Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-22 / 116. szám, kedd
u Közügy ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 23. www.ujszo.com Marián Slovák lelkipásztor: „Lehet, hogy akik ezt elindították, néznek, s lehet, örülnek is. Ám egyszer majd - ha akarják, ha nem - a Jó Pásztor elé lesznek állítva“ Ez volt a sorsunk... - a kitelepítésre emlékezett Szene A hatvan évvel ezelőtti lakosságcserére, szlovákiai magyar családok tömeges és kényszerű kitelepítésére emlékeztek április 28-án Szencen. Sok dél-szlovákiai magyar településhez hasonlóan ebben a Pozsonyhoz közeli városban és a környékbeli falvakban is emberi, családi tragédiák sorát idézte elő a második világháború utáni jogfosztottság egyik legkegyetlenebb korszaka. KORPÁS ÁRPÁD A múlt mozaikkockáit egymáshoz illesztve ma már egyre inkább látszik, miként érvényesült a hatalom logikája: az állampolgárságától megfosztott, jogai gyakorlásában akadályozott vagy teljesen korlátozott szlovákiai magyarságot másként, még jobban meg kellett alázni - kényszerrel kitelepíteni. A feltárt történelmi tényanyag a közzétett visszaemlékezésekkel kiegészülve egyre plasztikusabb képet ad a történtekről. Az érintettek számára korántsem volt ilyen egyértelmű a helyzet: kaptak ugyan értesítést arról, hogy kitelepítés vár rájuk, ám azt, hogy mikor és miként zajlik majd, mit vihetnek magukkal az üyenkor kétségtelenül a ragaszkodás tárgyaivá magasztosuló ingóságok közül, milyen életkörülmények, létfeltételek várnak rájuk új helyükön, végképp nem tudhatták. A csehszlovák államhatalom bizonyMosonszentpéterre és Mosonszentj ánosra 1947- ben telepítettek magyarokat Szencről és környékéről, majd később Búcsról. talanságban tartotta őket, Magyarországon pedig sok esetben rögtönzések alapján telepítették le a családokat. Ez is jól kitűnik azokból a visszaemlékezésekből, amelyeket - talán az utolsó vagy utolsó előtti pillanatban - a Jánossomoija Televízió akkori munkatársaként Lőrincz György, a jánossomoijai Balassi Bálint Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója, városi képviselő gyűjtött össze az Ez volt a sorsunk... című dokumentumfilmben. (A filmet április 25-én a Szenei Városi Művelődési Központ mozitermében is levetítették a szép számban összegyűlt nézőközönség előtt; az idősebb nemzedékekhez tartozók mellett a fiatalabbak érdeklődését is felkeltette a vetítés. Úgy tudjuk, a Magyar Koalíció Pártja szenei járási vezetősége a környékbeli magyarlakta településeken is tervezi a dokumentumfilm bemutatását - mindenképpen hasznos, tanulságos volna.) A ma a Győr-Moson-Sopron megyei Jánossomoija részét képező Mosonszentpéterre és Moson- szentjánosra 1947 tavaszán telepítettek szlovákiai magyarokat Szencről és környékéről, majd 1948-ban a komáromi járásbeli Búcsról. A második világháború után nem ez volt az első népesség- mozgás Mosonszentpéteren és Mo- sonszentjánoson, 1946 tavaszán ugyanis a több száz éve ott élő heidebauer németeket otthonaik elhagyására kényszerítették, majd helyükre környékbeli és borsodi telepesek érkeztek - derül ki a dokumentumfilmből. Az új telepesek nagy része rövid időn belül visszaköltözött a szülőföldjére, s a megüresedett - a legtöbb esetben rossz állagú - épületekbe szlovákiai magyar kényszertelepítettek kerültek. Az 1947. február 27-én megszületett csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény alapján any- nyi hivatalosan kijelölt szlovákiai magyarnak kellett volna elhagynia a szülőföldjét, ahány magyar- országi szlovák vállalja az áttelepülési Szlovákiába. Tudjuk, ez nem így történt. Az azonban tény, hogy Szencről és környékéről körülbelül 200 családot érintett a kitelepítés. A Magyarországra kerülők meghatározó része az említett Győr-Moson-Sopron megyei falvakba jutott. A még élő érintettek és hozzátartozóik részvételével április 28-án a szülőföld kényszerű elhagyásának hatvanadik évfordulójára emlékeztek Szencen a Magyar Koalíció Pártja helyi és járási vezetősége szervezésében, társszervezők közreműködésével. A magyarországi vendégeket-hazatérőket előbb szlovákiai rokonaik és ismerőseik vitték el otthonaikba. Volt városnézés, majd szentmisét celebráltak a római katolikus Szent Miklós- templomban. Ott Duray Rezső, az MKP járási elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Agárdy Gábor, Pozsony megye alelnöke vázolta a templom és a gyülekezet Duray Rezső a templomban köszönti a vendégeket és a híveket történetét. Viliam Michalovič katolikus esperes ugyancsak köszöntötte a szentmisén megjelenteket. „Az emberi gőg és az uralkodás utáni vágy sok rosszat képes tenni. Közü- letek sokan átélték, mit jelent elhagyni a szülői házat. Ezt a szentmisét értetek mutatjuk be” - hangsúlyozta az esperes. „Lehet, hogy elvették a házaitokat, de nem vehették el a nemzetiségeteket. Lehet, hogy megparancsolták nektek: el kell innen mennetek, de nem felejtettétek el a hovatartozásotokat - mondta Marián Slovák helyi lelkipásztor. - S ha a hovatartozás és a nemzetiség tudata, amely egybenőtt katolikus hitünkkel, amelynek az alapját Szent István király rakta le, akkor ez a tudat itt, hatvan év után újra összehoz bennünket.” Hozzátette, sokaknak már nem adatott meg a lehetőség, hogy jelen legyenek a megemlékezésen, de a leszármazottaknak nem szabad elfeledniük, mit tettek a szüleikkel, nagy- és dédszüleikkel. „Mert hiába élünk a 21. században, ez újra és újra megtörténhet, s meg is történik - utalt a hatvan évvel ezelőtti tragédiára. - Lehet, hogy nem ezen a vidéken, hanem a világ más országaiban. S úgy, ahogyan hatvan évvel ezelőtt azok, akik ezt elindították, néznek, s lehet, örülnek is. Ám egyszer majd - ha akaiják, ha nem - a Jó Pásztor elé lesznek állítva.” A megemlékezés a helyi Mon- tostroj kollégium étkezdéjében folytatódott. Duray Rezső felidézte a tíz évvel ezelőtti, 1997-ben rendezett hasonló szenei összejövetelt, valamint a Jánossomoija, Szene és Nagyfödémes közti kapcsolattartás főbb eseményeit. Magyarul köszöntötte a vendégeket Karol Kvál, Szene polgármestere, Csasznyi Ferenc (balra) és Agárdy Gábor szólt Helena Nemcová alpolgármester, Jánossomoija polgármestere, Kurunczi Károly pedig megköszönte a meghívást. Bárdos Gyula, a Csemadok Szenei Területi Választmányának elnöke, az MKP szenei illetőségű képviselője és frakcióvezetője örömmel számolt be aznapi, éppen a kitelepítés történetével kapcsolatos élményéről. Részt vett ugyanis a szlovákiai magyar helytörténészek udvardi találkozóján, ahol fiatal kutatók és diákok is nagy tudással adtak elő a jogfosztottság éveiről. Jónak tartaná, ha szenei és környékbeli fiatalok is követnék a példájukat. Duray Rezső és Agárdy Gábor ezután a szenei járásbeli magyarság helyzetéről, politikai képviseletéről adott áttekintést. Németh Gabriella helyi képviselő és munkaügyi szakember a régióbeli foglalkoztatottsági helyzetről, Bertók Miklós városi képviselő a vállalkozási lehetőségekről beszélt. Meczner Zoltán, a szenei Szenczi Molnár Albert Alapiskola igazgatója a já- nossomoijai általános iskolával formálódó együttműködésről szólt, Lőrincz György pedig az említett dokumentumfilmet mutatta be röviden. Józan Gáspár szenei városatya régi és mai képekből készült összeállítás révén hozta közelebb Szencet azoknak, akik - bár a sors máshová sodorta őket - szívükben valójában sosem távolodtak el egykori otthonuktól. Erről tanúskodott a dokumentumfilmben is szereplő, hajlott kora ellenére is roppant friss emlékezetről tanúbizonyságot tévő egykori szenei lakos, Csasznyi Ferenc beszéde is. Ő arra kérte az Istent, hogy a meghurcoltatást elszenvedő, de már nem élő kitelepített szlovákiai magyarok nyugodjanak békében. Olvasóink figyelmébe! A szenei és környékbeli kitelepítettekről szóló, Ez volt a sorsunk... című dokumentumfilm rendezőjével, Lőrincz Györggyel készült in- teíjúnkat, valamint a lakosságcsere régiónkon belüli történetét bemutató írást a Szülőföldünk melléklet júliusban megjelenő, tematikus számában olvashatják az érdeklődők. Ez a melléklet azt tekinti majd át, hogy miként érintették Dél-Szlovákiát a hat évtizeddel ezelőtti történések. A magyarországi vendégek egy része. A bal oldali képen (balról jobbra): Agárdy Gábor, Karol Kvál, Kurunczi Károly, Helena Nemcová, Duray Rezső és Bárdos Gyula (Korpás Árpád felvételei)
