Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-04 / 102. szám, péntek

6 Fókuszban: a hő- és melegvíz-szolgáltatás ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 4. www.ujszo.com Május végéig meg kell kapnunk az elszámolást A távhőszolgáltatás számlája csak akkor alacsonyabb, ha minden lakásban külön mérik a fogyasztást Kérdések es válaszok a számlákkal kapcsolatban ÚJ SZÓ-T1PP A panelházakban lakók köré­ben a hő- és melegvíz-szolgálta­tás számlázásával kapcsolatban több olyan kérdés merült fel, amire nem kaptak választ. Az alábbiakban a leggyakoribb kér­désekre válaszolunk. Meddig kell a lakásszövetke­zetnek vagy a lakóház kezelő­jének átadnia a lakástulajdo­nosoknak a hő- és melegvíz­szolgáltatás számlázását? A végső határidő május 31. A törvény alapján a szolgáltatók­nak és a lakóházak kezelőinek be kell tartaniuk ezt a határidőt. Ha eddig nem kapjuk meg a számlá­zást, akkor az árszabályozási hi­vatal 630/2005-ös rendeletére hivatkozhatunk, amelynek a 4-es paragrafusa rendezi ezt a kér­dést. Hogyan járnak el abban a la­kóházban, ahol saját kazánjuk van? Ebben az esetben az árszabá­lyozási hivatal (ÚRSO) rendele­tét nem köteles betartani a lakó­ház fenntartója. Amennyiben nincs engedélye a hőszolgáltatási szektorban történő vállalkozás­ra, ugyanígy nem köteles a ren­delet szerint eljárni a lakástulaj­donosok közössége sem. Ehhez azonban meg kell egyezniük a sa­ját szabályokon, amelyeket a la­kógyűlés fogad el. Hogyan jár el a lakóház fenn­tartója, ha a házban nincsenek felszerelve a hőszabályozók és a fogyasztásmérők? Ez esetben a lakások alapterü­letét veszik alapul a számlázás­nál. A megrendelt hőmennyisé­get szorozzák be a hő árával, amit aztán elosztanak az egyes lakásokra. A számlázásnál figye­lembe veszik a lakás alapterület­ét és a lakáshoz tartozó helyisé­geket is. Ez utóbbiakat azonban csak akkor, ha fűtenek is bennük. Hogyan számítják ki a hő­szolgáltatás árát az olyan lakó­házakban, ahol a radiátorokra már fel van szerelve a mérőbe­rendezés? Az árszabályozási hivatal ren­deletében a 7. paragrafus első be­kezdése szerint a lakók számára a díjszabás 40 százalékát a lakás alapterülete, 60 százalékát pedig a valós fogyasztás alapján számít­ják ki. A rendelet szerint azonban a lakástulajdonosok közös meg­egyezéssel ezt az arányt módosít­hatják. A lakás alapterületét így 30-50 százalék közötti arányban vehetik figyelembe, a valós fo­gyasztás ettől függően 50-70 szá­zalékot nyomhat a latban. A hiva­tal rendelete nem teszi lehetővé, hogy ezeket a határértékeket túl­lépjék. A hivatal által kiadott ren­deletben szereplő alapértéket a lakástulajdonosoknak azonban akkor is ki kell fizetniük, ha egy­általán nem fűtött, (mi) 4700-6000 koronába kerül a minőségellenőrzés Tiszta vizet a pohárba! ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A vízszolgáltatással kapcsolat­ban a legtöbb panasz a víz minőségére érkezik. Mit te­gyünk, ha piszkos víz folyik a csapból? A víz minőségének el­lenőrzését az erre szakosodott la­boratóriumokban végzik. Ilyen laboratóriuma többnyire minden nagyobb vízszolgáltatónak van. A vízminőség ellenőrzését elvég­zik azonban a Vízügyi Kutatóti- nézethez tartozó laboratórium­ban is. Ehhez többnyire akkor fordulnak az emberek, ha a saját kútjuk vízminőségét szeretnék felmérni. Szlovákiában ugyan a települések többsége már rá van kapcsolva a vízszolgáltatásra, a lakosság 17 százaléka azonban még mindig csak a saját kútjára van utalva. A legjobb a helyzet a Pozsonyi kerületben, ahol a la­kosság 95 százalékának van veze­tékes ivóvize. Ezzel szemben a Kassai kerületben a háztartások 78, az Eperjesiben 77 százaléka van rákötve a vízhálózatra. A minőség felmérése azonban nem olcsó mulatság. Egy-egy el­lenőrzés 4750-5800 koronába kerül, amiben azonban még nincs benne a mintavétel ára. (mi) A laboratóriumokban kiönthetjük lelkünket az ivóvíz minőségével kapcsolatban (Ján Krošlók illusztrációs felvételei) Befűthetnek a panellakoknak A panelházban lakók egy része már megkapta az el­múlt évben a háznak nyúj­tott szolgáltatások kiszám­lázását. A legtöbbet ezúttal is a fűtésért és a meleg ví­zért fizetjük. Milyen kiadás­ra számíthatnak az egyes lakások tulajdonosai? ÚJ SZÓ ÖSSZEFOGLALÓ A ház fogyasztásának az egyes lakásokra történő szétírását az ár­szabályozási hivatal (ÚRSO) ren­delete határozza meg. A 630/ 2005-ös rendeletet a hivatal a 657/2004-es törvény alapján hoz­ta. Ez utóbbi ugyanis a hivatalt ruházza fel azzal a joggal, hogy a távhő- és melegvíz-szolgáltatás számlázásának a feltételeit meg­határozza. A lakásszövetkezetek, a lakás- tulajdonosok közösségei és az energiaszolgáltatók is ennek a rendeletnek az alapján kell, hogy eljárjanak a számlázás során. Ki­vételnek csupán az az eset számít, ha a lakástulajdonosok közössége más számlázási módszerben egyezik meg. A lakástulajdonosok gyűlésén így a lakók megegyez­hetnek abban, hogy a hőszolgál­tatás esetében például nem veszik figyelembe a radiátorokra szerelt mérőműszereket, hanem a laká­sok alapterülete alapján számol­ják el az egy-egy lakásra jutó költ­ségeket. Az árszabályozási hivatal rendelete gondol az olyan laká­sokra is, amelyek a házon belül előnytelen helyen találhatók. Az északra tekintő vagy a ház sarkán található lakásokban nagyobb a fogyasztás, mint a többi lakásban. Hasonló a helyzet az olyan laká­soknál is, amelyek fűtetlen pincék vagy folyosók fölött találhatók. Az árszabályozási hivatal rendeleté­nek a függelékében ezért megta­lálhatók azok a koefficiensek is, amelyek alapján kiszámolhatják ezen lakások számláját. A számlá­zás során azonban ezeket nem kö­telező teljes mértékben figyelem­be venni, a hivatal ugyanis csak ajánlatot tett ezek használatára. Mindezt azzal magyarázzák, hogy az egyes házak között jelentős kü­lönbségek lehetnek. Hiába van Ha nem figyelünk oda, az égig nőhet a fűtésszámlánk például egy lakás az északi olda­lon, ha a szomszédos lakóház ta­karásában van, vagyis nincs kité­ve extrém időjárási feltételeknek. Az idei számlázásnak így figye­lembe kellene vennie a lakóházak fenntartóinak a sokéves tapaszta­latait. Természetesen csak a la­kástulajdonosok közössége dönt­het arról, hogy a számlázásnál a hivatal által ajánlott koefficiense­ket figyelembe veszik-e vagy sem. Az árszabályozási hivatal ren­delete határozza meg a melegvíz számlázásának a feltételeit is. Eszerint a melegvízfogyasztást közvedenül a szolgáltatónál mé­rik, ahol egy mérőműszer a fel­használt víz és az ennek a felme­legítésére szolgáló hő mennyisé­gét is méri. A lakások fogyasztását a lakásokban felszerelt vízórák is mérik. A lakóház teljes fogyasztá­sának a 10 százalékát arányosan osztják el az egyes lakások között, vagyis az is fizet, aki egyetlen deci meleg vizet sem fogyasztott. A fennmaradó 90 százalékot aztán már a lakások valós fogyasztása alapján számlázzák ki. Példaként egy olyan fogyasztó említhető, aki hosszabb időre elutazott, így egy­általán nem fogyasztott meleg vi­zet. A fent leírt szabályok miatt ugyanakkor neki is fizetnie kell a fogyasztásért. így akár több száz koronát is kifizethetünk tulajdon­képpen a semmiért. Ezek szerint azok a lakók vannak előnyben, akik több meleg vizet fogyaszta­nak, hiszen a kisebb fogyasztással rendelkezők dotálják a fogyasztá­sukat. További probléma, hogy a me­leg víz olyan ásványi anyagokat tartalmaz, amelyek az átfolyós mérőberendezéseket rendszere­sen eltömítették, így ezek nem mértek pontosan, miközben a fel­szerelésük nem fillérek kérdése volt, és ezt is a fogyasztókkal fi­zettették meg. A hőszolgáltatásról szóló módosított törvény szerint ezért a lakóházban csak akkor kell felszerelni a meleg víz fogyasztá­sát mérő műszert, ha a fogyasztók és a szolgáltató nem egyeznek meg egyéb módszerben. Ha már megkaptuk a hő- és me- legvíz-szolgálatás kiszámlázását, és a kért összeget magasnak tart­juk, akkor először azon kellene el­gondolkodnunk, hogy tavaly mint fogyasztó, hogyan viselkedtünk. Takarékosan állítottuk-e be a fűtőtestek hőszabályzóját, nem szellőztettünk-e feleslegesen so­kat? A tapasztalatok azt mutatják, hogy hiába szigetelik a panelházat, hiába vásárol műiden lakó moder­nebb ablakokat és hiába szerelnek fel a radiátorokra hőszabályozó­kat, a fogyasztás csak akkor csök­ken, ha minden lakásban külön mérik a fogyasztást, (mi, p, t) Megfelelő technológiával akár 40-45 százalékkal is csökkenthetjük lakásunk energiafelhasználását Drága szigeteléssel olcsóbb lehet a fűtés ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A távhőszolgáltatás az elmúlt években folyamatosan drágult, így nem csoda, hogy egyre több lakóközösség döntött úgy, hogy szigeteli a házat. Mindez ugyan nem kis pénzbe kerül, a későbbi­ekben azonban alacsonyabb fűtésszámlákra számíthatunk. Manapság ha egy átlagos, 36 la­kásos panelház lakói utólagos hőszigeteléssel szeretnék ellátni a házukat és új ablakokat is sze­retnének vásárolni, akkor együt­tesen mintegy 4 millió koronás kiadásra számíthatnak, ami a je­lenlegi energiaárak mellett mint­egy 10-15 éven belül térül meg. Családi ház lakóiként a hőszige­telésre mintegy 150-200 ezer ko­ronát kell szánnunk. Jelentős összeget takaríthatnak meg a családi házban lakók, ha új ka­zánt vásárolnak. Míg egy régi, 20 éves gázkazánnal a fűtési költsé­gek egy 150 négyzetméteres ház­ban havonta nagyjából 3200 ko­ronát tesznek ki, egy modern kondenzációs kazánnal ugyanez 2100 korona. Ez utóbbinak az ára azonban 40 ezer korona kö­rül kezdődik. Szlovákiában az egyetlen sze­rencsénk az volt, hogy az ablaka­inkat már korábban is dupla üveg­gel láttuk el, ami hatékonyabb szi­getelést biztosított. A sokkal hide­gebb éghajlattal rendelkező skan­dináv országokban például csak egy üveget tettek az ablakokba, amit később ki kellett cserélniük. A nyugati államokban már a múlt század hetvenes éveiben nagyobb figyelmet szenteltek a házak és la­kások hőszigetelésének, nálunk azonban ez a trend csak a kilenc­venes években indult be. Többsé­günk számára így nem marad más hátra, mint az utólagos hőszigete­lés. Ennek az egyik legjobb módja a homlokzati felületek külső hőszigetelő kéreggel történő bur­kolása. Jó szigeteléssel így akár 40-45 százalékos energiamegta­karítást is elérhetünk. Észak-Szlovákiában már koráb­ban rájöttek a szigetelés előnyei­re, az elmúlt években azonban Dél-Szlovákiában is megnőtt az érdeklődés a hőszigetelő rendsze­rek iránt. A kereskedők szerint évente mintegy 10-15 százalék­kal nő a szigetelés iránt ér­deklődők száma. Pozsony környé­kén a többség öt-hat centiméteres polisztirollal oldja meg a szigete­lést, amit elsősorban az árral ma­gyaráznak. Ez ugyanis olcsóbb, mint a jobb szigetelési képessé­gekkel rendelkező kőzetgyapot hőszigetelők. Ha a lakásban nagy a páratartalom, mindenképp megéri inkább a kőzetgyapot ala­pú szigetelőket használni, mivel ez jobban átengedi a párát. Épp ezért igyekeznek a polisztirol szi­getelők gyártói is újítani. A polisz- tirolt úgy képezik ki, hogy az áte­ressze a helyiségben található vízgőzt, csökkentve ezzel a pené- szesedés esélyét. Mindez azonban pénzbe kerül. Egy négyzetméternyi szigetelést, az összes költséget figyelembe vé­ve, mintegy 500-600 koronáért csinálhatunk meg. Ha mindezt szakemberekkel végeztetjük el, akkor négyzetméterenként továb­bi 200-300 koronás többletkölt­séggel számolhatunk. Egy átlagos családi ház 200-250 négyzetmé­teres felülettel rendelkezik, vagy­is a hőszigetelés elvégzése ez eset­ben meghaladja a 140-150 ezer koronát. A szakemberek azonban figyelmeztetnek, hogy az energia­árak növekedésével együtt a jövőben a szigetelés ára is nőhet, így azt érdemes minél hamarabb elvégeztetni. Télen a hideg, nyáron a meleg átjárja a ház falazatát, így a belső légtér - főleg a falak közelében - hol hideg, hol pedig túl meleg. A hőszigeteléshez használt lapok ki­mondottan alacsony hővezetési képessége lehetővé teszik, hogy té­len a fűtés hatására felmelegített falak egységes hőmérsékletet biz­tosítsanak a teljes lakótérben, nyá­ron pedig ugyanezek a lapok védik a falakat az átforrósodástól. Fel­adatuk a kiegyensúlyozott állandó hőmérséklet biztosítása. A hőszi­getelő rendszerek széleskörű elter­jedése annak tulajdonítható, hogy szinte valamennyi építésmódban, új és meglévő épületek külső falai­nál alkalmazhatók. A jó hőszige­telő anyagok használata révén energetikai szempontból igen ha­tékonyak és megvalósítási költsé­gük viszonylag alacsony. (mi)

Next

/
Thumbnails
Contents