselnie, hanem kiabálnia kellene. Kormányzati pozícióban nyolc éven át nem vette észre a veszélyeket, s nem javított a szabályozáson. Ellenzéki pozícióban figyelmeztetnie és tiltakoznia kell. Nem beszélve arról, hogy egy félmilliós kisebbségnek legitim követelménye volna az önálló adó, és ezért akár az utcára is ki lehet menni. Milyen állapotban van ma ön szerint a Pátria rádió? Lehet, hogy haragudni fognak rám a „pátriások”, mégis úgy gondolom, műszaki szempontból jó körülmények között dolgoznak, igaz, csapnivaló bérekért, a jelenlegi műsoridőhöz képest viszont a szükségesnél 25-30%-kal nagyobb a munkatársak létszáma Az elbocsátások ellenére? Akármennyire hihetetlen, de így van. És ami a műsor színvonalát illeti? A középhullámú műsorszolgáltatásról tudni kell, ott a zene és a szó aránya más, a szó van többségben. Ebből kifolyólag a Pátria a publicisztikai formátumai megfelelnek a középhullámnak. Lehet vitatkozni a színvonalról, de akkor, amikór egy adásban a legalapvetőbb menedzselési kérdések nem megoldottak, és maga az adás van veszélyben, nagyon gyorsan feledkezzünk meg erről, és mentsük a menthetőt. Utána ráérünk foglalkozni a többivel. Rendben van az, hogy az egyetlen kisebbségi adó vezetője egy parlamenti képviselő felesége? Nem áll fenn a veszélye, hogy a rádió elfogultan tájékoztat az illető képviselőhöz vagy a pártjához kapcsolódó kérdésekről? A szlovákiai magyar értelmiség annyira kicsi, hogy az átfedések elkerülhetetlenek. Sok mindenben van, lehet Nagy Ildikóval vitám, de egy biztos: férjével kapcsolatban sosem élt vissza a pozíciójával. A veszély persze létezik, ezért a leginkább személyiség kérdése az egész. A Pátria ebben egyébként nem egyedülálló. Mint ismeretes, a Szabad Újság főszerkesztő-helyettese egyben egy parlamenti képviselő asszisztense, nem különben a Magyar Nemzet szlovákiai tudósítója. Nem teszi ez az itteni médiát túlságosan szervilissé, s nem ássa alá függetlenségüket? Egy képviselő asszisztensének lenni vállalt poszt, ezért ha valaki úgy dönt, ilyen politikai szerepet vállal, ne vállaljon szerepet a médiában. De az, hogy valaki valakinek a férje vagy felesége, az adott esetben egy húsz vagy harminc évvel ezelőtti vállalás. Azonban mindkét esetben fennáll az elfogultság veszélye. Ez így van. Ám visszakérdeznék: a velem interjút készítő kolléganő nem egy politikai funkcióból jött a médiába? De igen. A különbség az, hogy én lezártam ezt az időszakot, és mindent megteszek annak érdekében, hogy az előző szerepvállalásom ne legyen befolyással újságírói tevékenységemre. Le lehet zárni egy ilyen időszakot? A munka szempontjából természetesen igen. Az említett esetekben azonban a két szerepvállalás egyszerre történik. Rossznak tartom, ha valaki vállaltan két munkaviszonyt köt, amelyek közül az egyik politikai, a másik újságírói. Azt gondolom viszont, hogy az illető személyiségétől függ, mennyire tud elvonatkoztatni egyik vagy másik szerepétől. Ha elég erős a személyisége, képes lehet rá, ha pedig nem, rá kell mutatni. A szóvivőből újságíróvá avanzsált médiaszereplőre van jó példám: Martin Fendrych volt cseh belügyi szóvivő, ma a Tyden kommentátora. Neki már elhiszem, hogy le lehet zárni egy politikai időszakot, és tiszta lappal lehet kezdeni. Tehát meggyőzhető vagyok ez esetben is. Még egyszer, nem teszik ezek az átfedések túl szervilissé az itteni médiákat? Nem ez teszi szervilissé őket. Hanem mi? A kilencvenes évek elején a függetlenséget a politikai pártoktól és a kormányzatoktól való függetlenségként határoztuk meg. Azóta minden független tanácsadóról, minden független bizottság még függetlenebb tagjáról minden szakmabeli pontosan tudja, hogy ki milyen mezben független. Tehát a függetlenség formai előírásait betartva még nem válik valaki valóban függetlenné. Egy másik példa: a Frankfurter Allgemeine Zeitung volt vezető kommentátora a CDU- CSU egyik vezető politikusa volt. Mindenld tudta róla, úgy olvasták a cikkeit. Ha tehát olyan mizériában vagyunk, hogy nagyon kevés a szlovákiai magyar értelmiségi, és ezért összeérnek politikai és nem politikai szerepvállalások, legalább valljuk be, hozzuk nyilvánosságra, ez a tisztességesebb. Mégis visszatérnék az előző kérdéshez. A szlovákiai magyar újságírásból mintha hiányozna az az erős kritikai kultúra, amit mondjuk a szlovák médiában a meciariuzmus alapozott meg. Ennek vajon mi az oka? Hiányzik az már a szlovák médiából is. A szlovákiai magyar sajtó ez idáig állandóan alkalmazkodott, állandóan kisebbségi akart lenni. Ez a mizériája a kisebbségi sajtónak és az értelmiségnek. A kisebbségi gondolkodásmód remek példája volt Bugár Béla nyilatkozata, amikor Nyitra megyében magyar- ellenes nagykoalíció alakult. Ekkor Bugár azt nyilatkozta, az MKP úgy állítja fel a listáját, hogy ne lehessen többségben. Ezt az örökös alkalmazkodást, az örökös kisebbségi gondolkodást tartom a kisebbségi lét tragédiájának! Ha ebben szocializálódunk, sosem lesz független sajtónk, s másunk sem, amiben a függetlenség, az önbizalom jeleinek kell megmutatkoznia. Ennek hozadéka az is, hogy a kisebbségi média nem mer elég kritikus lenni a magyar politikai képviselettel szemben, mondván, a „mieinkről” van szó? Pontosan. Amíg a hazai magyar sajtóban dolgoztam, sokszor megkaptam, hogy a saját fészkembe piszkítok. Ám ha a sajtó nem teljesíti a közösség önreflexiós igényeit, akkor minek van? Milyen állapotban van ma a szlovákiai magyar média? Hosszú ideje vagyok aktív szereplője, vezető posztokon is, nem volna korrekt sommás véleményt nyilvánítani. Csak annyit mondok: ha hosszabb tanulmányt szentelnék a hazai magyar sajtónak, abban a negatív vélemény lenne túlsúlyban.
