Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-06 / 129. szám, szerda
6 Fókuszban: tegezés az iskolában ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 6. www.ujszo.com Szlovákiai helyzetkép az iskolán belüli megszólításról Európai körkép a tegeződésről és a magázódásról - mára már a franciák is lazítottak egy kicsit Van példa erre is, arra is ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A hazai magyar iskolákban a ta- • nár részéről a tegezésre és a magázásra is találunk példát. Mindenhol a belső szabályzat vagy egyszerűen csak a kialakult gyakorlat vezeti a tanárokat abban, tegezik-e vagy sem diákjaikat. „Pedagógusaink nagy része ma- gázza a tanulókat - árulta el lapunknak a tornaijai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója, Galo Pál Vilmos. - Megfigyelhető ugyanakkor, hogy az idősebb tanárok, ahol már nagyobb a korkülönbség, inkább a tegezést választják.” Az igazgató szerint valami olyasmi van ez utóbbi gyakorlat hátterében, hogy az idősebb, így aztán tapasztaltabb tanerő úgy érzi, megengedheti magának az egyoldalú tegezést - a tegeződés egyébként is közvetlenebb légkört képes teremteni. A tornaijai gimnázium fiatalabb pedagógusai zömmel magázzák a diákokat, kivétel persze itt is akad. Galo Pál Vilmos szerint ugyanis különbség mutatkozik a nyolcosztályos és a hagyományos, négy évfolyamos gimnázium gyakorlatában. Az iskolában működik ez is, az is. A diák tíz-tizenegy évesen kerül a nyolcosztályos gimnáziumba, ebben a korban törvényszerű, hogy a tanár letegezi. A tegezést érthető okokból általában később sem váltja fel a magázás, vagyis a nyolcosztályos gimibe járókat mindvégig tegezik a tanárok, hiszen már aránylag kicsi koruktól ismerik őket. Más a helyzet a négy évfolyamos gimnáziumban, ahová tizenöt évesen kerülnek a jelentkezők. Mivel nincs meg az előző esetben említett kötődés, a magá- zódás válik mindennapossá, magyarázta lapunknak az igazgató. Szerinte tizenöt-húsz éve sokkal gyakoribb volt, hogy középiskolákban magázták a növendékeket, ma már ez mintha kevésbé jellemző. „Nekem úgy tűnik, jelenleg legalább annyi iskolában tegezik a fiatalokat, mint ahányban magázzák. A Lévai Magyar tanítási Nyelvű Egyházi Gimnáziumban is magázzák a diákokat, tájékoztatott Hajt- man Béla igazgató. A belső szabályzat így úja elő. „Az előző helyen, ahol tanítottam, a pedagógusok tegezték a tanulókat, így mikor ide kerültem, időbe tellett megszoknom, hogy a diákokkal magázó viszonyt kell kialakítanom. Mára azonban mindez természetessé vált számomra” - mondta lapunknak. A lévai egyházi gimnázium növendékei számára megszokott, hogy tanáraik magázzák őket. „Ha vendégek jönnek az iskolába, felajánljuk számukra, hogy maguk döntsék el, tegezve szólítják-e meg tanulóinkat. Egy részük alkalmazkodik, egy részük pedig, például azok a költők vagy írók, akiket egy- egy iskolai kulturális rendezvényre hívtunk meg, nem tartja fontosnak a magázást” - magyarázta az igazgató. Ő maga nem híve annak, hogy a tanár megengedje diákjainak, hogy tegezzék. A fiatal tanárok körében szerinte biztosan nagyobb gyakorisággal fordul elő az ilyesmi, fűzte hozzá. Egyébként szerinte nevelés, illetve intelligencia kérdése, hogy a diák visszaél-e a felkínált tegeződés lehetőségével vagy sem. (-cz-e, opkm) A kisiskolások esetében még nem kérdés a tegeződés vagy magázódás (Pavol Funtál felvétele) Nehéz magázni egy tizenöt éves szakmunkástanulót Nyilas Misi is disztingvált ÖSSZEFOGLALÓ Úgy tűnik, nem lehet eldönteni, a tegezés vagy a magázás-e a megfelelőbb eljárás az iskolákban. Az oktatási intézmények kívánta formális viszony és a tanárdiák kevésbé formális kapcsolata az oktatás évei alatt többször is kódváltásra készteti a résztvevőket. Az iskolába lépő gyermek hatévesen már nem tegezheti a tanítónőt, mint ahogy esetleg az óvónővel tette. A tanítók, tanárok természetesen tegezik a tanulókat az alapiskolában, nyilván sok középiskolában is. Valószínűleg kevés az olyan tanár, aki a tizenöt éves korú gimnazista vagy szakmunkás diákot nem tegezve szólítja meg. A nyelvművelő irodalomból tudjuk, hogy az 1940-es évek közepétől kezdett megbomlani az a szokás, hogy tanáraik magázták a felsőbb évfolyamokba kerülő diákokat. Persze nemcsak a tanár-diák viszonyt szabályozták szigorúbban annak idején, hanem az iskoláskorúak közötti érintkezési formákat is. Emlékezzünk csak a Légy jó mindhalálig jeleneteire, amelynek főhőse a tizenkét éves Nyilas Misi. Ó magázza idősebb diáktársait, és azok is magázzák Nyilas Misit. Osztálytársai közül csak a szegény sorsúakkal te- geződik, a jómódúakat magázza. A szobafőnök nagydiákkal szintén kölcsönösen magázódik. Ugyancsak magázza őt az idős pedellus és a tanárok egy része is. (érvé) Dívik az iskolai csendőrpertu Miközben a hazai iskolákban a tanárok többnyire letegezik a diákokat, a gyerekektől ugyanakkor elvárják a magázást, Európa számos országában általános a magázódás az iskola falai között. Természetesen az uniós gyakorlat sem egységes, míg ugyanis Németországban a magázódás, Svédországban sokkal inkább a tegeződés dívik. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ „Elengedhetetlen, hogy a diákok magázzák a tanáraikat és kívánatos az is, hogy a tanárok is magázzák a diákjaikat, így mindenki tudja a helyét”- nyilatkozta a napokban Xavier Darcos újonnan kinevezett francia oktatási miniszter, miután Nicolas Sarkozy francia elnök választási ígérete volt, hogy helyreállítja az udvariasságot a szerinte egyre fesztelenebb és durvább társadalomban, adta hírül az Origó internetes napilap. Stop a csendőrpertunak A hírportál cikke szerint az utóbbi évtizedekben Franciaországban is lazulni kezdett a korábban oly szigorúan vett tanárdiák magázódás. Ráadásul egyre több tanár veszi szívesen, ha a diákok is visszategezik őt. A közvetlenségtől remélnek ugyanis nagyobb bizalmat. Ugyanakkor ez sok francia szemét szúrja, ami nem véletlen, hiszen az arisztokrácia és az elit körében a mai napig gyakori, hogy szülő és gyermeke magázza egymást. Francia- országban egyébként ugyanaz jellemző, mint a mi tájainkon, vagyis a hivatalokban, a boltokban, valamint az ismeretlenek egymás között magázódnak. Nyilván ennek szellemében tehette ominózus kijelentését Sarkozy, hogy itt az ideje az - a fiatalok közül többeket is inzultáló, megalázó - iskolai csendőrpertu felszámolásának. Túdni lehet ugyanakkor, hogy a tanárok túlzásnak tartják a magázódás ilyen szintű erőltetését. Kimért németek Németországban kis túlzással szinte mindenki magázódik mindenkivel, így van ez az iskolában is, vagyis a tanárok bizony magázzák a diákokat, természetesen csak bizonyos, úgy 14-16 éves koruktól. „Amikor a gimnáziumba új tanárok jöttek, mindig szóltak, hogy természetesen jogunk van kérni, hogy velünk szemben is a sie (ön) és ne a du (te) formát használják” - idéz egy német diákot a lap. Egymás közt persze a német fiatalok is tegeződnek. A tegeződés terjedését a világban egyébként sokan érthető módon az angolszász befolyással magyarázzák. Angolul ugyanis mindenki tegezi a másikat. Ez utóbbit okolta a tegeződés elterjedésért a francia Le Figaro írása is, holott nyelvészek is többször rámutattak: a you (ön/te) a régi magázó formula az angolban, míg a tegező thou/thee (te) viszont kikopott. Laza svédek Svédországban már lassan ötven éve megkezdődött a magázódás eltűnése a nyelvből. Ma már az akár teljesen idegenek is tegeződnek egymással, írja az Origó. Ennek részeként a diákok is letegezik a tanáraikat. A svédeknek ez az immár hagyományos lazasága lehet a magyarázat arra a kérdésre, hogy a leghíresebb svéd áruházlánc a legtöbb országban - kivéve egyebek mellett a bevezetőben taglalt Franciaországot - vajon miért tegezi a vásárlóit. Ez sem véletlen. A gallok földjén gyakran tapasztalni - állapílja meg az idézett cikk írója -, „hogy egykorú, egymást nem ismerő tinédzserek, sőt gyerekek is magázzák egymást, és első találkozáskor a fiatalok is jó napottal és nem szi- ával köszöntik egymást. A Times párizsi tudósítója szerint például Spanyolországban sokkal auto- matikusabb a tegeződés, mint a franciáknál.” Helló, Magyarország! Bár a magyarországi iskolákban ugyanúgy tegeznek és magáznak, vagyis nem állítható, hogy bármelyik gyakorlat elterjedtebb lenne, az utca embere mind inkább tegezi a másikat. A tegeződés egyre általánosabb jelleget nyer. Elmondható, hogy a harminc alattiak, de akár az idősebbek is, ha betérnek egy boltba, a nekik tökéletesen ismeretlen eladótól tegezve kérik a kívánt árucikket. Az eladó ugyanígy, tegezve szólítja meg a betérő vásárlót, (-cz-e, o-o) Stredl Terézia pszichológus szerint a tegeződés nem jelent feltétlenül tiszteletlenséget a diák részéről Nálunk nem lesz kötelező a magázódás ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Szlovákiában nem tervezik a kötelező magázódás bevezetését az iskolákban. Viera Trpisová, az oktatási minisztérium szóvivője lapunknak elmondta, a szaktárca nem tervez semmi effélét. Az iskolai kommunikáció módja kizárólag a tanár és a diák megegyezésén múlik, fűzte hozzá. Kíváncsiak voltunk ugyanakkor, hogy vajon miféle következményei lehetnek pedagógus és diák kölcsönös tegeződésének vagy magázó- dásának. Nálunk az a bevett szokás, hogy az idősebb generáció tagjai tegezik a fiatalokat, ők azonban válaszul magázzák az idősebbeket. Ez természetesen kihatással van a tanár-diák viszonyára is, vagyis a tanár tegez, a tanuló pedig magáz - magyarázta lapunknak Stredl Terézia pszichológus, a komáromi Selye János Egyetem Kara Tanárképző Óvópedagógiai Tanszékének munkatársa. A modern nevelési reformirányzatok - melyek többnyire az együttműködésre, a kooperációra helyezik a hangsúlyt - ezzel szemben az egyenrangúság tézisén alapulnak. Ennek szellemében sokkal helyesebbnek ítélik meg, ha a magázódás vagy a tegeződés általános az iskolában, vagyis, ha a tanár tegezi a diákot, a tanuló is visszategezhesse a pedagógust, vagy esetleg fordítva: ha a tanár megköveteli, hogy magázzák, ő maga se tegezze le a diákot. „Amikor gimnáziumban tanítottam, magáztam a diákjaimat, és amikor szóltak, hogy számukra közvetlenebb volna, ha tegezném őket, azt válaszoltam, hamarosan kilépnek az életbe, és hozzá kell szokniuk az egyenrangúság gondolatához” - mondta Stredl. A pszichológus egyébként inkább a kölcsönös iskolai magázódás híve, ugyanakkor bizonyos szempontból a tegeződést is elfogadhatónak tartja, ha szintén kölcsönösségi alapon történik. A pszichológus szerint tévedés volna azt gondolni, hogy a diák, ha a tanár felajánlja neki a tegeződés lehetőségét, a későbbiekben biztosan visszaél a helyzettel, esetleg vérszemet kap, és ezért sok mindent megenged magának a tanárral szemben. „A tegeződés nem jelent feltétlenül tiszteletlenséget.. Már bocsánat, de azt is lehet mondani, »maga marha!«. Valójában a tiszteletadás nem a ma- gázódáson vagy a tegeződésen múlik, hanem sokkal inkább a nevelésen” - fejtette ki Stredl. Egyénfüggő, ki mit enged magának, ráadásul kettőn áll a vásár, fűzte hozzá. Az iskolai kommunikáció színvonalát szerinte számos tényező befolyásolja. Példának egy olyan magyarországi felsőoktatási intézményt említett, ahol általános a tegeződés, ugyanakkor ez nem megy át „bratyizásba”, vagyis az oktatók kötelező megszólítása: tanár úr vagy tanárnő. A tiszteletet tanáraik iránt a hallgatók nem magázással fejezik ki, hanem magával a megszólítással, (-cz-e) A tegeződést még csak-csak, ezt azonban már kevés helyen engedik meg a tanárok (Pavol Majer illusztrációs felvétele) A fiatalabb tanárt könnyebb tegeznie a diáknak (Képarchívum)
