Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-04 / 102. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 4. Vélemény és háttér 7 ^ FIGYELŐ Blair utolsó választása A tegnapi részleges angol helyhatósági, valamint a walesi és a skóciai helyi törvényhozási választások voltak alighanem az utolsók, amelyeket Tony Blair kormány- fősége alatt tartottak. A tíz éve hatalomra került Blair várhatóan jövő héten távozik a Munkáspárt éléről. Ezzel miniszterelnöki posztja is azonnal ügyvezető jellegűvé válik, mivel a brit szokásjog alapján a kormányfő és a kormánypárt vezére mindig ugyanaz a személy, (mti) Észt-orosz válság: vége a párhuzamos társadalmak békés egymás mellett élésének? Vihar egy szovjet emlékmű körül Merre tendálhat tovább, mik a szereplők motivációi, és mi lehet az egyelőre mélyülni látszó észt-orosz válság megoldása? - ezt a kérdést tettük fel két szakértőnek. A válaszok alapján sem gyors befejezés, sem komolyabb eszkaláció nem várható, az ugyanis nem lenne érdeke a feszültséget egyelőre szítani látszó Moszkvának, amely odahaza kevésbé érzékeny a világ- háborús emlékművek sorsát illetően. KOSA ANDRÁS Nehéz megjósolni, mi lehet a válság megoldása, mert nem látni pontosan az orosz motivációkat sem - mondta Deák András, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa. „Ha jóhiszeműek vagyunk, Moszkva szimbolikus kérdésből kreált politikai ügyet’ - véli a szakértő, aki szerint azonban az is elképzelhető, hogy Oroszország a határon túli orosz kisebbségeket felhasználva igyekszik politikai nyomást gyakorolni a mindig is saját befolyási övezetnek tartott „közel-külföld” államaira. „Vannak jelek arra is, hogy Oroszország hasonlóval próbálkozik, mint amikor a Nyugat exportálta az ukrán narancsos forradalmat más szovjet utódállamokba, és ők is megpróbálnak hozzájuk lojálisabb vezetőket hatalomba juttatni ott, ahol esélyt látnak rá” - mondta Deák András, aki szerint az oroszok a legkomolyabb ütőkártyát - a gázszállítás felfüggesztését - valószínűleg mégsem játsszák ki. Ezzel ugyanis nyíltan azt üzennék, hogy politikai nyomásgyakorló eszköznek tekintik az energiahordozókat, ami óriási presztízsveszteséget jelentene a számukra. Marad a blokád a kisebb jelentőségű árucikkeknél, még ha ezzel adott esetben orosz cégeket is sújtanak. Orosz részről ugyanis egyelőre a kőolajszármazékok vasúti szállítása állt le. A tallini kikötőt viszont orosz cégek vásárolták meg, így a továbbszállítás elmaradása nekik okoz veszteséget. (Hasonló történt Moldávia esetében is, amikor az ottani borokat bojkottéba Moszkva, miközben a bortermelés jó része szintén orosz cégek kezében van.) Nem valószínű, hogy bármelyik fél is gesztust gyakoroljon a helyzet megoldása érdekében, * ugyanakkor Oroszország a feszültség élezésével tovább rombolhatja már most is megrendült nemzetközi reputációját - mondta Sz. Bíró Zoltán is az energiaszállítások ügyére utalva. A szakértő-történész szerint ugyanakkor egyértelmű, hogy a moszkvai vezetés is részt vesz az indulatok szításában. (Az észt nagykövetség előtt tiltakozó fiatalok között nagy számban találni például a Putyinhoz hű ifjúsági szervezet tagjait, a rendőrség késve avatkozik be stb.) „Jellemző, hogy még a nem éppen higgadtságáról ismert Vlagyimir Zsirinovszkij is a kedélyek lecsillapítására hívott fel, és azt mondta, hogy Oroszországban rendszeresen bontanak le, helyeznek át második világháborús emlékműveket” - mondta Sz. Bíró Zoltán, példaként idézve, hogy nemrég Moszkva egyik elővárosában távolították el egy egykori pilóta emlékművét, egyszerűen azért, mert útjában volt egy építkezésnek. Tanulmányt közölt a helyzetről a Budapest Analyses nevű elemző műhely. Cikkük szerint az interet- nikus feszültségeket az orosz és észt „párhuzamos társadalmak” (az ország lakosságának mintegy 35 százaléka orosz anyanyelvű, ez az arány Tallinnban közel 50-50 százalék, enyhe észt többséggel) között eddig elsősorban a gyors gazdasági növekedés előzte meg, valamint az, hogy a mindennapokban a többség elfogadta az orosz, mint második nyelv használatát, bár az észt a hivatalos. „A Bronzkatona körül kialakult feszültség megkérdőjelezi ezt a megoldást, jelezve, hogy azokat az orosz anyanyelvű fiatalokat, akik a zavargások főszereplői voltak, az elégségesnél kevésbé sikerült integrálni az észt társadalomba. Az észt társadalom reakciója egy nagyon erős oroszellenes polarizáció volt, mely teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy az idősebb oroszok is elítélték az orosz fiatalok vandalizmusát.” A Budapest Analyses szerint „a tények azt bizonyítják, hogy kevés észt értette meg az emlékmű szakrális jelentőségét az oroszok számára, nevezetesen azt, hogy ez az emlékmű jelképezi az ő legitim létüket Tallinnban. A zavargások előtt készült közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a lakosságnak 49 százaléka támogatta az emlékmű eltávolítását, 36 százaléka pedig - a helyi oroszok ingerlése miatt - kifejezetten ellenezte.” (hirszerzo.hu) A vita a történelemről zajlik Paul Lendvai vezető ausztriai publicista a Der Standard című ausztriai lapban megjelent írásában úgy véli, valójában a történelemről folyik a vita a két ország között. Emlékeztetett, hogy amikor Észtországot a Szovjetunióhoz csatolták, a lakosság 89 százaléka észt volt, csupán 8,3 százaléka orosz. 1940-ben, majd 1949-ben becslések szerint 70 ezer észtet szállítottak marhavagonokban Szibériába és Oroszország északi területeire, 1945-ben mintegy 75 ezer észt elmenekült. A második világháború után Sztálin 190 ezer oroszt, ukránt és fehéroroszt telepített be Észtországba. Amikor az észtek 1990-91-ben visszanyerték függedenségüket, már csak a lakosság kétharmada volt észt. Az észtek szemében a szovjet katonák 1940-ben és 1945- ben is megszállók voltak, az áthelyezett bronzkatona számukra az elnyomás és a dupla - kommunista és szovjet - szolgaság jelképe, (m) Az izraeli törvények nem teszik lehetővé, hogy egy incidenst antiszemita jellegűnek minősítsenek Zsidóellenes cselekmények Izraelben MTl-HÁTTÉR Amikor több mint 10 éve Oroszországból Izraelbe emigrált, Avra- ham Levin rabbi nem tudta volna elképzelni, hogy egy napon fiatal szkinhedek verik meg a zsidó állam szívében. Pedig ez történt vele három hónappal ezelőtt, amikor Tel- Aviv egyik külvárosában, Petah- Tikvában lévő otthonába igyekezett. „Rám ugrottak, megverték, oroszul szidták az anyámat. Eltört a karom, de Isten megmentette az életemet” - mondta a 38 éves Levin, akit támadói „büdös zsidónak” neveztek. Esete nem elszigetelt. Az elmúlt években horogkeresztek és antiszemita feliratok jelentek meg izraeli iskolák és zsinagógák falán. A legsúlyosabb eset 2005 májusában történt, amikor a petah-tikvai nagy zsinagógát feldúlták, és antiszemita feliratokkal firkálták össze. Ugyanebben a hónapban a katonai rendőrség őrizetbe vett egy orosz származású katonát, akinek horogkereszt volt a kaijára tetoválva, és azt mondta, hogy gyűlöli a zsidókat. Nem sokkal később egy másik katonát azért ítéltek el, mert létrehozta Izrael első neonáci internetes honlapját. Ezeknek az incidenseknek a többségét a volt Szovjetunióból az 1990-es években Izraelbe érkezett bevándorlók követik el - vélekedik Zalman Gilicsenszki, az izraeli antiszemita cselekmények áldozatait segítő Dmir-központ vezetője. Az izraeli integrációs minisztérium adatai szerint az 1990-es évek eleje óta mintegy 1,2 millióan vándoroltak be Izraelbe a volt szovjetköztár- saságokból, és közülük több mint 300 ezren nem zsidók. Az 1989- ben Moldáviából érkezett Gilicsenszki úgy tudja, minden évben csaknem 500 antiszemita incidens történik Izraelben. „A magukat nem zsidónak vallók azt megelőzően, hogy ide jöttek, olyan környezetben, a volt szovjetköztársaságokban hallottak beszélni a zsidókról, ahol különösen erős az antiszemitizmus. Szinte minden izraeli városban van egy néhány tucatnyi főből álló antiszemita csoport, egész Izraelben pedig több százra tehető a neonácik száma” - magyarázza. Az egyetlen orosznyelvű szélső- jobboldali internetes oldal beszédes. „Felébresztem a nemzeti öntudatot, hogy megakadályozzuk az oroszoknak a judaizmusra való áttérését, annak minden formáját” - áll egyebek közt az Orosz Nacionalista Központ honlapján. Az izraeli hatóságok azt mondják, hogy nincsenek adataik az antiszemita cselekedetekről. Gilicsenszki azzal vádolja őket, hogy elhallgatják a jelenséget. A rendőrség e cselekedeteket anarchisták, illetve vandálok által elkövetett támadásoknak minősíti. Az igazságügy-minisztérium illetékese szerint az izraeli törvények nem is teszik lehetővé, hogy egy incidenst antiszemita jellegűnek minősítsenek. Izraelben nincsen antiszemitizmus elleni törvény, mivel a honatyák el sem tudtak volna képzelni ilyen problémát. Jelenleg azonban folyik egy ilyen törvénytervezet vitája. Avner Salev, a jeruzsálemi Jad Vasem emlékhely elnöke úgy véli, hogy az izraeli antiszemitizmus az Európában, elsősorban Ukrajnában elterjedt antiszemita sztereotípiákat tükrözi, ugyanakkor jelzi egyes bevándorlók integrációs nehézségeit is. KOMMENTÁR Apadhat az agrárpénz S1DÓ H. ZOLTÁN Brüsszel malmai lassan őrölnek, ám úgy látszik, végre sikerült bedarálniuk a franciák ellenállását, és az Európai Unió már nem a mezőgazdaság támogatását tekinti fő céljának. Az internet és a géntechnológiák világában nem számít nagy felismerésnek, hogy már régen nem az agrárágazat jelenti a fő csapásirányt. Mégis, ha az Európai Bizottság éves költségvetését vizsgáljuk, akkor kiderül, hosszú évek óta a vidék támogatása viszi el a legtöbb pénzt. Most viszont fordulat, ha nem is gyökeres, körvonalazódik, hiszen a jövő évi uniós költségtervezet legbőkezűbb kiadási fejezetével a gazdaság és a foglalkoztatottság növekedésének területe rendelkezik, s csak a dobogó második helyére szorult az agrárágazat pénzelése. Természetesen fontos dolog a mezőgazdaság, de arra napjainkban már kevesen gondolnak, hogy az 1960-as évek elejétől egyre csak izmosodó agrárpénzelés gyökere még a 30-as években keresendő. Akkoriban ugyanis a számottevő szavazati erőt képviselő parasztság a sérelmeire orvoslást ígérő fasizmust vagy más hasonló populista politikákat kezdett támogatni, Németországtól egészen Bulgáriáig, és ennek az emléke még a Közös Piac életre hívásának idejében is kísértett. Mára azonban mivé fajult a hihetetlen összegeket felemésztő clotáció? A BBC információi szerint a támogatások 80 százalékát a farmerek alig 20 százaléka kapja, köztük olyanok, akik végképp nem szorulnak rá. Például a monacói herceg vagy II. Erzsébet brit királynő is tekintélyes summát tesz zsebre az agrárpénzekből, és akkor még olyan cégóriásokat nem is említettünk, mint a Mars, a Heineken, a Nestlé vagy a Philip Morris. Ahogy Tony Judt brit politológus írja egyik tanulmányában: A közös agrárpolitikában az volt a különös, hogy sohasem szolgálta a parasztok többségének érdekeit, még Franciaországban sem; inkább csak a gabona- és a zöldségtermelőknek jó, a többségben lévő zöldség-, gyümölcs- és bortermelőknek semmiképp. Vagyis az uniós agrárpolitikának nem annyira gazdasági, mint inkább politikai. szerepe volt és van. Roland Vaubei, az Európai Bizottság működését bizalmasan ismerő közíró egy másik okot is megemlít. Szerinte az 1962/63-ban létrejött és az idők során elburjánzott, eladhatatlan vagy csak támogatott áron értékesíthető vaj- és húshegyeket, tejtengereket produkáló agrárpolitika francia sugallatra megfogalmazott célja az volt, hogy a nyugat-német gazdasági csoda gyümölcseit terítse a többi uniós tagállamban is. Ma már a felsorolt tényezők okafogyottá váltak, hol van már a német csoda, hol vannak már az elégedetlenkedő farmerek széles tömegei, ám a brüsszeli tehetetlenség nyomán maradt a bőkezű osztogatás. Mi, 2004-ben belépett uniós országok kevésbé profitáltunk ebből a bőkezűségből, ami talán jobb is, hiszen nem tudtunk elkényelmesedni a területalapú dotációk pihe-puha ágyában. Még mielőtt azonban örvendenénk az Európai Bizottság költségvetése korszerűsítésének, jusson eszünkbe: Brüsszelben már készül az újabb tréfa, az adórendszerek egységesítése, aminek kimondottan közép-kelet-európai éle van. JEGYZET Pagony potom áron MISLAY EDIT Előbb-utóbb mindenre akad megoldás. Elkeseredik, kedves olvasó, amikor azzal kell szembesülnie, hogy hiába szeretne saját lakást, ha a saját anyagi lehetőségei enyhén szólva nincsenek összhangban a több évtizede épült panellakások csillagászati magasságokba emelkedő piaci áraival? (Az újonnan épült lakások árairól ne is beszéljünk!) Anyagi forrásai olyan szerények, hogy családi házról még csak nem is álmodhat? Nos, nincs ok az elkeseredésre. Ezek a nehézségek csupán azért adódhattak, mert mostanáig nem jó helyen keresgélt. Van egy remek tippem. Tényleg annyira előnyös, hogy most akár már családi házban is gondolkodhat. Vagy akár rancsban. Mit kicsinyeskedjünk, ha létezik olyan hely, ahol egy négyezer négyzetméteres telek alig ezer szlovák koronába kerül?! Szinte ingyen van. A hatalmas ház köré pedig telepíthetünk rózsakertet. Nem hatholdasat, akár hatszáz holdasat is! És nem kell szerényen csupán százholdas pagonyban tengetnünk az életünket, mint Micimackó és tsi., mert lehet akár sokkal nagyobb pagonyunk. Hogy mondjam már a helyet? A Hold. Na jó, kicsit messze van, de ott aztán biztos, hogy nincs tömegnyomor. Az élelmesebbek már javában vásárolják a több holdas égi telkeket, ami az előnyös árra való tekintettel nem is csoda, úgyhogy igyekezzünk, nehogy lemaradjunk. Talán nem is olyan sokára (pár évtized múlva) Schwarzenegger, Mick Jagger vagy Tiger Woods (ésetleg leszármazottaik) szomszédságában lehetünk földes- (bocsánat! holdas-) urak. Teljesen legális a dolog. Az amerikai Lunar Ambassy, azaz Hold Nagy- követség már nyitott kirendeltséget Prágában is, és a csehországi és szlovákiai érdeklődőnek árulják a rendkívül kedvezményes árú telkeket. Engem most már csak az foglalkoztat, hogy tulajdonképpen kitől is vette meg a holdi telkek árusításánakjogát a Hold Nagykövetség? És igaz, hogy az árak valóban nagyon kedvezőek, de ha rengetegen vásárolnak a „sajtból”, akkor itt is érvényesül a mondás, hogy „sok kicsi sokra megy”. És vajon kinek a zsebébe vándorol a bevétel, és ők vajon mire fordítják? A válasz talán épp a holdon van...- Azonnal tenni kell valamit az egészségügy érdekében! Mondjuk, indítsunk lejárató kampányt az Újságírók ellen! (Peter Gossányi karikatúrája)
