Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-21 / 115. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 21. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ BBC „Nagy tragédia” volt a világ számára az iraki háborúhoz nyújtott brit támogatás - közölte szombaton Jimmy Carter volt amerikai elnök, bírálva a Tony Blair kormányfő által George Bush elnöknek nyújtott rendületlen támogatást. Arra a kérdésre, hogyan ítéli meg a brit kormányfő Bush melletti kiállását, Carter leszögezte: „Gyalázatos, lojális, vak, nyilvánvalóan szolgai.” „Úgy gondolom, hogy Nagy-Britanniának Bush elnök meggondolatlan politikájához nyújtott, szinte tántoríthatatlan támogatása nagy tragédia volt a világ számára” - mondta a volt amerikai elnök a BBC rádiónak.- A rádióban bemondták, hogy a globális felmelegedésnek köszönhetően nincs itt semmilyen tenger (Peter Gossányi rajza) „Azt teszem, amit mondok" - hangsúlyozta többször a gátlások alól felszabadult Nicolas Sarkozy Fontos posztok a párttársaknak Alig 12 nappal elnökké választását követően Nicolas Sarkozy három szempont alapján állította össze kormányát a három hét múlva esedékes nemzetgyűlési választásokon várható győzelemre felkészülve: a baloldal és a centrum felé való nyitás jegyében a nők és férfiak közti, valamint a leghűségesebb párttársak és az újonnan csatlakoztak közti egyensúlyt megtartva. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A pénteki francia sajtó szerkesztőségei cikkei kiemelik: Francois Fiiion személye a kormány élén a francia elnöki rendszer további erősödést és egy kézben való tartását jelenti. Nicolas Sarkozy kormányában egyszerre kívánta a tapasztalatot, a modem politizálást és a hatékony kormányzást ötvözni. Az új francia kormány legfontosabb pozícióiba olyan tapasztalt chiracista politikusok kerültek, akik mielőtt csadakoztak volna az új francia államfő táborához, megpróbálták Nicolas Sarkozy hirtelen felívelő politikai karrierjét megállítani. Miniszterelnöki-helyettesi tárcát és államminiszteri posztot kapott Alain Juppé volt kormányfő, aki Jacques Chirac leköszönt államfő egyik legbizalmasabb politikustársa volt. A kormányzó Népi Mozgalom Uniója (UMP) elődjének, az RPR-nek illegális pártfinanszírozási ügyei miatt Juppét elítélték, aki az elmúlt években Kanadában dolgozott egyetemi tanárként. Ott ismerte fel az ökológia jelentőségét a jövő politikájában, s Sarkozy egy környezetvédelemmel foglalkozó csúcsminisztérium vezetésével bízta meg. Jean- Louis Borloo - akinek neve esélyes kormányfőként is szóba került - feladata lesz a reformok elindítása a gazdasági és pénzügyi tárca élén. Az adminisztrációs reform véghezviteléhez Sarkozy ugyanakkor a minisztériumot kettévágta és Borloo mellé rendelte a költségvetésért felelős miniszteri poszton Eric Woertht. A szintén chiracista Michele Alliot-Marie védelmi miniszterként nagy tiszteletet vívott ki magának a francia hadsereg részéről, a Fülon-kormány-ban a belügyminisztériumot irányíthatja. A belügyektől ugyanakkor az elnökválasztási kampány fő témájának megfelelően elválik a bevándorlók helyzetének intézése, s Sarkozy harminc éve legbizalmasabb politikai barátja, Brice Horte- feux irányítása alá kerül az új bevándorlási, integrációs, nemzeti identitási és fejlesztési-együttműködési minisztériumban, amelynek terve miatt a baloldal a szélső- jobboldal meghódításával vádolta az akkor még csak konzervatív elnökjelöltet. Kulcspozíciót kapott Sarkozy felfedezettje: a 41 éves Rachida Dati is, az elnökválasztási kampány egyik szóvivője. Az első észak-afrikai származású francia miniszter - marokkói kőműves apa és algériai anya 11 gyermekes külvárosi családjából - feladata lesz az igazságügyi tárca élén az új államfő programjának két legfőbb törvénytervezetét megszavaztatni a parlamenttel: a visszaeső bűnözők büntethetőségének szigorítását és a büntet- hetőségi nagykorúság leszállítását 16 évre. A kampány másik szóvivője Xavier Bertrand fogja bevezetni a kötelező minimum szolgáltatást a sztrájkok idején és az egységes munkavállalási szerződést, ő fogja megszervezni ősszel a reformok bevezetéséhez a szakszervezetekkel a négy nagy szociális konferenciát és 2008-ban végrehajtani a nyugdíjreformot. A politikai nyitás ígértével szocialista politikusok jártak jól. Ennek szimbóluma az ellenzék táborából érkező három személyiség: az elnökválasztáson is indulni kívánt Bemard Kouchner - aki a külügyi és európai ügyek tárcáját irányítja - az egyik legnépszerűbb francia politikus. Francois Hollandé, szocialista pártfőtitkár kinevezése után néhány órával kijelentette: „Kouchner nem tagja többé a Szocialista Pártnak”. A baloldali elnökjelölt, Ségolene Royal egyik legfőbb barátja, Jean-Pierre Jouyet lesz Kouchner Európa-ügyi államtitkára. A két forduló között mindketten a centristákkal való szövegkötést sürgették Sarkozy legyőzésére. A baloldali tábort Sarkozy kedvéért látványosan elhagyó gazdasági főtitkár, Eric Besson pedig a köztársasági elnök mellé rendelt, a„közélet értékeléséért” felelős államtitkár lett. A civil szférából érkezik a szintén elkötelezett baloldali Martin Hirsch, az Emmaüs Franciaország elnöke, aki államtitkárként egy, a szolidaritásért felelős bizottságot fog vezetni. Elemzők szerint a baloldali kormánytagok kinevezésével Sarkozy a szocialistákat megfosztotta a nemzetgyűlési kampányban egyik legfőbb érvüktől, miszerint az államfő „szektás” politikát folytat. A centristák viszont csak egyetlen posztot kaptak: az Unió a Francia Demokráciáért (UDF) frakcióvezetője, Hervé Morin lett a védelmi miniszter. A megígért új nemzeti identitási minisztériumon és a kettévágott gazdasági minisztériumon kívül a látszólag leszűkített állam- gépezet valójában teljesen hagyományos felépítésű maradt. JEGYZET TALLÓZÓ THE SUNDAY TELEGRAPH Fordulat várható az iraki katonai jelenlét melletti, eddig feltétlen brit elkötelezettségben, amikor Tony Blair néhány hét múlva esedékes távozása után Gordon Brown veszi át a brit miniszterelnöki tisztséget. A The Sun-day Telegraph, a legnagyobb vasárnapi brit lap szerint Busht már figyelmeztették tanácsadói arra, hogy Brown - elsősorban népszerűségnövelő céllal - nagy valószínűséggel iraki brit csapatkivonásokat fog bejelenteni miniszterelnöki időszaka élső száz napjában. A lap szerint az amerikai elnök nemrégiben megvitatta egyik vezető tanácsadójával a legfőbb iraki szövetséges „elvesztésének” lehetséges következményeit és ezek kezelési módját. Minden egész eltörött JUHÁSZ KATALIN Oda a rendőrségbe vetett maradék bizalom. A magyarországi internetes fórumokon már azt feszegetik, hogy kik mennek ma rendőrnek kilencvenezer forintos fizetésért, hogy a lakosságnak az alvilághoz kell fordulnia segítségért rendőri bűncselekmény esetén, hogy az autósok, különös tekintettel a fiatal lányokra, saját érdekükben lépjenek a gázra, ha rendőrt lámák közeledni. És persze visszaidézzük a régi mondást, miszerint nem lehet minden rendőr mellé állampolgárt állítani. Továbbfejlesztett változat: a rendőrséget önmagától még a miniszterelnök sem védheti meg. Szépen összegyűltek a viharfelhők a szerv feje fölött. Az országos döbbenet tulajdonképpen a Széna-téri „rendőrtolvaj” lefülelése óta tart. Közben megerősítették, hogy a móri bankrablás ú- jabb gyanúsítottja is rendőr volt, pár napja pedig tizenhárom autópályarendőrt helyeztek előzetesbe vesztegetés gyanújával. A bűi azonban akkor borult ki, amikor öt REBISZ-est nemi erőszakkal gyanúsítottak meg. Az eset döbbenetes. B-kategóriá- jú amerikai filmekben sem lehetne elsütni ezt a jelenetet, mert a producer kihúzatná a forgató- könyvből, mondván, hogy hiába attraktív vizuálisan, az életben ilyen nincs. Nos, ha „ilyen nincs, és mégis van”, az a vég kezdete. Akkor a két rendőrkapitány menesztése édeskevés, sőt az sem elég, ha több tízezer rendőr szé- gyenli magát emiatt az öt miatt. Morális válság van, megrendült a magyar lakosság bizalma a mostanában amúgy sem népszerű rendőrségben. Pszichológusok nyilatkoznak a tévében arról, mi történik, ha bizonyos habitusú embereknek fegyvert és jogkört adnak, pénzt viszont keveset. Ilyen sanyarú fizetés mellett egyesek korruptak, mások ke- gyetlenkedők lesznek, és akadnak, akik nem csak átvitt értelemben „szopatnak”. Ez mindenekelőtt szociális probléma, egy beteg társadalom tünetegyüttese. Amelyet az első körben csak komoly fizetésemeléssel lehetne orvosolni, ugyanúgy, mint a kenőpénz elfogadására kényszerülő orvosok esetében. A gyenge jellemeket pszichológia tesztekkel kellene kiszűrni a felvételin, már ha egyáltalán van kikből válogatni. A rendőri erőszakot elszenvedők szintén hibásak, mert ritkán tesznek feljelentést, a véget nem érő procedúrától, újabb meghurcoltatásoktól tartva. Nekik is meg kell tanulniuk igénybe venni a nyilvánosságot. Ha a hatósághoz nem mernek fordulni, riasszák bátran a sajtót. Mert ha tovább fut velünk ez a rossz szekér, a züllés megállíthatatlan lesz. KOMMENTÁR A „polgári” ellenzékről SERES LÁSZLÓ Ha egy ország akkora politikai és morális válságban van, mint Magyarország, és ha egy ilyen országnak olyan szerencsétlen kormánya van, hogy elképesztő hibái miatt épp az égető és régóta esedékes reformtervek megvalósításánál fogy el körülötte a levegő, akkor az állampolgár óhatatlanul az ellenzékre figyel, mit ellenez, mit javasol, nem mellesleg: hogyan. A helyzet azonban az, hogy per pillanat hiába is figyelünk a Fideszre: a párt toronymagas népszerűsége nem párosul önálló arculattal, polgári alternatívát kínáló politizálással, a tavalyi választások óta először derült ki az is, hogy a program is csak most készül. Már ha készül. A múlt hétvégén kongresszusát tartó, néhai liberális Fiatal Demokraták Szövetsége egy hosszas jobboldalinak mondható periódus után mára egy identitás és markáns elvek nélküli, ámde centralizált, egyetlen pótolhatatlan személy által távvezérelt politikai szövetség lett, amely mindenkinek meg akar feleim. Az elmúlt év retorikájában a skála az adócsökkentő gazdaságélénkítéstől egészen az árpádsávos szélsőpolgárok nacionalista-protekcionista körbeudvarlásáig tartott, és ma is igen tág a szakadék a kongresszus békés, alkotmányos váltást hangsúlyozó alapdokumentuma és aközött, ahogyan a Fidesz ősszel és tavasszal az utcán megjelent: radikálisan, ellentmondást nem tűrően, a kormányfőnek ultimátumot adva, rácsatlakozva a legszélsőségesebb elemek Kossuth téri performance-aira is. A Fidesz egyszerre ad el nemzeti-jobboldali érzületet, piacpárti lózungokat és baloldali társadalomképet, némi hardcore kádárista beütéssel - ez csak népszerű lehet, és az is. A kongresszus tétje nem az volt, hogy Orbán Viktor pártelnök marad- e: ez nem lehetett kérdés, és nem azért, mert nem volt más elnökjelölt. Nem volt, de a helyzet az, hogy egyhamar nem is lesz, bármenynyire szervezkedtek is páran a sértett másodvonalból. Nem, a tét az lehetett: felismerhető-e a kötelező erődemonstráció mögött valamiféle koherens gazdaság- és társadalompolitika, ami az erő látszata mögött meg is teremti egy valóban polgári párt belső erejét? Nem, nem felismerhető, nem teremtette meg, és ez így is marad, amíg a párt elnöke Orbán Viktor. A Fidesz kongresszusa tulajdonképpen már azelőtt véget ért, hogy elkezdődött volna: a hazai reformvita egyik legfontosabb megnyilvánulása már a kezdés előtt két nappal, csütörtökön megtörtént. Mikola István, a volt egészségügyi miniszter akkor, múlt csütörtökön helyezkedett teljes nyíltsággal a nemzetközi baloldal és szélsőjobb, valamint Robert Fico álláspontjára: „a Fidesz a nemzeti intézményként működő egybiztosítós modell mellett tör lándzsát, mindenfele sanda próbálkozást az üzleti nyereségérdekeit magánbiztosítók részvételével (...) elutasítunk.” Az állam, az igen, a piac, az egyén szabadsága és felelőssége sanda és gyanús vircsaft. Innen nincs hová előrevagy visszatáncolni: az ország legfontosabb, küszöbön álló reformját a szocialista-liberális kormánynak a „polgári” ellenzék nélkül kell keresztülvinnie. Ez nem egyszerűen röhejes: ez közbotrány. Akárcsak az, hogy míg a Fidesz elnöke a tavalyi kampányban és előtte az AmCham (amerikai kereskedelmi kamara) előtt az ország verseny- képességének helyreállításáról beszélt, addig az elmúlt napokban már arról tájékoztatta az ő népét, hogy a versenyképesség semmi, a boldogság minden (nem szó szerint így mondta). Nem tudom, meddig játszhatja el a Fidesz az EU-ban és nemzetközi pártcsaládjában a konzervatív, néppárti szerepet, félek, hogy még sokáig. Az antikommunista hév sikeresen leplezi az etatista múlt továbbélését ebben a pártban (amelyet egyébként nem ráz meg egyetlen frontemberének ügynökügye sem). Az egyik képviselő által celebrált profi kung-fü bemutató pedig azt, hogy a Fidesz csak támadni tud - küzdeni (elvekért, célokért) nem. A szerző a Hirszerzo.hu főszerkesztője FIGYELŐ NEWS OF THE WORLD A brit külügyminiszter állta útját a vádemelésnek a Litvi- nyenko-gyilkosság ügyében, féltve a, jó” brit-orosz kapcsolatokat- adta hírül vasárnap a londoni News of the World. Alekszandr Litvinyenko, az orosz állambiztonsági szolgálat (FSZB) egykori alezredese, aki - miután szembekerült a szolgálattal és a Kremllel- hét éve Nagy-Britanniába szökött, tavaly novemberben, háromheti haláltusa után halt meg a londoni University College egyetem klinikáján. Halálát a szervezetébe került hatalmas adag polónium-210-es radioaktív izotóp okozta. Londoni sajtó- értesülések szerint a volt ügynök a halálos dózis tízszeresét kapta a mikroszkopikus mennyiségben is rendkívül mérgező sugárzó anyagból. A Scotland Yard már január végén lezárta a Litvi- nyenko-gyilkosság vizsgálatát, és átadta a dossziét az ügyészségnek, vádemelésről azonban azóta sincs hír. A rendőrség annak idején közölte, hogy nem hozza nyüvános- ságra az ügyészségnek átadott vizsgálati dosszié tartalmát, a londoni sajtó azonban jó ideje tényként kezeli, hogy a bűncselekmény elsőszámú gyanúsítottja Andrej Lugovoj orosz üzletember, szintén egykori titkosszolgálati tiszt. Lugovoj a mérgezés feltételezett napján, tavaly november 1-jén - egy másik, üzletemberré lett egykori ügynök, Dmitrij Kovtun társaságában - együtt teázott Litvinyenkóval a londoni Millennium szállodában. A News of the World, a legnagyobb vasárnapi brit tömeglap tudni véli, hogy Margaret Beckett brit külügyminiszter személyes közbelépése miatt maradt el a vádemelés. Az értesülés szerint Beckett a brit kormány válsághelyzeti kabinetjének - COBRA - egyik ülésén erőteljesen ellenezte, hogy Lugovoj és Kovtun ellen vádat emeljenek és letartóztatási parancsot adjanak ki, azzal az érvvel, hogy Nagy-Britannia „most éppen jól kijön Oroszországgal, és nem engedheti meg magának az oroszok felbosszantását”.
