Új Szó, 2007. június (60. évfolyam, 125-150. szám)
2007-06-06 / 129. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JÚNIUS 6. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Rekordolvasók a belgák A Föld összes népe közül a belgák a legalaposabb újságolvasók - derül ki az Újságok Világszövetsége (AMJ) egy tanulmányából. Készítői 232 ország adatait vizsgálták összesen 11 207 lap alapján. A végeredmény: a belgát naponta 54 percet szentelnek újságolvasásnak, amivel világelsők. Mögöttük a kínaiak, a finnek és a brazilok következnek, 48 perccel. Az AMJ szerint 2006- ban világméretekben 2,3 százalékkal nőtt az újságok összpéldányszáma. A Földön több mint 515 millió ember vesz naponta legalább egy lapot. Mivel pedig egy újságot többen is átlapoznak, a rendszeres újságolvasók számát a szervezet összesen 1,4 milli- árdra becsüli. (MTI) A legelső csúcskonferenciát a franciaországi Rambouillet-ban rendezték, de azon csak hatan vettek részt Néhány leg a G8 történetéből A németországi Heiligen- dammban mától péntekig tartják szokásos éves csúcs- értekezletüket a világ hét legfejlettebb ipari országa, valamint Oroszország állam- és kormányfői. Néhány „leg” a csúcstalálkozók történetéből, amelyek minden vita és ellentmondás ellenére valamelyest mégis csak rányomták bélyegüket a nemzetközi gazdasági és politikai helyzet alakulására. MTl-HÁTTÉR A legelső csúcskonferenciát a franciaországi Rambouillet-ban rendezték. Az 1975-ös olajválság idején Giscard dEstaing akkori francia elnök indítványozta: szükség lenne a legfejlettebb ipari országok gazdaságpolitikájának egyeztetésére, hogy közösen szánjanak szembe az energiahiány és az infláció fenyegetésével. Abban az évben még csak hatan tanácskoztak, az Egyesült Államok, Francia- ország, Nagy-Britannia, az NSZK, Japán és Olaszország, míg - legelőször - egy évvel később lettek heten, 1976-tól ugyanis Kanada csatlakozásával héttagúvá bővült a tömörülés. Oroszország először - még csak meghívottként - 1994-től vett részt a csoport megbeszélésein. Az 1997-es denveri csúcs volt a legelső, amelyen már kezdettől részt vehetett Borisz Jelcin orosz elnök, a rendezvényt pedig gesztusként a nyolcak csúcsértekezletére keresztelték át. A résztvevők kezdetben szinte kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkoztak, a recesszió, a munkanélküliség, az infláció problémáival. Legelőször az 1983-as williamsburgi csúcson fogadtak el a gazdasági mellett politikai nyilatkozatot is. 1992-ben első ízben rendeztek csúcstalálkozót az újraegyesített Németországban, mégpedig Münchenben. 1998- ban a birminghami csúcson foglalkoztak először a nemzetközi terrorizmus, illetve a szervezett bűnözés kérdéseivel. 1999- ben Kölnben először adtak ki külön nyüatkozatot a koszovói helyzetről, leszögezve, hogy az akkori Jugoszlávia csak akkor részesülhet a nemzetközi újjáépítési segélyekből, ha megválik a Milo- sevics-féle vezetéstől. 2000-ben a Japánhoz tartozó Okinava szigétén Oroszországot hivatalba lépése óta először képviselte Vlagyimir Putyin elnök. 2001 júliusában Genovában az eddigi leghevesebb globalizációellenes tüntetések kísérték a tárgyalásokat, melyek központjában a 2000-ben a Japánhoz tartozó Okinava szigetén Oroszországot hivatalba lépése óta először képviselte Vlagyimir Putyin. szegénység elleni küzdelem és a környezetvédelem állt. Mintegy 300 ezer tüntető csapott össze több tízezer rendőrrel, s egy tüntető életét vesztette. A kanadai Kananaskisban, 2002- ben a nyolcak először dolgoztak ki csomagtervet Afrika fejlesztésére, amely rengeteg tanáccsal szolgált, de annál kevesebb pénzt irányzott elő. 2003 júniusában a franciaországi Evianban rendezett csúcsértekezletet először árnyékolta be Irak problémája. A G8 vezetői hasztalan igyekeztek felülkerekedni az iraki konfliktus miatti ellentéteiken. 2005- ben a skóciai Gleneagles- ben a G8-csoport vezetői először tettek konkrét ígéretet Afrika megsegítésére, bejelentve, hogy 2010- ig több mint a kétszeresére növelik az Afrikának szánt segélyeket. S a csúcs résztvevői legelőször foglalkoztak alaposan a globális felmelegedés problémájával, egyetértve abban, hogy az sürgős beavatkozást igényel, de nem határoztak meg mérhető célokat az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásával kapcsolatban. 2006- ban Oroszország a G8 teljes jogú tagjaként első ízben rendezhetett csúcstalálkozót Szentpéterváron. Végezetül 2007-ben legutoljára vesz részt G8-csúcson Vlagyimir Putyin orosz elnök és Tony Blair brit kormányfő, bemutatkozhat viszont Nicolas Sarkozy új francai elnök. A hidegháború vége óta még soha nem volt ennyire mély szakadék Moszkva és a nyugati országok között Putyin utolsó G8-csúcstalálkozójára készül MTl-ELEMZÉS Vlagyimir Putyin orosz elnök hivatalának utolsó G8-csúcstalálko- zójára készül: elemzők szerint az erős és befolyásos Oroszország létrehozására törekvő államfő várhatóan egyszerre igyekszik majd elbűvölnek és keménynek mutatkozni a Nyugat hét vezető ipari demokráciája előtt. A ma kezdődő fórum hátterében alapvető véleménykülönbségek húzódnak. így nem kizárt, hogy a kellemes hangulatú, informális találkozó esetleg az Oroszország és a Nyugat közötti konfrontáció színterévé válik. A 2008. márciusi elnökválasztás után leköszönő Putyin elemzők szerint arra próbálja majd felhasználni a találkozót, hogy bizonyítsa: Oroszországra nem lehet civilizálatlan szörnyetegként tekinteni, hanem a többi résztvevővel egyenlő félként kell kezelni. Az orosz elnök legfontosabb célja lesz, hogy hangsúlyozza: Moszkva nem engedi, hogy a kulcskérdésekben nyomást gyakoroljanak rá, és ragaszkodik ahhoz, hogy adott esetben független álláspontot képviseljen. Maria Lipman, a moszkvai Carnegie Központ munkatársa mindenképpen kedves és mosolygós orosz elnökre számít a csúcstalálkozón, aki semmiképp nem fogja dühöd- ten az öklét rázni, ha nem ért egyet valamivel. A globális fölmelegedés vagy az afrikai országok adósságainak kérdésében várhatóan teljes lesz az egyetértés Moszkva és a nyugati ipari államok között, csakA nagyhatalmak mindenekelőtt azokat a kérdéseket igyekeznek majd megvitatni, amelyekben előrelépésre lehet számítani. úgy mint Észak-Korea nukleáris leszerelésének, illetve a vitatott iráni atomprogram korlátozásának kérdésében is. Putyin önbizalmát növelheti, hogy Oroszországot - a világ energiaellátásában betöltött kulcspozíciójának köszönhetően - egyre inkább ismét nagyhatalomként kezdik elismerni, amit ékesen bizonyít, hogy a tavalyi G8-csúcs színhelye Szentpétervár volt. A G8- találkozók rutinos résztvevőjeként az orosz elnök a pár hete megválasztott francia elnökkel szemben is nyeregben érezheti magát, hiszen tapasztaltabb, és jobban átlát bizonyos kérdéseket, mint a kevesebb ideje hivatalban lévő kollégái - vélekedik Igor Suvalov, az orosz elnök G8-megbízottja. A hidegháború vége óta viszont még soha nem volt ennyire mély szakadék Moszkva és a nyugati országok között. A G8-országok külügyminisztereinek múlt heti berlini találkozóján az amerikai Condo- leezza Rice és az orosz Szergej Lavrov alapjában véve különböző álláspontot képviselt számos, a heiligendammi fórum napirendjén szereplő kérdésben. Ezek között van Koszovó jövője és az amerikai rakétapajzs tervezett kelet-európai telepítése. Ez utóbbira válaszul egyébként Oroszország múlt héten sikeres kísérletet hajtott végre új típusú, több robbanófejes interkontinentális ballisztikus rakétával, miközben Putyin a fegyverkezési verseny újraindításával vádolta meg Washingtont. Az orosz-amerikai viszályon túl Moszkva és London viszonya sem felhőtlen: a brit ügyészség kérése ellenére Oroszország nem hajlandó kiadni a Litvinyenko-gyilkosság fő gyanúsítottját, az egykori KGB- ügynök Andrej Lugovojt. A 2006 novemberében Londonban megmérgezett Alekszandr Litvinyenko volt orosz titkosszolgálati ügynök halálos ágyán Putyin elnököt tette felelőssé az ellene elkövetett merényletért. Susalov valószínűnek tartja, hogy - tekintettel a komoly nézet- eltérésekre - a heiligendammi találkozón részt vevő nagyhatalmak mindenekelőtt azokat a kérdéseket igyekeznek majd megvitatni, amelyekben előrelépésre lehet számítani, és inkább háttérbe szorítják a vitatott ügyeket. KOMMENTÁR Műhelytitkok CZAJL1K KATALIN Lassan egy éve már, hogy a Magyar Koalíció Pártja nyolcévnyi kormányzati szerepvállalás után ellenzéki pozícióba szorult. Enynyi idő sem volt elég hozzá, hogy a párt „megtalálja” magát az új szerepkörben, s aktív ellenzéki politikát kezdjen el gyakorolni. Persze, tekintetbe kell venni a két hónapja lezajlott elnök- és elnökségváltást, ám ez sem szolgálhat teljes mentségként, hiszen az új vezetőség első dolga az volt, hogy deklarálta a kontinuitást. A kontinuitás valóban fellelhető annyiban, hogy sem a Bugár, sem pedig a Csáky vezette MKP nem tudta igazán megtalálni, és folyamatosan a közfigyelemben tartani azokat a témákat, amikkel megszólíthatná a választókat. A párt így folyamatosan alárendelt szerepbe kényszerült a kommunikáció szempontjából a tekintetben, hogy a legtöbb esetben csupán reagálni tudott a mások által felhozott témákra. Pedig azt gondolhatnánk, hogy egy baloldali-nacionalista kormány alatt, témaválasztás szempontjából nem lehet túl sok gondja egy jobboldali-kisebbségi pártnak. S még ha elfogadjuk is, hogy egy távlati pártstratégia kidolgozása több hónapot vesz igénybe, akkor is számon kérhető az MKP-tól a magyar közösséget érintő kormányzati lépésekre való folyamatos odafigyelés, és a lehetséges veszélyekre való figyelmeztetés. A helyzet azonban úgy fest, mintha az MKP a sajtóból értesülne az egyes problémákról, a különböző állami intézmények műhelyeiben készülő húzásokról. Ez érvényes a Pátria rádió körül kialakult helyzetre, a könyvkiadók támogatására, az Ifjú Szivek-ügyre, a környezetvédelmi alapnál történő diszkriminatív pénzosztásra, vagy az oktatásügyi minisztérium kisebbségi osztálya megszüntetésére irányuló elképzelésekre, hogy csak a legutóbbi eseteket említsük. A Magyar Koalíció Pártja a műhelyéből kikerülő javaslatok megfelelő előkészítésére, kidolgozására helyezi a hangsúlyt - mondja erre Csáky Pál. Csakhogy mire megtörténik e javaslatok megfelelő előkészítése, lehet, hogy túl késő lesz, és mondjuk, megszűnik, vagy napi 1-2 órányira zsugorodik a Pátria adása, elfogy a pénz a környezetvédelmi alapban, vagy éppen a könyvkiadók esnek el végleg a minisztériumi támogatástól. Tehát a hosszú távú stratégia előkészítése sem menti fel a pártot az alól, hogy ellássa elsődleges feladatát: a kormányzat munkájának folyamatos ellenőrzését. Ha ugyanis egy párt elszakad a mindennapoktól, a reális problémáktól, nincs az a megfelelően előkészített program, amely megmentheti azt. JEGYZET Hova menjen Sulik? HORBULÁK ZSOLT Richard Sulik, a pénzügyminiszter tanácsadója, a szlovák adóreform atyja, úgy döntött, május 1-i hatállyal feláll a székéből. Ő volt az, aki a jelenlegi államvezetésben a gazdasági reformok folytonosságát képviselte, aki többé-kevésbé a garancia volt arra, hogy ha a reformok egy ideig nem is folytatódnak, legalább jelentős visz- szalépés nem történik. Döntése egyértelmű tett. Aki ezidáig bízott abban, hogy a megelőző évek áldozatvállalásai nem történtek hiába, most már láthatja, tévedett. Richard Sulik nem kommentálta döntését, de önmagában ez is sokatmondó. Egy ideig mi is reménykedhettünk, hogy a ficói ígérgetések jelentős része csak kampányfogás és a miniszterelnök is belátja, nem érdemes a jól működőt bolygatni. A jelenlegi kormány bármiféle megerőltetés nélkül megkapta az aranytojást tojó tyúkot s csak hagynia kellett volna, hogy tovább gyarapodjon. Sulik lemondásának konkrét oka nem ismert. Köze lehetett benne a nyugdíj rendszer ellen történő meg-megújuló támadásoknak. Ez mindig is szálka volt a brezsnyevista, az országot a pangó gazdaság felé vivő Smer szemében. Nyár óta folyt a huzavona az átalakítások módozatairól. Néha már úgy tűnt, nem lesz változtatás, hogy aztán újra fölbukkanjon valamilyen ötlet. Ok lehetett az is, hogy Richard Sulik utolsó, az állami elvonások teljes átalakítására és egyszerűsítésére tett javaslatát a miniszterelnök még tárgyalásra sem méltatta. De szerepelhetett az okok között, hogy nem akarta még a háttérből se a nevét adni a magán-egészségpénztárak elleni támadáshoz. Mi történik ezután Richárd Sulikkal, egyelőre nem tudni. Egyik nyüatkozatában azt mondta, egy ideig kávézgat majd és figyel. Mindenesetre kár lenne parlagon hagyni tehetségét. Mi lenne, ha máshol próbálkozna meg tervei megvalósításában? Hiszen tudjuk, otthon senki sem próféta. Magyarországon a jelenlegi kormány váltig hangoztatja, hogy híve a reformoknak. Egyelőre azonban inkább csak vita folyik koncepció nélkül. Mi lenne, ha a pénzügyi berkekben szokatlanul, nem a Nemzetközi Valutaalap valamelyik munkatársát kérnék fel szakértőnek, aki esetenként addig annak az országnak a létéről sem tudott, ahová küldik, hanem egy hasonló problémákkal küszködő szomszédos ország otthon jól bevált, de meg nem értett menedzserét? A multinacionális cégek esetében is teljesen természetes, hogy külföldről hívnak igazgatót, megtehetné most ezt Magyarország is. A megelőző évek tespe- dése sereghajtóvá tette az országot, és leginkább éppen északi szomszédja körözte le egy fél pályahosszal. Lenne tehát mit tanulni Szlovákiától, és erre az egyik legalkalmasabb ember Richard Sulik lenne. Ő talán hozzásegíthet ahhoz, hogy végre dübörögne Magyar- ország is, de nemcsak úgy, ahogy Kóka János miniszter szerint teszi, hanem úgy, ahogy most Szlovákiában történik! ____________________u ~~________________- É s most a Földben játszunk! (üubomír Kotrha karikatúrája)
