Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-28 / 121. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 28. Kultúra 7 A HÉT ZENEI HÍRE Hatodikként egy tinilány győzött Az amerikai'FOX tévécsator­nán sugárzott American Idol tavalyi, ötödik szériájában az 1976. október 7-én született Taylor Hicks diadalmaskodott - ő a tehetségkutató műsor történetének eddigi legidő­sebb győztese. Idén, a május 23-án befejeződött hatodik szériában a másik véglet, a legfiatalabb, az 1989. decem­ber 22-én született Jordin Sparks aratta le a babérokat. A nagydöntőben a huszonhato­dik életévében járó Blake Lewisszal kellett megküzde­nie. Nem volt nehéz dolga, szinte mindenki őt favorizálta. Még Lewis is, aki „Szavazz Jordin Sparksra” feliratú póló­ban akart színpadra lépni, de a műsor háttéremberei ehhez nem járultak hozzá. „Alig hi­szem el, hogy tizenhét éves, annyira jól énekel. Ahhoz, hogy valakinek ilyen csodás hangja legyen, normális eset­ben hosszú éveket kell gyako­rolni” - lelkendezett az egyik vendégfellépő, a soulzene élő legendája, Smokey Robinson. Az American Idol népszerűsé­ge töretlen, sőt nézettsége egyre növekszik. Ehhez per­sze nagyban hozzájárul a ri­vális tévécsatornák azon belá­tása, hogy képtelenek mellet­te labdába rúgni, ezért a ver­seny idejére eleve alacso­nyabb nézettségű műsorokat szerkesztenek. Tavaly a nagy­döntőben rekordmennyiségű, 60 millió szavazat érkezett, idén ennél is jóval több, 74 millió, (pj) Jordin Sparks és Blake Lewis (SITA/AP-felvétel) SLÁGERLISTA Tovább tarol a legendás díva Az elmúlt héten az amerikai albumeladási lista hetedik he­lyére iratkozott fel Barbra Streisand a Live In Concert 2006 című koncertlemezével. A legendás színész-énekesnő 1962-ben debütált az összesí­tésen egy Broadway-musical- lel. A negyvenhatodik éve tar­tó karrierjének újdonsága öt- vennyolcadik olyan korongja, amely felkerült a kétszázas rangsorra, ebből huszonkilenc az első tíz közé is bejutott. Az amerikai albumlistán Barbra a negyedik legtöbb TOP 10-es helyezéssel büszkélkedő elő­adó a The Beades, Frank Sinatra és a The Rolling Stones mögött, (puha) A nagymegyeri Big Man Band elkészítette a második lemezét, Pub Rock címmel Most már jó zenélni... A rockzene szeretete és az ebből eredő barátság máig összeköti őket. Nem „mai gyerekek”, már az előző rendszerben is zenéltek, különböző együttesekben. Akkoriban gyakran előfor­dult, hogy beléjük rúgtak, és pofán vágták őket. Föl­álltak, leporolták magu­kat, s még most is a rock­zene a mindenük. „Ezt csi­nálják utánunk!” - mond­ják. Ők győztek. Ma már ugyan nincsenek világ- megváltó terveik, „csupán örömzenélnek”. PUHA JÓZSEF A Big Man Band tízéves lett, akárcsak törzshelyük, az általuk létrehozott Pub Rock Nagyme- gyeren. A ’97 tavaszán megalakult öttagú zenekar a közelmúltban ad­ta ki Pub Rock című albumát. En­nek kapcsán beszélgettünk Big- mannel, Bandival és Gyulával. Viszonylag gyorsan előruk­koltatok a második nagyleme­zetekkel a 2005-ös Lazára vedd! után. Bigman: Való igaz, a .kettő ki­adása között tizenöt hónap telt el. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi idő alatt készült. Bandi: A dalok egy része régóta érlelődött bennünk. Közülük né­hány többé-kevésbé már a Lazára vedd! megjelenése előtt kész volt. Mostanra értek be. Gyula: Úgy érezzük, az album zenéje és szövege egyaránt éret­tebb, mint az előzőé. Az első lemezeteken több kriti­kus szövegű felvétel is szerepelt. Emlékszem, az akkori beszélge­tésünk során arra jutottunk, hogy nem vagytok kibékülve a körülöttünk zajló eseményekkel. Ilyen tekintetben a Pub Rock folytatása az előzőnek? Bandi: Ahogy öregszünk, úgy nyugszunk le. Nem hiszem, hogy kritikus hangvételű a megfogalma­zás. Aztán ki tudja, mi mindig is szerettünk odamondogatni, és az ember nem tud teljesen kivetkőzni önmagából. Van rajta egy olyan té­májú szerzemény, amelybe koráb­ban nem akartunk belenyúlni. A Minoritás című. A kisebbségi sor­sunkat fogalmazza meg. Ezek szerint, ha valaki a nagy- vüágban meghallgatja a Big Man Band új albumát, kiderül róla, hogy az együttes szlovákiai ma­gyar. Bigman: Egyértelműen. A Mi­noritás több kisebbségi sors között von párhuzamot, és a végén eléne­keljük a Saját sorsunkat. Nincs min­den rendben a mi kisebbségi lé­tünkkel. A dal arról szól, hogy nem jó kisebbségnek lenni. A másik, amelyben tükröződik a sorsunk, A Tátrába’ című. Mindkettő valós életmozaik rólunk. A Minoritás ne­gatív, A Tátrába’ pozitív kicsengé­sű. Az utóbbi könnyed, countrys dalocska, „a Tátrába’jaj de jó” ref­rénnel. Bandi: A lemez zeneileg sokré­tű: klasszikus rock and rollra és bluesra épül. A szövegvilág életér­zéseket, életpillanatokat örökít meg. Egy szerelmi vallomással zá­rul, és hallható rajta két régi blues- sláger átdolgozása. Hogyan készültek a felvéte­lek? Mindenki hozta a saját ötle­teit, és a próbateremben álltak össze? Gyula: Az album körülbelül het­Big Man Band: Bigman, Bandi, Gyula, Öreg és Vince (Képarchívum) Big Man Band ♦ Michnya ’’Bigman” Róbert - gitár, szájharmonika, ének ♦ Katona ’’Bandi” András - billentyű, ének ♦ Ollé Gyula - gitár ♦ Kosár ’’Öreg” Dezső - basz- szusgitár, vokál ♦ Kovács Vince - dob ven százaléka Bigman alapötleteire épül, de együtt öntöttük őket végső formába. A fennmaradó harminc százalékot pedig közösen írtuk. Tehát belenyúltatok Bigman ötleteibe... Bandi: Ő egy zseniális szerző, de azért igen, mindig belenyúlkálunk a munkájába. Megmutatja, mit al­kotott, és mindenki előáll a saját el­képzeléseivel. Aztán Öreg rácsap az asztalra, és azt mondja, hogy nem, most már elég. A lemez teljes mértékben közös munka eredmé­nye. Említettétek, hogy a korong nem csak az elmúlt tizenöt hó­napban készült. Ebből eredően bizonyára tele van a fiókotok dalszövegekkel. Bigman: Az én fiókomban nincs semmi, esetleg csak pókháló vagy szemét. A dalszövegeim az agyam­ban varrnak. Kétféleképp jönnek elő: amikor nagyon dühös vagyok, vagy amikor kikapcsolódik az ideg- rendszerem - az utóbbi a jobb, ilyenkor megfontoltabb, érettebb szövegeket írok. A hajnali órákban, miután lecsendesül a kinti világ, én felpörgők. Kettőtől ötig tudok leg­jobban alkotni. Van egy frappáns ötlet, azt szépen felépítem, mint gyöngyöt a kagyló, mindig valamit hozzáteszek. Bandi: Mindannyian mások va­gyunk, másképp dolgozunk. Ne­kem a fiókomban sok szöveg lapul, most is legalább harminc, amelyek­re azt mondtam, hogy ezek még nem igaziak. Én önmagámmal so­sem vagyok elégedett. Mi a baj velük? Meg tudod fo­galmazni? Bandi: Nálam külső hatások kellenek a szövegíráshoz. Ha in­gerszegény a környezet, nem tu­dok jókat írni. Azt sem állítom, hogy tudok jókat írni. Ha most előszednék közülük párat a fiók­ból, nem tudnám megfogalmazni, mi hiányzik belőlük, erre csak idő­vel jövök rá. Gyula: Én Bandihoz hasonlíta­nám magamat, én is fokozatosan írok, és raktározok. A Süket a világ című szerzemény zenéje egy régi gitárötletemen alapul, ami még va­lamikor a katonaságnál született. Először jön a szöveg, utána a zene? Vagy fordítva? Bigman: Ha rendezett a gondo­latvilágom, rendbe szedtem a sora­imat, akkor jön a szöveg, s azt meg kell spékelni a zenével. Előfordul, hogy egy dögös zenei ötlet születik meg előbb, s ahhoz feelinget, élet­érzést kell szerkeszteni, be kell bur­kolni mondanivalóval. A zenében nincsenek szabályok. Nálunk meg főleg! Úgy jön, ahogy a múzsa homlokon csapkod. Minket csap­kodni szokott, nem csókolni... Kikből áll a Big Man Band ra­jongótábora? Bandi: Nehéz megmondani. Fel­merül: egyáltalán létezik-e rajon­gótáborunk? Én remélem, hogy igen. Van pár ember a környeze­tünkben, akikkel szellemileg egy húron pendülünk. Tizennégy éves kortól a velünk korabeliekig. Ennyi év zenélés után mi az, ami inspirál benneteket? Bandi: Kimondtad, benne van a kérdésben: a zene inspirál. Ez egy­fajta drog, amiről nem lehet leszok­ni. A zenén túl a barátság tart össze minket. Ti már az előző rendszerben is zenéltetek. Bigman: Akkor szeméten ját­szottunk, most, az úgynevezett de­mokráciában mindenhez hozzáju­tunk, csak pénzünk legyen. Sok víz lefolyt azóta a Dunán. Rengeteg ki­váló rockzenekar alakul napjaink­ban, de vannak papírsárkányok is, a média által eladható rockzenébe tartozók. A valódi rock sosem fog felülkerekedni a popzenén. Magya­rországon az utóbbi években csak a Tankcsapda tudott kitömi, és népes rajongótábort verbuválni, meg most a Hooligans, vannak menő­manó dalai. Az internet a negatívu­mai ellenére csodadolog, általa sok együttes mutathalja meg magát a nagyvilágnak. Most, 2007-ben jó zenélni. Most már jól érezzük ma­gunkat a bőrünkben. Idén tízéves a Big Man Band. Akárcsak a pubotok. Bandi: A pubbal egy űrt akar­tunk betölteni. Azt hiszem, ez sike­rült. A kínos technokorszak után hoztuk létre. Eleinte főként mi ját­szottunk, az anyagi vetület miatt. Belépőmentes bulikat rendezünk, a zenekarok honoráriumát ki kell gazdálkodnunk, és ez az első évek­ben nem igazán ment. Volt idő, amikor már-már azt hittük, a rock­mozgalom befullad, annyira silány volt a felhozatal, de ezen szeren­csére túljutottunk. Ez olyan, mint a termés. Egyik évben jó, a követke­zőben kevésbé. Mostanában - ahogy Bigman is említette - sok jó amatőr együttesünk van, tehetsé­ges fiatalokból nincs hiány. Bízunk abban, hogy még mi is labdába tu­dunk rúgni mellettük. Szerintünk a Pub Rock című albumunk a szlo­vákiai magyar zenei élet jó termé­ke. Ha nem hinnénk benne, akkor nem adtuk volna ki. Végre világsztár is ellátogatott a szlovák fővárosba George Michael Pozsonyban ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ ,Éljen a homoszexuálisok egyen­jogúsága és a tolerancia, ne vegyük komolyan George W. Bush ameri­kai elnököt, és örüljünk annak, hogy szabadok vagyunk” - ezt üzente péntek esti koncertje pozso­nyi közönségének George Michael brit popénekes. A pozsonyi Inter stadion befoga­dóképessége 32 500 ember. A koncertre lassan fogytak a jegyek, kedden még csak valamivel több mint 15 ezer kelt el. Három nap alatt viszont ajegyek száma túllép­te a húszezret, a küzdőtér kéthar­mada megtelt. A brit popénekes magángépe nem sokkal este fél hét után landolt a fővárosi reptéren. Az énekest a reptérről rendőri kísérettel azonnal a színpad mögötti luxusöltözőbe szállították, majd pontosan kilenc órakor megszólalt a Flawless (Go To The City) című dal, amellyel azonnal lázba hozta a közönséget. A koncerten az ismert slágereinek többségét elénekelte, a legnagyobb sikert a Wham! korszakból szárma­zó dalokkal aratta. A gyors és pergő felvételeket, mint a Faith vagy a Too Funky a lassú Father’s Figure és a Praying For Time című dalokkal váltotta fel. A koncert első felét a Shoot The Dog című dallal fejezte be. Az énekhez készült videoklip egy rajzfilm, amelyben az énekes George W. Bush amerikai elnök és Tony Blair brit miniszterelnök „ba­ráti” kapcsolatából űz gúnyt. A dal közepén a színpadon felfújtak egy 25 méter magas, Busht ábrázoló bábút, majd az énekes lehúzta a bá­bú nadrágján a sliccet, ahonnan egy buldog kutya ugrott ki brit zászlóval a hátán, orális szexet színlelve az amerikai elnökkel. Bush egyik kezében egy üveg sze­szesitalt, a másikban pedig egy ci­garettát tartott. A dal végén George Michael el­tűnt a színpadról, és a hasonló koncerteken szokatlan húszperces szünet következett. A show másik felét a Faith című dallal kezdte, a közönséget pillanatok alatt újra lázba hozta. Az An Easier Affair cí­mű felvétel alatt a hatalmas kive­tőtökön erotikus és provokatív töl­tetű klipet vetítettek, csókolódzó homoszexuális és heteroszexuális párokról. Az Amazing szám előtt bejelentette: „Ezt a dalt annak a férfinak írtam, akibe szerelmes va­gyok” - azaz élettársának, Kenny Gossnak. A koncert végén két ráadást adott: az egyik legnagyobb slágerét a Careless Whispert és a Freedom című dalt énekelte el, majd hossza­san megtapsolta a közönséget, megköszönte a feledheteden estét, és levonult a színpadról. Magángé­pe nem sokkal éjfél előtt szállt fel a pozsonyi reptérről. A valamivel több mint kétórás koncertet a brit popsztár élőben énekelte végig, rá­adásul olyan hangzás mellett, mintha CD-ről szóltak volna a da­lai. George Michael 25 év alatt lát­szólag megöregedett, meghízott, de a hangja ugyanolyan, mint ré­gen. Persze, kérdéses, mennyire őszinte a köszönése és az, amikor bejelenti: „fantasztikus közönség voltatok”. Hisz minden koncerten ugyanakkor mondja ugyanazt, percre pontosan ki van számítva minden egyes lépése. A csúcstechnológiával felszerelt színpad mégsem működött jól, az óriásképemyők kétszer felmond­ták a szolgálatot: először leállt az egyik dalhoz vetített film, majd fél órával később a látványos és szí­nes grafikák helyett egy fénykép jelent meg a legnagyobb kivetítőn arról, ahogy a színpadot építették. A technikusoknak percekig tar­tott, míg eltüntették a váradan fel­vételt. (dem) George Michael a slágereinek többségét elénekelte a pozsonyi fellé­pésén (SITA/AP-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents