Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-03 / 101. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 3. www.ujszo.com RÖVIDEN Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Balázs F. Attila költő Casanova átváltozásai című kötetének bemutatója lesz ma 18 órakor a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A kötetet bemutatja és a szerzővel beszélget H. Nagy Péter kritikus és Z. Németh István költő, író. (ú) Előadás Kaszás Attila családjának Budapest. Jótékony célú előadást tartanak a jövő hétfőn a Víg­színházban: A padlás című musical aznap esti bevételét a nemrég elhunyt Kaszás Attila családjának megsegítésére ajánlják fel - kö­zölte Kiss Péter, a teátrum sajtófőnöke. Kaszás Attila, aki 1983-tól 16 évet töltött a társulatban, Presser Gábor - Sztevanovity Dusán - Horváth Péter: A padlás című musicaljében a Rádiós szerepét ját­szotta. A Marton László rendezte darabot - amely a színlap szerint félig mese, félig musical, 9-99 éves korig -18 éve tartja műsorán a Vígszínház. Kaszás Attila a társulat tagjaként sok más produkció mellett Bertolt Brecht: Baál, Osborne: Dühöngő ifjúság, Kleist: Heilbronni Katica című darabjában, a West Side Story és a Mac­beth című előadásban nyújtott emlékezetes alakítást. (MTI) Ozsvald Árpádra emlékeznek Pozsony. Ozsvald Árpád költő tiszteletére tartanak emlékestet ma 18 órától a Pozsonyi Casinóban. Az esten legközelebbi ismerő­sei, barátai, Mács József, Bodnár Gyula, Lacza Tihamér és tiszte­lői, a jelenlévők emlékeznek a költőre. Juhász László szemelvé­nyeket, verseket ad elő műveiből. Az emlékest házigazdája Juhász Dósa János újságíró, (ú) A Gömörország folyóirat 2007 tavaszi számából A visszaálmodott falu LAPISMERTETŐ Legtöbb írásával a múltat idézi az északi magyar peremvidék fóru­ma, a Gömörország tavaszi száma. Litkey Menyhért tomaújfalusi tam­to 1915 nyarán készítette a község­ről azt a kézzel rajzolt és vízfesték­kel színezett térképet, amelyet se­gédeszközként használt a tanítás­ban. A régi térképre 2001 tavaszán ifj. Papp Sándor bukkant rá a Tomaújfalusi Református Egyház iratai között. Ezt a hajdani lelkes ta­mto által készített térképet mutatja be részletesen Szilágyi László A visszaálmodott falu című tanulmá­nyában. Csobó Tünde tollából ol­vashatjuk a harmad református is­kola múltjának további fejezeteit. A Balog és a Rima folyókvízválasztó­jánál fekvő Perjése falu népéletéből ad közre fotókkal gazdagon illuszt­rált fejezeteket a petjési születésű Hank József. A rimaszombati szü­letésű Apor Elemér költőre emléke­zik írásában Sebők Valéria. A száz éve született költő versein kívül a kortárs líra egyik jeles hazai képvi­selője, Bettes István versei is olvas­hatók a Gömörországban. A Gö- mör és Nógrád művészei sorozat­ban ezúttal az ötvenegy esztendős Mag Gyula szobrászművészt mu­tatja be Sz. Haltenberger Kinga. Gaál Lajos „a Gömör-Szepesi Erc- hegység természettanilag legérté­kesebb alakzatait” ismerteti a Gömör természeti öröksége tímű sorozat legújabb részében: a De- renek-völgybe kalauzolja el az ol­vasókat. Lőrincz György író mun­kásságát Kun Miklós Jenő idézi fel. Húsz évvel ezelőtt kezdte meg tevé­kenységét a Gömöri Múzeum: az intézmény eltelt két évtizedének tevékenységét Bodnár Mónika írá­sa ismerteti, (m) Japánban és Dél-Koreában a Pókember 3. rekordnézettséget hozott a bemutatás első napján, kedden. Nem volt még film Ázsiában, amely a nyitónapon ekkora érdeklődést váltott volna ki. A Pókember 3.-ban a főszerepet Tobey Maguire játssza, (mti) (Képarchívum) Peter Webber rendező a kéjjel ölés esztétikájára építi a filmjét, s egy gyilokgép mechanizmusát vázolja Történetvezetés az őrület határáig Hannibal Lecter (Gaspard Ulliel) Monumentális jelenettel in­dul a film. Két gyerek, egy fiúcska és egy kislány ját­szik egy hatalmas kastély­hoz közeli tónál. Vészjósló a csend. Fenyegetőek a szí­nek. Tökéletesen megte­remtett miliő. Még semmi sem történik, csak egy ho- mályosított tablót látunk a tájról, de már borzongató a hatás. Már érezni, hogy ke­gyetlen dolgokkal szembe­sít majd ez az opus. TALLÓSI BÉLA A következő képeken a zavar, a zaklatottság sugárzik a vászonról, és borzolja az idegvégződéseket. Szenzádósan felvezetett kezdet. A két gyerek és arisztokrata szüleik kapkodva csomagolják a családi vagyont. A második világháború elért ódon, litvániai kastélyuk kö­zelébe, menekülniük kell erdei bir­tokukra, hogy elkerülje őket a front. A véletlen mégis útjukba so­dorja az öldöklő katonákat. Őrüle- tes dinamikával folytatódik a film: hatalmas háborús ütközettel. In­nentől kezdve a rettegés fokát kí­nálja a Hannibal ébredése. A szülők meghalnak, a két gyerek, Hannibal Lecter és kishúga egyedül marad­nak a birtokon. Nem sokáig, mert érkeznek a sakálok, a náci béren­cek. S mivel tél van, se vad, se hal, s érzik az éhenhalás határát, meg­ölik a kislányt és megeszik. Hannibal Lecter kamasszá cse­peredik, de nem tudja feledni a hú­gával történteket, szenved a szov­jet árvaházban, amelyet családi kastélyukban rendeztek be. Fájdal­mas, de gyilkos tekintettel közleke­dik a kamaszok között, a mindenre elszánás tüzel a szemében. Hama­rosan megszökik, s ettől kezdve, amerre megy, ott pusztít a bosszú­ja. Egy francia kisvárosban telepe­dik le, ott talál rá ázsiai származá­sú nagynénjére, aki ősi harcművé­szetekre (amelyekben ugyancsak jócskán munkál a bosszú) neveli a fiút. A harci szellem táptalajra ta­lál, Hannibal Lecterben forr a bosszúvágy, s csak úgy darabolja szét, mintha csak párizsit szeletel­ne, a helyi halárust, mert az gyűlö­lettel sértegette a japán nagynénit. (Kitűnően alakítja a tehetséges, ti­tokzatos és gyönyörű Gong Li szí­nésznő.) Hidegen, érzéketlenül, szép lassan szabdalja az elhízott halászt az ősi japán szablyával, hogy minél intenzívebben és to­vább érezze a fájdalmat. Peter Webber rendező a kéjjel ölés esztétikájára építi a filmjét, s egy emberből lévő gyilokgép me­chanizmusát vázolja. Arra a bor­zongató gyönyörre alapoz, ahogy Hannibal Lecter halott áldozatá­nak kivágja az arcrészét, majd gombával körítve nyárson ropo­gósra sütögeti, és jóízűen elfo­gyasztja. Poklok tüze lobog ebben a filmben, olyan hatalmas energia feszíti. Kísérőnek pedig illeszkedő ördögi zenét kapunk, hogy szinte a robbanásig feszül a légkör a mozi­ban; még a zajfogóval párnázott falak is lüktetnek a felfokozott ze­nei futamoktól. Pontosan kidolgozott a történé­sek logikája, Webber a teljes hite­lesség határán tudja vezetni a cse­lekményt, sokáig a realitás talaján mozogva. Manipulál a nézővel, szinte hipnotizálja, elhiteti, hogy if­jú Hannibálunk is csak azt csinálja, amit a francia nyomozótiszt: felku­tatja és megbünteti az álnéven élő háborús bűnösöket. Oly módon manipulál bennünket, hogy egyre inkább kíváncsivá tesz, mire képes még ez a vérengző, öldöklő figura, meddig tud elmenni, s hogy lehet vége ennek az iszonyatos ember­evésnek. Egy idő után a sztori azonban elmozdul a valóságtól, s meglódul egy kicsit a film ritmusa is. Egyre látványosabban és elvete­mültebben, egyre kifundáltabban, egyre nagyobb élvezettel és válto­zatos eszközökkel pusztítja áldoza­tait az ifjú Hannibal. A film vége fe­lé a vérfürdővel már az őrület hatá­rán vagyunk: az már súlyos lélekta­ni kategória, amely arra késztet va­lakit, hogy irtózatos halálnemekkel pusztítsa el a megátalkodott hábo­rús ordasokat. Itt már csak a pszi­chopata gyilkos öldöklési mániája a főszereplő. Előzményfilmnek minősítik a Hannibal ébredését. Ez ugyanis már az ötödik történet a kegyeden sorozatgyilkos figuráról. Várható volt, hogy mindenképpen hason- lítgatni fogják az előzőekhez, külö­nösen az Oscar-díjas előddel, A bá­rányok hallgatnakkal vetik majd össze. És az is előrelátható volt, hogy Anthony Hopkins hiányát is felróják. Nem utolsósorban, hogy az ifjú Hannibált életre keltő fiatal francia színész, Gaspard Ulliel tel­jesítményének Hopkins lesz a fok­mérője. Képtelenség azonban szá­mon kérni egy ifjú, nem kevésbé nemes tehetségű színésztől, hogy úgy hozza a figurát, ahogy egy idő­sebb kollégája. A fentiekből kiderül, hogy a Hannibal ébredése nem ún. mű­vészfilm. Nem is lélektani. Thriller, sötét, véres, gyilkos mese, amely nem akar többet, mint a székekbe szögezve szórakoztatni úgy, hogy a néző idegi szinten harminchat fokos lázban égjen a film minden kockája alatt - van mit nézni; mes­terien alakított, gazdag a film képi világa. Bár nekem nem magas a thriller-inger-küszöböm, már egy vészterhes zenével kísért kiadó- sabb késes dulakodásba is belere­megek, a Hannibal ébredése okoz­ta harminchat fokos idegi láztól még harmadnap is égtem. Nem nehezen fogyasztható, mé­lyen átélhető és magvas igazságok­kal meg tanulságokkal szolgáló művészetet kínál Webber filmje, de üzenetet azért hordoz. Mond­juk olyat, hogy az emlékekkel vi­gyázni kell, mert olyanok, mint a kés, megsebezhetnek. Vagy hogy mi is olyanok vagyunk, mint azok a bizonyos, kalitkába zárt énekes- madarak, amelyek a filmben sze­repelnek, s amelyeket finom pe­csenyének készítenek el egy speci­ális vendéglőben. Tiltakozás nél­kül elnézik, hogy társaikat sorban lemészárolják. És az is elgondol­kodtató, amikor Hannibáltól meg­kérdezik: mi van benned, ami még szeretni tudhat? E rokokó gyilkos történet kisu­gárzó ereje természetesen a Han­nibált alakító Gaspard Ulliel lé­nyéből árad. Különösebb színészi teljesítményt nem igényel a figu­ra: az ifjú francia színész (akit ná­lunk a Hosszú jegyességben lát­hattunk) azonban a tekintetével, finom arcjátékával, gyilkos moso­lyával tökéletesen alátámasztja, amit elkövet. « fl t « « I i « I € I « I í < í í Az áldozatul kiszemelt gyerekek (Fotók: SPI International)

Next

/
Thumbnails
Contents