Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-22 / 116. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 22. Vélemény és háttér 7- Dolgozni? Mi a fenének! Inkább iszom a jó szlovák sört, amíg a magyarok ki nem lopják a lábunk alól a saját földünket! (Peter Gossónyi karikatúrája) A sikertelen EU-orosz csúcs után még jobban kell a közös európai külpolitika EU-Moszkva: mélypont FIGYELŐ Ronald Reagan naplói Néhány héten belül megjelenik könyvalakban Ronald Reagan néhai amerikai elnök naplója Douglas Brinkley amerikai történész gondozásában. Reagan elnöksége idején, 1981 és 1989 között minden nap feljegyezte a fontosnak ítélt eseményeket. írásai megtöltöttek öt bőrkötéses füzetet. A Vanity Fair által közölt részletekből kiderül: érzékeny, jó adag humorral megáldott ember volt a sportriporterből színésszé, majd kaliforniai kormányzóból elnökké lett Reagan. Feljegyzéseiben sokat foglalkozott aktuálpolitikával. 1981-ben Fidel Castro volt az egyik kedvenc témája. „A CIA azt mondta nekem, hogy nagyon nyugtalanítom őt. Engem pedig az nyugtalanít, hogy nem tudom, mi váltja ki nyugtalanságát”. Moammer el-Kadhafí líbiai vezetőről a következőket írta: „Szeretném, ha nem táplálnék gyűlöletet vele szemben, de nem sikerül. Az ujjongó Kadhafi képe a televízióban nagyon megrázott, megvetésre méltó embed’. Izraellel szemben az első kritikát szintén 1981-ben fogalmazta meg, amikor az ország lebombázta az iraki atomerőművet. „Félek, hogy közel van a világ vége. Szaddá- mot a franciák segítségével másképp is vissza lehetett volna tartani.” Tiltakozott a libanoni palesztin menekült táborok, Szabra és Šatila elleni támadások és az azokban végrehajtott mészárlások ellen is. A fő veszélynek azonban Iránt tartotta. Kijelentette, hogy kész akár arra is, hogy elrabol- tassa Khomeini ajatollát. Mi- haü Gorbacsowal az 1985-ös első, genfi csúcson összecsaptak. „Lerohant, arról panaszkodott, hogy nem bízunk a Kremlben. Én pedig felsoroltam összes gaztettüket. Mindketten kitartottunk saját álláspontunk mellett” - jegyezte fel a naplóban. Később azonban tiszteletet éreztek egymás iránt. Reagan meghívta Gor- bacsovot a Fehér Házba és hitte, hogy kollégája őszintén akaija a leszerelést, (m) Az Európai Unió és Oroszország sikertelen csúcstalálkozója után még inkább megerősödött a közös európai külpolitika szükségszerűsége. Több reálpolitikára, kevesebb vágyálomra van szükség. PIETSCH LAJOS A transzatlanti és általában a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó nagy tekintélyű intézet, a German Marshall Fund (GMF) Oroszország-szakértője, Jörg Himmelreich elemzésében úgy látja, hogy az EU és Moszkva közötti kapcsolatok mélypontra jutottak. A szakértő szerint semmiképp nem lesz ugyan új hidegháború, a béke azonban jóval hűvösebb lesz. A GMF munkatársa a szamarai csúcs után azt a véleményt fogalmazta meg: a német külügyminisztériumnak le kell mondania vágyálmáról, amelynek középpontjában az a törekvés állt, hogy közeledéssel, illetve összekapcsolódással segítse elő az oroszországi változásokat. A Kreml magatartása változik ugyan, de egyre kevésbé a demokrácia hányába - vélekedett a szakértő, támogatásáról biztosítva az unió elnöki tisztét betöltő Angela Merkel kancellár összegzését, amely így szólt: „őszinteség harmónia helyett”. Németország és Európa számára Himmelreich szerint ez elsősorban azt jelenti, hogy a jövőben jóval több reálpolitikára és kevesebb vágyálomra van szükség. Különösen a konzervatívokkal közösen kormányzó szociáldemokraták soraiban érezhető még erősen a korábbi Oroszország-nosztalgia szelleme, a különleges németorosz kapcsolatok vágya - hangoztatta a GMF munkatársa, hozzátéve: mindebből kiindulva egyes szociáldemokrata politikusok egészen odáig elmennek, hogy Putyin tekintélyelvű uralkodását demokráciának minősítsék. A szakértő teljes mértékben Oroszországot vádolta a szokatlanul éles feszültség miatt. Legyen szó akár a lengyel hús importjára kivetett tilalomról, akár a balti államokkal, mindenekelőtt Észtországgal kialakult válságról, Jörg Himmelreich szerint Moszkvát terheli a felelősség. A kialakult konfliktusok azonban az egész Európai Uniót érintik és nem csupán az egyes tagországokat. Éppen ezért közös európai külpolitikára van szükség, olyanra, amely Oroszország számára nem teszi lehetővé, hogy megossza a tagállamokat és viszályt szítson közöttük. Ebből a szempontból az energiapolitikának különös jelentősége van, a Moszkvától való kőolaj- és földgázfüggőséget mindenáron csökkenteni kell - tette hozzá. A GMF munkatársa annak a nézetnek adott hangot, hogy Angela Merkel fontos módosításokat hajtott végre a korábbi, schröderi külpolitikán. A kancellár asszony Szamarában a legvilágosabban fogalmazott a demokrácia orosz- országi hiányával kapcsolatban. Himmelreich szerint Merkel legfontosabb partnere Nicolas Sarkozy új francia elnök lehet, aki semmifajta illúziót nem táplál Oroszország irányában. Gordon Brown, a brit kormányfői poszt várományosa ugyancsak meg- győződéses transzatlanti politikus. Mindez Európa számára nem rossz kiindulópont ahhoz, hogy Putyinnal szemben egyéges politikát alakítson ki - vélekedett a GMF szakértője. A szerző az MTI tudósítója Ha Koszovó függetlenné válik, sok szerb éppen a Vajdaságban kereshet magának új megélhetést Félnek a vajdasági magyarok MTl-HÁTTÉR Békeidőkben Koszovó messze fekszik Magyarországtól, válságos időszakokban azonban a szomszédos Szerbia déli tartománya hirtelen mégis nagyon közeire kerül - írta a koszovói helyzettel és ezzel kapcsolatban a vajdasági magyarok félelmeivel foglalkozó, hétfői kommentárjában a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ). A tekintélyes konzervatív napilap írásának bevezetőjében ezzel kapcsolatban 1999-re emlékeztetett, amikor a NATO légi háborút folytatott az akkori Jugoszlávia ellen. Akkoriban sokan táplálták azt a reményt, hogy a nyugati szövetség megkíméli a Szerbia északi részén fekvő, vajdasági célpontokat, mégpedig azért, hogy ne veszélyeztesse az ott élő magyar kisebbséget. Mindez azonban már a háború kezdetén illúziónak bizonyult az újvidéki Duna-híd megsemmisítésével. Sőt a határváros, Szabadka elleni támadások a határ másik oldalán fekvő Szegeden is nyugtalanságot okoztak. Nyolc évvel később - írja a FÁZ - megint úgy tűnik, hogy az időközben ismét messze került Koszovó újból közeledik Magyarországhoz. Az elkövetkező hetekre vagy hónapokra várják ugyanis a döntést a tartomány státusáról, s nyugati értelmezés szerint ez a döntés a Szerbiától való, nemzetközi jogi függetlenedés lesz. Ez pedig közvetett hatással lehet a Vajdaságra is. Erre figyelmeztetett a közelmúltban Kasza József is, aki ugyan bejelentette, hogy hamarosan visszavonul a politika első soraiból, de még mindig a szerbiai magyar lakosság legtekintélyesebb politikusának számít. Amennyiben ugyanis Koszovó független lesz, legalábbis az elszigetelt, kis falusi enklávék- ban élő szerbek arra a következtetésre juthatnak, hogy tekintet nélkül a papíron számukra biztosított, kisebbségi jogokra, el kell hagyniuk az új koszovói államot. Ha pedig Szerbiába költöznek át, igyekeznek majd vagy Belgrád- ban, vagy a Vajdaságban letelepedi, gazdaságilag ugyanis ezek az ország legfejlettebb területei. Ezáltal pedig tovább csökkenhet a kisebbségek aránya a vajdasági összlakosság körében - mutatott rá a FÁZ, idézve Kasza Józsefet, aki szerint mindez a tartomány többnemzetiségű jellegének végét jelentené. A lap ezt követően az Újvidékről származó, jelenleg a budapesti Közép-Európai Egyetemen jogtudományt oktató Várady Tibor professzort idézte, aki ma is szoros szerbiai kapcsolatokkal rendelkezik, s figyelemmel kíséri az ott zajló fejleményeket. Várady szerint Magyarország és a vajdasági magyarok elemi érdeke, hogy a Koszovó státusával kapcsolatos döntés a szerbek számára jó kilátásokat biztosítson. Ellenkező esetben a kivándorlás újabb hullámával kell számolni, ami rendkívüli módon veszélyezteteti az etnikai egyensúlyt a déli tartományban. Ha viszont a koszovói megoldás működőképes, az adott esetben egyfajta modellként szolgálhat a Vajdaságban élő magyar kisebbség jogainak biztosítása számára is - hangoztatta a vajdasági magyar egyetemi professzor. Hasonlóan fogalmazott Udvar- di Iván, a magyar külügyminisztérium politikai igazgatója is. „Magyarország erőteljesen szorgalmazza azt, hogy a koszovói szer- bek számára átfogó kisebbségi jogokat biztosítsanak. Részben azért is, mert tartunk attól, hogy ellenkező esetben tömeges elvándorlás kezdődhet, mégpedig vajdasági céllal”. Udvardi Iván sža- vai alapján egyértelművé válik az is, miért kerül a Gyurcsány-kor- mány ezekben a hetekben minden félreértelmezhető kijelentést a Belgrádhoz fűződő kapcsolatokat illetően. Szerbiában ugyanis Koszovó kérdése rendkívüli politikai feszültséghez vezetett, amit Kostunica szerb kormányfő tudatosan is szít - fogalmazott a német napilap. KOMMENTÁR Euró előtt, euró után GÁL ZSOLT A legnagyobb ellenzéki párt, az SDKÚ-DS alelnöke Ivan Mikloš a közös európai pénz bevezetése előtt és után várható rizikókra figyelmeztetett. Első látásra úgy tűnhet, a vesztes fél kötekedéséról van szó, Mikloš még a kákán is csomót keres, mert nem bírja elviselni, hogy a Robert Fico kormányfő vezette kabinet sikert sikerre halmoz (legalábbis ami a népszerűségi csúcsok döntögetését illeti). Elvégre a gazdaság gyorsan növekszik, a korona erős, az infláció alacsony, továbbra is érkeznek a beruházók, és minden jel arra mutat, hogy az idei évben a közszféra költségvetésének a hiánya a bruttó nemzeti termék 3 %-a alatt marad. Ez pedig azt jelenti, hogy 2009-től Szlovákia áttérhet a közös európai valuta használatára. Ivan Mikloš kritikáját azonban nem árt komolyan venni. Először is azért, mert a felsorolt gazdasági sikereknek éppen ő volt az egyik kovácsa, s a Fico-kormány most az ő munkájának a gyümölcseit learatva viheti be az országot az eurózónába. Másodszor, amitől Mikloš tart, az nagyon is elképzelhető a szlovák kormány eddigi ténykedésére való tekintettel. Azzal a volt pénzügyminiszter is egyetért, hogy a költségvetés hiányát az unió által megkövetelt szint alatt lehet tartani, ezért a 2009-es határidő nem forog veszélyben. Szerinte a kérdés csak az, hogy müyen áron érhető ez el, és mi lesz az euró bevezetése után. 2008-ig az állami költekezés féken tartásával, az energetikai monopóliumokra gyakorolt nyomással és a velük kötött háttéralkukkal, valamint az állami intézményekben eldugott adóságokkal teljesülhetnek a közös pénz bevezetésének feltételei. Fico is tisztában van vele, hogy a feltételek betartására az uniós intézmények kínosan ügyelnek, Litvánia csatlakozása egytized százaléknyi inflációs különbségen úszott el. A kormányfő azonban azt is tudja, hogy az unión belül nem létezik igazán hatékony mechanizmus az eurót már használó, de a bevezetés feltételeit megszegő tagországok ellen. Fennáll tehát a veszély, hogy a 2009-es csatlakozás után - mondjuk azért, hogy előkészítsék a talajt a 2010-es választások előtt - a szlovák kormány populista osztogatásba kezd majd, megugrik a költségvetési hiány és az államadósság, s ezzel megszegjük a közös pénzhez szorosan kötődő un. stabilitási paktumot. Fico ekkor hordószónoki képességeit kamatoztatva olyan frázisokkal háríthatná el az uniós kritikákat, hogy őt a brüsszeli eurokraták számainál sokkal jobban érdekli a szlovák nép jóléte, és ezért több pénzt kell adni ... (A három pont helyébe tetszés szerint behelyettesíthető minden az egészségügytől és az oktatástól kezdve a nyugdíjakon és segélyeken keresztül egészen a közutak és széles nyomtávú vasutak építéséig.) Mivel a miniszterelnökünktől már megszokhattuk a külföldiek elleni kirohanásokat, aligha esne nehezére, hogy újra a szegény szlovák népet az uniós hatalmasságoktól megvédő Jánošík szerepében tetszelegjen. Mikloš szerint már tart az eladósodás, csak burkolt formában, egyes állami intézményeken (kórházak, nemzeti autópálya-építő társaság, televízió, rádió, vasúttársaságok) belül. Az állami egészségügyi intézményekben csak 2006 második felében 5 milliárd koronával nőtt az adósságállomány. Nem nehéz kiszámolni, hogy ilyen tempóban 2009-ig újabb 20 milliárd koronányi hitel lesz a nyakunkon. Utána pedig a határ a csillagos ég, kezdődhet a beígért Kánaán, a kormány mindenre több pénzt adhat majd. Csak az lesz a baj, ha a többletpénzt feneketlen lyukba önti (állami egészségügyi intézmények) és az államadósság növelésének az árán teremti elő. Az állam (akárcsak az állami kórházak) adóssága ugyanis a mi adósságunk, rajtunk adófizető polgárokon fogják behajtani, mégpedig kamatostul. Ez lehet az euró utáni korszak legnagyobb rizikója. JEGYZET Üzletsorsok JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Még emlékszem azokra az időkre, amikor, ha alkalmanként végigmentem egy város főutcáján, minden ismerősnek tűnt. A rendszerváltás előtti korszakban évtizedekig minden ugyanazon a helyen lele- dzett, s ha anyám elküldött az elektromos szaküzletbe villany- körtéért, az az üzlet ott volt akkor, és ugyanott találtam meg évekkel később is. Ma már hiába mennék végig szülővárosom főutcáján, és hiába kérne meg anyám arra, hogy keressem meg ezt meg azt a boltot, biztos, hogy nem találnám meg. Bár üde kivételként az elektromos szaküzlet máig ugyanabban az épületben található. De hol vannak már a többiek? Alig pár éve lakom Pozsonyban, de az úton, amelyet naponta bejárok, állandóan cserélődnek a boltok. Volt úgy, hogy egy-egy boltocska még meg sem melegedett az adott helyen, már odébb is állt. Az egyik sarkon egy vegetáriánus étterem található, de egy-két vendégnél többet még sosem láttam az asztaloknál. Csak az ördög tudja, hogy miből tartja fenn magát. De megszűnt már a kedvenc papírüzletem, s az élelmiszerbolt sem bírta a versenyt az egyre szaporodó hipermarketekkel. Az épület két évig üresen állt, majd beköltözött egy bútorüzlet. A környéken egyébiránt legalább három bútort forgalmazó bolt van. Sokáig csak egy, az ajtóra kifüggesztett cetli jelezte, hogy majd bútorokat árulnak a némileg átalakított helységben, s bő félév után megjelentek a bútorok is. Az ablakon pedig egy újabb felirat: A napokban nyitunk. Azóta már két hónap is eltelt, a papír még mindig az ajtón, de hiába várom, a bolt még mindig nem nyitott ajtót a vásárlók előtt. Egyre jobban aggódom, lehet, hogy mégsem tudom legalább megsimogatni a kívülről tetszetősnek tűnő kerti lócát. Ha már arra nem telik, hogy meg is vegyem...
