Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-22 / 116. szám, kedd

u Közügy ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 23. www.ujszo.com Marián Slovák lelkipásztor: „Lehet, hogy akik ezt elindították, néznek, s lehet, örülnek is. Ám egyszer majd - ha akarják, ha nem - a Jó Pásztor elé lesznek állítva“ Ez volt a sorsunk... - a kitelepítésre emlékezett Szene A hatvan évvel ezelőtti la­kosságcserére, szlovákiai magyar családok tömeges és kényszerű kitelepítésére emlékeztek április 28-án Szencen. Sok dél-szlovákiai magyar településhez hason­lóan ebben a Pozsonyhoz közeli városban és a kör­nyékbeli falvakban is embe­ri, családi tragédiák sorát idézte elő a második világ­háború utáni jogfosztottság egyik legkegyetlenebb korszaka. KORPÁS ÁRPÁD A múlt mozaikkockáit egymás­hoz illesztve ma már egyre inkább látszik, miként érvényesült a hata­lom logikája: az állampolgárságá­tól megfosztott, jogai gyakorlásá­ban akadályozott vagy teljesen kor­látozott szlovákiai magyarságot másként, még jobban meg kellett alázni - kényszerrel kitelepíteni. A feltárt történelmi tényanyag a köz­zétett visszaemlékezésekkel kiegé­szülve egyre plasztikusabb képet ad a történtekről. Az érintettek számára koránt­sem volt ilyen egyértelmű a hely­zet: kaptak ugyan értesítést arról, hogy kitelepítés vár rájuk, ám azt, hogy mikor és miként zajlik majd, mit vihetnek magukkal az üyenkor kétségtelenül a ragaszkodás tár­gyaivá magasztosuló ingóságok kö­zül, milyen életkörülmények, lét­feltételek várnak rájuk új helyü­kön, végképp nem tudhatták. A csehszlovák államhatalom bizony­Mosonszentpéterre és Mosonszentj ánosra 1947- ben telepítettek magyaro­kat Szencről és környéké­ről, majd később Búcsról. talanságban tartotta őket, Magya­rországon pedig sok esetben rög­tönzések alapján telepítették le a családokat. Ez is jól kitűnik azokból a vissza­emlékezésekből, amelyeket - talán az utolsó vagy utolsó előtti pilla­natban - a Jánossomoija Televízió akkori munkatársaként Lőrincz György, a jánossomoijai Balassi Bá­lint Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója, városi képviselő gyűj­tött össze az Ez volt a sorsunk... cí­mű dokumentumfilmben. (A fil­met április 25-én a Szenei Városi Művelődési Központ mozitermé­ben is levetítették a szép számban összegyűlt nézőközönség előtt; az idősebb nemzedékekhez tartozók mellett a fiatalabbak érdeklődését is felkeltette a vetítés. Úgy tudjuk, a Magyar Koalíció Pártja szenei járási vezetősége a környékbeli magyar­lakta településeken is tervezi a do­kumentumfilm bemutatását - min­denképpen hasznos, tanulságos volna.) A ma a Győr-Moson-Sopron me­gyei Jánossomoija részét képező Mosonszentpéterre és Moson- szentjánosra 1947 tavaszán telepí­tettek szlovákiai magyarokat Szencről és környékéről, majd 1948-ban a komáromi járásbeli Búcsról. A második világháború után nem ez volt az első népesség- mozgás Mosonszentpéteren és Mo- sonszentjánoson, 1946 tavaszán ugyanis a több száz éve ott élő heidebauer németeket otthonaik elhagyására kényszerítették, majd helyükre környékbeli és borsodi te­lepesek érkeztek - derül ki a doku­mentumfilmből. Az új telepesek nagy része rövid időn belül vissza­költözött a szülőföldjére, s a meg­üresedett - a legtöbb esetben rossz állagú - épületekbe szlovákiai ma­gyar kényszertelepítettek kerültek. Az 1947. február 27-én megszü­letett csehszlovák-magyar lakos­ságcsere-egyezmény alapján any- nyi hivatalosan kijelölt szlovákiai magyarnak kellett volna elhagy­nia a szülőföldjét, ahány magyar- országi szlovák vállalja az áttele­pülési Szlovákiába. Tudjuk, ez nem így történt. Az azonban tény, hogy Szencről és környékéről kö­rülbelül 200 családot érintett a ki­telepítés. A Magyarországra kerü­lők meghatározó része az említett Győr-Moson-Sopron megyei fal­vakba jutott. A még élő érintettek és hozzátar­tozóik részvételével április 28-án a szülőföld kényszerű elhagyásának hatvanadik évfordulójára emlékez­tek Szencen a Magyar Koalíció Pártja helyi és járási vezetősége szervezésében, társszervezők köz­reműködésével. A magyarországi vendégeket-hazatérőket előbb szlovákiai rokonaik és ismerőseik vitték el otthonaikba. Volt városné­zés, majd szentmisét celebráltak a római katolikus Szent Miklós- templomban. Ott Duray Rezső, az MKP járási elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Agárdy Gá­bor, Pozsony megye alelnöke vá­zolta a templom és a gyülekezet Duray Rezső a templomban köszönti a vendégeket és a híveket történetét. Viliam Michalovič kato­likus esperes ugyancsak köszöntöt­te a szentmisén megjelenteket. „Az emberi gőg és az uralkodás utáni vágy sok rosszat képes tenni. Közü- letek sokan átélték, mit jelent el­hagyni a szülői házat. Ezt a szent­misét értetek mutatjuk be” - hang­súlyozta az esperes. „Lehet, hogy elvették a házaito­kat, de nem vehették el a nemzeti­ségeteket. Lehet, hogy megparan­csolták nektek: el kell innen men­netek, de nem felejtettétek el a ho­vatartozásotokat - mondta Marián Slovák helyi lelkipásztor. - S ha a hovatartozás és a nemzetiség tuda­ta, amely egybenőtt katolikus hi­tünkkel, amelynek az alapját Szent István király rakta le, akkor ez a tu­dat itt, hatvan év után újra össze­hoz bennünket.” Hozzátette, so­kaknak már nem adatott meg a le­hetőség, hogy jelen legyenek a megemlékezésen, de a leszárma­zottaknak nem szabad elfeledniük, mit tettek a szüleikkel, nagy- és dédszüleikkel. „Mert hiába élünk a 21. században, ez újra és újra meg­történhet, s meg is történik - utalt a hatvan évvel ezelőtti tragédiára. - Lehet, hogy nem ezen a vidéken, hanem a világ más országaiban. S úgy, ahogyan hatvan évvel ezelőtt azok, akik ezt elindították, néznek, s lehet, örülnek is. Ám egyszer majd - ha akaiják, ha nem - a Jó Pásztor elé lesznek állítva.” A megemlékezés a helyi Mon- tostroj kollégium étkezdéjében folytatódott. Duray Rezső felidézte a tíz évvel ezelőtti, 1997-ben ren­dezett hasonló szenei összejöve­telt, valamint a Jánossomoija, Szene és Nagyfödémes közti kap­csolattartás főbb eseményeit. Ma­gyarul köszöntötte a vendégeket Karol Kvál, Szene polgármestere, Csasznyi Ferenc (balra) és Agárdy Gábor szólt Helena Nemcová alpolgár­mester, Jánossomoija polgármes­tere, Kurunczi Károly pedig megköszönte a meghívást. Bárdos Gyula, a Csemadok Szenei Területi Választmányának elnöke, az MKP szenei illetőségű képviselője és frakcióvezetője örömmel számolt be aznapi, éppen a kitelepítés tör­ténetével kapcsolatos élményéről. Részt vett ugyanis a szlovákiai ma­gyar helytörténészek udvardi ta­lálkozóján, ahol fiatal kutatók és diákok is nagy tudással adtak elő a jogfosztottság éveiről. Jónak tarta­ná, ha szenei és környékbeli fiata­lok is követnék a példájukat. Duray Rezső és Agárdy Gábor ezután a szenei járásbeli magyarság helyze­téről, politikai képviseletéről adott áttekintést. Németh Gabriella he­lyi képviselő és munkaügyi szak­ember a régióbeli foglalkoztatott­sági helyzetről, Bertók Miklós vá­rosi képviselő a vállalkozási lehe­tőségekről beszélt. Meczner Zol­tán, a szenei Szenczi Molnár Al­bert Alapiskola igazgatója a já- nossomoijai általános iskolával formálódó együttműködésről szólt, Lőrincz György pedig az em­lített dokumentumfilmet mutatta be röviden. Józan Gáspár szenei városatya régi és mai képekből ké­szült összeállítás révén hozta köze­lebb Szencet azoknak, akik - bár a sors máshová sodorta őket - szí­vükben valójában sosem távolod­tak el egykori otthonuktól. Erről tanúskodott a dokumentumfilm­ben is szereplő, hajlott kora ellené­re is roppant friss emlékezetről ta­núbizonyságot tévő egykori szenei lakos, Csasznyi Ferenc beszéde is. Ő arra kérte az Istent, hogy a meg­hurcoltatást elszenvedő, de már nem élő kitelepített szlovákiai ma­gyarok nyugodjanak békében. Olvasóink figyelmébe! A szenei és környékbeli kitelepítettekről szóló, Ez volt a sorsunk... című dokumentumfilm rendezőjével, Lőrincz Györggyel készült in- teíjúnkat, valamint a lakosságcsere régiónkon belüli történetét be­mutató írást a Szülőföldünk melléklet júliusban megjelenő, temati­kus számában olvashatják az érdeklődők. Ez a melléklet azt tekinti majd át, hogy miként érintették Dél-Szlovákiát a hat évtizeddel ez­előtti történések. A magyarországi vendégek egy része. A bal oldali képen (balról jobbra): Agárdy Gábor, Karol Kvál, Kurunczi Károly, Helena Nemcová, Duray Rezső és Bárdos Gyula (Korpás Árpád felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents