Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-19 / 114. szám, szombat

PRESSZÓ CL 2007. május 19., szomt »at ^ J NdÉHEr® k 1. évfolyam 19. szám 31. oldal Karafiáth Orsolya jegyzete Kávé zaccal Isztambulban 33. oldal Fátylak, maslik, rózsák Párizsban az áttetsző anyagok vezetnek, Milánóban a mini Arany álarcos hölgyek Egy japán cég felújította Kleopátra ősi módszerét 35. oldal Nagy Petra, József, Leó, Lóra és Teó (Családi album) Vannak olyanok is, az utóbbi időben elég szép számmal, akik, bár vegyes házasságban élnek, magyar tanítási nyelvű iskolába adják a gyerekeiket Teó, Leó, Lóra és a többiek A vegyes házasság fogalma sok mindent fedhet, de mi, itt, Szlovákiában ezzel kap­csolatban általában és első­sorban arra gondolunk, hogy egy magyar fiú felesé­gül vett egy szlovák lányt, vagy egy magyar lány fele­ségül ment egy szlovák fiú­hoz. Az ő gyerekeik nemze­tiségileg vegyes családban nőnek föl. RIPORT Hogy később melyik nemzetisé­get választják, az azon is múlik, melyik nyelvet szívják magukba az anyatejjel, azaz, a magyar apa nem úgy gondolja-e, hogy majd, ha na­gyobbak lesznek, megtanítja őket magyarul, vagy a kezdet kezdeté­től, szigorúan elválasztva, mindkét nyelven szólnak hozzájuk. Sok szü­lő véli úgy, legegyszerűbb, ha szlo­vák óvodába, szlovák iskolába írat­ja a gyerekeit, ezzel tesz nekik jót, ami némelyik magyar családrak is vonatkozik. Vannak azonban olya­nok is, az utóbbi időben elég szép számmal, akik, bár vegyes házas­ságban élnek, magyar iskolába ad­ják a gyerekeiket, hiszen szlovákul megtanulnak, a magyar kultúrát, történelmet pedig csak ott ismer­hetik meg alaposabban. Balatoni nyár után Petra Nagyová-Džerengová min­den reggel bepakolja három gyere­két az autóba, átkocsikázik velük Pozsonyon, először Lorát, a legki­sebbet adja le a magyar óvodában, utána a harmadikos Teót és a má­sodikos Leót a Duna utcai iskolá­ban. Két éve, a tanévnyitón figyel­tem föl rájuk, a fél család elkísérte a fiúkat, ott volt a papa, a mama, a nagyszülők, a nagynéni férjestül, egymás közt szlovákul beszéltek, csak az apa szólt magyarul a gyere­kekhez. Később azt tapasztaltam, hogy Petra a szülőtársaknak ma­gyarul köszön, igyekszik mindenki­vel magyarul beszélni.- Férjemmel a közgazdasági egyetemen ismerkedtünk meg, kö­zös ismerőseink hoztak össze ben­nünket. Azt hiszem, azzal vettem le a lábáról, hogy én voltam az első szlovák, akit ismert, akinek ma- gyamyelv-tankönyve volt - meséli Petra, aki tizenhat évesen kezdett magyarul tanulni. A Balatonnál nyaraltak, elvarázsolta, hogy a szo­bában szőnyeg van, minden szobá­hoz fürdőszoba tartozik, a szálloda udvarán aerobikoznak. - Majdnem három hetet töltöttünk ott, a ma­gyarok oroszul nem akartak kom­munikálni, legföljebb angolul meg németül. Kézzel-lábbal értekeztem velük, később leveleztünk, akkor határoztam el, hogy megtanulok magyarul. Kassán, a művelődési házban in­dítottak magyamyelv-tanfolya- mot, oda iratkozott be, bár édes­anyja furcsállotta, azt az érvet azonban nem tudta kiforgatni, hogy jól jöhet lánya magyamyelv- tudása, hiszen minden évben át­ruccantak Miskolcra bevásárolni. - Anyám szlovák, apám ruszin, a nagyszüleim se tudnak magyarul. Egy évig jártam a tanfolyamra, de nem tanultam meg szinte semmit, ám a könyvem megmaradt, s ami­kor megismerkedtem a férjemmel, újra elővettem. Két héttel az után, hogy megis­merkedtek, Nagy József bejelentet­te Petrának, feleségül veszi. Kilenc hónap múlva összeházasodtak. Az ifjú férj utánanézett, hol lehet Po­zsonyban magyart tanulni, s Petra beiratkozott a Magyar Kulturális Intézet tanfolyamára. - Egy évig oda jártam, majd egy évig magán­úton tanultam Zatyko Kláránál, de ő folyton szlovákul beszélt, inkább magam tanultam, intenzíven, na­ponta két-három órát. Most értem meg igazán a Dél-Szlovákiában élő magyarokat. A férjem dunaszer- dahelyi, ott él a rokonsága, nekik nagyon nehéz lehet a szlovák elsa­játítása, hiszen sokan közülük rit­kán kerülnek szlovák közegbe. Ne­kem a magyar nehéz, mert más nyelvcsalád, más logika. A férjem is csak itt, Pozsonyban tanult meg szlovákul, egy kelet-szlovákiai fiú­val lakott a kollégiumban, az ottani nyelvjárást tanulta meg. Petra több nyelven beszél, anya­nyelve, a szlovák, férje anyanyelve, a magyar mellett angolul, franciául és németül.- Mindig azt terveztem, hogy a gyerekeink mindkét nyelvet megta­nulják, sajnos, a barátaink, ismerő­seink többsége szlovák, s amikor megszülettek a gyerekek, a férjem is szlovákul beszélt velük. Három­évesen, amikor magyar óvodába kerültek, az egyik óvónő figyel­meztetett bennünket, ha azt akar­juk, hogy rendesen megtanuljanak magyarul, a férjem csak így beszél­jen velük, én meg kizárólag szlová­kul. A gyerekek mindkét nyelvet elsa­játították, és Petra szerint nagyon jó, hogy mind az öten tudnak ma­gyarul is, szlovákul is, mert mindig mindnyájan be tudnak kapcsolódni egy-egy beszélgetésbe, nem kell szlovákra váltaniuk miatta. - Miu­tán óvodába kezdtek járni, egyket­tőre folyékonyan beszéltek magya­rul, és az iskolában sincs velük gond, ráadásul a házi feladatok legnagyobb részét a napköziben el­készítik, ami a szlovák napközikre nem jellemző. A matematikával volt egy kis problémám, meg kel­lett tanulnom a kifejezéseket, aztán rájöttem, hogy ez sem segít, én hu­mán típusú vagyok — meséli nevet­ve Petra. S hogy mit szólt a ruszin nagypa­pa és a szlovák nagymama, amikor magyar iskolába íratták a gyereke­ket? - Apám nagyon toleráns, anyám inkább gyakorlati szem­pontból ellenezte, mondván, mi­nek hordjuk őket a városba, amikor a közelben is van iskola. Ez nem ál­dozat, azt szeretném, hajói megta­nulnának magyarul, ami Pozsony­ban ma már nem olyan egyszerű, az utcán alig hallani magyar szót. A gyerekek tehát a kölcsönös tisztelet, tolerancia jegyében nevel­kednek, sem édesapjuk, sem édes­anyjuk nem szeretné, ha féltéglás magyarok vagy „hejszlovákok” len­nének. - Sok a vad nacionalisták közt az olyan ember, aki vegyes há­zasságból származik, de az egyik ágat elhanyagolták nála. A nagyob­bik fiam már megkérdezte, ma­gyar-e vagy szlovák, amire csak azt tudtam neki válaszolni, hogy apai ágon magyarok vagytok, anyai ágon szlovákok, (g. á.)

Next

/
Thumbnails
Contents