Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-11 / 133. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 11. www.ujszo.com Fanatikus pedagógusok, fáradó szervezők és lelkes gyerekek - véget ért a XXXll. a Duna Menti Tavasz Fáradóban, mégis fel-fellobbanva Átadták a szakmai díjakat a XXXII. Duna Menti TavaA hetényiek előadása, A púpos kalandjai bábos verseny fődíját elnyerő ga- lántai Manócska előadásában a bábok nem játszottak központi szerepet, inkább csak díszletelemként funkcionáltak. A legnagyobb szakmai vitát immár hagyományosan mégis az ún. szerkesztett népi játék kategóriája váltotta ki, amely sok pedagógus szerint megfelel kezdő lépésként, mások szerint viszont a klasszikus mondókák és népdalok nem hoznak létre egy koherens színpadi előadást, s ezt a műfajt nem lehet a színház világába besorolni. Bár ellenpéldát itt is láthattunk, a losonciak gömöri lakodalmasa kitűnően működött, igaz, a darab színpadra állítói nagyon sok ödetet építettek be és némi történettel is megspékelték a játékot. Sokatmondó tény, hogy a színjátszóknál messze a legjobb előadást a zárónapon vendégként fellépő nyitrai szlovák csoporttól láthattuk, ők nem a már unalomig elcsépelt klasszikusokkal kísérleteztek klasszikus színpadi keretek között, hanem saját világukat, a kamaszodó gyerekek problémafelvetéseit tették színpadra nagyon korszerű eszközökkel. Felmerült az egyik kávéházi beszélgetésen, hogy a fesztivál szervezőinek is meg kellene találniuk azokat az írókat, akik el tudnak mélyülni a gyerekek világában, s egy-egy csoporttal közösen képesek volnának új műveket alkotni. Tüdjuk, hogy ez nincs így a profik között, de hátha a gyerekeknél megtörik ajég. N. Tóth Anikó, Kövesdi Károly és Gá- gyor Péter is írt már meséket gyerekek számára, az esély tehát megvan, csak a megfelelő formákat és lehetőségeket kell megkeresni. A bábosoknál szinte mindenki Himmler Zsófia kötetéből dolgozott (üde színfolt volt az egyik dunaszerdahelyi bábcsoport karcsai meséje), így a döntőn is láthattunk pár Lúdas Matyit, gyémántot kereső kiskakast, Csupaszív királyfit és még sorolhatnám. De náluk legalább a térszervezés és az előadások képi vüága volt jó, s több fantasztikus hangulatú előadást is felmutattak (a felsővámosi Tikiriki, a gömörfalvai Harkácsi Pimpók, a galántai Manócska), míg ez a színjátszóknál csak nyomokban volt tetten érhető. Ha már kategóriákban gondolkodunk, akkor mindenképp érdemes lenne szétválasztani a színpadi miniatűröket az egész estét betöltő daraboktól, nem lehet ugyanis együtt értékelni egy tízperces mesét egy klasszikus színdarabbal. A sorrendben harminc- kettedik Duna Menti Tavaszon az alistáli Szikhart Zsuzsa pedagógus kapott életműdíjat.. Ez utóbbiból az idén kettőt láthattunk, s ez a két előadás mentette meg a színjátszók becsületét. Mind a nyárasdiak Óz, a nagy varázslója, mind a komáromiak A hókirálynője megérintette lelkünket, s erre talán a legjobb bizonyíték az, hogy a főként alsó tagozatosokból álló közönség néma csöndben ülte végig mindkét előadást. Kár, hogy a dunaszerdahelyi Fókusz vezetője, Jarábik Gabriella ezúttal nem tudta összefogni a csoportot, s a túl sok eredetieskedő ötlet nem segítette az előadás befogadását. Izgalmas volt viszont a hetényiek két előadása, főleg A púpos kalandjai, amely a figurák bábszerű mozga(Kiss Gábor felvétele) tásával hozott újat, s osztotta meg mind a szervezőket, mind a zsűrit. Volt egy-két előadás, amely túlzottan is modemnek szeretett volna látszani, de régi nóta, hogy ez még nem mindig eredményez tudatosan átgondolt, mának is szóló üzenetet. S legvégül szóljunk a szervezésről. A krónikus pénzhiány ellenére is látszólag minden gördülékenyen zajlott, köszönhetően annak a néhány fanatikus embernek, akinek szívügye ez a fesztivál és mozgalom (gondolok itt elsősorban Huszár László főszervezőre vagy Kamenár Horváth Éva szakmai referensre), a fesztivál mégis sürgős reformokra szorul. Ma, amikor a kategóriák összemosódásáról beszélünk, nincs értelme különválasztani a színjátszók és a bábosok mezőnyét. Sokkal takarékosabban kell bánni mind a nézők, mind a csoportok idejével. A szombati díjkiosztáson a csoportok töredéke vett csak részt, a többség lejátszotta az előadását és hazament, sőt a csoportok többsége arra sem vette'a fáradságot, hogy legalább képviseltesse magát a díjkiosztáson. Sok-sok kísérőrendezvénnyel is kedveskedtek a szervezők a Mesevárosban, remek ötlet volt Bállá Igor bevonása a műsorvezetői szerepkörbe, viszont túl soknak tűnt a megzenésített vers, amelyre nem igazán volt kereslet. A XXXII. Duna Menti Tavasz minden hiányossága ellenére is a sikeres rendezvényeink közé sorolható, csak az utat kell folyamatosan tisztogatni. Igaz, ehhez nem elég a szervezők és a haló poraikból állandóan feltámadó néhány pedagógus fanatizmusa. Félek attól, hogy ez még sokáig így marad. szón, de az igazi munka mind a felkészítő tanárok, mind a pedagógusok számára most kezdődik: felkészülni a következő évre, s bizony, mindkét oldalon van mit tenni, ha a mozgalom szeretne tovább lépni azon az úton, amely mára eléggé begyomosodott. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Mesék, bábok, tánc, zene, mozgás, produkció... A gutái Meteorit Fesztivál BORKA ROLAND A vidám gyermekzsivaj megtöltötte a kisváros utcáit. Gútán a Meteorit Nemzetközi Fesztivál a legkisebbekre is gondolt: egy hatalmas és lenyűgöző gyermekbirodalmat hozott létre, ahol számos izgalmas program várta a kicsiket. Először is maga a páratlan meseváros, ahol a népmeséi hősök bábfiguráival ismerkedhettek, és testközelből is szemrevételezhették őket. Soha ennyi kis lurkó még nem rótta a város utcáit, tereit, mint ez alkalommal. Több ezer gyermek tekintette meg a nekik szánt és a nyelvezetükön íródott meseelőadásokat, majd rövid sétát tettek a városban, ismerkedtek a hellyel, fagylaltoztak és hűsöltek Gúta rendezett parkjaiban, a szökőkút mellett. A meseelőadások közül a magyar ajkú gyermekek részére a győri Vaskakas Bábszínház adta elő a Brémai muzsikusok című bábjátékot, amelynek lélekemelő a mondanivalója; fontos, hogy a közösség iránti érzékenységet minél korábban beoltsuk a gyermekekbe. A bábjáték azt meséli el, hogyan alakul ki egy közösség, hogyan találják meg egymást az emberek, és milyen ereje van az örök időkre összekovácsoló, feltétel nélküli szeretetnek. A darab négy állat véletlen találkozásának különös történetéről szól. „Akármi lesz, mi nevetünk, bár sorsunk mostoha, jó kedvünk s reményünk mi nem adjuk fel soha!” - harsogta a négy jó barát: Nelli macska, Regő kutya, Kuszi kakas és Vikari szamár. A Meteorit Művészeti Fesztivál a művészeti műfajok széles skáláját mutatta be a nagyközönségnek. A leglátványosabbak a tánc- és mozgásszínházi produkciók voltak. A táncolni vágyók Somi Panni vezetésével a bharatanat- jam klasszikus indiai tánccal ismerkedhettek meg, hiszen a néhány napos tanfolyam lehetőséget adott arra, hogy elmerüljenek az egzotikus mozgásban s elsajátítsák a klasszikus indiai színjátszás alapjait. A körteremben egy osztrák színházi társulat, a Theatre Tanto mutatkozott be lélek- gyötrő mozgásszínházi produkcióval. Az Underground címet viselő előadás az 1995-ben a tokiói metróállomásokban elkövetett gáztámadás túlélőinek törfénetét meséli el, konkrétan egy fiatal nőét, aki a terrorakció során elveszítette férjét. A történet légkörét az élő zene, a szuggesztív dalok és hangok, valamint különleges testmozgások alakítják. A színházteremben a besztercebányai Stúdió tanca először a fák, majd a virágok sajátos világát tárta a nézők elé. Az Új fák bennem című előadásukban az élet keletkezésének erejét ábrázolták, a nő és a férfi kapcsolatát, valamint ezek egymásra való hatását. Az Éjszaka csendje című produkciójuk a ma emberének belső vívódásait, nyugtalanságait ábrázolja. Arról szól, hogy félünk megállni, nehogy ránk törjön a magány. A dinamikus táncbemutatók bonyolult lelki utat jártak be. Ez az út nem könnyű, és rajtunk múlik, hogy megtaláljuk-e a belső egyensúlyt. A legfelkavaróbb előadást, melyet a közönség vegyes érzésekkel fogadott, a lengyel Teatr A Part performansza (Elemi szükségletek címmel) nyújtotta. A nyitóképben két meztelen nő szerepel, fejükön műanyag zacskó. A zene ütemére vonaglani kezdenek. Megjelenik a valós nő, aki saját gyötrelmeit láttatja. Kínosan őszintén és kitárulkozóan. A győri Vaskakas Bábszínház Brémai muzsikusokja (Kállai-Tóth Anett felvétele) De beszéljünk világosabban. Amiről a szervezők és a felkészítő tanárok nem tehernek, az a krónikus pénzhiány, a kultúra tájainkon hosszú évek óta tartó módszeres ki- éheztetése. Nagyon nehéz és szinte idegőrlő küzdelem egy országos rendezvényt úgy lebonyolítani, hogy a szervezők energiájának nagyobb része azzal telik el, honnan szerezzenek kölcsönt, hogy legalább a legfontosabbak (szállás, útiköltség) egy részét előteremtsék. Bár a pályázatokról a minisztérium már februárban döntött, máig sem volt képes a támogatást elküldeni a címzetteknek. De ha nem is a beígért főnök, az egyik beosztottja legalább megjelent a megnyitón, s ott mosolygott a díszvendégek között. Volt képe hozzá. „Nagyon vacak korban élünk, ahol a kultúra nem érték, ezért a szívüket csókolom, hogy mégis példát mutatnak, s akkor, amikor a legnagyobb kérdés kulturális berkekben az, hogy a vörös törpe öli-e meg a kék pókot vagy fordítva, Önök igazi értékeket mutatnak fel a gyerekeknek” - mondta a pedagógusok számára rendezett szakmai fórumon Gágyor Péter, aki szerint annak idején az ösztöndíjából képes volt egy nyolcszáz kötetes könyvtárat összehozni, ma ez egy másfélszobás panellakás ára Duna- szerdahelyen. Ebbe az örömbe azonban némi üröm is vegyül. Azok a pedagógusok, akik hosszú évek, évtizedek óta rendszeresen itt vannak csoportjukkal a Duna Menti Tavaszon, mintha elfáradtak volna, s ez mind a választott műveken, mind a szakmai színvonalon igencsak meglátszott. Honi csoportjaink nagy része az alapiskolák mellett működik (míg szlovák vonalon ezt a feladatot a művészeti alapiskolák látják el), s a pedagógusok és a gyerekek szabadidejükben készülnek a nagy megmérettetésre. Volt olyan pedagógus is, aki a kérdésemre, hogy támogatja-e az iskola a csoport működését, lakonikusan csak annyit válaszolt, hogy megtűri őket. De azért akadt jó példa is, hiszen a sok-sok régi csoporton kívül először szerepelt a versenyen a feledi Meseláda bábcsoport, akik tavaly ősszel látták a harkácsi- ak előadását, s annyira megtetszett nekik a bábozás, hogy gyorsan elmentek egy bábostanfolyamra (ezek a tanfolyamok szerencsére egyre rendszeresebbek), s másfél hónap alatt elkészült az első előadás. De ehhez az is kellett, hogy az illető alapiskola igazgatónője minden erejével támogassa a csoportot. Az amatőr gyerekszínjátszás teljes mértékben pedagógusfüggő, vannak vidékek, mint Gömör, ahol hosszú évek óta nincs gyerek-, ahogy nincs felnőtt színjátszó csoport sem. Egyre inkább elmosódnak a határok a különböző színpadi műfajok között, az is felvetődött egy ún. pszeudobábos előadás kapcsán, hogy idővel talán a két kategóriát nem is kell különválasztani, hiszen a bábelőadások többségénél nem is használták a paravánt, s a gyerekek a saját arcukat is megmutatták. A RÖVIDEN Rák Viki a pozsonyi Casinóban Pozsony. Június 12-én, kedden a fiatal magyar színésznemzedék egyik legismertebb és közkedvelt tagjával, a Szomszédok tévésorozatának „Ildikójáéval, a népszerű és rokonszenves Rák Viktóriával Juhász Dósa János beszélget. A kezdés időpontja: 18.00, helyszín: Pozsonyi Casino (Klarissza utca 7.). Irodalom az Adriatic Caféban Érsekújvár. Az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár az irodalmat kedvelők figyelmébe ajánlja a félév utolsó, felolvasással egybekötött kávéházbeli irodalmi csevejét, melyen bemutatásra kerül Balázs F. Attila Casanova átváltozásai és Z. Németh István Anticit- rom című kötete. A szerzőkkel H. Nagy Péter és Bárczi Zsófia beszélget. Az est folyamán bemutatkozik a Szőrös Kő irodalmi folyóirat Start rovatos prózaírója, Dobsony Erzsébet Párkányból. Zenei futamok: Tóth Ferenc, gitár. Időpont: június 12., kedd, 18.00, helyszín: Adriatic Café (a gyalogsétányon).
