Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-21 / 115. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 21. www.ujszo.com RÖVIDEN A technikát megújító művészetről Pozsony. A művészet mint kutatás - experimentalizmus a mé­diaművészetben címmel Szegedy-Maszák Zoltán nyilvános (angol nyelvű) előadására kerül sor a képzőművészeti Egyetem (Hviez­doslav tér 18.) 135-ös előadótermében kedden, május 22-én 13.00-kor. Az ismert médiaművész és teoretikus arra keresi a vá­laszt, kutatható-e a technikát megújító művészet. Az MKKI szerve­zésében. (ú) Cséplő Ferenc a történések őszinte krónikásaként Egy eseménydús élet képei NAGY ERIKA A Vámbéry Irodalmi Kávéház Egy nap alatt két pozsonyi színház is ősbemutatót tartott a sokoldalú Viliam Klimáček darabjaiból Viliam Klimáček nagy napja legutóbbi estjén Cseplo Ferenc Azok a nehéz idők című kötetét mutatták be, amelyet a Lilium Aurum Könyvkiadó jelentetett meg 2006-ban. A könyv tematikailag és műfajában is rendkívül sokszínű. Terjedelmében leghosszabb az első írás, a Keristák a határon, avagy rekviem egy iskoláért - az 1939-től Szencen működő Magyar Királyi Állami Felső Kereskedelmi Iskolá­nak, annak diákjainak és tanárai­nak állít emléket. A hagyományos visszaemlékezés formájában meg­írt írás legnagyobb erejét a törté­netmesélés őszintesége és a nagy­szerű jellemrajzok adják, melyek­kel a szerző az iskola tanárait mu­tatja be. A többi rövid írás megany- nyi kis életkép a háborúból, a hábo­rú utáni nehéz időkből. „1920-ban született - jelképes évszám Trianon évében, születé­sekor már aláírták, de még nem történt meg a szerződés ratifikáció­ja sem Csehszlovákiában, sem Ma­gyarországon - mondta a szerzőről ismertetőjében Simon Attila törté­nész. - Feri bácsi tehát már szlová­kiai magyarként született, úgy szo­cializálódott, s gondolom, a mai napig annak érzi magát, ellentét­ben az ő szüleinek generációjával, akik noha kisebbségi sorba kerül­tek, sohasem tudtak igazán kisebb­ségivé válni. Gyerekként végigélte a masaryki első republikát, annak minden pozitívumával és negatívu­mával, hiszen ne felejtsük el, hogy az első köztársaságban viszonylag jó volt az életszínvonal, szélesek voltak a demokratikus jogok, a hi­vatalokban lehetett magyarul be­szélni. Ám Masaryk születésnapja volt az ünnepnap, amikor nem kel­lett iskolába menni, március 15-én vagy augusztus 2-án pedig még az is gyanús volt, aki ünneplőbe öltö­zött, s a himnusz elénekléséért már bíróság és börtön járt.” Cséplő Ferenc azonban nemcsak megélője és olykor alakítója volt a történéseknek, hanem krónikása is, hiszen 1942-től publikál az Ér­sekújvár és Vidékében, a Fáklyá­ban, a Hétben, az Új Szóban és szinte valamennyi fontosabb szlo­vákiai magyar sajtótermékben. Ge­nerációk hagytak itt bennünket anélkül, hogy elmondták, leírták, valamilyen formában megörökítet­ték volna, mi történt velük. Ezért tarthatjuk szerencsénknek, ha olyan emberre bukkanunk, aki megosztja velünk mindazt, ami ve­le s kortársaival történt. Az pedig külön szerencse, ha mindezt olyan jó tollú ember teszi, mint Cséplő Ferenc. Viliam Klimáček a legter­mékenyebb szlovák szerzők közé tartozik. Mégis még az ő életében sem sűrűn törté­nik meg, hogy egy este két bemutatón is meghajolhat, márpedig a közelmúltban ez történt. A Szlovák Nem­zeti Színház prózai társula­ta a Nem félünk a Beatlestől című előadással avatta fel stúdiószínpadát, míg az Új Színpadon Krowiak ügynök indult el hódító útjára. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS S akkor még nem szóltunk arról, hogy a két bemutatóval szinte egy időben jelent meg Klimáček új re­génye, a generációs vallomásnak is felfogható Űrhajósok tere, amely tavaly a Regény 2006 nevű pályá­zaton első díjat nyert. Két színdarab, két egymástól tel­jesen elütő műfaj. Az Uj Színpadon megelevenedik egy legenda, akit Roger Krowiaknak hívnak, foglal­kozása ügynök, és az elhíresült 007-es egyik rokona. 1992-ben in­dult hódító útjára a Kultúrny život című lapban képregényként, s több rendszeres szerzője is akadt, akik a maguk sajátos stílusában továbbír­ták a történetet. Martin Ciel, Igor Otčenáš, Vlado Balek, Dušan Tara­gel, Peter Uličný és Peter Pišťanek társaságában Klimáček is újra- és tovább bonyolította a történetet, Jožo Gertii alias Danglár pedig megrajzolta a hajmeresztő ötlete­ket. S így ment ez évekig; Krowiak összesen 124 hullát hagyott maga után Szlovákiában. Abban az or­szágban, amelyet a szerzők elég szabadosán kezeltek. Ha már Sha­kespeare Csehországnak tengert ajándékozott a Téli regében, Kro­wiak hajóval érkezik a Ligetfalusi öbölbe, de van ennek az országnak nemcsak tengerpartja, hanem dzsungele, ópiumültetvénye és egy Sitno nevet viselő működő tűzhá­nyója is. Abszurd őrület, amit csak őrült módszerekkel lehet színre vinni. S ezt az alkotók meg is teszik. Szabadjára engedik a fantáziáju­kat, s mind az előadás képi, és ze­nei világában, mind a színészi já­tékban elmennek a végletekig. A nyitó képben megérkezik Pozsony­ba Krowiak ügynök (Marek Majes- ký), hogy egy tizenharmadik szá­zadi arab kéziratot megszerezzen, amely tartalmazza az időalagút tit­kát, amelynek a segítségével szaba­don vándorolhatunk a történelmi korok között. De rövidesen kiderül, hogy a vak Minsky ügynök (Marián Greksá) és a szovjet KGB csinibabá­ja, Viola da Gamba (Andrea Kama­sová) is ugyanazt a feladatot kapta megbízóitól. S elindul a véres harc, amelybe a szlovák rendőrség két tagja, Huňadi őrmester (Karol Čá- lik), akinek már csak öt napja van a nyugdíjig és a szintén szépségki­rálynői babérokra s egyúttal Kro­wiak ágyábapályázó Sandra Hron­ská (Gabika Skrobáková) is beavat­kozik. Hamarosan kiderül, hogy az áhí­tott kincs a Hadžibej Tours vezető­jénél (Štefan Kožka) található, de hiányzik az a bizonyos utolsó oldal, amely nélkül nem indul be az alag­út. A történet folytatását jó képre­gényhez illően nem árulhatjuk el, annyit viszont igen, hogy régen lát­hattunk ennyi agyament ötletet színpadon. A Peter Jankű tervezte díszlet (amelynek egyik elemét al­A paródia paródiája: sen­kit sem lehet komolyan venni, a végén azért még­iscsak megnyugszunk a boldog végkifejlet láttán.., kotják a Danglár által megelevení­tett papírfalak) és a Simona Vachálková megálmodta extrava­gáns és nagyon pimasz jelmezek meghatározzák a játékot, amely­nek fontos eleme lesz Milan Kereš attraktív koreográfiája is. Michal Kaščák zenéje pedig tökéletesen vissza tudja adni a darab őrültsé­gét, így nem lepődünk meg, amikor a szlovák birkapásztor a Kde do­mov műj dallamára érkezik meg, de azon sem, hogy az egyik kulcsje­lenetben, amikor a szitnói lovagok megjelennek, a Neoton Família Szandokán című slágere szólal meg - természetesen magyarul. De van itt minden. Wagner, hip-hop, népi melódiák, vasútállomási szig­nál és Winnetou. Teljes a káosz, s a léghajón (az előadás egyik legfrap­pánsabb díszleteleme) egymásnak adják a kilincset a különböző nem­zetiségű ügynökök, hogy a hőn áhí­tott kincset megszerezzék. Ha a 007-es ügynököt ma már paródiá­nak érezzük (sokszor okkal), akkor a Roger Krowiak beavatkozik című előadás a paródia paródiája, ahol senkit sem lehet komolyan venni, a végén azért mégiscsak megnyug­szunk a boldog végkifejlet láttán. Kevésbé volt lelkesítő, hogy az ötö­dik előadást alig fél ház látta. Nemzedéki kérdéseket feszeget Klimáček másik darabja, a Nem fé­lünk a Beatlestől, amit Peter Miku- lík rendezett meg a Szlovák Nem­zeti Színház új épületének stúdió- színpadán. A Szlovák Nemzeti Színház különös hangsúlyt fektet mostanában szlovák kortárs szer­zők bemutatására (még ebben az évadban kerül színre Peter Pavlač és Táňa Kusá új darabja is), s nem véledenül ezzel a darabbal nyitot­ták meg az Új Dráma elnevezésű fesztivál harmadik évfolyamát is. A bemutatóra a színház a prospektus részeként kiadta a darab szövegét is, ami külön örvendetes tény. „Hogy mi is jellemző korunkra? Ká­osz, káosz, káosz és még egyszer káosz. Valamint a családok szétesé­se és az értelmiség fölöslegessé válása” - úja mintegy a darab utó­szavául Klimáček. A Nem félünk a Beatlestől (a cím nem véledenül utal Edward Albee világhírű darab­jára) egy értelmiségi család szét­esésének a története, a családfő, Emil látomásos álmai segítségével. Alexandra Grusková hagyományos lakótelepi szobabelsőt tervezett, de a padlót teleszórta fareszelékkel, utalva az álomlétre. Emil katonai történész, felesége, Milka aneszte­ziológus. Régóta élnek együtt, de szinte tudomást sem vesznek egy­másról. Lányuk évekkel ezelőtt el­tűnt, állítólag Spanyolországba ment. Mivel nincs már közös témá­juk, Milka albérlőt vesz fel, akinek aztán fokozatosan elmeséli a múlt szörnyű pillanatait. Emil egyeden beszélgetőtársa egy Indiából ho­zott beó, amelyik nemcsak lelke­sen bólogat Emil szavaira, hanem a lakás titkait is elsuttogja. Ha úgy adódik kedve, akkor Beatles-dalo- kat fütyül. A Beades volt ugyanis a lány bálványa, őt hallgatta éjjel- nappal. Ebbe a miliőbe néha-néha bepottyan Emil új főnöknője, egy fiatal, harmincas éveiben járó szexbomba, akivel szemben Emü- nek eleinte gátiásai vannak, a csa­lád régi barátja, a lét elviselhetet­len könnyűségében egyre lejjebb csúszó Chvila ortopéd szakorvos, valamint Diana, a sztárműsorve­zető, aki miután meglátja a beót, felfedezi Emilt a show-vüág szá­mára. Új műsort is terveznek Mit ettek a régi korok nagyjai címmel, s hiába tiltakozik, Emilt rábeszélik arra, hogy ez az egyedüli módja annak, hogy a tudományt eladhas­sák a mai kor emberének. Főnök­nője meg is ígéri, hogy a hirtelen jött népszerűségnek köszönhetően kiadják Emil évek óta fiókban po­rosodó tanulmányát az Oszt­rák-Magyar Monarchia hadsereg­ének társasági életéről. Albee-i mélységek Örkényi gro­teszkbe oltva, mert így talán elvi­selhetőbb. Egyéni mikrotragédiák jelennek meg Klimáček és a rende­ző Mikulík színpadán egészen kivé­teles színészi teljesítményekkel. Emil Horváth szánnivalóan társa­log a Félix névre hallgató madará­val, de ahogy az álomból, úgy az életből sincs menekülés. Egysí- kúbbnak mutatja Milka figuráját Anna Javorková, de a megválaszol- hatadan egy-egy pillanatában mégis ott rejtezik a sok-sok elron­tott kérdésre. Igazi miniatűr re­meklés Chvila szinte már Örkényi figurájában Dušan Jamrich, aki mindent nagyobbnak lát, mint az valójában. A mellékszereplők nem tudnak mélységet hozni a szere­pükbe, viszont a sztereotípiák pon­tosak, így Gabriela Dzuríková is hozza a gagyi műsorokból ismert szexi piűsorvezető sablonjait, Mi­chaela Čobejová történészkisasszo­nya a feminista nő minden báját és ellenszenvét, Vladimír Kobielsky a ciprusi szerető gátiástalan szexéh­ségét. Ez utóbbiról tényleg elhisz- szük, hogy a világot pusztán a férfi­asságán át látja. Több lehetőséget is ki tudott volna használni az al­bérlő szerepében Zuzana Porubja- ková, ha szerepe nem maradt volna félkész állapotban. így is sikerül megsejtetnie a lány tragédiáját. Külön említést érdemel Peter Mankovecký intuitív zenéje, amely alkalmanként már szinte rátelepszik az előadásra és a lel­künkre. Az előadás végén felcsen­dül a Beades zenéje. With a Little Help From My Friends. Mégsem félünk a Beadestől? (Alföldi Gábor felvétele) OTTHONUNK A NYEYLV Arab számmal vagy római számmal? MISAD KATALIN A Gramma Nyelvi Iroda közön­ségszolgálatához az utóbbi időben több olyan kérdés is érkezett, amely az arab és a római számok használatára vonatkozott. Az ér­deklődők elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy arab vagy római számmal jelöljük-e a keltezésben a hónapokat, továbbá hogy melyik számtípust válasszuk az alap- és a középiskolai osztályok jelölésére, s hogy vannak-e olyan esetek, amikor az arab és a római számok egyaránt alkalmazhatóak. A számok írásában az akadémi­ai szabályzat Egyéb tudnivalók fe­jezete igazítja el az írásgyakorlót. Az itt található átfogó szabályokat az Osiris Kiadó Helyesírás című kézikönyve A számok, a keltezés és a címzés fejezetben részletekre bontva magyarázza, miközben a szabályok alkalmazhatóságára helyezi a fő hangsúlyt. Álapvető tudnivaló, hogy a számjegyeket túlnyomórészt arab számokkal szokás írni: így jelöljük a tő- és a törtszámneveket, vala­mint a sorszámnevek bizonyos tí­pusait (pl. keltezésben az évszá­mokat és a napokat, címzésben a házszámot stb.). A római számok használata jóval ritkább, mint az arab számoké, s mivel manapság visszaszorulóban vannak, alkal­mazási körüket nehéz pontosan meghatározni. Következetesen csak néhány hagyományosnak mondható esetben fordulnak elő, s mivel ilyenkor szinte mindig sor­számneveket jelölnek, utánuk pontot kell tenni. Leggyakrabban uralkodók, pápák nevében {II. Er­zsébet, XVI. Benedek), esemé­nyek megnevezésében (II. világ­háború, X. élőnyelvi konferen­cia), címzésben a kerületek és az emeletek számjelzéseként (V. ke­rület, Malom u. 2. IV. em.), vala­mint szakmai megnevezésekben (X. kromoszóma) használatosak. Bizonyos esetekben arab és ró­mai számokat egyaránt alkalmaz­hatunk, pl.: 21. század vagy XXI. század, 2. kötet vagy II. kötet, 1. fejezet vagy I. fejezet. Az órák számlapján is egyszer arab, más­szor római számok szerepelnek. A szabályzat abban az esetben java­solja - nem előírja! - a római szá­mok használatát, ha az arab szá­mokkal szemben megkülönbözte­tő vagy tagoló funkciójuk van. A keltezésben például az évszámot, valamint a napot mindig arab számmal újuk, a hónap nevét vi­szont jelölhetjük arab számmal, de római számmal is: 2007. 5. 8. vagy 2007. V. 8. (egyéb variációk: 2007. május 8., 2007. máj. 8.). A magyar nyelvű címzésben az arab és a római számok használatának megkülönböztető szerepe van: a házszámot és az ajtószámot arab, az emeletszámot pedig római számmal jelöljük: Malom u. 2. IV. 3. A hagyományos (8 + 4 év) isko­larendszer felbomlása után az is­kolai osztályok jelölését - mind a magyarországi, mind a szlovákiai szokásrend alapján - szintén arab számmal végezzük: 3. osztály, 4. a osztály vagy: 4/a osztály. Ez azt jelenti, hogy megszűnt az a gya­korlat, mely szerint az általános is- kolai/alapiskolai osztályokat arab számokkal (és kisbetűkkel), a kö­zépiskolai osztályokat pedig ró­mai számokkal (és nagybetűkkel) különböztették meg egymástól. Mint tudjuk, a római számírás rendszere jóval bonyolultabb az arab számok rendszerénél. Az, hogy a római rendszerben a nullá­nak nincs jele, valamint hogy a ró­mai számúásmód nem ismeri a helyértéket, megnehezíti a na­gyobb számok kifejezését és értel­mezését. Nem véletlen tehát, hogy az európai matematika is akkor indult fejlődésnek, amikor a középkorban átvette az arab számokat. Az írásgyakorlat is egy­szerűsége miatt részesíti előny­ben az arab számrendszert. Műi­den gyakorlati dolog - időpont, pénzösszeg, mérték, statisztikai adatok stb. - lejegyzésekor a könnyen áttekinthető arab szá­mokat alkalmazza, míg a római számok használati körét egyre erőteljesebben szűkíti. Emil Horváth. Nem félünk a Beatlestől (Filip Vančo felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents