Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-02 / 126. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 2. Vélemény és háttér 7- Főnök, a kisebbségi osztály után második lépésként megszüntethetnénk a nemzetiségi kisebbsé­geket is! (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Gyermeknapi matiné a miniszterelnök elvtárssal mmmm^ KOMMENTÁR Emberi minőség KISS TIBOR NOÉ Május elején öt rendőijárőr igazoltatott, kettő pedig megerősza­kolt egy 21 éves lányt (Zsanettet) Budapest belvárosában. Az ügy kapcsán olyan fogalmakkal barátkozhattak az érdeklődők, mint a poligráf, a Tetra-rádió, a GPS vagy a cellainformáció - egyelőre ezek mindegyike valamilyen formában Zsanett állításait igazolja. De nem ez volt május egyetlen rendőrszégyene. A Széna téri túsz- ejtő akció során az egyik rendőr közel 500 ezer forintot tulajdoní­tott el a bankfiókból. Pechjére a biztonsági kamerák filmezték, miközben zsebre rakta a húszezreseket. Aztán az is kiderült, hogy a móri bankrablás legújabb gyanúsítottja is egy rendőr, majd Bor­sod megyében autópályarendőröket vettek őrizetbe, akik összeját­szottak néhány autómentővel. Az események nem maradtak következmény nélkül. Gyurcsány Ferenc leváltotta az Országos és a Budapesti Rendőr-fő­kapitányság vezetőjét, Bene Lászlót és Gergényi Pétert, de közvet­lenül a „megerőszakolási” ügybe néhány nappal később belebu­kott Petrétei József igazságügyi miniszter is. A felelősségre voná­son túl azonban minden ment a maga megszokott módján: a kor­mány és az ellenzék egymásra mutogatott. Hogy ugye „Orbán Vik­tor miért vitte az embereket az utcára!” „Miért nem hívta vissza őket!” „Szegény rendőrök, azt sem tudják, mit csináljanak!” A má­sik oldal nem bonyolította túl a dolgot: „Rendőrterror! Rendőrter­ror! Rendőrterror!” A politikai kommentárok is kielemezték a helyzetet, újra és újra az insziiiuáció, a csúsztatás és a torzítás esz­közével élve, és lehetőleg a kenyéradó gazdi (MSZP vs. Fidesz) lá­bához törleszkedve. Még szerencse, hogy Zsanettről nem derítet­ték ki, hogy MSZP/Fidesz-szavazó, ergo az egész ügy politikai „kalandorakció”. A bulvármédia pedig gondoskodott arról, hogy az egyetemek szociológiai és kommunikációs tanszékei ne szűköl­ködjenek a forrásokban, amikor a tananyag a tömeghisztéria mes­terséges felkorbácsolását érinti. Igaz, a bulvár legalább mosolyt is csalt az arcunkra, amikor hírül adta, hogy az MSZP kongresszu­sán két rendőr feltörte az italautomatát. Aztán persze ez a mosoly is az arcunkra fagyott. De ne csak a rendőrséggel foglalkozzunk, nézzük a magyar fo­cit. A bombahír most az, hogy Huszti Szabolcs otthagyta a válo­gatott keretét, mivel nem látta biztosítottnak a helyét a kezdő­csapatban. Bizonyára az olvasó ismeri a Hannover nevű európai elitklubban focizó Huszti Szabolcsot, akinek a képességei mel­lett Ronaldinho cselei vagy Francesco Totti indításai eltörpül­nek. Nos, ez a Huszti Szabolcs összepakolta a csomagját és visz- szautazott Németországba a tatai edzőtáborból. Persze, elkép­zelhető, hogy a kapitány esetleg megsértette, vagy kerek-perec kijelentette, hogy „márpedig nálam csak a pádon ülsz majd a gö­rögök és a norvégok ellen”. Azonban a címeres mez a kispadon is ugyanúgy feszül a felsőtesten, még ha Husztinak esetleg fo­galma sincs arról, mit jelent egy egész országot képviselni. Mel­lékesen, kapásból sorolhatnánk a Husztinál százszor nagyobb futballisták neveit, akik leültek a kispadra, mellükön az angol, a francia vagy a brazil címerrel. Huszti pakolásáról eszünkbe jut egy olasz tréner, aki szűk egy évet dolgozott Magyarországon, a Kispest edzőjeként. A világ egyik legfejlettebb futballkultúrájából érkező Aldo Dolcettit a tá­vozása előtt megkérdezték arról, hogy szerinte mi a magyar fut­ball legnagyobb problémája. Dolcetti kesernyésen elmosolyodott, majd ennyit mondott, „emberi minőség”. Ez az, amihez nem kell sok kommentár. Magyarország leginkább az emberi minőség te­rületén deficites, legyen szó akár a politikáról, akár a sajtóról, akár a rendvédelemről, akár a futballról. Magyarország talán leg­inkább az emberi minőség hiánya miatt olyan, amilyen. FIGYELŐ FIGYELŐ Késik a pedofil papok büntetése A Vatikánnak túl sok időbe telik a pedofil papok ügyének elbírálása és az érintettek megbüntetése - írta pénteken megjelent számában a Pano­rama című olasz hetilap. A Panorama értesülése szerint 2001 óta mintegy ezer olyan ügy dossziéja gyűlt össze a Hit- tani Kongregációnál - ez a tes­tület a Szent Hivatal, az inkvi­zíciójogutódja -, amely papok és más egyházi személyek ál­tal feltételezhetően elkövetett szexuális visszaélésekkel kap­csolatos, ám mindössze alig egy tucatnál több ügyben in­dult meg eddig a hivatalos ki­vizsgálási eljárás. Ráadásul - folytatta az olasz hetilap - az eljárást olyannyira teljes titok­tartás övezi, hogy magát az ítéletet sem hozzák nyilvános­ságra. A Hittani Kongregáció elnöke 1981-től Joseph Rat- zinger bíboros, a jelenlegi XVI. Benedek pápa volt, aki egé­szen 2005. áprilisi pápává vá­lasztásáig töltötte be ezt a tisztséget. A Panorama cikke azután jelent meg, hogy előző este a RAI olasz közszolgálati televízió bemutatta a brit BBC tavaly októberi, „Szex, bűnök és a Vatikán” című dokumen­tumfilmjét. A pápát és a vati­káni hierarchiát ebben olyan vádak érik, hogy a pedofil ügyeket igyekeznek csöndben elintézni, és a meggyanúsított papokat egyszerűen áthelye­zik egyik egyházkerületből a másikba. A BBC-dokumen- tumfilmet csaknem 5 millió olasz látta. (MTI/AFP) TALLÓZÓ WASHINGTON POST Szinte biztosra vehető, hogy Robert Zoellick, George Bush amerikai elnök jelöltje lesz a Vüágbank új elnöke. Sokak vé­leménye szerint a Goldman Sachs bankcsoport nemzetkö­zi ügyekért felelős alelnöke a megfelelő szakember a bank­elnöki posztra; az etikai vétség miatt lemondani kényszerült jelenlegi elnöknél, Paul Wolfo- witznál legalábbis „nemzetkö­zibb látókörű”. Bírálatok is el­hangzanak; némelyek szerint a jelölt a volt védelmi minisz­terhelyetteshez hasonlóan „kellemetlen, arrogáns stílu­sú”. Névtelenséget kérő banki tisztségviselők szerint szinte bizonyos, hogy az igazgatóta­nács áldását adja Bush jelöltjé­re. Wolfowitz távozása kap­csán több külföldi politikus bí­rálta azt a gyakorlatot, hogy az Egyesült Államok továbbra is kisajátítja a bankelnök kineve­zésének jogát, sokan külföldi szakembert látnának szívesen az évente 22 milliárd dollárnyi fejlesztési hitelt kihelyező bank élén. A Világbank igaz­gatófanácsa elvben június 15- ig várja még a további jelölte­ket. Június 30-ig, Wolfowitz távozásának napjáig fognak dönteni az új elnök személyé­ről. Zoellick nemzetközileg el­ismert szakember. Két évvel ezelőtt állítólag őt ütötte ki a Világbank elnöki posztjáért fo­lyó versengésből Paul Wol­fowitz korábbi védelmi mi­niszterhelyettes, aki azért kényszerül lemondásra, mert pozícióját felhasználva járt közben élettársának előmene­tele és fizetésemelése ügyében a banknál. Fegyverekkel teli asztalok­kal fogadta Robert Fico kor­mányfő a gyerekeket a nemzetközi gyermeknap al­kalmából. A fiatalok gye­rekotthonokból jöttek. Biz­tosan jó hatással lesz majd rájuk a sok fegyver. Tudja ez a Fico, hogyan megfogni a kölköket. MOLNÁR NORBERT Robert Fico tud úszni, tud kor­csolyázni, tud mindent. Mondta a gyerekeknek. A Nyitra folyó part­ján tanulta meg. Meg azt is mond­ta biztosan, hogy az állam jó tulaj­donos, nem engedi privatizálni a gyerekeket, inkább ő gondosko­dik róluk. Mondjuk, fegyvereket gyűjt nekik. Szólhatott nekik, tá­mogassák az egybiztosítós mo­dellt, mert ha több biztosító lesz a piacon, a kapitalista magánbizto­Egy tánc után, könnyedén TALLÓSl BÉIA Csak egy tánc volt, mit tőled kaptam én, azután ment min­den könnyedén - dúdolgatjuk a hatvanas évek óta Szécsi Pál el- sőrandevús örömhimnuszát. Nem veszített semmit a bájából, hiszen versenybe került a leg­jobb slágerek mezőnyében a ki­rályi egyesen életre hívott Csi­náljuk a fesztivált című leporo- lós, újrahangszerelős nosztal­giaműsorban. Van egy másik tánc is, az pedig az egyik hazai kereskedelmi csatornán hódít vasárnapról vasárnapra. Gon­dolom, az underground-foreve- rek laza kézmozdulattal lesöpö­rik, mondván, bulvár. Marad­junk abban: szórakoztató. És fő­leg - ami eléggé magas rendű­rangú dolog-jótékonysági jel­legű. Nem kell fanyalogni, hogy újfent egy tömegízlés szintjére sítók meggyorsítják a felnövésü­ket, hogy minél korábban fizesse­nek járulékot. A gyerekek szájtát- va nézhettek, a maradék minisz­terek szájtátva tapsolhattak. Az­tán mesélhetett a kormányfő az elkábított gyerkőcöknek, hogy ő már járt Szobráncon, méghozzá ezen a héten. Nem minden mi­niszter ment el, alkoholt se kap­tak, de ő elment. Segíteni a régió­nak, mert mindegyik régió felvi- rágzik, ahova ő beteszi a lábát. Jó példa erre Kína, meg Líbia. Vene­zuela most azért van pácban, mert oda nem ment el. Rozsnyóra viszont elment, s bár úgy látszik, mintha ott nem lenne jó, de ez nem igaz, a „láccaccsal“. Aztán azt is közölhette a miniszterelnök, hogy a repteret nem fogjuk priva­tizálni, mert az állam jó tulajdo­nos. Igaz, hogy csökken az onnan repkedők száma, de ez már apró­ság. Fico biztosította a gyereke­ket, hogy a munkatörvénykönyv változadan formában suhan át a alacsonyított, nézettséghajhász bulvárműfaj, mivel komoly dol­gokról gondolkoztat el. Elsősor­ban arról: mennyi emberi prob­léma vár odafigyelésre és meg­oldásra, önmaguktól ugyanis nem tűnnek el csak úgy. E tán­cos karitatív műsorfolyammal - mivel töményen adagolja hétről hétre a bajt, a bánatot, a borút az álmokkal és az óhajokkal együtt -, fájón belénk eszi ma­gát a sötét valóság, hogy men­nyi segítségre szoruló kisember él körülöttünk a bajával, amellyel naponta meg kell küz­denie, összecsapva az előítéle­tekkel. Arra is felfigyeltet e tánc, hogy ez a sok-sok ember az ilyen-olyan természeti, bioló­giai és sorscsapással igenis, együtt tud élni, kiegyezetten: tartással viselik a maguk ke­resztjét. Azt is megmutatja e műsor, hogy mennyi segítőkész ember él közöttünk. Mennyi se­gítőkész fiatal! Akik nem ma­guknak akarják kikaparni a gesztenyét, hanem szociális ér­zékenységgel megáldva vagy parlamenten, második olvasat­ban, már csak 21-et kell aludni. Vagy 22-t. A gyerekek megnyu­godtak, bár a második olvasat hallatán némi zavar látszódott az arcukon. A fegyvergyártás szlová­kiai felvirágzása pedig kimondot­tan jó hatással volt a lurkókra. De amikor Fico a szolidaritásról, a szocializmusról, a demagógiáról, a nacionalizmusról és a demokrá­ciaminimumról értekezhetett, a gyerekek kissé megriadtak. Aztán a Fico-fociválogatott ki­kapott 7:5-re a gyerekektől, pedig a miniszterelnök még a fiát is le­igazolta a csapatba. Am a minisz­terelnök humánus, mert le is rúg­hatta volna a szemtelen kölköket, de ő nem, ő szórakozásnak vette az egész délelőttöt. Minden jó, ha a vége jó. Milyen jó is ezeknek a mai gye­rekeknek. Én bezzeg nem talál­kozhattam gyerekkoromban az akkori miniszterelnökkel, Eubo- mír Strougallal. sújtva másokért küzdenek. Most éppen tánccal. A megoldással, hogy a végén csak egy rászoruló nyerhet, egy ideig nehezen tudtam azonosul­ni. Valami olyasféle motiváció árnyát éreztem ugyanis a hát­térben, mint amilyen a vesedo­norok döntését befolyásoló szimpátiaversenyt mozgatja (ilyen is van: annak a rászoruló­nak ajándékozzák a donorok a veséjüket, aki az élő valóságmű­sorban elnyeri a rokonszenvü- ket). Aztán a múltkori táncest után megenyhültem egy kicsit. A vietnami származású apuka úgy nyilatkozott: szégyellte vol­na, ha a lányát hozzák ki győz­tesként. A lányát, aki azért tán­colt, hogy édesapja húsz év után újra láthassa vietnami családját. A humánum nagysága, az alá­zat, a mások előtti meghajlás sütött át azon, ahogy a papa megnyilvánult. Kell-e elegán­sabb gesztus, mint egy tánc után könnyedén elismerni, hogy mindig vannak nagyobb bajjal élők. Orbán Viktor új könyve Új politikára, ideákra, észjá­rásra van szüksége Magyaror­szágnak - Orbán Viktor szerint erről szól a most megjelent Egy az ország című könyve, melyről a szerző elmondta: legnagyobb reménye a könyv kapcsán, hogy végre elindul egy értel­mes beszélgetés arról, 17 év után nem kellene-e végre záró­jelbe tenni bizonyos megközelí­téseket, téves ideákat vagy az ideák hiányát piedesztálra emelő eddigi gondolkodásmó­dot. A Fidesz elnöke megje­gyezte: Magyarországon elő­ször ki kell harcolni a jogot, hogy valaki ideákat vessen fel, mert az uralkodó ideológiai irányzatot cinizmusnak neve­zik. A könyv szeretne egy euró­pai ablakot is nyitni, amelyen keresztül az új európai gondol­kodás fuvallatai megérkezhet­nek a magyar közéleti vitákba is - tette hozzá Orbán Viktor, aki szerint végre magunk mö­gött kellene hagyni azt a „bán­tóan provinciális szakaszt”, amelyben egy-egy politikailag minősített kategória gumi­csontját rágja a magyar politi­kai elit, és egyetlen értelmes, új, saját gondolatot is nehezen tud kipréselni magából. Orbán Viktor a Helikon Kiadó gondo­zásában megjelent könyv mű­fajáról szólva azt hangsúlyoz­ta: nem memoárról, végrende­letről, vagy a polgári kormány­zás négy évének igazolásáról van szó, és bár vannak benne hitvallásra utaló elemek, még­sem hitvallás, mert ahhoz nem elég kibontott, túlságosan „tömbszerűek” a gondolatok. Úgy vélte, a könyv alapgondo­lata: Magyarországnak minden eszköze rendelkezésre áll, kul­turálisan, történelmileg és gaz­daságilag is, hogy erős, sikeres, polgárai számára békebeli, nyugodt életet nyújtó ország le­gyen. Azonban - folytatta - a politika gyenge országot csi­nált Magyarországból, ezért új politikára, új ideákra, új gon­dolkodásmódra, új megközelí­tésekre van szükség, a régit pe­dig el kell felejteni, (m) _________ ________JEGYZET_________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents