Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)

2007-06-11 / 133. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 11. Vélemény És háttér 5 Hallotta? A Meciar meg liberális lett. Addig nem rúgja ki Veteskát, amíg beteg. (Peter Gossányi karikatúrája) „Tizenhét év után végre nyugalom és építkezés van a faluban" Gyurcsány az évértékelő FIGYELŐ Putyin, a csúcs hőse Az orosz elnök lett a G8-csúcs hőse, miután sikerült meglep­nie az Egyesült Államokat kezdeményezésével, hogy az amerikaiak által szorgalma­zott rakétavédelmi pajzsot te­lepítsék Azerbajdzsánba - vé­lekedett szombaton az orosz sajtó. „Heiligendamm hőse” - állt az RBK című gazdasági napilap főcímében. A lap sze­rint „a csúcs általános sikert hozott Vlagyimir Putyin el­nök számára, aki igen aktív volt”. „Putyin teltházas sikert aratott a G8-csűcson” - ünne­pelt a Vremja Novosztyej című újság. „Putyin meglepő javaslata, hogy az amerikai rakétapajzsot az azerbajdzsá- ni orosz támaszpontra telepít­sék, ragyogó húzás volt” - ír­ta a Vedomosztyi üzleti lap. „Oroszországot bírálták, ami­ért elutasítja a többiek javas­latait, anélkül, hogy alterna­tív megoldást javasolna. Hát íme, az alternatíva”, igaz, a játszmának „még messze nincs vége” - folytatta a Vedo­mosztyi. A lap szerűit Orosz­ország és a Nyugat nézetelté­rései „azon a ponton vannak, hogy gazdasági jellegűvé vál­nak”, miután Tony Blair brit miniszterelnök kijelentette, hogy Oroszországnak „tiszte­letben kell tartania a közös értékeket”, különben „az em­berek esetleg kevesebb üzle­tet akarnak majd kötni” Moszkvával. „Oroszország­nak sikerült kicsit enyhítenie a konfrontáció légkörén” - ír­ta Szergej Karaganov Kreml- párti politológus a Rosszijsz- kaja Gazeta című kormány­lapban. „Oroszország és az ő elnöke nyert,” ami a „propa­gandát” illeti - vonta le követ­keztetését a politológus. Dicséret és bírálat Mindkettőből kijutott a G8 vezetőinek. Több neves poli­tikus - köztük Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár - a klímavál­tozás elleni, közös erőfeszí­tésekkel kapcsolatos megál­lapodást dicsérte, néhány szakértő és környezetvédel­mi szervezet azonban hiá­nyolta a konkrét kötelezett­ségvállalást. Részleges siker­ként értékelte a széndioxid­kibocsátás 50 százalékos mérséklését 2050-ig elői­rányzó szándéknyilatkozatot Achim Steiner, az ENSZ Kör­nyezetvédelmi Programjá­nak (UNEP) igazgatója. A te­kintélyes szakember szerint az Egyesült Államok korábbi magatartásának fényében az egyezményt akár áttörésnek is lehet minősíteni. Kijelen­tette ugyanakkor: minden­képp fordulópont az, hogy az Egyesült Államok belee­gyezett a klímaváltozás elle­ni harc ENSZ-irányításába. Viszont több tekintélyes környezetvédelmi szerve­zet, továbbá a német ellen­zéki Zöldek pártja bírálta a környezetvédelmi megáll­apodást, nem kielégítőnek és következetlennek nevez­ve azt. Afrika megsegítését illetően a bírálók azt rótták fel, hogy a járványok leküz­désére meghirdetett 60 mil­liárd dolláros - történelmi­nek nevezett - segélyprog­ram semmifajta céldátumot nem tartalmaz. (MTI) „Szó sem lehet arról, hogy visszaforduljunk” - mond­ta az elmúlt évet értékelve Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök, az MSZP elnöke szombaton az Egyé­ves a kormány című nagygyűlésen. MT1-HÁTTÉR „Sem megállni, sem lassítani nem kívánok és nem fogok” - fo­galmazott a kormányfő. Elmond­ta: az elmúlt év és annak összes konfliktusa arra tanította meg, hogy az úton végig kell menni, ha kell, akkor több körültekintéssel, ha kell, több bölcsességgel, na­gyobb partnerséggel, de „szó nem lehet arról, hogy visszafordul­junk, hogy megálljunk, hogy föl­adjuk azokat az elképzeléseket, amelyekkel elindultunk”. A re­formfolyamatok elindításáról úgy fogalmazott: hasonló kihívással még soha nem álltak szemben. Az OECD kivizsgálja, hogy Lon­don miért állította le a brit BAE Systems hadnpari cég korrupció- gyanús, Nagy-Britanniában egyre súlyosabb belpolitikai botránnyá dagadó szaúdi ügyleteinek vizsgá­latát - írta a The Guardian. A brit napilap évek óta maga is vizsgáló­dik a legnagyobb európai hadi- és repülőgép-ipari konszern tranzak­cióinak ügyében. Forrásai szerint az OECD megvesztegetés-ellenes bizottsága június 19-én ül össze Pá­rizsban, hogy megvitassa a leg­utóbbi értesüléseket. A BAE szaúdi tranzakcióit a sú­lyos csalások felderítésére szakoso­dott brit hatóság (Serious Fraud Office, SFO) kezdte vizsgálni, ám ezt tavaly decemberben, komoly nemzetközi visszhangot keltve, a brit kormány leállíttatta. Tony Blair miniszterelnök „nemzetbiztonsági okokkal” indokolta az intézkedést, részletek ismertetése nélkül. A brit sajtó azonban már az SFO-vizsgá- latot leállító döntés előtt meg­szellőztette, hogy Szaúd-Arábia a Magyarország rossz útra tévedt - mint mondta - ahonnan ki kellett mozdítani és ehhez a szocialisták­nak volt bátorságuk. Megtettük, és megcsináltuk - hangoztatta. A reformok eredményei között em­lítette, hogy 100-110 ezren jelent­keztek be a társadalombiztosítás­hoz és ez az első kormány, amely képes volt a szürke- és feketegaz­daságból a legális foglalkoztatás­ba átvinni embereket. Hozzátette: versenyt teremtet­tek a gyógyszergyártók között, így most a gyógyszergyárak már nem azon licitálnak, hogy kinek van drágább gyógyszere, hanem azon, hogy kinek van olcsóbb. A vizitdíj­ról és a kórházi napidíjról kezde­ményezett fideszes népszavazás kapcsán közölte: lehet népszava­zást tartani, de meg fogjuk nyerni. Az eredmények közé sorolta azt is, hogy „17 év után végre nyugalom és építkezés van a faluban”. „Van­nak akik traktorral szeretnének időnkét a fővárosba jönni, de annyi támogatottságuk sincs, diplomáciai kapcsolatok felfüg­gesztésével, sőt megszakításával, valamint a terrorellenes együtt­működés felmondásával és a BAE- vel kötött, több tízmilliárd fontos repülőgép-vásárlási ügylet lefújá­sával fenyegette meg Nagy-Britan- niát, ha London nem hagy fel a sza­údi királyi családot közvetlenül érintő vizsgálattal. A BBC, vala­mint a The Guardian egybehangzó­an azt közölte, hogy a BAE Systems tíz éven át évente 120 millió fontot fizetett titokban Szaúd-Arábia volt washingtoni nagykövetének. Ban­dar bin Szultán hercegnek, a szaú­di trónörökös fiának állítólag kulcs­szerepe volt a brit hadiiparnak jut­tatott eddigi legnagyobb értékű megrendelésben. A londoni lap, amely most már folyamatosan kö­zöl mind újabb értesüléseket az ügyben, azt is tudni véli, hogy Lord Goldsmith brit főügyész személye­sen korlátozta, hogy az ügy iránt már korábban is érdeklődő OECD- nek az SFO mennyit fedhet fel a BAE kifizetéseinek részleteiről. A BAE Systems, amely a svéd SA­AB konszernnel együtt a Gripen va­hogy 100 embert összeszedjenek”- jegyezte meg. Gyurcsány olyan országot szeretne, ahol 2010-ben- visszatekintve a történtekre - majd azt mondják, igaza volt. A kormányfő azt mondta, egyál­talán nem állítja, hogy nem kell tenni még egy sor dolgot. Kitért ar­ra: vannak akik túl gyorsnak talál­ják a tempót, de ezt nem ő diktálja és ha nem veszik fel a ritmust, ak­kor a világ elmegy mellettünk. Gyurcsány a nagygyűlés részt­vevőinek azt mondta: fantaszti­kus és nemes dolgot csinálnak, küzdenek azokért, akik kiszolgál­tatottak, gyengék, és „a fantaszti­kus országért”. Álláspontja sze­rint arra számítani lehetett, hogy ez nem lesz könnyű és „időnkét hazugsággal vádolják, csapdába csalják őket és sérüléseket is kap­nak”. Az ellenzék vezetőjére utal­va kiemelte: balga ember, aki fé­lidőben vagy inkább az első ne­gyed végén a győzelmét ünnepli. Nemcsak politikusnak nem jó, futballistának sem - mondta. dászgépek kelet-európai értékesí­tésében is érdekelt, még több mint húsz évvel ezelőtt, Margaret That­cher konzervatív kormánya idején nyerte el a brit hadüpar eddigi messze legnagyobb egyedi meg­rendelését, egy 20 milliárd fontos, egyebek mellett Tornado, Hawk és újabban Eurofighter Typhoon harci repülőgépekre szóló, összetett sza­údi szállítási és szolgáltatási szer­ződést. Ennek örve alatt a cég az utóbbi két évtizedben számos kap­csolódó megrendelést is kapott; a szerződésláncolat összértéke mára eléri a 43 milliárd fontot. A The Guardian már négy éve azt is megírta, hogy a BAE Systems megvesztegetéssel próbált rábírni cseh politikusokat is Gripen va­dászgépek megvásárlására. Sőt a magyar Gripen-vásárlásokat is kor­rupció lengi be, a szálak akár ma­gyar politikusokhoz is vezethetnek - derül ki a svéd állami televízió dokumentumfilmjéből. A BAE Systems és a svéd SAAB AB ipari csoport közös tulajdona a Gripen International, amely a Gripen harci repülőgépeket értékesíti. Állítólag tíz éven át évente 120 millió fontot fizettek a trónörökös fiának Brit hadiipari cég és a szaúdi királyi család korrupciógyanús ügye MT1-F1GYELŐ KOMMENTÁR Duray, a szabotőr BARAK LÁSZLÓ Csáky Pál tulajdonképpen hálás lehet Sünön Zsoltnak, hogy a volt mezőgazdasági miniszter jelenlegi besztercebányai kerületi, egy­szersmind rimaszombati járási pártelnökként a nyűt színen Duray Miklós fejére borította egy jelképes bili ugyancsak szimbolikus tar­talmát a hét végén. Hiszen történt végre valami hírértékű esemény az MKP háza táján is. Ez a valami persze némelyest valóban bűzlik ugyan, ám így legalább megforgatható a közvélemény színe előtt maga a „márkanév”. Ha már az elhíresült kongresszusi tisztújítás nyomán kreált elnökség tagjaitól eleddig szinte kizárólag olcsó és súlytalan médiasüketelésre telt... A szóban forgó bűi tartalmát egyébként maga Duray produkálta, amidőn az említett tisztújító kongresszus „előmérkőzéseinek” egyikén, nevezetesen a rimaszom­batijárási konferencián Simont választották a küldöttek elnökké. Duray „pártstratégiai” látomásaival ellentétben. Nyugtalan, rátarti természetéhez híven eztán vádolta meg számos tanú jelenlétében a szóban forgó konferencia küldötteit, hogy azért szavaztak Simonra, mert megvásárolták őket...! Nincsen abban egyébiránt semmi külö­nös, hogy némely politikusok - hiszen némelyik politikus majdnem műid egyforma - hajlamosak a sanda intrikára, meg a folyamatos hazudozásra. És nem ám azért, mert eleve hazugoknak születtek volna. Közhely ugyanis, hogy a hazugság tulajdonképpen épp olyan „műszaki piszka” a napi politikának, mint, mondjuk a gépészek munkaruhájára fröccsenő fáradt olaj... A hazudozási technikát azonban elsősorban a lehetséges „külső” ellenfelek, no és a perma­nensen meghódítandó lehetséges választók „hányába” szokás alkal­mazni. „Belső” riválisokkal szemben tehát egyértelműen a saját fé­szekbe piszkítás cselekményével felérő tettnek minősül. Finoman szólva, hiszen akár szabotázsnak is nevezhető. Korántsem állítható persze, hogy Duray lenne az egyetlen folyamatos hazudozásra, csúsztatásokra, alpári intrikára hajló MKP-s szabotőr. Lásd a párt élén Bugárt Bélát váltó Csákyt, akinek elnöki kampánya, lássuk be, jellemzően a légből kapott vádaskodásra épült. Amely tényt mi sem tanúsítja ékesebben, mint hogy elnökké választását követő inteijúi mindegyikében kínosan kerülni volt kénytelen, s kerülte is azon, Bu- gár Bélával szemben kinyilatkoztatott vádjait, amelyek szerint Bugár valamilyen titokzatos „gazdasági lobbi” túszaként lett volna kényte­len a'pártot igazgatni. Annak meg például a Dunaszerdahelyi járás kongresszusi küldöttei lehetnek a megmondhatói, kik, miért és mi­ként „dolgoztak rajtuk” éjjel-nappal a szóban forgó tisztújító kong­resszus hetében - Bugár Béla rovására! ? Hagyjuk azonban a bűzlő közelmúltat, most már szagolják csak az elkövetők amit, akiket sza­kítottak, azaz választottak maguknak... A rimaszombatiak és Simon kiállása, amely szerint Duraynak a nyüvánosság előtt kell megkövet- nie őket alaptalan vádaskodásaiért, ugyanis sokkal progresszívebb, ha úgy tetszik hasznosabb tett a párt jövője szempontjából, mint­sem, hogy azt a családi szennyes oka fogyott és kártékony kiterege­tésének lehessen minősíteni. Arról szól ugyanis, hogy minden embe­ri tett konkrét következményekkel jár. Vagyis a mégoly furmányos intrika, nem beszélve a normális emberi együttélés alapvető normáit nyilvánvalóan sárba tipró szemétségről, előbb-utóbb ugyanúgy kide­rül, műit a szüzesség elvesztése. Lesz hát következménye annak is, hogy mit kezd majd e kínos afférral a párt, s maga az elnök...! JEGYZET Csak a zene JUHÁSZ KATALIN Négy napja nem láttam tévéhír­adót. Kezdek megnyugodni. Ha­tározottan jobb a kedvem, felfi­gyelek az útszéli kis virágra, megsimogatom szememmel a kutyusokat, állítólag többet mo­solygok most, hogy a világ bajait darab ideje nem cipelem a válla­mon. Amiről nem tud az ember, amiatt nem aggódik, nem agyai a lehetséges megoldáson, nem keres kiutat a gödörből, nem há- borog korlátolt politikusok gyer­meteg nyilatkozatain, nem fáj neki a globális felmelegedés. Rá­jön, hogy magánélete is van. Ha mindez ráadásul lakhelyétől tá­vol, az ország másik szegletében történik vele, az duplán jó. Nos, én szép fővárosunkban töl­töttem a hétvégét egy zenei fesz­tiválon, a „borult zenék ünne­pén”, ha közelebbit kellene mondanom meghatározásként. Mindaz, ami nem hallható a ke­reskedelmi rádiókban, hallható volt a Duna-parton, festői kör­nyezetben, az asszimetrikus híd­dal és a hatalmas felforditott asztallal (pozsonyi vár) a háttér­ben. Nagy kedvenceim, a Pink Freud úgy húzták a fülembe, hogy a folyóparton feküdtem a fűben, néztem az araszoló hajó­kat, és a vízben láttam visszatük­röződni a zenét, ezt a vad, ön­törvényű, tarka, bátor és szabad hangfolyamot, amelyben az improvizatív dzsessz, a szigorú elektronikus alapok és a punk karcossága egyaránt kidombo­rodik. A másik felejthetetlen él­mény: a brit Psapp tagjai (zené­jük szép, mint az underground és az infantilis popzene véletlen találkozása a boncasztalon) in- teíjúzás közben egyszer csak el­kezdtek visszakérdezgetni, azaz ugyanolyan kíváncsiak voltak rám, mint én rájuk. Húsz perc után észrevettük, hogy ideje ki­kapcsolni a diktafont, mert ami­ről szó van, az csakis hármunkra tartozik. Aztán lelkesen integet­tek nekem a színpadról, látszott, boldogok attól, hogy az első sor­ban élvezkedek. Aki nem volt ott a pozsonyi Wil- sonic fesztiválon, bánhatja. Kies kis országunk tán leghaladóbb könnyűzenei rendezvényét hagyta ki. Egy egész évet várhat arra, hogy ismét házhoz jöjjenek az üyen jellegű produkciók. Két gondtalan éjszakán át úgy tűnt számomra, hogy ez a legfonto­sabb történés Szlovákiában. Hogy csakis az a lényeges, ami szubjektív valóságom része, a- mitől épül a lelkem, amivel most jó hosszú ideig elleszek. A tévét meg csak holnap este kapcsolom be. Vagy inkább holnapután.

Next

/
Thumbnails
Contents